Kecskemét, 1887. július-december (16. [15.] évfolyam, 27-52. szám)

1887-09-18 / 38. szám

38. szám. Lestár Péter polgármester.“ Most várjuk, hogy egyébb mi fog történni! — Vigyázatlanság áldozata. Virág Fe­­rencz 8-ik tized 180. sz. alatti lakos házánál szept. 11-én a háziak ebédelni készültek, a nagy tál forró leves már ki volt téve a ház közepére, hogy meg­hűljön. A kis Pista gyerek ott settenkedett a tál kö­rül, alig várva, hogy édes szülője kimerítsen neki abból egy olyan másféléves gyereknek való porcziót. Hihetőleg megunta a kis gyermek a várakozást, mert iparkodott maga az ételhez férkőzni, azonban a kis gyerek belebukott a forró lev­esbe, abban annyira összeégette magát, hogy negyednapra bele­halt. — Gyanújelek. A múlt héten kiütött tü­zek, hogy gyújtogatás folytán keletkezhettek, a szerkesztőségünkben bejelentett alábbi esetekből is következtethető. Szőke Kovács András pol­­gártársunk szobájába az utczáról a nyitott ab­lakon át egy csutak szénát dobtak meg, melyet midőn a háziak megtaláltak s a konyhában a tűzhelyre vetettek, az szokás ellenére nem füs­tölögve gyuladt meg, hanem egyszerre lángra lobbant, mintha érvényes anyagba lett volna bemártva. — H­a­u d­­­e­­ Károly nyug. gyógysze­rész Il-ik tizedbeli háza udvarára tűzzel fenye­gető levelet dobtak be,­­ ilyen levelet találtak több helyen. A Muszájban Tóth Antal háza nádtetőjén találtak egy kődarabot rongygyal kö­rülkötve s mellé gyufaszálakat tüzgelve, — ugyan­ilyent dobtak Fodor Ferencz házára, de a zsin­delytetőről az az udvarra esett, hol a házbeliek megtalálták.­­• Vérszopó miniszter, Magyarország pénz­ügyminisztériumának vezetője aug. 26-án egy olyan rendeletet bocsátott ki, milyen még nemcsak alkot­mányos államban, de a kancsukák birodalmában sem hozatott. Ez a miniszteri rendelet városunk ha­tóságának is megküldetett s ha nem olvassuk azt, nem mertük volna elhinni, hogy Ő felsége a magyar király nevében, magyar m­inisz­ter ily igazságtalanságot merészeljen cselekedni. Ugyanis az egész országnak s benne városunk ható­ságának is meghagyatott, hogy értesítse a területén levő dohánytermelőket, hogy ha a határban csak egy dohánytermelő, vagy do­hányos csempészeten érezik, nem­csak az az egy termelő veszti el a dohány­termelési jogot, hanem a ha­tárban levő minden dohánytermelő. Te­hát e szerint, ha Kecskeméten egy embert meggyil­kolnak, akkor a miniszter szerint Kecskemét határá­ban minden emberi lényt föl kellene akasztani, így szolgáltatják a törvényt és igazságot Tisza Kálmán uralkodása alatt. Most már csakugyan készíthetik azt a bizonyos „b­o­l­o­n­d­o­k házát“ azoknak, a­kik még ma is Tisza kormányának hívei! — Polgárőrség. Városunk alsókerületének népe belátva, hogy a városi hatóság és rendőr­ségtől akár házát ellophatják, vagy ha úgy tet­szik a garázdálkodó gazoknak, azt felpörkölhe­tik, — azért önmagától és sajá­t magából polgár­őrséget szervezett, mely éjjelinként az utczákon folyton őrködik. Szabó Mihály alkapitány, ki községi bitó léttére rendőrtiszti szolgálatot nem volna köteles teljesíteni, jószántából mégis in­­spekcziót tart, a múlt éjjelek egyikén rendőrök­kel bejárta az egész várost s tőle tudjuk, hogy a polgárőrség különösen a VI-ik és IX-ik tized­ben nagyon szorgalmasan teljesíti önkéntes kö­telességét s ott egész rendszeres szervezettel bir. — Ennek tulajdonítható, hogy e héten váro­sunkban nem volt tüzeset, s az éber őrködés miatt gyújtogatás nem történhetett. — Hol élnek legjobban? Nagy fontos­ságú mű jelent meg a napokban Keleti Ká­rolyiés „Magyarország népességének élelmezési statisztikája fiziológiai alapon“ czímmel. E munka szerint a Duna- Tisza köze lakossága legtáplálóbb ételekkel él, tehát egész Magyarországban a mi vidékün­kön élnek legjobbat), a legszegényebb vidék hol legrosszabbul táplálkoznak a felsőmagyarországi úgynevezett tót­ megyék A Duna-Tisza köz la­kossága fogyaszt el fejenkint átlag legtöbb bort s legkevesebb pálinkát. Az ország lakosai közt való ezen legjobb élésnek tulajdonítható aztán azon következmény, hogy a Duna-Tisza köz népe közül a sorozás alkalmával is nevezetesen több válik be katonának, mint más vidékek népéből, így örömmel konstatálhatjuk, hogy az országban a mi vidékünk népe a legjobb módban ál­l a legerőteljesebb, noha a mű szerint általában véve Magyarország népe rosszul él s mi se úgy élünk még, amint általában más országokban jól élnek. A Budapesti Hírlap. Hogy a magyar sajtó az utóbbi évek alatt hova fejlődött, annak legszembe­­szökőbb bizonyítéka a „Budapesti Hírlap“, Magyar­­ország legelterjedtebb, legkedvesebb újsága, amely naponként immár annyi példányban jelenik meg, a­mennyit eddig nem mutatott föl nálunk egyetlen egy magyar lap sem ; jele ez a művelt magyar közönség oly mérvű bizalmának, a minővel sajtónknak még egy orgánuma sem dicsekedett. A „Budapesti Hírlap“ programmját: magyar szellemben működni magyar­ságért, fényesen igazolta az olvasóközönség, párt­különbség nélkül. A lap vezérczikkei mindig a köz­véleményt fejezik ki függetlenül és nyíltan; tárcza- és szépirodalmi rovatai becses és érdekes olvasmá­nyok egész tömegét adják; a napi eseményekről pedig úgy a szerkesztőség belső tagjai mint külső dolgozótársak munkája által oly gyors, hű és kimé­rítő értesítésekkel szolgál, mint Magyarországon egyetlen más lap sem. Úgy a haza vidékein, mint az egész külföld nagyvárosaiban saját tudósítói vannak, akik mindennap táviratokban közlik a „Budapesti Hírlap“-pal a nevezetesebb eseményeket. E napon­kint oly bő és érdekes tartalommal megjelenő lap kedves vendége lett minden magyar háznak és szí­vesen láthatja minden család is, mert a szerkesztő­ségnek gondja van rá, hogy a „Budapesti Hírlap“ mindig a jó ízlést szolgálja. Rendkívüli elterjedése KECSKEMÉT­ mellett rendkívüli olcsósága is: negyedévenként csak 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. A „Buda­pesti Hírlap“ megérdemli, hogy eddigi nagy sikere még jobban fokozódjék és maradjon mindig a ma­gyar közönség kedvencze. Az előfizetések vidékről legczélszerűbben postautalványnval eszközölhetők következő czim alatt: A „Budapesti Hírlap“ kiadó­­hivatalának, IV. kerület, Kalap utcza 16. sz. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. *) A kőtemplomba járó hívek panasza. Régi szokás szerint a kistem­plom­ban Kis­­asszony alapján mindig szokott szt.-mise tartatni, az idén is megjelent ott 400 500-ra menő lé­lek a harang hivő szavára, valamint Gurányi segéd­ kántor is megjelent. A hívek azonban hiába várták a papot, az nem jelent meg a mi­sét elmondani, mi a népet annyira fölizgatta és megharagitotta, hogy több oldalról fenyegető hangok is hallatszottak, melyek nem váltak di­csőségére a kecskeméti r. kath. egyház vezető­pásztorának, kinek semmivel nem törődő hiva­taloskodása alatt a kath. népség ügye és a val­lásos dolgok is teljesen elhanyagoltainak s min­den más kisebb helybeli vallásfelekezet lelkésze számottevőbbé kezd válni a legnagyobb számú r. kath. egyház lelkészénél. A nép annyival is inkább jobban panaszkodott, mert az említett eset sokszor szokott ismétlődni. Kérdjük, a Mária-városban építendő temp­lommal mi fog történni, ha a közelebb eső kis­­templom is ily elbánásban részesül?! A alsókerület kath. népének ezrei nevében e viszás állapotok orvoslását kérjük, s nyíltan fel­szólítjuk Nyos Bogyó Pál apát-plébános urat, hogy híveinek legyen­­valódi pásztora. Kecskemét, 1887. szept. 16. Kovács János, Kovács László: Válasz**,) a „S­z­i­n­h­á­z“ czimű czikkre, mely a „Kecskeméti L­a­p­o­k“ I. évi 37-ik szá­mában jelent meg. Sokszor volt már említés téve a helybeli színházi reformokról, hol rosz akaratú rágalom, hol jó tanács képében. Mind­eddig nem tartottam érdemesnek reá válaszolni, de most mivel azt a czikket a jobbakaratúak közé számítom, felelek reá, azonban azon kije­lentéssel, hogy bármilynemű sértő vagy kérdő választ kapok reá e tárgyban senkivel polémiába nem bocsájtkozom. Első­sorban kérdem a czikkíró urat, hol hal­lott egy magán­tulajdont képező olyan színhá­zat, melyben ingyen játszanak? Mert másként van ez a nemzeti­, vagy városi színházaknál, azt én is tudom. Egy magán­tulajdonos, ha bárminő ingatlanba fekteti tőkéjét, remélem, ka­matoztatni kívánja?! Másodszor én nem tartom — és sokan szinte nem — olyan „elhagyatott, állapotúnak" a színházat kinézésre, legfeljebb a közönség hagyta el! Nagyon kopottnak, meg rosz­ülésűnek a zártszékeket sem találom, de hát azok nem is lehetnek olyan kényelmesek, mint egy szalon koresz ! Hogy némi csinosítás reá férne, annyi bizo­nyos, de lássa be czikkíró úr, hogy lehetetlent kíván. A tisztelt publicum ízlésére, kényelmére úgy lehetne tenni nagyobb renoválást, ha pár­tolnák a színházat, de így ? Mind­a mellett van ott évente tisztogatás, festés, meggyőződhetik róla bárki. Egy szóval igaz az, hogy a director a pár­tolás hiánya miatt alig tud fizetni évek óta, és megesik, mint a „Borsody-féle“ társulat szerep­lésénél, hogy a fennen hangoztatott „esténként tíz forint bér" helyett harmad-negyed nap hol fizetettek, hol nem­­ előadási díjat. Most is Sza­badhegyi Aladár sziárigazgató három hónapra akar bejönni, nos akkor a 12.000 forintos épü­let tűz­biztosítási és egyéb elkerülhetlen kiadás levonásával hozna legfeljeb 200—260 frtot, így hát azt hiszem nem csoda, ha a tulaj­donos nem hozat festőket Budapestről. Magától értetődik az is, hogy Szabadhegyi a színházat nem kapta és nem kapja meg, nincs is neki igazgatói engedélye, de még félidényre volt itt már más igazgató is, ki a fősaisonba hagyta itt a színházat a kevés színház­kedvelő közönség bosszúságára, nem is említve a tulaj­donos kárát. És ami fődolog, a színház eladó, meglehet könnyen, hogy mire megnyittatnék, eladatnék és más lesz a tulajdonos. Tehát a szép jövő reményében uram! Türe­lem— rózsát terem. Ha publicum és bérfizetés lesz, lesz díszítés és renoválás. Előre bajos reszkírozni, mert hiába — a kétszer kettő nagy úr! Valaki. EGYVELEG. * Szivarozzunk vagy czigaret­tázzunk? Egy a doh­ányfogyasztás ellen har­czoló franczia lap egyik czikkében kiemeli, hogy a dohány káros hatása az egészségre kevésbbé mutat­kozik Németországban mint Francziaországban, ám­bár az elsőben sokkal több dohányt szívnak el. Az okát a Németországban szitt dohány jobb és köny­­nyebb minőségének tulajdonítják ; részben talán azon módban és alakban is rejlik, hogy mikép fogyaszta­tik a dohány, legalább a legelső angol orvosi lap, a „Lancet“ a czigarettának élvezetét, mely Francziaor­szágban és a többi monopóliummal biró országokban sokkal nagyobb mértékben szivatik mint Németor­szágban, károsabbnak tartja mint a szivarét vagy pipáét. — A nevezett lap így ír: Ép oly káros, mint *) E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a Szerk. **) A felelősséget elvállalja a Szerk. a kis mennyiségű alkoholnak étkezések után való használása a czigarettáknak folytonos szívása, mely szokás mindinkább terjed. Nincs kifogásunk a kellő időben való dohányzás ellen kellő mértékben, nem is akarunk most a szivarok vagy pipák használása ellen fordulni. Czélunk az, hogy egy intő szót mond­junk a czigarettának nagy mértékben való élvezete el­len, hogy ama hiedelmet megdöntsük, mely szerint a nikotinnak eme kis adagjai ártalmatlanok volnának. Sőt ellenkezőleg azon körülmény folytán, hogy a dohánylevél kisebb részekre van szétdarabolva, s hogy a dohány közvetlenebb összekötésbe lép a száj­jal és a lélegző szervekkel, mint a szivar vagy pipa­szívásnál, az idegrendszerre való hatás czigaretták szívásánál nagyobb mint máskor. Az érvelés egy tu­­c­at czigaretta után gyengébb és nyomottabb mint szivarok után. Nem ritkaság, hogy a fiatal emberek 8 — 12 c­igarettát szívnak óránként, s ezt 4— 5 órán át cselekszik. Az összes dohánymennyiség természe­tesen nem tűnik fel nagynak, de kétségen kívül a dohány tömege, melynek a dohányzó légző szervei ki vannak téve, és a nikotin mennyisége, mely a füsttel együtt a testbe bevitetik, együttesen hozzájá­rulnak, hogy a szervezetet a dohány káros hatásá­nak odavessék. Az utolsó hónapokban nagy számú eset jött tudomásunkra, a­melyekben ifjak, kik még testileg nem voltak teljesen kifejlődve, a folytonos c­igarettázás által nagyon megrontották egészségüket. * A Kaszár­nyáb­ó I. Kapitány a bakához : — Cipője egészen elszakadt, mióta viseli ?­­ Jelen­tem alásan, kapitány úr, három hónap óta. — Lássa, milyen rontó bontó maga! Az ökör, mely ön előtt vi­selte, egész életén át kijött vele s ön már három hó­nap alatt tönkre tette. — * K­á­p­l­á­r a h­a­d­n­a­g­y­h­o­z : — Nem tu­dom, hadnagy úr, mit tegyek. Ennek a rekrutának egyetlen készletben levő csákó sem áll jól. Hadnagy büszkén: — A csákók mind jók, de a rekruta feje nincs a reglement szerint alkotva. * Ravaszabb: — Megkapja a leányom ke­zét és azonkívül három­ezer forintot Hatszázat azon­nal, a többit pedig a szerint, a mint kinn levő pénze­met megkapom. — Nagyon derék, apám uram, de azért nem kell a lakodalommal sietni. Várjuk csak meg, míg adósai fizettek. * Színházban — Ön elérzékenyült, Janka ? Ha tudná, milyen jól állnak önnek e könnyben úszó szemek ! — Igazán ? Kérem, kedves barátom, nincs önnél zsebtükör? * Gyermek észjárás. — Szeretnéd, ha még egy hugocskád volna, Emma ? — Igen, mama , de ne legyen szebb, mint én ! * Nagyon őszinte. — Toupin úr, ön ki­nevetett, mikor az idei salonról elmondtam önnek véleményemet. íme egy újság, mely ugyanazt mondja, mit én. — Kedves bárónő, csak nem hiszi, hogy ön­nek kizárólagos joga van ostobaságokat mondani ? * H­a­a paraszt, az már más! A törté­netke­szinheje egy kisebb német udvar, ahol még so­kat adnak a XIV. Lajos korabeli tradíciókra. A ka­tonai szellem, mely egész Németországot nyűgbe verte, itt nem nyilvánul olyan rided alakban; a tiszt urak az ékszerczk­ozáson kívül még az udvariasságra is fordítanak némi figyelmet. Van ott a többi közt egy fiatal, de nagyon fiatal kapitány, aki gyors elő­léptetését nem annyira ismereteinek mint inkább csinos bajuszának s azon előszeretetnek köszönheti, melylyel a vén hadparancsnok úr fiatal neje a csi­nos bajuszok iránt viseltetik. A kapitány nagy elő­jogokkal bir, mert az egész udvar tudja, hogy ő be­folyásolja a hadparancsnok nejét, ez férjét, utóbbi a királyt, úgy hogy sajátképen a kapitány befolyásolja az egész liliputi királyságot. Nem rég történt, hogy a kapitány kiváló jó kedvben volt, mikor az udvari estélyre jött. Azért ő, mivel vigezimborák közt mula­tott egész délután, vagy mivel „kisujja“ megsúgta, hogy a legközelebbi előléptetés az őrnagyi rangot hozza meg neki, nem bizonyos. Tény azonban, hogy a jó kedv túlságig ragadta, mert elég vakmerő volt a hadparancsnok nejének, férje jelenlétében, egy le­vélkét csúsztatni bacsójába. A féltékeny férj,­­ öreg férjek mindig féltékenyek, d­ajkába harapott, de türtőztette magát mindadig, míg ő felsége a mellék­terembe távozott. Aztán dühös oroszlán módjára ne­ki rohant nejének. — „Asszonyom, azt a levélkét adja ide!“ — „Miféle levélkét?“ — „Semmi tettetést, ha szabad kérnem !“ — „Ej, barátom ön már nem jól lát s amit most beszél, egyszerűen nevetséges!“ — „Hát nevetséges vagyok ? Annál jobb ! Legalább nem kell magamból bolondot csinálni!“ S ezzel bele­nyúl a csipkés fészekbe, ahol a levélke meghúzta magát s erőszakkal akarta onnan kivenni. — „Az Isten szerelméért, mit cselekszik ? — suttogó a nő — „ezt a levelet . ..“ „Nos? ezt a levelet ?* — „Ő felsége irta s a kapitány csak megbízásban járt el !“ — A tábornok úr hátra tántorodott, fanyar mosoly jelent meg ajkán és szerencsét kiránt nejének a ma­gas korrespondencziához Ő felsége jószót nevetett, mikor megtudta a menyecske ravaszságát, de a ka­pitány még mindig kapitány és szép bajusza sem hozta meg neki az őrnagyi rangot. * Gyermek-logika. — Mama ne menj el az ágyam mellől — félek! — Mindjárt vissza­jövök, csak bemegyek a papához Különben ne félj — a jó kis gyermekre a­n­g­y­a­l vigyáz ! - - Hát akkor küld be az angyalt a papához, te meg maradj itt. * Nem é­r­t­i. Cseléd (a kölcsönkönyvtárban): De kérem ! adja már most ide az igazi könyvet! Köl­csönkönyvtáros : Hát mindig az igazit adom ! Cseléd : Ne beszéljen! Hát akkor mért kü­ldenék mindig vissza ? * M­i­t gondol a férjes n­ő ? 1. H­ogy 16 éves korában milyen gyönyörű szép leány volt. 2. Hogy sok kérője volt, vagy ha nem is volt, lehetett volna, ha akarta volna. 3. Hogy barátnői mind fiata­­labbnak mondják magukat, mint amilyen idősek tény­leg. 4. Hogy ő mégis csak jószivü egy teremtés. 5. Hogy a világ túloz, midőn X. asszony vagy Y kis­asszony szépségéről beszél. 6. Hogy okosabban tette volna, ha mindig rá hallgatott volna. 7. Hogy anyó­sának sok rész­tulajdonsága van. 8. Hogy kis­lánya valóságos angyal. 9. Hogy jó volna tudni, vajon férje 1887. szeptember 18. mindig valóban oda megy-e, a­hova mondja hogy megy. 10. Hogy minden vén hajadonon nagyon kell sajnálkozni. E tíz pont szerzője mély szégyenérzettel kénytelen megvallani, hogy nincs annyi erkölcsi bá­torsága, hogy e czikk alá valódi nevét kiírja, mert bizony sokat okoznának neki a fenyegető levelek, melyeket „gyöngéd kezektől“ kapna. Azért csak annyit ir ki, hogy : Anonimusz. * Sírkő mint házassági ajánlat. Egy gyöngéd özvegy következő sorokat vésette megboldogult férje sírkövére: „Itt nyugszik Kováts István. Meghalt 68 éves korában s a legjobb és szeretetre legméltóbb nőt hagyta hátra, kinek a nagy korkülönbség miatt életé­ben nem volt egyéb atyjánál. * A korcsmában. „No még egy féllitert, az utolsót!“ „Elég lesz, már a tizenkettediknél va­gyok.“ „Ahol annyi van, elfér még egy!“ „Nem le­het! Tudod, új lakásba költözködtem, ahol nem isme­rem a lépcsőkön a járást.“ * Gyermeklogika. „Pistika, menj aludni. Láthatod, a csibék már lepihentek.“ „Jer te is ma­­mácska, mert látod a csibékkel együtt, a tyuk is aludni megy.“ KÖZGAZDASÁG. SERTÉS VÁSÁ­R. Az első magyar sertéshizlaló részvénytársaság heti jelentése , Budapest - Kőbánya, 1887. szeptember 16. Átlagos hetiárak: magyar válogatott, ára 240 - 320 klg. nehéz 44'/2-45 kr.; 180—240 klgr. nehéz 44'/2- 45'/2 kr. ;öreg sertés 300 klgr. felül 43— 44 kr.; vidéki sertés 43 - 45'/2 kr.; t. r a n s i t ó b a n: szerbiai 43 '/2—45 ',2 kr.; romá­niai 00 00 kr. klgmként tiszta súlyban. Eleségárak­: tengeri 6 frt 00 kr., árpa 5 frt 70 kr. GABNAÜZLETI TUDÓSÍTÁS, 1887. szeptember 16. Tisztabúza métermázsánként 6.00-6.20 Kétszerbúza „ „ 5.00—5.10 „ 4.60-4.80 „ 5.00—5.20 „ 5.20—5 40 „ 6.00- 6.10 „ 5.80 - 6.00 „ 2.30-2.50 „ 3.50—3.80 „ 1.00-1.10 0.52—0.72 Rozs Árpa Zab Tengeri Köles Burgonya új Széna Szalma Szalonna kilója FELELŐSSZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS BÓDOGH LAJOS. NYÍLTTÉRI A polgármestertől hitelesítve. G­a g­a (Morvaország.) Tekintetes úr! Tisztelettel tudatom önnel, hogy óhajtását szives készséggel teljesítem. Varrónő létemre ülő életmódot folytatván, már hosz­­szabb idő óta gyomrom nagyon fájt, étvágyam elve­szett s emésztési zavarok bántottak, de a­midőn az ön svájczi labdacsaiból egy dobozzal elfogyasztot­tam, azóta sokkal jobban vagyok, miért is ezennel szívesen nyilvánítom hálás köszönetemet. Hatalmas gyógyitóerejű­ készítményét, minden hasonló bajok­ban szenvedőknek a legmelegebben ajánlva, mara­dok háladatos lekötelezettje: Prohaska Emma, var­rónő. — Ezen aláírás valódiságát bizonyítom : Va­­lenta polgármester. IP. H.) Gaya kir. város polgár­mesteri hivatalától, 1886. okt. 16. — Brandt R. gyógyszerész svajezi labdacsai (egy doboz ára 70 kr.) a gyógyszertárakban kaphatók, de meg kell nézni védőjegyét, mely fehér kereszt vörös mezőben, s Brandt R. névaláírását. Minthogy Magyarországon a svájezi labdacsoknak sokféle hamisítványa létezik, mindenkit óvakodásra intünk, a vigyázatlan vevő az okozandó bajt csakis önmagának tulajdonítja. HIRDETMÉNYEK. Zongora!­ Egy jókarban levő • Bösendorfer-féle • eladó. frofjoss Endre Iff. t. f­­.tou­fji-i’uli-rmfffi-utcza itft.sz. Hirdetés. Ilordáson a kécskei­ út mellett Elvi­­ Kiss Béla-féle 100 holdas ta- 2­nyabirtok haszonbérbe kiadó. • Értekezhetni alulírottnál : Zimay Károly ügyvéd. (II. tsz. 87. sz.) I­I I

Next