Kecskemét, 1904. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-03 / 27. szám
A KECSKEMÉT 1904. 27. sz. felső-, mint az alsópályaudvaron fel- vagy leadott szállítmányokra nézve a városi közönség által ez ideig is gyakorolt kövezetvámszedési jog a m. kir. kereskedelmügyi miniszter úrnak 1904. évi május hó 14-én 26390/1. szám alatt kelt rendeletével újabbi 10 évre meghosszabított, illetőleg a rendelet foganatba vétele napjától számítandó további 10 évre újra engedélyeztetett. A város törvényhatósági bizottságának f. évi május 27-ik napján 160. kgy. szám alatt hozott határozata szerint a fenti rendelet foganatba vételének napja az. évi julius 1-ére tűzetett ki, amidőn is az alább következő „Engedélyokiratban“ körülirt újabb vámszedési jog életbelép, s e szerint a régebbi vámszedési jogra vonatkozó rendeletek ugyanakkor hatályukat vesztik. Ennélfogva az új „Engedélyokirat“ az 1890. évi I. törvénycikk 86. §-a értelmében azon hozzáadással hirdettetik ki, hogy az annak megfelelően kiállított új vámszabályzat a városi tanács által egyidejűleg kiadatott és a vámszedés helyein kellő számú példányokban kifüggesztetett, Kecskeméten, 1904. évi junius hó 9-én tartott tanácsülésből. Dr. Dömötör Lajos Bagi László jegyző. *h. polgármester. 26390/1. sz. Magyar Királyi Kereskedelemügyi Miniszter. Engedélyokirat. A közutak és vámokról szóló 1890. évi I. törvénycikk 81. és 86. §-ai alapján kiállított ezen Engedélyokirat szerint Kecskemét törvényhatósági joggal felruházott város közönsége részére, a város belterületén fekvő azon utak, utcák és terek fenntartása, kezelése és esetleges útból való felépítése címén felmerülő költségek fedezhetése céljából, amely utak, utcák és terek a csatolt helyszínrajzon, az ott közölt jelmagyarázatnak megfelelő színezéssel meg vannak jelölve és az ugyancsak csatolt műszaki leírásban részletesen körül vannak írva és amelyeknek összes hossza 11,732 fut., a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úrral egyetértőleg, az 1893. évi december hó 8-án 80,433 szám alatt kelt rendelettel kiadott „Engedélyokirat“-tal a kecskeméti vasúti állomáson (beleértve a sertéshizlaló telepet is) fel- és leadott áruk után engedélyezett, valamint az 1897. évi december 21-én 78428. szám alatt kelt itteni rendelettel kiadott „Függelék“-kel a kecskemét-fülöpszállási és kecskemét-tiszaughi h. é. vasutakon érkezett, a kecskeméti vasúti állomáson vagy a Kecskemét-alsópályaudvar nevű állomáson fel- vagy leadott áruk után engedélyezett kövezetvámszedési jogot meghosszabbítom, illetve újból engedélyezem és azt, valamint annak gyakorolhatását a következő feltételekhez kötöm: I. Feljogosítom Kecskemét törvényhatósági joggal felruházott város közönségét, hogy az 1890. évi I. törvény- cikk 93. §-a értelmében annak a jelen Engedélyokirat alapján való tényleges foganatba vétele napjától számítandó további egymás után következő tíz (10) éven át a fentebb megnevezett vasúti állomásokon kövezetvámszedési jogot gyakorolhasson és annak érvényesítésénél az ugyanazon állomásokon fel- és leadott áruk (szállítmányok) után, melyek a vámtárgy igénybevételével szállíttatnak a vasúti állomásokhoz, vagy a vasúti állomásoktól, a következő vámdíjakat szedhesse: Vámdíjak : 1. Bármiféle istálló- vagy műtrágya után, ha a város határához tartozó földre használtatik fel, métermázsánként 1 fillér. 2. Bor, burgonya, gabona, köles, kavics, kő, szén, koksz, épületfa, tűzifa, tetőcserép, tégla, hulladék, mész, cement, széna, szalma és egyéb takarmányneműek után métermázsánként 2 fillér. 3. Minden itt fel nem sorolt cikk után métermázsánként 4 fillér. 4. Sovány sertés után darabonként egy métermázsáig 2 fillér. 5. Kövér sertés után darabonként egy métermázsán felül 6 fillér. Vámtulajdonosnak a vámszedési jog gyakorolhatásával járó felelősségeket, kötelességeket és feladatokat a következőkben határozom meg: 1. A vámtulajdonos az 1890. évi I. törvénycikkben foglalt határozatok szerint és büntetések terhe alatt senkitől és semmi oly dologért, akire és amelyre a vámdijak fentebbi jegyzékében kötelezettséget nem állapítottam meg, úgyszintén azoktól sem, akik az alábbi pont szerint vámmentesek, sem pénzt, sem pénzértéket nem követelhet és nem fogadhat el. 2. Az 1890. évi I. törvénycikk értelmében köteles a vámtulajdonos a vámtárgyat állandóan jó karban tartani, szükség esetén felépíteni; ellenkező esetben ellene az idézett törvény határozatai fognak alkalmaztatni. 3. Minthogy a vámszedést a közforgalom érdekéből engedélyezem, feladatává teszem a vámtulajdonosnak, hogy a vámtárgy fenntartása által ezt az érdeket szolgálja, e végből kötelessége lesz: a) a közforgalom akadálytalan gyakorolhatása céljából a vámtárgyat mindig kifogástalan jó és forgalomképes állapotban tartani; b) a közbiztonság szempontjából mindenkor a szükséges intézkedéseket megtenni. 4. A befolyó vámjövedelem másra, mint a fentebb részletesen körülírt vámtárgy fenntartására és helyreállítására, vagy esetleges újból való felépítésének költségeire nem fordítható, azért a vámbevételekről és kiadásokról vezetett előző évi zárszámadás minden év elején törvényszerű tárgyalás végett a törvényhatóság közgyűlésének bemutatandó és a határozat kapcsán a város házi pénztáráról szerkesztett előirányzattal és okmányolt számadással együtt a belügyminisztériumhoz felterjesztendő, fennmaradván az 1890. évi I. törvénycikk 102. §-ában megjelölt hatóságoknak azon joga, hogy a vámjövedelemnek hovafordítása tekintetében ellenőrzést gyakorolhassanak s szükség esetén a vámdijtételek leszállítása érdekében a kellő lépéseket megtehessék. III. Az engedélyezett vámszedés érvényesítésével a vámmentességet az 1890. évi I. t.-c. 99. §-a alapján következőleg állapítom meg: A vámdijak fizetése alól mentesek: 1. A kir. uralkodóház minden tagjának és udvartartásaik szállítmányai; 2. a kir. udvarhoz, annak közvetlen kíséretéhez tartozó szállítmányok; 3. az idegen hatalmasságok követeinek, képviselőinek szállítmányai; 4. a fegyveres erő szükségletére, valamint hadi és honvédelmi célokra szolgáló összes szállítmányok. Ha a szállítmányok katonai minősége, illetve vámmentes jellege külsőleg felismerhető nem lenne, megfelelő hatósági bizonyítvánnyal kell bírniok; 5. az állami javak általában, só, dohány stb.; 6. a m. kir. posta, távirda (távbeszélő) összes szállítmányai ; 7. az állami vasutak, állami, törvényhatósági, vasúti állomáshoz vezető, községi közlekedési vagy községi (közdűlő) közutak és azokon lévő műtárgyak építésére és fenntartására, továbbá az árvédelem biztosítására, nemkülönben az állami épületek építésére, helyreállítására szükséges anyagok, szállítmányok; 8. a templom, iskola és paplak építésére, helyreállítására szükséges anyagok, szállítmányok; 9. közveszély (hófúvás, árvíz, tűz stb.) esetében az elöljáróság által az 1886. évi XXII. t.-cikk 136. §-a alapján kirendelt közerő, tűzvész, árvíz vagy háború idején a mentők, tűzoltók, menekülők szállítmányai; 10. a vaspályának saját szükségleteire szolgáló szállítmányai ; 11. emberi hullák; 12. átviteli szállítmányok; 13. azon lovak és hordállatok, melyek katonai szolgálatra való besorozás vagy az 1873. évi XX. t.-cikk értelmében osztályozás végett az állítási helyre és onnan visszaszállitatnak; továbbá a fegyveres erő élelmezése céljából beszerzett marhák, melyekre nézve a hajtóknak katonai hatóság által kiállított igazolványt kell felmutatniok; 14. a vámtulajdonos által önként vámmenteseknek elfogadott szállítmányok, ide értve mindazon vámmentességeket is, melyek magánjogi szerződéseken vagy egyezségeken alapulnak. Mindazon szállítmányoknak, melyek a fentebbi pontok szerint vámmentesek, amennyiben azoknak vámmentes jellege különben megállapítható nem volna, megfelelő hatósági igazolvánnyal kell birniok, mellyel a vámmentességi igény beigazoltatik. A vámdijtételek minden kártérítés nélkül leszállíthatók, ha a jövedelem az 1890. évi I. t.-cikk 85. §-a értelmében több, mint amennyi szükséges. II. IV.