Alföldi Hiradó, 1909. október (2. évfolyam, 220-246. szám)
1909-10-01 / 220. szám
2 ALFÖLDI HÍRADÓ Egyébként az árlejtést legközelebb ki fogják hirdetni. G. Fekete Mihály a választ tudomásul veszi. Bérkocsik az alsópályaudvaron. Francsek József bizottsági tag intézkedést kér és kap az irányban, hogy az alsópályaudvaron bérkocsik álljanak az utasok rendelkezésére. Ismét az alsó pályaudvar. Dömötör Lajos aljegyző bejelenti, hogy a tárgysorozat kibocsátása után még több indítvány érkezett be, melyek letárgyalása akadályokba nem ütközik. Így Francsek József indítványt adott be az alsópályaudvaron darabáru-forgalom létesítése és a díjtételek leszállítása tárgyában. A közgyűlés a tanács javaslata alapján határoz, hogy tudniillik átír az államvasutakhoz. A kaszinó-népbank háztömb. Móca János és társai indítványt adtak be a kaszinó-népbank háztömb szabályozása tárgyában. Azt kívánják ugyanis, hogy a kisajátítás halasztassék el akkorra, mikor a város pénzügyi helyzete megengedi a szabályozást. A tanács javaslata az indítványra vonatkozólag a következő: Mivel még ezideig a dolog nem befejezett tény, adják ki az indítványt a tanácsnak azzal az utasítással, hogy a következő közgyűlésen jelentést tegyen. Véber bizottsági tag ragaszkodik Móca indítványához. Nagy vita támadt. Kada beszéde után Móca megtámadja Mészáros tanácsnokot, hogy neki az iratokat nem adta ki. A támadásra Kada válaszol, majd Mészáros József utasítja erélyes hangon vissza a méltatlan gyanúsítást. Héjjas Sándor, Szappanos Mihály és Véber Ede ismételt felszólalása után Kada Elek polgármester rövid uton véget vetett a vitának, a közgyűlésen a tanács javaslatát fogadták el. Miniszteri rendeletek. Végre sikerült a rendes tárgysorozatig eljutni. Dömötör Lajos előadó referált az új konzulok kinevezéséről szóló miniszteri rendeletekről. Az iskolaszéki tagságok, Hanusz István, Paál Géza és Szabó József elhalálozása folytán megüresedett iskolaszéki tagsági helyeket Bordács Rezsővel, idős Sikari Kovács Mihálylyal és Szegedi Györgygyel töltötték be. A budapesti ház. A város budapesti házának eladása tárgyában az iratokat a főjegyzői hivatal Bagi László h. polgármester előadó útján első ízben beterjesztette a közgyűléshez. A további tárgyak. Több ügy került ezután letárgyalásra, nyugdíjak megállapítása, különböző jelentések, kisajátítási és telekvételi ügyek, melyek letárgyalása után a közgyűlés véget ért. Látomások: A fehér leányszobád szürke félhomályában egymást kergetik az álmok. Rózsaszínű, aranyszegélyű, csillogó álmok aranyozzák be az arcodat, fonnak glóriát villogó fekete hajad köré, eltakarják az ablakodat s csak a két szemed világit felém, mint az esthajnali csillag. A te ragyogó leányarcodból nem látok mást, mint ezt a két tűzgolyót. A kezeimmel eltakarom az arcomat, bánt a fényesség, de hiába. A szemeidnek a tüze áttör az álomködön és én behunyt szemekkel is látom azt a két vakító sugarat, amely ide lövel felém. Pedig te nem is vagy most itt. Talán csak az álmod jár erre én felém. És nekem úgy tetszik, hogy a te álmaid vesznek körül engemet és az álmaiddal együtt te is itt vagy. Messze tőled, távol a te akácvirágos, orgonabokros fehér faludtól, a bűnös, zajos városban csodálom csöndesen az álmaidat. Itt ülök a szobámban, ahol szertegomolyog a cigarettám kékesszürke füstje. A füstön át csak a cigarettám tüzét látom, az világít felém. Álmos szemekkel bámulok a füstbe és én azt hiszem, hogy azon át a te arcod elmosódó körvonalait pillantom meg. Amikor rájövök arra, hogy mindez csak hazugság, úgy fáj a szívem. Fáj nekem, hogy minden, ami itt van, csak fut hazugsá, fáj nekem, hogy nem láthatlak, fáj nekem, hogy nem csókolhatom a te hajadat, a te napsugárszőtte, arany glóriával körülfont fekete villogó hajadat Sötét van már. A cigarettám kialudt, a füst eloszlott. Egy darabig még hallom a nyitott ablakon át az utca zaját, majd az is elhal és én elmegyek újra az álmok birodalmába, ahol örökké bámulhatlak tégedet, ahol csak a te szavadat hallom, és ahol csak a te csókjaidtól lesz mámoros a lelkem. * Sokszor irigylem azokat az embereket, akik megüresedett szemekkel, eltompult idegekkel, tehetetlenül hevernek az ópium lebujok szalmazsákjain. Megirigyelem a társadalomnak ezeket a szerencsétlen számkivetettjeit, akik lemondanak az életről az álmokért. Hiszen a kárpótlás olyan fölséges. Az álom édenkertté varázsolja nekik a poklot, elfeledteti velük a szenvedéseket és olyan nagyszerű az, amikor szalmazsákokon át juthatnak a tündérpalotákba. Viaszsárga, ráncos arcuk mosolyog, lehunyt szempilláikon keresztül is kiérzik a boldogság, amivel az álom ajándékozza meg a lelküket. Emlékszem rá, hogy egyszer én is jártam abban az álomvilágban. Hideg, kietlen tél volt s én elhagyottan, betegen, lázálomban feküdtem kis udvari szobámban és mégisolyan jól esett a szenvedés. Az ajkam kicserepesedett és azt mondották nekem akkor, hogy mindez a lázas álmoktól van. Kinevettem őket. Én tudtam csak, hogy nem a szenvedésektől lett cserepes az ajkam, hanem azoktól a csókoktól, amit az áron,világban adtam neked. A te csókod csak lehelet volt, de az én csókom után kiserkent a vér az ajkamból. Most azután viszszasírom azt az időt, amikor olyan közel voltam az elmúláshoz, amikor egész napokon keresztül barangoltam veled együtt a szerelem világában és amikor a te csókjaid után jött volna az elmúlás. Egy tubarózsa illatozik itt az asztalon. Azt mondják, hogy ennek a virágnak az illata megöli az embert. Hogyha egyszer majd engemet is az élet, tele szórom a szobámat tubarózsával . . . * Miért van az, hogy mindenütt csak téged látlak? A te alakodat látom a napsugárban és ilyenkor várlak, várlak és a lelkem felzokog. A madárdalban, a virágillatban, a tavasz pompájában, az őszi hervadásban, az éjszaka sötétjében csak a te arcodat látom, csak a te szemed sugára világít felém és csak akkor tűnsz el, amikor ezt szeretném, hogy a kezed megsimogassa forró, tüzes, lázas homlokomat. Ilyenkor úgy sír a lelkem, úgy fáj nekem, hogy nem vagy itt, hogy messze vagy tőlem, olyan messze, hogy nem is rohanhatok oda hozzád, letérdelni előtted, csókolni a lábad nyomát, amelyen illatos virágokat fakaszt még a decemberi szél is. Csak az álmaidat látom az én üres éjszakáimon. A te tavaszi álmaidat hozza ide az ősz. A te álmaidat, a melyek dalra bírják a madarakat, a melyektől újra illatozik a orgonabokor és a melyektől virágnyílás lesz a hervadásból. Én azt hiszem, hogy az én álomképeim egyszer elevenek lesznek. Én azt hiszem, hogy amit ma az álomvilág rejtett újjai adnak nekem, azzal megajándékoz egyszer még majd az élet is. Vagy csak ez is álom ? . . . Olyan fölségesen szép a tubarózsa illata ... Ha az álom majd véget ér, tubarózsával szórom tele a szobámat . . . Paál Jóbo r ír r nnD ACzlinki hosszabb ideig a fővárosban szerzett tapasztalatokat ajánlvUUilnOLKU idézik. Cim: Németh Ilonka Kecskeméti Keskeny-utca ______________________1909. október 1. Bognár J. női kézimunka áruháza ipartelepe, előnyomdája és harisnyaszete Kecskeméten, Két templom közt, ahol a legmesszebbmenő ízlésnek megfelelő kézimunkákat és a hozzá szükséges anyagot a legjutányosabb árban lehet beszerezni. — Tisztelettel BOGNÁR J. N A P I H I R E K. — Fogy a magyar. Fiuméból jelentik, hogy a „Carpathia“ hajó most indult el 920 kivándorlóval Amerikába. Menekül a nép a nyomorúság elől. r:^^^^4^^rUrJ»..^^^l»HWiiJg^gg!jijfa^ie?grj&E!BESH5gi!3~'^SgE5agtfad5BSE55SB5cIS2!btfii3d5gSS5H5Ba^bti5BSBSgbd£S5SSB5B5B555Bfaie3eBi | Kolossa Viktor „Beretvás“ kávéházában § naponta FARKAS LACI hangversenyez | | —===== világhírű zenekarával. ==— |PgggniPgr»^r«gggggasgsa5BSg5BSBSa5B5B5BSBS5SBSi25B5BSB5B5B5B5555BBSHS55BSB5B5B5B5g5B5B5B5B5B5g5BSB5ta^HB?l‘r?^PS}a