Kecskemét, 1908. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-05 / 27. szám
2. oldal. az óriási kulturális és művészeti célokhoz, melynek megvalósítása orgona nélkül lehetetlen, bármily ragyogó is legyen disztermünk. Kellermann Arnold: Csendőrséget a rendőrség helyébe. A közbiztonság rosszasága. Amint látjuk Kecskemét közbiztonsági viszonyainak szemléleténél, napról-napra felmerül egy-egy szenzációsabb bűneset s igen sok esetben a tettesnek se hite, se nyoma. S ha kinyomozzák is a tettest, a rendőrlegénység hiánya miatt a megelőzést sohasem érhetjük el s igy történhetik meg, hogy a gonosz indulatok szokatlan biztonságban érzik magukat s amikor tettre kerül a sor, minden félelem nélkül törnek a polgárság élet és vagyonbiztonságára. Amikor a jelenlegi főkapitány hivatalba jutott, szó volt a rendőrlegénység reformálásáról. Ennek dacára, ez irányban semmi sem történt. A rendőrség még mindig a régi állapotokban sínylődik s különösen a tanyavilág minden közbiztonsági ellenőrzés hiánya miatt állandó félelemben és rettegésben van. Ez a helyzet pedig tarthatatlan. Ha a rendőrlegénységben nincs meg a garancia, hogy az állandó biztonságot ellenőrizze, úgy ezzel az intézménynyel mihamar le kell számolni. Éppen úgy, mint tették ezt Szolnokon, Szatmári, hol a rendőrséget csendőrséggel váltották fel s noha a városi kaszszát kissé jobban terhelték meg, mindamellett a meglazult élet- és vagyonbiztonság teljes biztosítékot nyert s azóta e városok bűnlajstroma sem tartalmaz olyan nagystílű bűneseteket, amelyeket a kecskemétiekben olvashatunk. A rendőrlegénység eliminálását ajánljuk a tanács és a közgyűlés figyelmébe s hogy különösen a tanyavilágot megnyugtathassuk, általános csendőri szolgálatot kell behozni s merjük állítani, hogy nálunk is be fog állani az élet és vagyonbiztonság megjavulása, melyre pedig fölötte nagy szükségünk van. E mintaszerű intézmény, a csendőrség még mindenütt rendet teremtett. Közgyűlés. Interpellációk. Kedden délelőtt 9 órakor tartotta a th. bizottság rendes havi közgyűlését. Tekintettel, hogy egy kis pikantériát éreztek a városatya urak a levegőben, no meg hogy választás is volt, szép számmal gyűltek össze a közgyűlési teremben. A gyűlés maga különben az interpellációk jegyében folyt le. A th. bizottsági tag urakon valóságos interpelláció düh uralkodik. Mi a világért se akarjuk azt mondani, hogy az interpellálók feltűnési viszketegség mániában szenvednek. Oh dehogy. Csak talán betegség ez. Járvány. A járvány pedig azért járvány, hogy ragadjon. No hát ragad is. Olyan haszontalanságokkal lopják el az időt, hogy az már egyenesen abszurdum. Valamelyik bácsi, felbandukolva a közgyűlésre, meglát az utcán egy kutyát szaladni, hát akkor előveszi az interpellációs járvány és néha órákat elkezelnek a város fontos ügyeinek tárgyalására kiszabott időből. A legutolsó közgyűlésen szinte túllicitálták egymást interpelláció dolgában a városatyák. Ha egyik kettőt, a másik hármat terjesztett be bizonyosan. Mostanában a főinterpellátor nevet határozottan Fodor József úr vívta ki magának. Nevéhez híven aztán képtelenebbnél-képtelenebb interpellációkkal gyötörte a közgyűlés inteligensebb elemét. Mert a nagyrésznek tetszik ám az ilyen fajta interpelláció! Ha hangosan nem is, de magukban bizonyosan jót nevetnek rajta. Az interpellációs düh lehűtésére legjobb volna az az intézkedés, hogy a tanácshoz intézendő kérdésekre a közgyűlés csak a tárgysorozat letárgyalása után térjen át. Szó sincs róla, nagyon sokszor van szükség interpellációra, mert ez mintegy ellenőrzője a tanács és a tisztviselők működésének. Ezt minden okos ember elismeri. De, hogy egy közgyűlésen tíz interpellációt is terjesszenek be, az már határozottan csak feltűnési mánia. Az interpelláló úr otthon bizonyosan boldogan üt a mellére, hogy ő szónokolt. A családtagok, a sógorok és atyafiak pedig szent áhítattal néznek a hatalmas „szónok“ rokonra, ki a közgyűlésen interpellált. * De térjünk át a száraz referádára. Elnök: Gulner Gyula főispán kevéssel 9 óra után nyitotta meg a közgyűlést. A polgármesternek rendes havi jelentését tudomásul vették. Ezzel kapcsolatosan több mint 10 interpellációt terjesztettek be a városatya urak. Elsőnek dr. Kiss Albert állott fel és három dologban is intézett kérdést a polgármesterhez. Már körülbelül két esztendeje — úgymond — hogy a közgyűlés elhatározta, hogy Szikrában temetőt állít föl. E dologban azonban még mind e mai napig nem történt semmi ; 67 szikrai munkás ember földet kért a várostól munkáslakások számára, de még nem kaptak kérvényükre választ; azt is régen elhatározta már a közgyűlés, hogy a nagyréti hidakat jó állapotba helyezi. Ebben se történt semmiféle intézkedés. A szikrai temető ügyében beadott kérdésre Csabay Géza főorvos adja meg a választ. A főorvos válaszában kifejti, hogy a szikrai temető ügy azért nincs még rendezve, mivel a szentkirályiak is adtak be kérvényt, hogy a temető lehetőleg közel legyen ő hozzájuk. Legközelebb azonban már ki fogják jelölni a szikrai temető helyét. Második interpellációjára Kada Elek polgármester válaszolt. Szikrában nehezebben kezelhető a munkáslakások ügye, mint egyebütt, mivel az ottani kérelmezők jórészt kertész emberek és így a munkásházak felépítésével esetleg hátrányt szenvedhetnének a gazdák. Azért ő szívén viseli a szikrai munkásházak ügyét is. Harmadik kérdésére is a polgármester válaszolt és megnyugtatta interpellálót, hogy a nagyréti hidakat rövid időn belül jó karba fogják helyezni. Fodor József bizottsági tag kérdi a gazdatanácsnoktól, hogy tud-e arról a balesetről, hogy Bugacon a kútgém egy lovat agyonütött és ki felelős e kárért? A gazdatanácsnok távollétében a főügyész azt a választ adja, hogy tudomása szerint e tárgyban hivatalos jelentés még nem érkezett be. Panaszkodik továbbá Fodor József az aszály miatt és azt a kérdést intézi az adóügyi tanácsnokhoz, hajlandó-e oda hatni, hogy az aszályra való tekintettel a pénzügyigazgatóságnál az adókat megfelelő mérvben leszállítsák. A főispán és az adóügyi tanácsnok felvilágosítják aztán a paragrafust erősen citáló városatya urat, hogy a város ebben az ügyben nem tehet semmit. Ha valakinek panasza van, forduljon az illetékes hatósághoz. Most egy kis pikantéria következett. A „Kecskemét“ közölte Wéber Edének a városi tisztviselők inkompatibilitására vonatkozó felebbezését, kapcsolatosan Bagi László h. polgármester összeférhetetlenségével. E cikkre Bagi egyik helybeli lapban válaszolt. És e hírlapi polémiát tette közzé Wéber Ede a közgyűlésen. Erős vita indult meg Wéber és Bagi között. A vége aztán az lett, hogy az elnöklő főispán nem engedte tovább a szóharcot, mivel a sajtóban keletkező polémiák közgyűléseken megoldást nem nyerhetnek. Még G. Fekete Mihály és Hankovszky Zsigmond terjesztett be jelentéktelen interpellációkat. A főispán azonban — nagyon helyesen — nem engedte meg, hogy válaszoljanak az interpellációkra. Fél 11 óra tájon tértek át a tárgysorozatra. És pedig először a város budapesti házának eladása került tárgyalás alá. Bagi h. polgármester jelentette, hogy az árverés nem járt eredménynyel. Tovább fogják hirdetni a ház eladását. A siketnémák részére emelendő új épület költségeihez a kultuszminisztérium 3000 koronával járul hozzá évenként. Néhány kisebb ügy elintézése után a cselédlakásokról szóló szabály- KECSKEMÉT 27. szám.