Alföldi Hiradó, 1909. október (2. évfolyam, 220-246. szám)
1909-10-01 / 220. szám
Egyes szám ara 4 fillér ' «r : ^ Hí ^ ^ f u Közpor i s^írke|^sós, ée ^ — NAGYKÖRÖS, Deák-tér 1. A „NYILTTÉR" sora 40 fillér. FÜGGETLEN IA PI LAP. KISKUNFÉLEGYHÁZA. . _ . Felelős szerkesztő: j , Péntek 220. szám. „ .. . „ 1909. Oktober 1. dalnoki Szovats Jenő. A föld. A statisztika minálunk kezd egy kissé kellemetlen tudomány lenni egyesekre nézve. Azóta, amióta átalakult a társadalomtudomány egyik legfontosabb eszközévé , a legnehezebb, legkomolyabb társadalmi és nemzetgazdasági problémákba világít bele a csalhatatlan számsugarakkal. A magyar föld kérdése abban a viszonylatban, amelyben a kivándorlás kérdésével szemben áll, a statisztika szerint nagyon szomorú és fekete kérdés. A maj gyár kivándorol. Hazátlanná válik, mert a hon megélhetést adni nem képes. Mert egészen a cigány állapotára jutott, aki azért volt kénytelen lopni, mert minden, amihez csak nyúlt, minden a másé volt. A magyar nem lop, mint az anekdotabeli cigány, de ő is csak azt kénytelen látni, hogy ami föld az országban van, az a másé. Neki nem juthat, amin a lábát megvethesse. Ha jutott is neki valamennyi, az kisebb, semhogy rajta családostól megélhessen s arra meg éppen nagyon kicsi, hogy a gyermekei között örökségül szétossza úgy, hogy még azok is megélhetnének rajta. Ennélfogva elhagyja a hont s megy az ígéret földjére, ahol azt reméli, hogy munkával és verejtékkel szerezhet magának valamit. A pantallósok világából az erkölcsileg tönkrementek gravitálnak át az újvilágba, a nép emberei közül pedig az anyagilag elpusztultak. Vannak vidékei az országnak, ahol a nép nem a kivándorlás koldusbotját , tartja a megélhetés ultima ratiójának. Hogy el ne pusztuljon, hogy a földje, ami van, örökösödés által meg ne oszoljon, rátért az „egyke“ rendszerre. Ott az anyák nem szülnek gyermekeket. A család csak egy gyermeket nevel, így akarván biztosítani azt, hogy ez az egy gyermek azután az örökségben rájutó földön megélhessen, természetesen szintén az egyke rendszer követelésével. De alapjában véve ez is olyan nemzetpusztulás, mint a kivándorlás. Franciaországban nemzeti csapásnak tartják, hogy a nemzet évek óta nem szaporodik. Hát nálunk itt van az egyik nép, amely itthon marad, de nem szaporodik, azután ott van a másik nép, amely szaporodik, de épp ezért kénytelen kivándorolni Amerikába. Abból az országból, amely tele van nagy földbirtokokkal, amelyeknek nagy része hitbizomány, egy másik nagy része a holt kezén levő, más nagy része kicstári birtok. Ezt a lehetetlen helyezetet már Beksics Gusztáv fölismerte, amidőn ismeretes akcióját megindította abban az irányban, hogy az alföldi nagybirtokokból kisbirtokosát kell csinálni s a hitbizományokat át kell vinni a hegyi vidékekre, ahol a nemzetiségek között még hasznos szolgálatot is teljesíthetnének a magyar államiság javára Újabban szóba került a kincstári birokok parcellázása s eladása vagy bérbeadása, továbbá az egyházi kézen levő, több millió holdat kitevő birtokok szekularizációja. Ha egy ország annyira túlnépes, hogy népe egy részét már nem bírja eltartani, természetesen nem állhat be más, mint a fölösleg kivándorlása. Itt előtérben lép a gyarmatpolitika az államok részéről, hogy a kivándorló nép ott, ahova megy, szintén hazája egy darab földjét találhassa. Ahol, ha keservesen is a kezdet nehezében, de boldogulhat. Nálunk túlnépességről szó sem lehet, hanem szó van túl sok nagybirtokról, amely a nép emberei közül csak a fogadott cselédjeinek adhat megélhetést. Akár hitbizomány, akár egyházi kézen levő birtok. Kisbérletek csak elenyésző mérvben vannak e nagy területeken s amennyiben egyes helyeken áttértek a bérleti rendszerre, az a legtöbb esetben nagybérlet, ami a népre nézve mindegy, mert egyik helyen is, a másik helyen is csak cseléd lehet s az maradhat. Azokon a nagybirtokokon amelyek mai helyzetükben el nem adhatók, gazdát nem cserélhetnek, az egészséges kisbérlet-rendszer meghonosítása volna a kívánatos, különösen az egyházi kézen levőkön. Elvégre akármennyit vitatkoznak is ezen birtokok természete felől, azt csak nem tagadhatják el, hogy e birtokoknak a magyarsággal szemben kötelezettségei vannak. A kisbéried rendszerrel a ma kivándorló magyarság nagy tömegét lehetne megmenteni a haza számára. Ez olyan birtokpolitika, amelynek helyessége nyilvánvaló s amelyet nem követni nagy könnyelműség. Városi közgyűlés. Nehezen gyülekeztek a bizottsági tagok ma reggel 9 órakor a közgyűlési teremben, hogy a többé kevésbé fontos tárgysorozatot letárgyalják. Alig 50 bizottsági tag volt jelen, mikor Kada Elek polgármester, aki a távollevő Kullner Gyula főispán helyett elnökölt, megnyitotta a közgyűlést. interpellációk: A szokásos polgármesteri jelentés felolvasása után — a közigazgatás augusztus havi állapotáról — Fodor József bizottsági tag állott fel és az elhullott állatok ügyében interpellált s indítványozta, hogy a vágóhíd ahhoz értő emberekkel vizsgáltassák meg. Az interpellációra Mészáros József tanácsnok reflektált. A vágóhíd vizsgálata folyamatban van, talán már be is fejeztetett. Meglétettek a szükséges intézkedések. Arra vonatkozólag pedig, hogy az elhullott állatok húsából aprójószágokat hizlalnak, Kada Elek nyugtatja meg a törvényhatósági bizottságot. Tömöri Jenő interpellációja. Tömöri Jenő törvényhatósági bizottsági tag felolvassa egyik helyi lap cikkének egy kitételét, melyben a következő áll: „Kecskemét város szénája most nincs rendben. Éppen az előkelő magasrangú tisztviselők nem számoltatták el még nyíltan a polgárok előtt azokat a zsiványokat, akik a város vagyonát éveken, évtizedeken keresztül lopták.“ Nem tűrhetik a polgármester és a tisztviselők, hogy ilyen vádakkal illessék őket, kötelességük eljárni a rágalmazó ellen. Kada Elek nem tartja magára nézve sértőnek a cikket (?), de ha a közgyűlésnek úgy tetszik, megindítja az eljárást. Felteszi a kérdést a közgyűléshez. Bagi László ekkor azt jelenti ki, hogy az eljárás megindítása a tisztviselők dolga, nem a közgyűlésé, egyébként véleménye megegyezik Kadáéval. Eötvös Nagy Imre felszólalása után a közgyűlés tényleg mellőzi Tömöri indítványát. Fekete Mihály a porondon. G. Fekete Mihály bizottsági tag azzal vezeti be interpellációját, hogy az országgyűlés és a kormány mindig iparkodnak a magyar iparnak és kereskedelemnek elsőbbséget adni az osztrák iparral és kereskedelemmel szemben. Ugyanezt kellene nekünk kecskemétieknek is tenni a mi szűkebb körünkben, be kellene hozni a „lokálpatrizmust“. Tapasztatja ugyanis, hogy a városnak szükséges papírmennyiséget nem kecskeméti kereskedő szállítja s méghozzá olyan kivitelben, hogy mikor nyomnak valamit, előbb a Patakihoz kell vinni a papírt megfelelő nagyságra elvágatni, amiért természetesen fizetni kell, mert nem bolond a Pataki, hogy ingyen csinálja. A papírszállításra vonatkozólag árlejtés kihirdetését kéri. Az interpellációra Sándor István főjegyző felel. Régebben helybeli kereskedő szállította a papirost a városnak, ez azonban a gyárak lelkiismeretlensége folytán igen sok esetben a minőség rovására ment. Kilenc év óta a hermaneczi papírgyár szállítja a papírt, de itt nem szenved hiányt a helybeli kereskedelem, mert Kecskeméten nincs papírgyár. Az pedig, hogy nagy alakú ívekben szállítják a papírt, egyenesen a mi kívánságunk szerint történik.