Kecskemét, 1883. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1883-06-10 / 47. szám

XI. évfolyam. 47. szám. Kecskemét, 1883. június 10. vasárnap. Előfizetési díj: Hirdetmények Helyben házhoz hordva, vi- és „Nyílttéri“ közlemények (lékre postán küldve: ját HHfcSj 1 ’Uj- számíttatnak. -««- ¥/ p 1/ Mi p'p 1'élévre - - .1 frt — ki ■ J8T && .gj jK |§ JK fe; | MMB fni J 9 n. m városi és bírósági 3 frt. Negyedévre­­­lfrtaCkr. HhH, ijEh­S f|S9f| BaHM ff”ff ■ egyházi,egyleti,társulati stb. Egy szám­ára C kr. ff ^ II . W Bk ÉP* M Mg 0 B ’ I hirdetmények minden egyes A b/\m X. 30b beli könyvkereskedésekben. _ mindenbe,igtatasutan 30kr. Egyes példányok ugyanitt A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT Kéziratok kaphatók. r vissza nem adatnak. II tized, Deák-tér 1-söszám. II tized, Deák-tér 1-söszám. MEGJELEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE­­KMéhirat.., A pártok állása Magyarországon. m­. Ay., ellenzéki pártoknak két főárnyalata van. A mérsékelt ellenzék és a függetlenségi párt. S ha az elsőről elmondhatjuk, hogy csupa vezérekből áll s közkatonáik nincsenek, úgy a szélsőbalra bátran ráillik, hogy had­sereg vezér nélkül. A mérsékelt ellenzéknek épp­úgy a kö­zös ügyes kiegyezés a „hiszek egye“, mint a kormánypártnak. S épp ezért, bár ellenzéknek nevezik magukat, nem folytathatnak a kor­mánypárt ellen elvi harczot, mert programm­­juk teljesen azonos Tisza Kálmánéval. A mérsékelt ellenzék harcza tehát csak sze­mélyek k­ü­z­d­e­l­m­e személyek ellen, s nem eszméké az eszmék ellen. Czéljuk az, hogy kivessék Tiszát és társait a miniszteri székekből s ők maguk folytassák a kormány­zást ugyanazon az alapon. Nagyravágyó, megsérhetlen, czivakodó természetű egyének verődtek a mérsékelt ellenzék czége alatt együvé. Ezek mindegyike oly nagynak, oly befolyásosnak, oly eszesnek képzeli magát, hogy az egyszerű pártemberi szerep derogál neki, s valamennyi vezér óhajt lenni. Nem csoda, ha öt év alatt ezek a hadsereg nélküli tábornokok felemésztették egymást. Ismétlődött a mese azokról a bizo­nyos mesebeli oroszlánokról, melyek addig harapták egymást, m­íg nem maradt meg be­lőlük egyéb farkaiknál. És azt, hogy ma már a mérsékelt ellen­zék, mint párt, nem tesz számot, nem lehet csodálni. E pártnak egész működését egy do­log jellemzi: a gyengeség és félelem. Az udvarral szemben gyáva volt, és szolgai. Félt a magyar nemzeti aspirálókat nyíltan hir­detni. Államférfiaknak, udvarképes politiku­soknak akartak látszani mindig s ezalatt a nemzettel szemben, mint ellenzék elmulasz­tották kötelességüket s nem mertek érdekei­kért nyíltan, bátran, férfiasan sorompóba lépni. Kormányképes ellenzék óhajtottak lenni s azt hirdették, hogy ők vannak hivatva a közös ügyes alapon rendezni Magyarország ügyeit. Ez a politikai tévtan, ez a délibábos hit, ez az ábrándos politika tette a mérsékelt ellenzéket azzá az összezsugorodott hólyaggá, a­mivé már törpült. Pedig tagadhatatlan, van közöttük ne­hány nagy tehetségű férfiú. Senyei Pál báró ugyan nem egyéb, mint korhadó nyele egy oly roncsolt zászlónak, mely tokjából soha többé nem leend kibontva, D­e Senyei Pálnak legalább van programmja s néhány hive. Ő testestül, lelkestü­l udvari ember. Azt hiszi, hogy még ma is altárn­okmester, s 1807 óta folyton azon töprenkedik, miként lehetne az egyensúlyt megtalálni az alkot­mány és absolutizmus között. A legutóbbi választások óta egész visszavonult a nyilvá­nos szerepléstől s nevét két év óta csak kö­vetői említik fel időközönként a képviselő­házban. A másik vezér, ki szintén kimagaslik a mérsékelt ellenzék soraiból: Apponyi Albert. Gróf Apponyi gyökerestül aristocrat­a s épp­oly lelkes hive az udvarnak, mint hajdani mestere Senyei Pál. Annyira hive az udvar­nak, hogy az összmonarchia érdekeit kész még nemzete rovására is védelmezni. Bámu­latos szónoki képességgel birs­ komoly tanul­mányok alapján szól a szakkérdésekhez s élénk, színezett, kimerítő, bár kissé hossza­dalmas beszédeket szokott tartani. Ha igaz ügynek, a valódi nemzeti érdeknek kelne vé­delmére, az esetben beszédei által hatást, talán eredményt is tudna kivívni. Három éven keresztül Apponyi és Szi­lágyi Dezső voltak a mérsékelt ellenzék ve­zérszónokai. Az utolsó választások óta azon­ban kénytelenek Somsich Pállal megosztani a babért. Somsich Pál inkább szónok, mint practices államférfi. Igaz ugyan, hogy kerek­­ded, előre készített beszédeivel nemcsak az észre, de a szívre is akar és tud hatni. Épp ezért a képviselőház mindig figyelemmel és tisztelettel hallgatja. Benne is megkövese­dett az a tévhit, hogy a közös ügy az áldás forrása. A mérsékelt ellenzék harmadik vezérét, Szilágyi Dezsőt minden valószínűség szerint már csak múltja csatolja pártjához. Szilágyi Dezső egyike Tisza Kálmán legméltóbb ellen­feleinek. Nyelvének merészsége, csengő hangja, az a könnyedség és humor, melylyel sok esetben a miniszterelnök okoskodásait felbonczolja, apró részleteire szétszedegeti és összetöri, rövid idő alatt a képviselőház leg­érdekesebb szónokainak egyikévé tették. A mérsékelt ellenzék talán egyedül neki és Somsich Pálnak köszönheti, hogy szétmál­­lása ha csúnya is, legalább nem nevetséges. Hentaller Lajos: Politikai szemle. Miniszterválság hírei. Az uborkaidény’ beköszöntővel a méltóságos komoly­ságú napisajtó olyan dolgokat hoz elő, amelyekhez kérdés fér, de amelyek elég érdekesek arra, hogy olvastassanak és itt-ott a vidéken a kaszinókban, a körökben tárgyaltassanak. A „tengeri kígyó“ előnévvel biró uborka-idénybeli hírek között egy a politikát is magában foglalja s igy e he­lyütt emlékezünk meg róla, mint olyanról, amely nézetünk szerint ugyan csak zsurnalisztikai, vagy a legjobb esetben politikai kombináczió, de mégis alkalmas arra, hogy esetleg megbeszélés tárgyát képezze. Szó volt ugyanis arról, hogy tekintettel Szapáry pén­zügyi manipulácziójának gyenge voltára és Széll Kálmán­nak a király által történt kitüntetésére, miniszterválság áll be. És pedig hogy gróf Szapáry megy és Széll Kálmán­­ jön. A Széll Kálmán kilépésekor történt dolgok úgy ahogy feledésbe mentek s lehet, hogy a kitüntetett s megdekorá­­cziózott Széll Kálmán szintén hajlandó elfeledni ama beszéd­jét a boszniai dolgokról, amelylyel akkoriban kirúgta maga alól a bársonyos széket. A leg­érdekesebb azonban az egész dologban az, hogy a kormány egyátalában nem akarja belátni azt, ami kétség­telen való, vagyis hogy pénzügyi nyomorúságunk a rend­szerben és nem az emberekben rejlik. Az által vél és akar segíteni a folyton és folyton növekedő deficziten, hogy a különben jól megzsirozott s elég jól működő adóprés mellé Kossuth saját magáról. A hontalanná tett nagy száműzött szorgalma­san dolgozik „Iratai“ IV. kötetén s ennek III. feje­zete visszaemlékezéseket foglal magában gyermek­korából s ifjúságából, melyekből a P. Napló mu­tatványt közöl. E mutatványból adjuk a következő érdekes részeket: Rettenetes Behemoth a hiresztelség (notorietas), „avagy megfoghatja-e őt valaki szemtől szemben, avagy horoggal megfogván általfúrhatja-e az ő or­rát ?“ kérdé az Úr a forgószélből Jóbtól (dia igaz.) — Dehogy foghatja, dehogy fúrhatja. Mit nem mivel az emberrel az a fenevad ! De ha már marczangol ízről izre, legalább érné be azzal, a mit talál. Kapná fel ormányára az embert, úgy a mint volt és van, s aztán ám „kommentálná“ Isten hírével olyaténké­­pen, mint az a bizonyos vándor német kandiszek­rény-mutogató, a­ki egy török csapat ábrázolatot he­lyezett a nagyitettveg mögé, aztán ekképen m­agya­­rázgatá: „Íme ezek itt a török szultán Dardanellái, az ott jobbra a vörös nadrágban, az a fő Darda­­nella.“ Mind­ez hagyján volna csak ne csapna fel az a Behemoth meseírónak, s ne árulná meséit va­lóságul. Néhány év előtt a Frankfurter Zeitungra, mint kútfőre hivatkozva, körutat csinált az európai és amerikai lapokban egy látogatás leírása, melyet an­nak a Frankfurternek egy állítólagos utazó „ripor­terije állítólag nálam tett vala, laktam pedig vala, szerinte Turin városa egy piszkos utczája emik­a piszkos házának ötödik vagy hányadik emeletén, egy szűk padlás szobában, melynek összes bútorzata egy ágy, két szalmaszék, egy asztal, rajta egy cseréptá­­nyeren egy darabka hideg sült s egy szelet fekete kenyér és összes könyvtárul egy deszka polczocs­­kán pár német grammatika s egy német olasz szótár; és én elpanasztom vala látogatómnak — mondá — hogy egyedül maradtam fel családomból; fiaim is el­haltak, s én német nyelvleczkéket adok egy frank díjért óránk­ént, s ekként tengetem bús életemet; kértem is, ne tartóztasson, mert várják német nyelv­mesterüket 40 krajczáros tanítványaim. És e siralmas tudósítás nyomán megindult, kivált az amerikai lapokban, a siralmasnál siralma­sabb vezérczikkek özöne, ily czím alatt „egy elfelej­tett híresség“ (a forgotten celebrity) és Amerika leg­híresebb egyházi szónokai prédikácziót tartottak fe­t újabb embert Ak­it, akiben több erő van arra, hogy a csa­vart lejebb vigye. Különben akár való, akár nem a miniszterválság híte, annyi áll, hogy ily módon, ily eszközzel a pénzügyi szeren­csétlenséget el nem kerülhetni. A delegáczió. Hogy szó legyen a delegáczióról is, ahol oly sok dol­got oly rosszul végeznek s a­hol a közös hadügyminiszter követelése ujjal mutat a mi pénzügyi szomorú állapotainkra és ez ujjmutatással jelzi, hogy miért is van nekünk oly ren­geteg defic­itünk: felemlítik, rebesgetik, hogy az folyó évi október ’20-ára fog összehivatni Mécsbe. Az osztrák fővárosban mostanában tartott miniszteri tanácskozások alkalmával már szó volt a közös költségve­tésről is, amely azonban véglegesen csak ez év szeptember havában fog megállapíttatni. Takarékosság. A közös hadügyminisztérium, hogy a hadsereg újjá­szervezése által felmerült költségeket némileg fedezhesse, illetőleg hogy ezért ne kellessék neki határozottan a dele­gáczió bőkezűségéhez fordulni, elhatározta, hogy az idén a szokásos nagy hadgyakorlatokat nem tartja meg, s így az ez által megtakarított forintocskákból fedezi a prezentirozó és defelirozó díszhadsereg újjászervezésének költségeit. A hadü­gyminiszter e tekintetben a király elé ter­­jeszté már a javaslatot és oly ékesen szóló indokokkal kí­sérte, hogy a király helyben hagyta. Ez lesz az oka annak, hogy a szegény bakákat nem viszik majd az öszszes nagy hadgyakorlatra, hanem helyőr­ségén fogják nekik megmutatni az új elöb­öei diszprezen­­tirozási és defelirozási módot. Azután majd ezzel győznek a muszkák fölött. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva.

Next