Kecskemét, 1883. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1883-06-10 / 47. szám
XI. évfolyam. 47. szám. Kecskemét, 1883. június 10. vasárnap. Előfizetési díj: Hirdetmények Helyben házhoz hordva, vi- és „Nyílttéri“ közlemények (lékre postán küldve: ját HHfcSj 1 ’Uj- számíttatnak. -««- ¥/ p 1/ Mi p'p 1'élévre - - .1 frt — ki ■ J8T && .gj jK |§ JK fe; | MMB fni J 9 n. m városi és bírósági 3 frt. NegyedévrelfrtaCkr. HhH, ijEhS f|S9f| BaHM ff”ff ■ egyházi,egyleti,társulati stb. Egy számára C kr. ff ^ II . W Bk ÉP* M Mg 0 B ’ I hirdetmények minden egyes A b/\m X. 30b beli könyvkereskedésekben. _ mindenbe,igtatasutan 30kr. Egyes példányok ugyanitt A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT Kéziratok kaphatók. r vissza nem adatnak. II tized, Deák-tér 1-söszám. II tized, Deák-tér 1-söszám. MEGJELEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYEKMéhirat.., A pártok állása Magyarországon. m. Ay., ellenzéki pártoknak két főárnyalata van. A mérsékelt ellenzék és a függetlenségi párt. S ha az elsőről elmondhatjuk, hogy csupa vezérekből áll s közkatonáik nincsenek, úgy a szélsőbalra bátran ráillik, hogy hadsereg vezér nélkül. A mérsékelt ellenzéknek éppúgy a közös ügyes kiegyezés a „hiszek egye“, mint a kormánypártnak. S épp ezért, bár ellenzéknek nevezik magukat, nem folytathatnak a kormánypárt ellen elvi harczot, mert programmjuk teljesen azonos Tisza Kálmánéval. A mérsékelt ellenzék harcza tehát csak személyek küzdelme személyek ellen, s nem eszméké az eszmék ellen. Czéljuk az, hogy kivessék Tiszát és társait a miniszteri székekből s ők maguk folytassák a kormányzást ugyanazon az alapon. Nagyravágyó, megsérhetlen, czivakodó természetű egyének verődtek a mérsékelt ellenzék czége alatt együvé. Ezek mindegyike oly nagynak, oly befolyásosnak, oly eszesnek képzeli magát, hogy az egyszerű pártemberi szerep derogál neki, s valamennyi vezér óhajt lenni. Nem csoda, ha öt év alatt ezek a hadsereg nélküli tábornokok felemésztették egymást. Ismétlődött a mese azokról a bizonyos mesebeli oroszlánokról, melyek addig harapták egymást, míg nem maradt meg belőlük egyéb farkaiknál. És azt, hogy ma már a mérsékelt ellenzék, mint párt, nem tesz számot, nem lehet csodálni. E pártnak egész működését egy dolog jellemzi: a gyengeség és félelem. Az udvarral szemben gyáva volt, és szolgai. Félt a magyar nemzeti aspirálókat nyíltan hirdetni. Államférfiaknak, udvarképes politikusoknak akartak látszani mindig s ezalatt a nemzettel szemben, mint ellenzék elmulasztották kötelességüket s nem mertek érdekeikért nyíltan, bátran, férfiasan sorompóba lépni. Kormányképes ellenzék óhajtottak lenni s azt hirdették, hogy ők vannak hivatva a közös ügyes alapon rendezni Magyarország ügyeit. Ez a politikai tévtan, ez a délibábos hit, ez az ábrándos politika tette a mérsékelt ellenzéket azzá az összezsugorodott hólyaggá, amivé már törpült. Pedig tagadhatatlan, van közöttük nehány nagy tehetségű férfiú. Senyei Pál báró ugyan nem egyéb, mint korhadó nyele egy oly roncsolt zászlónak, mely tokjából soha többé nem leend kibontva, De Senyei Pálnak legalább van programmja s néhány hive. Ő testestül, lelkestül udvari ember. Azt hiszi, hogy még ma is altárnokmester, s 1807 óta folyton azon töprenkedik, miként lehetne az egyensúlyt megtalálni az alkotmány és absolutizmus között. A legutóbbi választások óta egész visszavonult a nyilvános szerepléstől s nevét két év óta csak követői említik fel időközönként a képviselőházban. A másik vezér, ki szintén kimagaslik a mérsékelt ellenzék soraiból: Apponyi Albert. Gróf Apponyi gyökerestül aristocrata s éppoly lelkes hive az udvarnak, mint hajdani mestere Senyei Pál. Annyira hive az udvarnak, hogy az összmonarchia érdekeit kész még nemzete rovására is védelmezni. Bámulatos szónoki képességgel birs komoly tanulmányok alapján szól a szakkérdésekhez s élénk, színezett, kimerítő, bár kissé hosszadalmas beszédeket szokott tartani. Ha igaz ügynek, a valódi nemzeti érdeknek kelne védelmére, az esetben beszédei által hatást, talán eredményt is tudna kivívni. Három éven keresztül Apponyi és Szilágyi Dezső voltak a mérsékelt ellenzék vezérszónokai. Az utolsó választások óta azonban kénytelenek Somsich Pállal megosztani a babért. Somsich Pál inkább szónok, mint practices államférfi. Igaz ugyan, hogy kerekded, előre készített beszédeivel nemcsak az észre, de a szívre is akar és tud hatni. Épp ezért a képviselőház mindig figyelemmel és tisztelettel hallgatja. Benne is megkövesedett az a tévhit, hogy a közös ügy az áldás forrása. A mérsékelt ellenzék harmadik vezérét, Szilágyi Dezsőt minden valószínűség szerint már csak múltja csatolja pártjához. Szilágyi Dezső egyike Tisza Kálmán legméltóbb ellenfeleinek. Nyelvének merészsége, csengő hangja, az a könnyedség és humor, melylyel sok esetben a miniszterelnök okoskodásait felbonczolja, apró részleteire szétszedegeti és összetöri, rövid idő alatt a képviselőház legérdekesebb szónokainak egyikévé tették. A mérsékelt ellenzék talán egyedül neki és Somsich Pálnak köszönheti, hogy szétmállása ha csúnya is, legalább nem nevetséges. Hentaller Lajos: Politikai szemle. Miniszterválság hírei. Az uborkaidény’ beköszöntővel a méltóságos komolyságú napisajtó olyan dolgokat hoz elő, amelyekhez kérdés fér, de amelyek elég érdekesek arra, hogy olvastassanak és itt-ott a vidéken a kaszinókban, a körökben tárgyaltassanak. A „tengeri kígyó“ előnévvel biró uborka-idénybeli hírek között egy a politikát is magában foglalja s igy e helyütt emlékezünk meg róla, mint olyanról, amely nézetünk szerint ugyan csak zsurnalisztikai, vagy a legjobb esetben politikai kombináczió, de mégis alkalmas arra, hogy esetleg megbeszélés tárgyát képezze. Szó volt ugyanis arról, hogy tekintettel Szapáry pénzügyi manipulácziójának gyenge voltára és Széll Kálmánnak a király által történt kitüntetésére, miniszterválság áll be. És pedig hogy gróf Szapáry megy és Széll Kálmán jön. A Széll Kálmán kilépésekor történt dolgok úgy ahogy feledésbe mentek s lehet, hogy a kitüntetett s megdekorácziózott Széll Kálmán szintén hajlandó elfeledni ama beszédjét a boszniai dolgokról, amelylyel akkoriban kirúgta maga alól a bársonyos széket. A legérdekesebb azonban az egész dologban az, hogy a kormány egyátalában nem akarja belátni azt, ami kétségtelen való, vagyis hogy pénzügyi nyomorúságunk a rendszerben és nem az emberekben rejlik. Az által vél és akar segíteni a folyton és folyton növekedő deficziten, hogy a különben jól megzsirozott s elég jól működő adóprés mellé Kossuth saját magáról. A hontalanná tett nagy száműzött szorgalmasan dolgozik „Iratai“ IV. kötetén s ennek III. fejezete visszaemlékezéseket foglal magában gyermekkorából s ifjúságából, melyekből a P. Napló mutatványt közöl. E mutatványból adjuk a következő érdekes részeket: Rettenetes Behemoth a hiresztelség (notorietas), „avagy megfoghatja-e őt valaki szemtől szemben, avagy horoggal megfogván általfúrhatja-e az ő orrát ?“ kérdé az Úr a forgószélből Jóbtól (dia igaz.) — Dehogy foghatja, dehogy fúrhatja. Mit nem mivel az emberrel az a fenevad ! De ha már marczangol ízről izre, legalább érné be azzal, a mit talál. Kapná fel ormányára az embert, úgy a mint volt és van, s aztán ám „kommentálná“ Isten hírével olyaténképen, mint az a bizonyos vándor német kandiszekrény-mutogató, aki egy török csapat ábrázolatot helyezett a nagyitettveg mögé, aztán ekképen magyarázgatá: „Íme ezek itt a török szultán Dardanellái, az ott jobbra a vörös nadrágban, az a fő Dardanella.“ Mindez hagyján volna csak ne csapna fel az a Behemoth meseírónak, s ne árulná meséit valóságul. Néhány év előtt a Frankfurter Zeitungra, mint kútfőre hivatkozva, körutat csinált az európai és amerikai lapokban egy látogatás leírása, melyet annak a Frankfurternek egy állítólagos utazó „riporterije állítólag nálam tett vala, laktam pedig vala, szerinte Turin városa egy piszkos utczája emika piszkos házának ötödik vagy hányadik emeletén, egy szűk padlás szobában, melynek összes bútorzata egy ágy, két szalmaszék, egy asztal, rajta egy cseréptányeren egy darabka hideg sült s egy szelet fekete kenyér és összes könyvtárul egy deszka polczocskán pár német grammatika s egy német olasz szótár; és én elpanasztom vala látogatómnak — mondá — hogy egyedül maradtam fel családomból; fiaim is elhaltak, s én német nyelvleczkéket adok egy frank díjért óránként, s ekként tengetem bús életemet; kértem is, ne tartóztasson, mert várják német nyelvmesterüket 40 krajczáros tanítványaim. És e siralmas tudósítás nyomán megindult, kivált az amerikai lapokban, a siralmasnál siralmasabb vezérczikkek özöne, ily czím alatt „egy elfelejtett híresség“ (a forgotten celebrity) és Amerika leghíresebb egyházi szónokai prédikácziót tartottak fet újabb embert Akit, akiben több erő van arra, hogy a csavart lejebb vigye. Különben akár való, akár nem a miniszterválság híte, annyi áll, hogy ily módon, ily eszközzel a pénzügyi szerencsétlenséget el nem kerülhetni. A delegáczió. Hogy szó legyen a delegáczióról is, ahol oly sok dolgot oly rosszul végeznek s ahol a közös hadügyminiszter követelése ujjal mutat a mi pénzügyi szomorú állapotainkra és ez ujjmutatással jelzi, hogy miért is van nekünk oly rengeteg deficitünk: felemlítik, rebesgetik, hogy az folyó évi október ’20-ára fog összehivatni Mécsbe. Az osztrák fővárosban mostanában tartott miniszteri tanácskozások alkalmával már szó volt a közös költségvetésről is, amely azonban véglegesen csak ez év szeptember havában fog megállapíttatni. Takarékosság. A közös hadügyminisztérium, hogy a hadsereg újjászervezése által felmerült költségeket némileg fedezhesse, illetőleg hogy ezért ne kellessék neki határozottan a delegáczió bőkezűségéhez fordulni, elhatározta, hogy az idén a szokásos nagy hadgyakorlatokat nem tartja meg, s így az ez által megtakarított forintocskákból fedezi a prezentirozó és defelirozó díszhadsereg újjászervezésének költségeit. A hadügyminiszter e tekintetben a király elé terjeszté már a javaslatot és oly ékesen szóló indokokkal kísérte, hogy a király helyben hagyta. Ez lesz az oka annak, hogy a szegény bakákat nem viszik majd az öszszes nagy hadgyakorlatra, hanem helyőrségén fogják nekik megmutatni az új elöböei diszprezentirozási és defelirozási módot. Azután majd ezzel győznek a muszkák fölött. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva.