Kecskemét, 1883. július-december (11. évfolyam, 53-105. szám)
1883-10-18 / 84. szám
XI. évfolyam._________________________84. szám. Kecskemét, 1883. október 18. csütörtök. Előfizetési díj: Hirdetmények Helyben házhoz hordva, vi ^^_____ és „Nyílttéri“ közlemények : L. AJ L/f' Cl/ P AI T/'T Negyedévre IA H 1 flBB H I egyházi,^gyhtí^társulati s^b’ Egy szám töki. V ^ . A B s B ^B B B 1 B hirdetmények minden egyes A, hivatalban, valamint a hely- Bélyegdíj beli könyvkereskedésekben, minden beigtatás után 30 kr. Egyes példányok ugyanitt A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT Kéziratok kaphatók' . .. .. „ .. .. vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. Kiadóhivatal: Hal-piacz, Iléjjas-féle ház. Hal-piacz, Héjjas-féle ház. MEGJELEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. Pártunk és a horvátok. A horvát czimerkérdés tárgyalása a függetlenségi pártra nézve, — valljuk be az igazat, — nem valami díszesen végződött. Pedig, tény a mi tény, hogy a parliamenti kisebbségnek, a kormánypárti hivatalos többséggel szemben talán sohasem volt anynyira igaza, mint e kérdésben. Sőt bátran kimerjük mondani azt is, hogy sohasem képviselte még úgy a parliament kisebbség az ország többségének közvéleményét, mint ép e kérdésben. Nem lesz talán érdektelen néhány sorban visszapillantani a vitára, a vita előzményeire, magára arra a taktikára, melyet a párt a vitában követett, s végre néhány megjegyzést tenni a jövőt illetőleg. A párt még a ház szünetei alatt adott ki egy manifestumot. Nagy hiba volt már az, hogy e manifestumot a függetlenségi pártnak az a tagja fogalmazta, ki jelenleg legnépszerűtlenebb az országban, nagy hiba volt, hogy e manifestum félét Eötvös Károly fogalmazta. De ezen kívül ebben a párt nem mondott semmit, csakis recriminatiókba bocsátkozott. És ezért úgy járt vele, mint aki nagy hetykén a kezébe vesz egy hegedűt, és nem képes abból egy tiszta hangot sem kihúzni. De tovább megyünk. Amikor a miniszterelnök éretlen, jellemezhetlen, szokatlan s törvényellenes határozati javaslatát a háznak benyújtotta, még akkor sem látták be pártunk tagjai, hogy úgy a horvátok, mint a kormánynyal szemben a leghatározottabb fellépésnek van helye. A horvátokat mézeskaláccsal magunkhoz édesgetni nem lehet. Azt szomorúan tapasztaljuk 1867 óta. Folyton nagyobb követelésekkel lépnek fel, s velünk szemben úgy viselik magukat, mintha ők fizetnének nekünk adót, s nem mi tartanánk ki őket. Aki nem vak, az egész világosan láthatja, hogy a horvátországi bajok gyökere nem a czimerkérdésben van. Nem ebben! Hanem az egyik gyökerét a bécsi üvegházban melengetik, a másik pedig az Európát elárasztással fenyegető panszlavisztikus eszmékben nyer tápot. A függetlenségi pártnak reá kellett volna mutatni ellenindítványában e két bajra. Annyival inkább hivatva lett volna erre, mert a miniszterelnök beszédében azt mondta, hogy még egy utolsó kísérletet óhajt tenni a horvátokkal. No aki a horvát viszonyokat ismeri, az hiában ringatja magát abban a balhitben, hogy mi a mostani statusquo mellett csak ideig-óráig is békés viszonyban élhetünk a horvátokkal. Horvátország hazánkra nézve teher és nyűg. Nemcsak teher és nyűg, de egyúttal katlana is a folytonos összeesküvéseknek, s az időnként felmerülő zavaroknak. Egyszóval Horvátország ellene mindennek, ami magyar. És bámulatos: sokan nem akarják megérteni, miértelégedetlenek a horvátok, mi oka a folytonos zavargásoknak? Semmi egyéb, mint az, hogy nem akarnak többé a magyar korona alá tartozni. Meglehet, hogy a foederalistikus Nagy-Horvátországról ábrándoznak, de sokkal hihetőbb, hogy Bécsből adnak alájuk ismét lovat, s onnan biztatják, ingerük őket, hogy szakadjanak el Magyarországtól, s álljanak be osztrák korona tartománynak. Ez utóbbi dolog nem lenne sem új, sem valami meglepő. Hisz a „bécsi hosszú kéz“ már 1848-ban elért az osztrák fővárosból egész Zágrábig. Ez a bécsi „hosszú kéz“ már nem egy ízben izgatta fel a nemzetiségeket ellenünk. Hisz tudjuk, hogy az ,1848-iki szabadságharcz kitörése előtt már tizenöt évvel szították a muszkák a horvát lázzadás tüzét. A bécsi kormány tudta, hogy a „rubel utazik“, tudta, de nem akarta látni, észrevenni, mert kellő alkalommal a muszka izgatást óhajtotta saját önös czéljaira kizsákmányolni. Ki is zsákmányolta 1849-ben, amikor újra beigazolódott annak a családi testamentumnak létezése, melynek egyik passzusa így szól: „Izgassátok fel egyik nemzetiséget a másik ellen, hogy azután mindkettőt leverhessétek.“ E nélkül a két kulacsos politika nélkül az a boldogtalan emlékű martalócz, kinek szobra Zágráb piaczán áll, az a Jelassich bán, kit az osztrák hála az őrültek házába kergetett, ez a granicsár tábornok sohasem merte volna 1848 nyarán Bécsben Battyáni Lajos miniszterelnöknek e szavakat mondani: „Köztünk nem particuláris sérelmek kérdése forog fenn, melyet ki lehetne egyenlíteni. Önök Magyarországot szabad és független Magyarországnak akarják, én pedig az osztrák birodalom politikai egységére esküdtem, ha ebbe bele nem egyeznek, köztünk csak a kard határozhat.“ Noha előttünk, kik Magyarország önállósága és függetlenségéért küzdünk, ily példák állanak; ha látjuk, hogy a horvátok kancsal mészárosként nem oda vágnak, ahova néznek, akkor velük szemben határozottan és erélyesen kell föllépni. Mert vagy ura a magyar miniszterelnök a helyzetnek Horvátországban, vagy nem. Ha igen, akkor nem kell neki kísérleteket tenni, hanem kísérletek nélkül, osztrák generálisok kikomponálása nélkül is tudnia kell rendet csinálni. Ha nem ura a helyzetnek, akkor úgy is minden hiába. Akkor sem a miniszterelnök tapintatlan politikája, sem a függetlenségi párt engedékenysége nem fogja a horvátok rokonszenvét részünkre hódítani. Ebben hibázott a miniszterelnök, s ebben hibázott főleg a puritán jellemű Irányi Dániel, aki azt hiszi, hogy veszett ebeket észre lehet téríteni langy meleg vízzel. A veszett ebeknek hamus kenyér való. S ha majd legközelebb, a horvátok újra letépik, leverik a forratlan czimereket is, és ezzel a tettükkel ismét arcul ütnek, akkor a függetlenségi pártnak csak egy álláspontja lehet már velük szemben. Engedni őket szabad szárnyra, hadd tegyenek kísérletet, meg tudnak-e élni a maguk emberségéből. Mert hát régi magyar példaszó az, hogy nem jó az olyan szekér után rugaszkodni, amely fel nem vesz. Hentaller Lajos. Politikai szemle. KÜLFÖLD. — Spanyolországnak új kormánya van: a Francziaországgal való viszály áldozata lett a régi kormány, amelylyel a spanyolok épen semmit sem vesztettek. Tekintve a programmot, melyet zászlajára tűzött, az új kabinet nagy népszerűségnek néz eléje; be fogja hozni a sajtószabadságot, a szabad gyülésezési jogot, a polgári házasságot, esküdtszéki intézményt, az oktatás szabadságát s az általános szavazati jogot. Czélba veszi az alkotmány revízióját, iparkodni fog Portugálliával vámszerződést kötni. Európában mindennemű szövetséget visszautasít, s a Francziaországhoz való jó viszonyt fenn fogja tartani. A hadügyminiszter a legutóbbi lázadás okainak megszüntetése végett a hadsereget újjászervezi s a kormány elintézi mindazon közigazgatási ügyeket, melyek ma bírnak törvényerővel; szóval mind a belügy, mind pedig a külügy terén a felvilágosodás és szabadelvűség következményeinek óhajt megfelelni, s amint hírlik, a hadsereg lázadóinak is kegyelmet akar adni, mit azonban a spanyol lapok elleneznek s a kegyelmet csak a legénységre szeretnék kiterjeszteni. Így tehát van már Európában egy olyan kormány is, melyet saját hazája lapjai kárhoztatnak szabadelvűsége miatt. Ha így haladunk, még megérjük, hogy a vén Európa megiljedik ! — Francziaország kormányelnöke Ferry, Raynal közmunkaminiszter kíséretében körutat tesz, melynek czélja megnyugtatni a népet a kabinet politikája felöl. Az elnökminiszter helyenként nevezetes nyilatkozatokat tesz és igyekszik a kedélyeket lecsillapítani, mitől a kormányellenes kifakadások sem riasztják vissza. így Rouenben, s mint újabban jelentik Havreban is a leköszönt miniszter Thibaudin éltetésével fogadták, ám ő azért nem riadt vissza, sőt a tiszteletére mindkét helyen rendezett lakomán igen élesen beszélt. A külpolitikáról s a gyarmatok ügyéről csak futólag emlékezett meg, hanem annál nyomatékosabban szólt a belpolitikáról s a radikálisokat és az intranzigenseket keményen megtámadta, harczot szenve ellenök. Az intranzigensek rágalma és gyalázkodásai folytán — mint mondá — azon párt és a kormány közt i tátong, s a veszély elhárítására, mely a köztársaságot fenyegeti, minden erővel küzdeni kell. Az országnak az intranzigens és a józan, gyakorlati köztársaság politikája közt választania kell. A franczia lapok, a pártok szerint, melyhez tartoztak, részint dicsérik, részint korholják Ferryt. És bizony nagyon szomorú sorsa lehet a szegény köztársaságnak, ha mint elnöke kénytelen nyakába venni az egész országot, hogy bebizonyítsa a kormány politikájának helyes voltát. — Bolgárország fejedelmét, Sándort, mint már említettük, az orosz lapok keményen megtámadták, azert nyakáról le akarta az orosz igát rázni. Most azonban védelmébe fogja egy török lap, a konstantinápolyi Turgnie. Nevezett lap nem tudja belátni, hogy miféle aggodalmaik lehetnek az az oroszoknak, hiszen Sándor fejedelem mindenek előtt Bulgária fejedelme és a szultán szuzerenitása alatt álló fejedelemség kormányának feje. Sándor a józan ész tanácsát követte, midőn határozott a pillanat követelményei értelmében, mert az orosz tábornokok, midőn erőszakoskodtak, félreismerték saját kormányuk szándékait is, és Bulgáriában elviselhetetlen helyzetet teremtettek. A fejedelem az egyetlen lehetséges útra lépett, és nagyon jól tette, hogy idejét, fáradozását nem a külpolitikának, hanem a fejedelemség szükségleteinek és az új intézmények megszilárdításának szenteli, és csak ily módon fog sikerülni a haladás és a viszonyok megjavítása. Ez azon szenvedély nélkül szépen irt czikk tartalma, mely a szegény annyiszor bántott fejedelemnek némi elégtételül szolgál. r. v. Az állami költségvetés. Szapáry Gyula gr. pénzügyminisztere hó 13- kán terjesztette elő az 1884-dik évre szóló költségelőirányzatot ugyanazon érveléssel, mint az előző években s ép úgy valótlan képet mutatva be, mint az előző években. Ő gyönyörködik abban, ha saját