Alföldi Hiradó, 1909. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1909-02-02 / 26. szám
Végzetes szerkesztői üzenet. (Egy ifjú költő keserve.) Írta : Kenézy Csatár. (Vége.) Betértem a nagy sörcsarnokba egy pohár sörre. Ott van gyülőhelye az aranyifjuságnak. Nagy zaj ütötte meg fülemet, de abban a percben, hogy beléptem, mintha ketté vágták volna a beszédáradást, néma csönd fogadott. Egyik nemes barátom, uram, ügyetlenül gyümöszölt valami újságlapot a zsebébe, a többi a száját egyengette és komolyságot erőltetett az arcára. Nagy volt a gyanúm, hogy én forogtam szőnyegen. — Nem mondanátok meg, mi lest ma benneteket ? Semmi válasz. Néhányan fölkelnek. — Fizetni menjük, elhal a leves. — „Künn a mezőn“, böffentette el magát valamelyik léhűtő. Nekem se kellett több. Az illetőhöz rohantam vérben forgó szemekkel. Magyarázatot fordítottam, mint a sivatag királya. — Az a legkevesebb. Megadom. Hanem ne szorítsad úgy a nyakamat. Ereszd el. Úgy. Szervusz! Elfutott előlem, kisiklott a körmeim közül. Magamra hagytak. Ha nem is mondanám, elhihetik kegyeitek, hogy rosszul ebédeltem. Nem ízlett semmi. Alig vártam, hogy a kaszinóba mehessek a rendes partira. A komponisták későn jöttek, s mintha csak összebeszéltek volna. Furcsa hangulatban volt valamennyi. Mára egyiknek se volt kedve a kártyához. Erőltettem őket, nagy nehezen engedtek felhívásomnak. Pedig ha az ember erőlteti a dolgot, bizonyosan veszít. Vesztettem is, egyik szomszédom ki isjelentette áperte, hogy „éppen olyan kártyázó vagyok, mint — költő“. Azaz: csapni való. Igen érzékeny oldalról támadtak meg. — Ne gorombáskodjál, Guszti, kérlel -sem. — Eh, eredj a pokolba, vagy ki — a mezőre! Megbánta az utóbbi szavakat, látszott a fészkelődésén, de már késő volt. Kitört a vulkán. — Mit jelent az a mező, kiáltottam égő arccal. Akarom tudni. — Mit jelent ? Nesze, olvasd ! Azzal elém tolta a „Ne felejts“ című újságot. Odatekintek és olvasom. „Sp. Z—ó ur- nak, „Künn a mezőn“. Dehogy! A papírkosárban hatol az ön pacsirtája. Kháosz.“ Ah! tehát ez a rejély kulcsa. Elmosolyodtam s egyszerre lehűltem. Nyugodtan visszaadtam az újságot. — Az a „Sp, Z—O.M úr nem én vagyok. Az üzenet nem nekem szól. — Nem-e? hát ugyan kinek? Ilyen kezdőbetűje senkinek sincs az országban, csak neked. Sperál Zénó csak egy van a szárazföldön. — Már pedig nem nekem szól. Ha nem hiszed, azt se bánom. — Nem hiszem. — De — szavamra mondom. — Még akkor se hiszem. — Arcátlan vagy. — Helyes, . . . megverekszünk. — ügy van. Ő ment balra, én mentem jobbra. Kevés vártásra jöttek a megbízottak. Én is megneveztem a segédeimet. * Holnap, hétfőn, reggeli hat órakor lesz a vérontás karddal. Súlyos feltételek mellett. Vagy az én fülemet vágják le, vagy én találom Guszti pajtást úgy fejbe vágni, hogy — attól koldul. S mindezt annak a szerencsétlen üzenetnek köszönhetem, jobban mondva, annak a titkos poéta úrnak, akinek neve egyforma az én nevemmel. Bizony bajba vagyok Szerkesztő úr, mert a párviadal végzetes lehet rám nézve. Ne legyen meglepetve, ha holnap ily tartalmú sürgönyt kap : „Véres párbaj. Sp. Z. és B. G. véres párbajt vívtak. B. G. az orrán sérült meg, Sp. Z. pedig a fülét vesztette el, a bal fülét.“ Egy szives tanácsot adok ezúttal Szerkesztő úrnak. Jövőre a Szerkesztői üzenetek Ennes szátaára 4 trillér. - i ni irfrMMBimi im i mn*n w—to ti mrmiTimmnittaa ——■ m■ ma~ - tm 'iniftumi n un rmi r mnfii might nrmd——wi n i maim«— Előfizetési ár: 00 W Központi szerkesztőség és Helyben, házhoz hordva: MR. 6»* —I g&B* mp* ggMb Wf f W^B BXmtk áiltSk kiadóhivatal: Egész évre...............16 kor. *J?|§ M Sr'S HrWj 0 I | 1 BfW jtOT SfO 'J| Jslfi KECSKEMÉT, Pálikola-tér 119 Fitirt .......................I kor. m 18 9 jBLS H W 0 0 MfSLJBf 3 Ba JSr m ■ §§ Bj 0 0 A lapot illeti) össze* ki isteményaá Negyedévre..................4 kor. 9 9 9 aSaS» 8| Sj jpr 3 |S |V ||pw| 0 gggfe ff (KJ § 0 |sj |j| ide intéeendok. «jr? r*It III II ll II1 fl | fl tv ti il szv t,"7-y. * Félévre...................ii. kor. VI Haj fi mm Hál ifefi M 1 ! M Mi «TM llái Fiók-szerkesztosegek es Negyedévre ... 5,50 kor. ^ 1111 ■■■ am msem uw a» * TM Mm mwp kiadóhivatalok : — fÉLEGYHÁZA, Szarvas». 3 sz A „NYILTTÉR" sora 40 fillér. FÜGGETLEN NAPILAP, NAGYKŐRÖS, Deák-tér 1. B8HPP’g»g«l7Vl^l"WIr ■.«nis nui»»jil" N ■« »isniffwisi MiWIttWHVI»i SWnMBMEfBSW« UTiTrurtlTI 1 r—n—fltlU'i' III n m II |l*l HHHNHUtmjl.fi I IHM» f Felelős szerkesztő : Kedd 26 szám. 1909. február 2. dfflinski i&owats Jenő. ___ ______________________________________. ____ i ft nemzetteremtés uj korszaka. Irta: Szudy Elemér. Az igazi civilizáció a népszellemek nagy vetélkedése. Küzdelme a tudásnak, az akaratnak, vitézi tornája a géniusznak, valami csodás, örökkévaló vágyódás az új, a hatalmas, a megfoghatatlan után, amelyet élő alakba, szívet és lelket gyönyörködtető formákba öltöztet az író, a művész, vagy akár a tudományok páncélos lovagja, aki maga is művész, alakítója, öntudatra ébresztője a természet nagy képleteiben élő világszellemnek. A civilizáció két nagy erő-emeltyűje tehát a tudós és a poéta. Az ő vállaikon nyugszik a kultúra egész épülete, mindaz, ami a földön emberi alkotás, szóval a történelemnek szerzett tulajdona. Ha a két erő harmonikus egységben munkál közre, akkor nagy és tökéletes eredmények születnek, de ha a művészi zseni és a tudományos gondolkodó nem értik meg egymást, s a művészet nem szívja fel a tudomány igazságait, akkor létre jönnek az emberi szellemnek azok a fonák, hóbortos és revolúciós korszakai, amelyek sokszor veszélyeztették már a nélkülözhetetlen kulturális egyensúlyt, mely minden haladásnak legfőbb biztosítéka. Bámulatos rendszerességgel váltakoznak a népek életében az alkotás harmóniájának és diszharmóniájának korszakai. Meg fogjuk állapítani, hogy a magyar szellemi fejlődés mai állapota egy különös átmenet a szertelen diszharmóniából egy magasabb harmóniába, amikor maga a tudomány és művészetennek a két fogalomnak a mi sajátos viszonyaink miatt alább más értelmet és jelentőséget kell adnunk) nemcsak megértik, hanem ki is egészítik egymást. Ez az eljövendő periódus lesz a nemzeti teremtés korszaka. A rég várt, a messiásos idő, amelynek eddig csak hírnökei, kóbor lantosai akadtak, akik talán bevilágítottak egy-egy századot dicsőségükkel, ragyogásuk azonban mégsem intenzív, áldást hozó fényforrás, lángjuk jóformán ellobogott, tüzük kiégett, piros északi fény. A nagyok, az igazak, a világraszóló eszmékkel teljesek csak most jönnek, hozza őket az idő, a kor, hozza őket a saját erejük, hozza a harmónia. Csupa forrongás, befejezetlen alakulás, félbemaradt kezdés ma az egész magyar élet. Nincsenek korrekt, befejezett egészek. Se művészetben, se tudományban, se politikában, se irodalomban. Mintha mindenki mindent akarna, és senki sem tudna semmit. Ez csak látszat. Az erők nyers tömegéből még nem váltak ki a vezetésre hivatottak, az egyéniségek, még nem jött el a magyar géniusz szent karácsonya, de égnek már az uj szellem őrtüzei s kidugták apró csillagfejüket az ég kárpitja mögül a jövendőnek, az újnak hozsannát hirdető seregek. Ős, vad turáni melódiák zengenek bele állandóan a mai nemzedékek fülébe. A lelki atavizmus jelei ütköznek ki minden megnyilatkozáson, s ezer egynéhány esztendőnek büszke romjai mögül lassan, észrevétlenül belopódzott a verseinkbe, a képeinkbe, az írásainkba a nagy szarmata síkság puszta hangulata. Erejükben érezzük Tuhutumvér lázas lüktetését, szíveinket álomkóros mongol szimpátiák gyötrik, s egyszerre elfog valami nagy vágyódás a Kelet után. Mi ez, ha nem annak az érvényesülése bennünk, ami ősi, ami magyar és nemzeti? De a mi szívünkben egy másik szív is dobog. Ha a Kelet minden álmodásunk oltárköve, szemünk talán épp oly lázas erővel csügg a Nyugat arculatján, mintha onnan akarná leolvasni a Price hihinrastara 100 kilogramm 7 forint 80 krajcári svukuliwanai a Szigeti Mór és Társánál c.org,^ASica«.