Emlékkönyv. A kecskeméti honvéd-emléktábla leleplezése alkalmára (Kecskemét, 1892)
Hiador: A 71-ik zászlóalj
118 A 71-dik zászlóalj.*) Hiadortól. Fut az osztrák — vére hull utána, Veri őt az istennek haragja. Istennek legsúlyosabb villáma Veri őt, a magyaroknak karja. Fuss e földről, temetőd földön jársz! Itt a nap csak szabadokra kel fel! Szolganépnek nem hazája, sírja, Vérrel ázott sírja a magyar föld. Ott hol áll az ostromolt Komárom Érez falával, érez szivír népével; Hol az ellen mérgét elpazarta, De zászlaját még sem tűzheté fel; Ottan áll meg végső harczolásra A levert, a holtra üldözött had, Végerővel, mintha tudta volna: Hogy e földön élve nem maradhat. Vad sötét volt a holdatlan éjjel, Melly az élet-halál-harczot kezdte . A sötét éj fátyolán egy egy rész Csak az ágyuk villáma repeszte. Hallatszott a hang, a harczi lárma A sötétben, de a vér nem látszott Melly utána ömle, végig festve A sírboltnak épült büszke sánczot. * A 71-ik zászlóalj Nagyszombatnál Guyonnal harczolt s magvát a kecskeméti 318 ember képezte. Komáromban a sánczokat sikerrel védelmezte. E költemény Lipcsében a szabadságharcz leveretése után a bujdosó magyarok által 1851-ben kiadott „Hangok a múltból“ czimű költemény füzetből vétetett.