Kecskemét, 1890. január-június (19. [18.] évfolyam, 1-26. szám)
1890-05-04 / 18. szám
XIX. évfolyam. 18. szám. Kecskemét, 1890. május 4. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - - 5 frt 2 kr. Félévre - - - - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szára ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók: a kiadóhivatalban, Gallia E., Scheiber József és Harkay József kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda, II. tized, Plebánia utcza 8. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számittatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt. — egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Dély eg dij minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési díjak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskeméten Kiadóhivatal, II. tized, Plebánia utcza 8. szám. A munkások ünnepe. A munkások világszervezete kiforgatta május elsejét az idilikus hangulatból. A várvavárt zöldágas és fagyalvirágos és borostyánillatos nap most úgy akart megjelenni, mint rettegett szörny, villogó szemekkel és csattogó agyarakkal. Ez a nap az európai tájak újjászületési évfordulója volt eddig; ki tudja, várjon ezután mit fog jelenteni? A társadalom mindenható felfordulását-e, avagy megfrissülését és hajnalhasadását az emberiség jobb napjainak ? A sociális mozgalomnak most még nincsen kijegezedett alakja, határozott útvágánya és biztosan megállapított czélja. ..Javítani a munkások helyzetén, mondják rövid általánosságban. Ezzel vagy nagyon sokat mondanak, vagy semmit. Mert az emberi nem kilenczvenkilenczszázad része munkás, és az emberi nemnek épen százszázad része akar a maga helyzetén javítani. A mozgalomban inkább csak a gyári munkások vesznek részt. Ebből következik, hogy a czél inkább a gyári és iparos munkások helyzetének javítása. Ugy de ez az emberiségnek igen-igen kis részét foglalja magában. Hol marad a többi „helyzet“ megjavítása, lehet-e erős, tartós, sikert ígérő egy olyan munkásmozgalom, mely a munkavilágnak csak egyetlen ágazatára terjed ki? Aztán minő helyzetet akar javítani, és miként akar javítani? Ez a kérdés minden gondolkozó előtt fölmerül, s a mozgalom nem tud rá válaszolni. Kevés a munkás bére; a munkabér nincs arányban a munka eredménynyel ; a munkahozam nincs arányban a tőke járadékával; a munkaidő túl van csigázva; a munkás el van zárva a tőkegyűjtés lehetőségétől ; a munkás nincsen agy napjaira biztosítva ... és így tovább. Ezek mind létező bajok, csakhogy e bajok nem szorítkoznak csak a gyár és iparos munkásokra. A hírlapíró épen ebben a helyzetben van; a tudós szintén a belletrista nemkülönben; a zeneszerző hasonlóképen. Hát még a hivatalnok — a kis és nagy hivatalnok egyiránt! Aztán a tsinár és tanító, a pap és kántor, az önálló kisiparosok egész légiója, a cselédek százezrei, a mezei napszámosok milliói. Ugyan ki gondoskodik ezeknek munkaszünetjéről, béremeléséről, baleset elleni biztosításáról és nyugdíjáról? Vegyük ide a katonákat, akik állandóan koplalnak s végzik a legborzasztóbb munkát, mit az ember kitalálhatott — a vak engedelmesség munkáját azzal a szomorú tudattal, hogy mikor úgy parancsolja a fölebbvaló, neki meg kell halni, nem tudva miért, mikor és hol? A baj tehát közös, sőt bátran mondhatjuk : a gyármunkások állapota jobb, mint a többi munkásoké. Mikor tehát a gyármunkások a saját bajaikra és azok orvosszereire erőszakos eszközökkel privilégiumot akarnak szerezni, akkor ők nem a szabadság szolgálatában állanak, — amint hinni vélik, hanem a reactió szolgálatában. Vasárnapi munkaszünet — helyes. Nyolcz órai munkaidő — helyes. Munkabér fölemelés — helyes. De Mindazokat, kik társaim nekem a munkában, ezennel fölhívom a következő dolgok megfontolására. Az iparos életnek számtalan ága van, mely természeténél fogva nem tűri az időközi szüneteket. A vas-, a porczellán-, a tégla-, a cserép-, az üveggyárak kohókkal és kemenczékkel dolgoznak. A kohót nem lehet egyik napról a másikra úgy befűteni, hogy izzóvá és folyékonynyá legyen az érez, s nem lehet órára kioltani, mint a petróleum-lámpát. Hasonló törvényük van a szárító és égető kemenczéknek. Nagyon furcsán néznének ki a sevresi, vagy másseni, vagy dalvitzi műremekek, ha néhány óráig égetnék, majd lehűtenék és megint égetni kezdenék. Ez nem lehet. Hogyan képzelik ily helyeken a vasárnapi munkaszünetet lehetségesnek? Tegyük fel, hogy egy gyárimunkás megkeres óránként 20 krajezárt. Nyolcz óra alatt keres tehát 1 forint 60 krajezárt. Miután azonban vasárnapi szünetet tart, betegség is adhatja elő magát: évi munkaideje csak 300 napra terjed. Lesz így az évi keresete 480 forint. Ugyde családja van , gyermeket iskoláztat, patika költségek merülnek föl , s év végén kisül, hogy a 480 frt nem volt elég. Ha azonban naponta 10 órát dolgozik, évi keresménye 300 munkanap mellett 600 frt. És most kérdem, kivel történik igazságtalanság a 8 órai munkaidő megállapítása iránt? Az eredmény a gyárra is rész, mert kevesebbet termel, a munkásra is rósz, mert kevesebbet keres. A munkabér emeléssel sem látom a valódi czélt elérve. Tény, hogy a gyáros csak annyit adhat, amennyi jut, mert a kárból ő sem tud megélni. Ha tehát a munkások túlkövetelők, megszűnik a gyár s ezzel megszűnt a munka is. E pontnál tehát teljes és igazságos követelést csak konkrét számítások alapján támaszthat a munkás. Ismernie kell a gyár belső életét a legutolsó numerusig egészen alaposan. Tudnia kell, hogy mennyi alaptőkével, mennyi forgótőkével dolgozik a gyáros; tudnia kell, hogy mennyibe kerül a piaci szerzés és megtartás; ismernie kell az agentiák és reklámok költségeit, a kezelés terheit, s meg kell becsülni tudni annak a munkának is az értékét, amit maga a gyártulajdonos a naponként való felügyelettel, ellenőrzéssel, vezetéssel, igazgatással, képviselettel befektet. És ha mindezeket rendszeres és megbízható mérleggel a munkásoknak ki is mutatná a gyáros és arra szólítaná fel, hogy a jövedelem felett aránylagosan osztozzanak , akkor is a meg nem oldható problémák egész sorozata következnék. Mert hol a kulcs az arányok megállapítására ? Ki tudja megmondani a különbséget a tőke, a munka és az intelektualitás értéke között? E megjegyzések távolról sem azt jelentik, mintha mi a munkásosztály jogosult panaszai előtt szemet hunynánk, vagy mintha a valódi bajok irányában értéktelenek tudnánk maradni. Minket, mint eddig, úgy ezután is abban a táborban találnak meg, ahol az embert szabad lénynek és nem rabszolgának tekintik, ahol az egyént érdeme szerint becsülik, ahol a munkát tiszteletben tartják és méltányolják. Mi épen úgy látjuk, mint mások, hogy az emberiség keresztül ment a lelkiismeret megváltásán a kereszténység forradalma által; keresztül ment a politikai intézmények vértengerén a franczia forradalom által; és keresztül fog menni a társadalmi vérkeresztségen a szoczialismus által. Mert szükség volt a vallási megújhodásra, szükség volt a politikai megújhodásra és szükség van a társadalmi megújhodásra. Az első forradalmat az Isten hozta létre a kedély által; a másodikat a jog hozta létre az elmélkedés által; a harmadikat a kenyér hozza létre a cselekvés által. Az elsőnek harczosa az apostol, a másodiknak a bölcsész, a harmadiknak a munkás. Az első megtalálta a maga emberét Szt. Pálban és a maga elméletét az evangéliumban ; a második megtalálta emberét a conventben és elméletét az emberi jogok proklamálásában; a harmadik azonban még nem találta meg sem emberét, sem elméletét. A munkásmozgalom még nem a tavasz, hanem csak a fecske, mely megérkezik, röpdös ideoda, csicsereg, nem találja helyét, téveteg úgy mozdulataiban, mint irányában. Hogy mit fog hozni a jövő, ki tudna még arra ma megfelelni. A magyar munkások józan gondolkozása és rendszeretete némi bizalmat azonban már most is előlegezhet nekünk a jövőre nézve, mert a budapesti május elseje a magyar munkásokhoz méltóan, minden rendzavarás nélkül, impozáns komolysággal folyt le. Hisszük, hogy a jövőben is igy leszen ! B. m. TÁHOSA: ---- - --— ANYÁM SÍRJÁN. Itt, hol örök álmod aluszod e hantok alatt, Mélyén síri virág nyill’ és fűz lombra fakadt; Hol nincs zaj, mi zavarja nyugalmad, béke ölel, Itt vagyok újra, óh ! mert szent, drága előttem e hely : Nol porrészed a porral összevegyül, S hol fejfád neved őrzi emlékezetül. Néma honod földjére kesergve borul le fiad, Vérzik e szív, megtörte a bánat, búra virad ! Fájdalmam, rövidítsd meg örömtelen életemet! Élte keserv, ki oly édes anyát kora földbe temet. Ilivd le magadhoz, ah ! azt kinek éltet ódái, Nincs, ki bekösse sebem, egyedül: a halál. Halld meg imámat óh ég! enyhítsd szenvednem , kint ! Lelkem, a múlt örömére, szemem, ha e dombra tekint : Arczomon köny-patak árja folyik, soha el nem apad ; Majd özönébe, hajam roncsolva ha összeszakad: Itt leljek nyugodalmat, kebletlen én ! Uj életre virulva, forrás mezején. KIRÁLYNŐK - TÖVISKORONÁVAL — Jeanne-Nilda. — .... Azt hinné az ember, hogy mind boldogok, mert büszkék és méltóságosak. — Arany jogar van kicsiny, fehér kezükben és korona csillog szőke fürtjeiken. Biborpalást tszája mögöttük, diadém csillagfénye nyakukon és — úgy hiszik — örökké mosolygó szivet takar a selyemlepel. Alázatosan térdel előttük a tömeg, mint földi istennők előtt és egy tekintetükért ezeren készek vérüket ontani. Az ilyen asszonyokat hívják emberi nyelven: királynőknek! Magasan ülnek felettünk arany-trónon, hogy elfárad a szem, mely hozzájuk feltekint. Más anyagból vannak összegyúrva, mint mi közönséges halandók, lényük a jóság, szeretet és bátorság. Isten remekelni akart velük, hogy ime a föld gyermekének mindent megad, mi üdv és öröm e világon. Ím’ olvasóm, lásd őket. * A mexikói császárné örült és megsiketült Queretaro bombáitól. Két éve, látják tévelygő lépésekkel kószálni a bonschanti parkban; két arczájára kicsordult egyre a köny, kékülő ajkai összefüggés nélkül való szavakat gagyognak ; az ember azt szeretné mondani, hogy virágot mártottak gyilkos méregbe és elfonyadt virága, koronája. Az egykor szép, büszke herczegnő örökre megtörve! Egy perczig el nem maradt tőle a rossz sors. Nem régen ismét csapás érte, mely egyetlen arra, hogy zavart öntudatával megértse és érezze. Bandevelde ezredes halt meg! Ő ápolta, gondozta, mint egy gyermeket, egyedül őt ismerte még a császárné és élete utolsó örömét is kitörölte a sors tompa álom létezéséből. Ide és tova kuporog a parkban, szomorúan, mint Ophelia, virágot tépdes és az őrület dalait trillázza. # Anglia királynője minden örömről lemondott, mióta Albrecht herczeg lezárta szemeit. Ifjan, szépsége teljében, imádásra méltóan lépett Viktória a trónra, szíve választottját lirá férjéül, kora legszebb férfiát. Szerette őt, szerette örületesen, hogy életét és férje éltét megmérgezte féltékenységével. Udvari hölgyek, herczegnők, rokonok mind tűréki a királynő szenvedélyességét, a férj után leskelődtek, királynéja kémei kisérték minden lépten. Oh, az a királynő a legszerencsétlenebb asszony volt a világon! Minden asszonyban versenytársnőjét látta ... A forrón szeszeretett férfiúval, úgy látszik, az ő lelke is egyszerre szállott sírjába! * Nápoly királynője, kezében fegyverrel védi trónját, pánczélja csillog a csatában és kész halni trónjáért. Ámde rosszul ragadta el a halál zsákmányát, az anya helyett egyetlen gyermekét, a szeretett leányt ragadta el. Most gyermek, trón és szeretet nélkül él a királynők legszegényebbje a vágyakozással, hogy klastromban temesse el magát. A büszke királynő egyebet se kér már a világtól, mint a nyugodalmat. * A negyedik hatalmas úrnője a világbirodalomnak. Gyermekei vannak, kikre büszke, férje, kit imád. De egy borzadalmas, titkos társaság összeesküdött, nem hogy eltörli a monarchiát, de hogy egy királyi csemetét emel uralomra, egy herczeget, ki az ő ideáljuk és tanaik szerint uralkodjék. Egy nap — talán két éve — borzalommal tudják meg, hogy a császár második fia, a 12 éves fiú eltűnt. A tisztek, akik a herczeg környezetében szoktak lenni, kevéssel előbb látták meg, tehát a herczeg nem lehet messzire. Két nap alatt a főváros minden zugát tűvé teszik, amikor szárnyra kap a hír, hogy a herczeget elrabolták és az összeesküvők kezeiben van a messze tengeren. A gonosztevőket üldözőbe veszik, a távolban egy kis bárka vitorlája fehérült, mely a kis herczeget röpik tova. Az összeesküvők látva tervük meghiúsulását és hogy megmenekedjenek, partra tevék a fiút, hogy feltartóztassák vele az üldözőket. Otthon pedig a császárné átéli a halál minden félelmét. Minden napnak új aggodalma van számára, oh isten, hátha elkésett a császár néhány pillanattal és a boldogtalan asszony halálfélelmek között remegve várja a legrosszabbat. Mikor magános utczán végig ment és paraszt asszonyt látott rozoga, kis kocsin, ki két szőke fejű gyermeket vonszolt, azt susogta : „Boldog asszony, vajha enyém lehetne a te csendes, boldog nyugalmad! ” A belga királyné idő alatt megőszütt hajjal sir egyetlen gyermeke után, a trónörökös után, kit a halál zsenge virágában ragadott el karjai közül. * Hát Eugénia császárné ! Sorsa maga Aeschilos irtózatos tragédiája. Szép volt, boldog volt és leggondtalanabb a gondtalanok között és most férje és fia sírjába mindenét eltemették. * * * íme a királynők — töviskoronával. Életük fele hiú fény, a másik igazi, nagy, megmérhetetlen fájdalom. KÖZGYŰLÉS, 1890. ápril 22. Az áprilisi közgyűlésről szóló tudósításunk lapunk múlt számából egy kellemetlen véletlen folytán elmaradván, a közgyűlésről, melyen a polgármester elnökölt, a következőkben referálunk: 1. A márczius havi polgármesteri jelentés meghallgatása után Cs. Tóth István és H. Hajnal János szólaltak fel a tengeri kígyó, akarjuk mondani a kutyaadó kérdésében. Laptársunk a „K. L.“ nem is késik őket ezért megszólni, és pedig nagyon is magas lóhátról. Hát az igaz, hogy az ebadó kérdése formailag meghaladott dolog, de bizony felszólaló polgártársainknak sok tekintetben igazuk volt érdemben, és az igazat mindenkor jó ám meghallgatni. Az ebadó szabályrendelet sem olyan, amelyen ne lehetne változtatni! Azt pedig Cs. T. I. és H. H. J. nevében mi sugjuk meg a „K. L.“ referensének, hogy az ebadó szabályrendelet nem törvényen, hanem miniszteri rendeleten alapszik. Aki tanítani akar, az tudjon is . . . 2. Szapáry Gyula gróf új miniszterelnökhöz s Bethlen András gróf új földművelésügyi miniszterhez — erről szóló értesítéseik alapján .