Alföldi Hiradó, 1909. október (2. évfolyam, 220-246. szám)

1909-10-01 / 220. szám

2 ALFÖLDI HÍRADÓ Egyébként az árlejtést legközelebb ki fogják hirdetni. G. Fekete Mihály a választ tudomásul veszi. Bérkocsik az alsópályaudvaron. Francsek József bizottsági tag intézkedést kér és kap az irányban, hogy az alsópályaud­varon bérkocsik álljanak az utasok rendelke­zésére. Ismét az alsó pályaudvar. Dömötör Lajos aljegyző bejelenti, hogy a­­ tárgysorozat kibocsátása után még több indít­vány érkezett be, melyek letárgyalása akadá­lyokba nem ütközik. Így Francsek József in­dítványt adott be az alsópályaudvaron darab­áru-forgalom létesítése és a díjtételek leszállí­tása tárgyában. A közgyűlés a tanács javaslata alapján határoz, hogy tudniillik átír az állam­­vasutakhoz. A kaszinó-népbank háztömb. Móca János és társai indítványt adtak be a kaszinó-népbank háztömb szabályozása tárgyában. Azt kívánják ugyanis, hogy a kisa­játítás halasztassék el akkorra, mikor a város pénzügyi helyzete megengedi a szabályozást. A tanács javaslata az indítványra vonatkozólag a következő: Mivel még ezideig a dolog nem befejezett tény, adják ki az indítványt a tanács­nak azzal az utasítással, hogy a következő közgyűlésen jelentést tegyen. Véber bizottsági tag ragaszkodik Móca indítványához. Nagy vita támadt. Kada beszéde után Móca megtámadja Mészáros tanácsnokot, hogy neki az iratokat nem adta ki. A táma­dásra Kada válaszol, majd Mészáros József utasítja erélyes hangon vissza a méltatlan gyanúsítást. Héjjas Sándor, Szappanos Mihály és Véber Ede ismételt felszólalása után Kada Elek polgármester rövid uton véget vetett a vitának, a közgyűlésen a tanács javaslatát fo­gadták el. Miniszteri rendeletek. Végre sikerült a rendes tárgysorozatig el­­­­jutni. Dömötör Lajos előadó referált az új konzulok kinevezéséről szóló miniszteri ren­deletekről. Az iskolaszéki tagságok, Hanusz István, Paál Géza és Szabó Jó­zsef elhalálozása folytán megüresedett iskola­széki tagsági helyeket Bordács Rezsővel, idős Sikari Kovács Mihálylyal és Szegedi György­­gyel töltötték be. A budapesti ház. A város budapesti házának eladása tár­gyában az iratokat a főjegyzői hivatal Bagi László h. polgármester előadó útján első íz­ben beterjesztette a közgyűléshez. A további tárgyak. Több ügy került ezután letárgyalásra, nyugdíjak megállapítása, különböző jelentések, kisajátítási és telekvételi ügyek, melyek letár­gyalása után a közgyűlés véget ért. Látomások: A fehér leányszobád szürke félhomályá­ban egymást kergetik az álmok. Rózsaszínű, aranyszegélyű, csillogó álmok aranyozzák be az arcodat, fonnak glóriát villogó fekete hajad köré, eltakarják az ablakodat s csak a két sze­med világit felém, mint az esthajnali csillag. A te ragyogó leányarcodból nem látok mást, mint ezt a két tűzgolyót. A kezeimmel eltaka­rom az arcomat, bánt a fényesség, de hiába. A szemeidnek a tüze áttör az álomködön és én behunyt szemekkel is látom azt a két va­kító sugarat, a­mely ide lövel felém. Pedig te nem is vagy most itt. Talán csak az álmod jár erre én felém. És nekem úgy tetszik, hogy a te álmaid vesznek körül engemet és az álmaiddal együtt te is itt vagy. Messze tőled, távol a te akácvirágos, orgona­bokros fehér faludtól, a bűnös, zajos városban csodálom csöndesen az álmaidat. Itt ülök a szobámban, ahol szertegomolyog a cigarettám kékesszürke füstje. A füstön át csak a cigaret­tám tüzét látom, az világít felém. Álmos sze­mekkel bámulok a füstbe és én azt hiszem, hogy azon át a te arcod elmosódó körvonalait pillantom meg. Amikor rájövök arra, hogy mindez csak hazugság, úgy fáj a szívem. Fáj nekem, hogy minden, ami itt van, csak fut hazugsá, fáj nekem, hogy nem láthatlak, fáj nekem, hogy nem csókolhatom a te hajadat, a te napsugárszőtte, arany glóriával körülfont fe­kete villogó hajadat Sötét van már. A cigarettám kialudt, a füst eloszlott. Egy darabig még hallom a nyi­tott ablakon át az utca zaját, majd az is elhal és én elmegyek újra az álmok birodalmába, ahol örökké bámulhatlak tégedet, ahol csak a te szavadat hallom, és ahol csak a te csók­jaidtól lesz mámoros a lelkem. * Sokszor irigylem azokat az embereket, a­kik megüresedett szemekkel, eltompult idegek­kel, tehetetlenül hevernek az ópium lebujok szalmazsákjain. Megirigyelem a társadalomnak ezeket a szerencsétlen számkivetettjeit, akik le­mondanak az életről az álmokért. Hiszen a kárpótlás olyan fölséges. Az álom édenkertté varázsolja nekik a poklot, elfeledteti velük a szenvedéseket és olyan nagyszerű az, amikor szalmazsákokon át juthatnak a tündérpalo­tákba. Viaszsárga, ráncos arcuk mosolyog, lehunyt szempilláikon keresztül is kiérzik a boldogság, amivel az álom ajándékozza meg a lelküket. Emlékszem rá, hogy egyszer én is jártam abban az álomvilágban. Hideg, kietlen tél volt s én elhagyottan, betegen, lázálomban feküd­­tem kis udvari szobámban és mégis­­olyan jól esett a szenvedés. Az ajkam kicserepesedett és azt mondották nekem akkor, hogy mindez a lázas álmoktól van. Kinevettem őket. Én tud­tam csak, hogy nem a szenvedésektől lett cserepes az ajkam, hanem azoktól a csókoktól, amit az áron,világban adtam neked. A te csó­kod csak lehelet volt, de az én csókom után kiserkent a vér az ajkamból. Most azután visz­­szasírom azt az időt, a­mikor olyan közel vol­tam az elmúláshoz, amikor egész napokon ke­­­resztül barangoltam veled együtt a szerelem világában és amikor a te csókjaid után jött volna az elmúlás. Egy tubarózsa illatozik itt az asztalon. Azt mondják, hogy ennek a virágnak az illata megöli az embert. Hogyha egyszer majd en­gemet is az élet, tele szórom a szobámat tu­barózsával . . . * Miért van az, hogy mindenütt csak téged látlak? A te alakodat látom a napsugárban és ilyenkor várlak, várlak és a lelkem felzokog. A madárdalban, a virágillatban, a tavasz pompájában, az őszi hervadásban, az éjszaka sötétjében csak a te arcodat látom, csak a te szemed sugára világít felém és csak akkor tűnsz el, amikor ezt szeretném, hogy a kezed megsimogassa forró, tüzes, lázas homlokomat. Ilyenkor úgy sír a lelkem, úgy fáj nekem, hogy nem vagy itt, hogy messze vagy tőlem, olyan messze, hogy nem is rohanhatok oda hozzád, letérdelni előtted, csókolni a lábad nyomát, a­melyen illatos virágokat fakaszt még a decem­beri szél is. Csak az álmaidat látom az én üres éj­szakáimon. A te tavaszi álmaidat hozza ide az ősz. A te álmaidat, a melyek dalra bírják a madarakat, a melyektől újra illatozik a orgona­bokor és a melyektől virágnyílás lesz a herva­­dásból. Én azt hiszem, hogy az én álomképeim egyszer elevenek lesznek. Én azt hiszem, hogy a­mit ma az álomvilág rejtett újjai adnak ne­kem, azzal megajándékoz egyszer még majd az élet is. Vagy csak ez is álom ? . . . Olyan fölségesen szép a tubarózsa illata ... Ha az álom majd véget ér, tubaró­­­­zsával szórom tele a szobámat . . . Paál Jóbo­ r ír r nnD ACzlin­ki hosszabb ideig a fővárosban szerzett tapasztalatokat ajánl­­vUUilnOLK­U idézik. Cim: Németh Ilonka Kecskeméti Kesken­y-utca ______________________1909. október 1. Bognár J. női kézimunka áruháza ipartelepe, előnyomdája és harisnyaszete Kecskeméten, Két templom­ köz­t, ahol a legmesszebbmenő ízlésnek megfelelő kézimunkákat és a hozzá szükséges anyagot a legjutányosabb árban lehet besze­rezni. — Tisztelettel BOGNÁR J. N A P I H I R E K. — Fogy a magyar. Fiuméból jelentik, hogy a „Carpathia“ hajó most indult el 920 kivándorlóval Amerikába. Menekül a nép a­­ nyomorúság elől. r:^^^^4^^r­UrJ»..^^^l»HWiiJg^gg!jijfa^i­e?grj&E!BESH5gi!3~'^SgE5agtfad5BSE55SB5cIS2!btfii3d­5gSS5H5Ba^bti5BSBSgbd£S5SSB5B5B555Bfaie3eBi | Kolossa Viktor „Beretvás“ kávéházában §­­ naponta FARKAS LACI hangversenyez | | —===== világhírű zenekarával. ==— |­PgggniPgr»^r«gggggasgsa5BSg5BSBSa5B5B5BSBS5SBSi25B5BSB5B5B5B5555BBSHS55BSB5B5B5B5g5B5B5B5B5B5g5BSB5ta^HB?l‘r?^PS}a

Next