Kecskemét, 1888. január-június (17. [16.] évfolyam, 1-26. szám)
1888-04-22 / 17. szám
XVII. évfolyam. Kecskemét, 1888. április 22. Előfizetési (kj. helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - - 5 frt 2 kr. Félévre - - - - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok csakis a kiadóhivatalban kaphatók. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. sz. A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE, S A MINDSZENT-SZEGVÁR-VIDÉKI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT ÉRTESÍTŐJE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt. — egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. bélyeg dij minden beigtatás után 30 kv. Előfizetési és hirdetési díjak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskeméten. Kiadóhivatal : VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. sz. DR. HORVÁTH ÁDÁM beszéde a képviselőházban, ( 888- April 18.) A képviselőház f. évi ápril 18-án tartott ülésében tárgyalás alá került az „árverési csarnokok“ felállításáról szóló törvényjavaslat. Tapsztaltatott az, különösen a fővárosban, hogy bandaszerűen szervezett u. n. árverési hiénák jelentek meg kizárólag az árveréseken miáltal a tárgyak potom áron keltek el a tulajdonos nagy kárára. Ezért állíttatnak fel most az árverési csarnokok, hogy ott nyilvánosság őrizete mellett az ily viszszaélések lehetetlenné válván a verseny az elárverezendő portékák vételárát magasabbra emelje. Ezen intézményt kívánta dr. Horváth Ádám kiterjeszteni a bírósági s adótartozás miatti árverésekre is alábbi — az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt nevében és megbízásából tartott -- beszédében, hogy ha már valaki elég szerencsétlen, hogy ingóságai árverés alá jussanak, azokat az ő nagy kárára ne ragadozzák el az árverési hiénák. A beszéd, Fabiny és gróf Széchenyi miniszterek válaszaival így hangzik: Horváth Ádám. T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Mindenekelőtt van szerencsém kijelenteni, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot úgy én, mint azon párt, melyhez a meggyőződés köteléke fűz, elfogadjuk, és amidőn szót emelek, azt sem azért teszem, hogy a törvényjavaslat elfogadását új okokkal támogassam, mert hiszen a törvényjavaslat indokolása és az. előadó úrnak iménti felszólalása úgyszólván tökéletesen kimerítik azon okokat, amelyek ajánlatossá teszik e javaslatnak törvényerőre való emelését. Nem is azért szólalok fel tehát, hogy az előterjesztő kormánynak e javaslatával szemben azt mondjam, debuisset pridem, hanem felszólalásom tárgya az, hogy a javaslat tárgyalásánál és e törvényjavaslatra vonatkozólag két kívánságunknak adjak kifejezést.Halljuk ! Halljuk !) melyek azt czélozzák, hogy ezen a külföldön már rég kipróbált és jónak bizonyult intézmény minél előbb mély gyökereket verjen hazánkban is és jótékony hatását ne csak azon szűk keretben éreztesse, melyet a törvényjavaslat számára kijelöl, hanem úgyszólván minden irányban. Ezen öt szakaszból álló törvényjavaslat oly alap, melyre bizton lehet építeni, de csak úgy, ha e törvény végrehajtása megfelelő lesz e törvény intenzióinak. Szükséges nevezetesen az, hogy a törvényjavaslat végrehajtása czéljából kibocsátandó miniszteri rendelet körültekintő gondossággal legyen szerkesztve, nehogy azon bajok, amelyek megszüntetésére e törvényjavaslat hivatva van, azontúl is fenmaradjanak, azzal a különbséggel, hogy míg eddig több egyén húzta a bűnös hasznot, addig ezentúl egyes szabadalmazott vállalkozóké legyen az. De másrészről nem szabad nézetem szerint megállni azon határnál, melyet a törvényjavaslat kijelöl. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Nevezetesen a bírói árveréseknél, továbbá a közlekedési vállalatok által eszközölt és egyéb hatósági árveréseknél is mindenütt ugyanazon sajnos tünetek jelentkeznek, mint azoknál, amelyekre nézve a jelen javaslat árverési csarnokokat kíván létesíteni. Mindenütt úgyszólván formálisan szervezett árverési részvénytársaságok monopolizálják az árverést annyira, hogy ez által az elárverezendő ingóságok a lehető legolcsóbban kelnek el, ami úgy a végrehajtatónak, mint a végrehajtást szenvedő félnek tetemes hátrányt okoz. (Úgy van ! Úgy van !) Jól tudom, hogy igen nagy nehézségekkel járna, hogy a bírói árverések általában ilyen árverési csarnokokban tartassanak meg, mert hisz sok esetben az elárverezendő ingóságoknak az eredeti helyről az árverési csarnokokba való szállítása tetemes költségekkel járna, melyek mind a két félre hátrányosak volnának. De lehetne oly models procendit is találni, melylyel a bírói árveréseknek ily csarnokokban való eszközlése mindkét félre nézve a legnagyobb előnyökkel volna összekötve. (Úgy van a szélsőbalon.) Másrészről, ha a bírói árverések bizonyos korlátok közt ily csarnokokban tartatnának meg a bírói zártörések immár nagyon sűrű esetei, bizonyára gyérülnének. (Ügy van a szélsőbalon.) Ugyanez okok harczolnak a mellett is, hogy egyéb hatósági árverések is ily csarnokokban tartassanak meg, különösen, hogy a közlekedési vállalatok által tartatni szokott árverések színhelye is e csarnokokban legyen. Sőt az se ellenkeznék e csarnokok természetével és a közönség érdekével, ha nemcsak kényszer, hanem önkéntes árverések is tartatnának az árverési csarnokokban. Második kívánságom tehát az, hogy ez intézmény új mértékben és irányban kiterjesztessék. Mivel azonban a törvényjavaslattól ez alakban is hasznos eredményeket várok és mivel az nem zárja ki az említettem irányban való kiterjesztést, a javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) Fabiny Teofil igazságügyminiszter. T. ház! Egész röviden kívánom megjegyezni, hogy egyetértek Horváth Ádám J. képviselő úr azon javaslataival, minden megindított. Nem is fért össze az urával egykönnyen. Mindig pörölt vele, mindig szidta, hogy hagyjon már holnapra is a pincze borából s különösen azt hangoztatta, hogy a leányok lakodalmára nem marad semmi a félszázéves bikavérből. — Hehehe! Asszony — szokta mondani Teledy uram. — Hiszen terem a hegyoldalban másik. — Hát idd meg azt, ami a jövő évben terem. — Asszony szentem! Ne búsulj! Add ide a kulcsot! Bezzeg Éva asszony odaadta. Az ezüst billikom mindig kéznél volt, és kéznél voltak a nemes atyafiak is, ha kellett a kvaterkához. Egyszer azonban komolyan összekoczczant Telegdy uram az ő élete párjával. Akkor volt ez, mikor Bódy János az első nemes a megyében, megkérte a leányukat, azt a kaczagó kis galambot, akit a szent keresztségben Boriskának hívtak. — No még csak az kellene! — riadt fel az aszszony. — Olyan részeges mint te, olyan könnyelmű mint te! Nem adom neki a leányomat! — De bizon odaadod azt Evikém, mert azok szeretik egymást! miszerint ezen ügy az igazságügyi kormány által is tanulmány tárgyává tétessék, s hogy az ez irányban szerezendő tapasztalatok alapján annak idején törvényhozási intézkedések is tétessenek. Azonban addig, míg az árverési csarnokok felállítva nincsenek, még azoknak az életben való kedvező hatásukat nem tapasztaljuk, idő előtti volna ez irányban intézkedni, mert hiszen a teendő intézkedések okvetlenül megelőző törvényhozási intézkedést kívánnak, amennyiben a végrehajtási törvénynek az ingóságok végrehajtására vonatkozó részeiben a fővárosra nézve bizonyos tekintetben módosítást vonna maga után. Én tehát kijelentem, hogy a tárgygyal foglalkozni kívánok, elsősorban mindazonáltal a csarnokok feállítása után a szerezendő tapasztalatok alapján akarok majd javaslatot tenni. (Helyeslés jobbfelől.) Gróf Széchenyi Pál, földmivelés-, iparés kereskedelemügyi miniszter. T. ház! Én az igazságügyi miniszter úr kijelentéséhez egyet bátorkodom hozzátenni. (Halljuk!) Ugyanis épen azon okból, hogy lehető legyen a hatósági árveréseket is a tervezett csarnokokban megtartani, módosíttatott a közgazdasági bizottságban az eredeti szöveg oda, hogy ezek a hatósági árverések is ezekben a csarnokokban legyenek tarthatók, ha az illető hatóságok e szerint fognak rendelkezni. Mert az eredeti szövegben ez - mint méltóztatik tudni - egyáltalán ki volt zárva, nem lévén lehetséges rögtön megtenni az intézkedéseket arra nézve, hogy ezen árverések is ott legyenek megtarthatók. A t. képviselő úr óhajtása tehát a kormánynál is méltánylásban részesül és meggyőződésem szerint nem sok idő múlva meg fog tétetni az intézkedés az iránt, hogy a hatósági árveréseknek legalább egy része szintén a létesítendő csarnokban tartassék meg. (Helyeslés jobbfelöl.) TÄHG2A. EGY HALOTT LEVELEI. Három hétig bujkáltam a poros és pörös akták között. Egy levéltárnak minden foliánsát átkutattam, hogy az egyik czirádás betűi közül egy darabka történetet halászszak ki. Nem sikerült. Egy kacsagó és kacsagtató akta került a kezembe, mely elvette minden kedvemet a történetírástól. A betűk csak olyan sövegek voltak, mint a többiek, de a tartalom víg és a sorok között is kiolvastam, hogy a diák, aki leírta, szíve mélyéből kacsagott minden soránál. Elmondom a történetet. Nemes, nemzetes és vitézlő Telegdy Zakariás uram híres ember volt a maga idejében. Híres volt pediglen arról, hogy soha életében nem látták szomorúnak, sírni pedig épen nem tudott, csak midőn a kacagástól gyűltek szemébe a könnyek. Hogy történt, hogy nem, de Telegdy uram olyan hitestársat kapott, aki tökéletes ellentéte volt az ő jeles természetének. Ábrándos, elborult kedély, akit — Nem! És ezerszer nem ! — Már én azt mondom, hogy igen, ha addig élek is! — Hát nem élsz addig érted ! — No akkor majd csak halálom után! Én azt akarom, hogy a vármegye e két első családja egygyé legyen! Hisz úgy sincs fiunk ! — Majd lesz! — Nem lesz, ha mondom ! A lányunk Bódyé lesz ! Bódy a mi fiunk lesz! Értetted ? Ennyiben maradt a dolog. Zakariás uram megmaradt a terve mellett. Éva asszony megmaradt ellenkezése mellett. Bódy János ezentúl is megjelent a háznál s enyelgett a lánynyal, aki menyasszonya volt, de csak félig. A lány nem idegenkedett a fiatal, déli legénytől és szívesebben látta mint a többit. De az asszony erre sem indult meg. Történt egy napon, hogy Zakariás uram súlyosan megbetegedett. A környékbeli kirurgus azt mondta, hogy napjai megvannak számlálva. Éva asszony sírt. Mi lett asszony ? Zokogás volt a felelet. — Ne sírj Évi lelkem ! Hidd el, hogy csak azért patkolok el, hogy maradjon a vörösből a Boriskának lakodalmára. Hallod asszony, aztán hozzáadd ám Bódyhoz. Fölkelnék a síromból is, ha a szerelmeseket elválasztanád. Gyere ide Évi lelkem ! Csókold meg a homlokomat. Aztán adj egy kupával a vörösből, most utoljára ! A halott utolsó kívánságát teljesíteni kell! Éva asszony egy szót se szólt. Hozott bort és odatette a faragott székre Zakariás mellé. — Hej asszony! Egy félév múlva meglegyen az esküvő! Hallod ? Feljövök a síromból! — szólt Zakariás s fölvette két kezével a billikomot és kiürítette. — Hahaha, haha! — kaczagott a haldokló! A terem márványairól visszapattant a hang. — Haha, haha! Aztán kiszökött az ablakon s a hegyoldali hires viszhangban veszett el. — Haha! Éva asszony a hármas viszhangra összerezzent. Fölpillantott, s ott feküdt előtte Telegdy Zakariás kaczajra torzul! arczczal, mozdulatlanul. Meghalt. Eltemették. A Kreuzzeitungnak. A porosz lap nem érti s félreérti a magyar felfogást. Mi nézetét ismerjük, mert az abszolutizmus idején legyőztük azt. A német szeret ideális lenni. A Kreuzzeitung is ideális. Valóságos mintája a csúszómászó otrombán kevély lakájnak, aki ura mozgását majmolja és gondolatmenetét túlozva karikatúrává teszi. Csekélység, concenssió az alkotmány egy porosz monarchának. A parlamentarizmus csak eszköz a kezében, melylyel a buta népet foglalkoztatja és maga cselekszik, a mit tetszik. És mert ezt az uralkodó körök nagy csendesen igy suttogják, a buzgó lakáj kiabálja. Mert a jámbor német nép az ilyen patvarkodásokat eltűri még, s azt hiszi, hogy nekünk magyaroknak sem szabad máskép gondolkodni, hisz szövetségesek vagyunk. A porosz urak a kravátlitól és világuralmi görvélytől felemelt fővel követelik, hogy vezessék külpolitikánkat, hadügyünket, államügyészeinket, s még gondolatainkat is. Igen sok ez az ismeret porosz szerénységből! A Kreuzzeitungnak szörnyűség, hogy a katona az alkotmányra megesküdjék, mert ez urától eltántorítja. Ki a katona ura? A ki eltartja. Ki pénzéből tartják a katonát? A népéből és nem a porosz királyéból, sőt a német császár is fizetést húz a néptől. Miért? Hogy Németországnak szolgáljon. Ő az első és leghatalmasabb hivatalnok és semmi más. Nem félisten, nem külön teremtett ember, hanem mint más gyarló ember ő is csak olyan. Ő felsége czifra hamu és por. Ami felség övezi a királyt, vagy császárt az a nép felsége, az az állam hatalma és tekintélye, mert lám az állam és nép nélküli királyok és császárok minden fényessége operettbeli csillogás, ha Cumberlandnak, ha Napóleonnak hívják is. A magyar király megesküszik az alkotmányra. Amit tesz a fejedelem, elkövetheti a káplár is, aki egyenruha nélkül nem egyébb, mint krumplikapás és adófizető. Rég volt, mikor a hadsereget az uralkodók toborzották, és tartották fenn a saját jövedelmeikből. Most a nép adja oda fiát és fegyvereit, ha tetszik és ameddig tetszik, ezért szavazzák meg a katonai létszámot, szolgálati időt és hadügyi költségvetést még Poroszországban is, miről tudósításokat közölve csak észrevehette a Kreuzzeitung is hogy mit jelent az. Nagy baj, hogy Magyarországon „nem lehet megállapítani a határokat, ahol a nemzet szuverenitása megszűnik és a monarcháé kezdődik.“ Ez igaz. És így van helyesen. Mert Magyarországon a király az államfelségének perszonifikácziója, ami szuverenitása van a hazának, annyit személyesít az uralkodó, amennyi a nemzetnek van, annyit ruház fejedelmére birtoklásul, hanem tulajdonosul megmarad maga a nemzet. Minket a római császárném ajándékozhatott sem egy Hohenzollernnek, sem egy Habsburgnak, mert szabad nemzet valánk, és a királyt szabadon választottuk. A Habsburgok jogara alatt élünk, mert öröklővé tetszett tenni a magyarnak trónjában a Habsburgok dicső házát. S ha kihalnának az uralkodó családnak törvényben meghatározott ágai: a magyar