Alföldi Hiradó, 1908. szeptember (1. évfolyam, 29-53. szám)
1908-09-01 / 29. szám
Egyes szám ára 2 fillér.________________________________ ELŐFIZETÉSI ÁR: ^ ^ ^ Sz.^ A „Nyilttér* sora 40 fillér. - Szarvas-utca 3. szám. — FÜGGETLEN W fl P I L fi P. Kedd, (28. szám). ± (f . Pet'erdT'iTdor. 1908. szeptember 1. Kedd, (28. szám). '/ New-York és Gsacza. (V. E.) Árkövy Richárd, egy orvosprofesszor sok reményre jogosító fia New Yorkban a kinyitott gázcsap alá feküdt és gázmérgezés következtében meghalt. Ez a fiatalember, aki három év előtt általános feltűnést keltett „Magyarország agrárpolitikája“ című munkájával, amelyért nagyobb ösztöndíjat is kapott, mielőtt lecsukta volna a szemeit, levelet írt a new-yorki rendőrségnek. Ebben a levélben azt írja, hogy a neve gróf Árkövy Richárd és legjobb barátja a Vanderbilt Gladys férjének, Széchenyi László grófnak. Diplomáciai pályára készültem — írja utolsó írásában — fényes jövőnek néztem elébe, de a sors könyörtelenül tönkretett. Dragonyos hadnagy voltam az osztrák-magyar hadseregben és tagja vagyok az osztrák zsokéklubnak. Árkövy Richárd nem volt gróf, dragonyos hadnagy és legfeljebb csak ki-ívülről látta az osztrák zsokéklubot. Hazudott. Itthon sikkasztott és váltót hamisított és az utolsó órájában ráfogta magára, hogy ő azon körökbe tartozik, amelyek tagjairól általában legkevésbbé teszik fel, hogy gazemberek volnának. Az Árkövy Richárd elzüllött és italoktól megtompitott agyában, a ki nem aludt részegség homályosságával vonultak fel a megalvadt, eltunyult képzetek arról a jövőről, amit az élete során magának álmodozás közben már megadott. A köztisztesség és a becsülés. A szeretet és a méltánylás. A megértés és a dicsőség. A vagyon és a jólét. A boldogság és az előkelőség. A fölény ezrek fölött a hódolat. Akkor szétnézhetett a szobájában , és eszébe juthatott, hogy nincs kifizetve a lakbére, a ruhája hónapok óta a zálogházban van , keresztülfuthatott a szájából fel az agyába az éhség kínozó érzése, hogy nincs mit ennie. A zsebében nincsen semmi, a cipője lyukas, a condrája lerongyolódott és foltos, az arcán kiütött a szakál, a haja kócos és hosszú, a hangja rekedt a lumpolástól, a tagjai gyengék és a melle hördül. Senki sem törődik vele, az utcán rá se néznek, észre sem veszik, a lakására csak sompolyogva juthat, hogy a gazdasszonya ne követelje a házbért, az emberek kitérnek előle és a gyermekek visszahúzódnak, ha látják. A becsület helyett váltóhamisítás, a vagyon helyett sikkasztás. Ez a valóság rettenetesen égethette a koponyáját. Kimélyesztett agybarázdáiban tüzesen loboghatott végig a keserűség és a kijózanodás. És mindenét oda adta volna, ha visszatérhetett volna az életében ahhoz a ponthoz, ahol még nem volt semmi se elrontva. Boldog lett volna, ha valaki, egy pincér, aki még a régi időből, a borravalóiból ismerte és nem tudott volna semmit a bűneiről, a becstelenségéről, odaállt volna elébe, hogy „Nagyságos Uram“. De nem jelentkezett senki. Nem ismerték. Nem tudták, azelőtt hordár volt-e, vagy királyfi, kocsis vagy bankdirektor? Egy kivert kutya, világ szemétje, mire sem jó, ismeretlen hulla lesz ő, ha valamikor az egyik híd mögött, vagy a szántóföldek pipacsai között egy ebek által kikezdett tetemre bukkannak. És durva rendőrcsizmák belérúgnak, mert hivatalos dolgot adott neki, hogy: „A gazember még most is kellemetlenkedni akar.“ Ezt akarta ő elkerülni. A newyorki rendőrtisztviselő, aki a levelét felbontja, némi tisztelettel gondoljon rá, elszegényedett mágnásnak tartja, aki önhibáján kívül, de mindig korrektül jutott ide — mondjuk szerencsétlen szerelem, kártyaveszteség miatt — letört gavallérnak, aki hű maradt a becsületéhez. Egy gróf, egy dragonyos hagnagy, a zsokéklub tagja és gróf Széchenyi László barátja! Az ilyen halott fölött a riporterek is meghatottan mondják, hogy: szegény, leveszik a kalapjukat és cikket adnak neki a lapban. Ez az elégtétel kellett neki. Hadd higyjék annak, ami akart lenni. És a rideg rendőragyak kiderítették hogy hazudott, a lapok szertevitték a világba, hogy az utolsó pillanatában is füllentett és mindenki megvetette. Ő pedig eltorzult arccal pihent a gázcsap alatt és azt hitte, hogy sikerült félrevezetni az embereket. Ezalatt pedig itthon, Csaczán egy elkeseredett ember elhajít magától minden ismertetőjelet, a zsebkendőjéből és a fehérneműjéből kivágja a monogrammot és a gyorsvonat alá fekszik. Lejiutatja az arcáról a bőrt, cafatokat vágat le a húsából, letépi magáról az orrát, fülét, haját a kerekekkel, kettészakíttatja az inait és széttöreti a csontjait és boldogan mosolyog, hogy senki sem tudja, ki volt ő, mielőtt megsemmisült volna. Papválasztás Kiskunfélegyházán. Tegnap, vasárnap délelőtt folyt le az új templomi választás. Mint már lapunk előző számában jeleztük, a pályázók közül egyedüli győztes Toldy Jenő Kalmár-kápolnai lelkész lett, noha napokkal előbb minden követ megmozgattak az ellenjelöltek és annak kortesei, így például házról-házra asszonyok, öreg nénikék mentek a képviselőkhöz, hogy azok feleségeik útján valahogy érvényesítsék befolyásukat. A választásról különben a következőkben számolunk be: dr. Molnár Béla polgármester pont 9 órakor nyitotta meg a közgyűlést, mely — mint előreláthatóan — igen népes volt. Ezután előadó főjegyző felolvasta a pályázók névsorát, mire a képviselők harsány zugó felvilágosításokban s éljenzésekben törtek ki Toldy mellett. Majd dr. Szolnoky Lajos állt fel szólásra, amiből ugyan édes-keveset lehetett kivenni a nagy éljenzés közepette; miután pedig névszerinti szavazat kéretett a többi pályázók részéről, az elrendeltetett. Szavazatszedő bizalmi férfiakat dr. Hoffer József, Lengyel Imre és Szabó Sándor képviselők választottak meg. A szavazás ezzel kezdetét vette és leadatott összesen 171 szavazat; ebből Toldy Jenő 134, Zámbó Dezső 31, Szilágyi László 6 szavazatot kapott. A polgármester ezután Toldy Jenőt, mint megválasztott plébánost jelentette ki, egyben üdvözölte. Erre Toldy szép, hosszú szavakban megköszönte a képviselőtestület bizalmát és kérte, hogy azt jövőre is tartsák meg iránta. A közgyűlés zugó éljenzés közepette ért véget. Újdonságok. Tanácsok a tanuló ifjúságnak. Iskolaév előtt. 1. Jobb egy biztos szekunda ma, amit kijavíthatsz, mint holnap egy elégséges, ami bizonyítványodban holtodig elkísér. 2. Csak mint algimnazista dohányozzál. Tizenötéves kortól felfelé csak a cukor szopása méltó. 3. Az önképzőkörben ne add be Tompa Mihály verseit és Rákosi Viktor humoreszkjeit, mert mit fogsz akkor plagizálni felnőtt korodban, ha már elismert író leszel? 4. Nem illik reggel 8 órakor a polgári iskola elé menni, 12 órakor pedig a felsőbb leányok elé a női ipariskolához. Már diákkorodban szokd meg a ragaszkodást és hűséget, akkor a válóperes ügyvédek elmehetnek dijnokoknak. 5. Orvosi bizonyítványt ne hamisíts, mert ez becstelenség és erre rájöhetnek. Inkább mondd az orvosnak, hogy hasgörcsöd van; ezt t. i. biztosan nem lehet megállapítani soha és még a katonáknál is respektálják; ahol pedig a halottak is szimulánsok és a fülfájás ellen is csak komótcipőt rendelnek. 6. Mennél több melléktárgyat tanulj. Ma