Magyar Hírnök, 1882. január-július (2. évfolyam, 1-27. szám)

1882-05-04 / 18. szám

II. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Kecskeméten, vásári kis-utca ПО. к.. Ide cimzendő minden írásbeli küldemény. Előfizetési díj: Egész évre - - - 4 frt — kr. Félévre - - - - 2 frt — kr. Negyedévre - - 1 frt — kr. Egyes számára - 10 kr. 18. szám. Kecskemét, 1882. Május 4. IPAR, KERESKEDELMI ÉS GAZDASÁGI HETILAP. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: PEKÁRIK JÁNOS. Mindennemű hirdetések, melléklések és nyílttéri közlemények jutányos áron számíttatnak. Kiadóhivatal: Kecskeméten, vásári kis utca 110. sz. Ide címzendő minden pénzbeli küldemény. A kecskeméti kiskereskedők. A kecskeméti kiskereskedők ipartársulata immár megalakult. Czélja és eszközei az alapszabályokban meg vannak határozva s működő közegei, tisztviselői is meg vannak választva. Tehát kezdődik a működés. Most az a kérdés áll a kiskereskedők ipartársulata előtt, hogy legközelebb mit tegyen és miként? Erre nézve Kecskeméti Hercz ideiglenes elnök úr még az alapszabályok kihirdetése alkalmával tartott gyűlésen jelezte, hogy a társulatnak már most is a jövedelmi adó és czukor kávé adó kivetésénél is feladata, hogy tagjainak jogos érdekeit egy kiküldendő bizottság által lehetőleg megvédje, s ép ez okból lett a tagok gyűjtésére s az alakuló gyűlés tartására a lehető legrövidebb határidő kitűzve. Teljesen méltányoljuk a kiskereskedők ipartársulatának azon törekvését, hogy tagjainak jogos érdekeit képviselői által az adókivetéseknél is megóvja, de félünk tőle, hogy legalább még az idén, vagy talán még jövő évben sem fogja azon czélját elérni, hogy tagjai valódi jövedelmükhöz mért arányban, igazságosan adóztassanak meg, és így működése ez irányban még most nem fogja a kívánt sikert eredményezni. Azért, bár ez a legsürgősebb teendője a társulatnak, mi nem fektethetünk rá fő súlyt, mert meg vagyunk győződve, hogy a társulati tagok igazságos megadóztatását csak úgy lehet elérni, ha a társulati tagok bármely egyszerű, de rendes üzleti könyveket vezetnek az üzleti kiadások és bevételekről. Mi szívből örvendünk a társulat létrejöttének, mert tudjuk azt, hogy a társulás, különösen ha reális alapja is van, mily jótékony és üdvös befolyással lehet nemcsak az egyes társulati tagok érdekeire, hanem általában az egész általa érintett közgazdasági életre. A társulat fő czélul tűzte ki az árú raktár felállítását és ezzel a közös, nagybani árú beszerzést. Nem mulaszthatjuk el tehát a társulatot figyelmeztetni, hogy főgondját mindenek előtt erre fordítsa. Jól tudjuk, hogy vannak rövidlátó kételkedők, kik a társulat életképességét kétségbe vonják és ez okból vonakodnak abba belépni, de ép ezért nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy a társulat figyelmét főként erre fordítsa s ezen üdvös intézmény életbe léptetése által mutassa meg, hogy életképes. Hallottunk ugyan már az alapszabályok felolvasása alkalmával olyan nyilatkozatokat, hogy vannak Kecskeméten oly kiskereskedők is, kik még az 5 forintnyi belépti díjt sem képesek egyszerre megfizetni, nem hogy a közös áruraktár létesítéséhez részvénynyel járulhatnának, de ez istenért! ha kiskereskedőink maguknak akkora szegénységi bizonyítványt állítanak ki, hogy még annyi forgalmi tőkével sem rendelkeznek, mi azon legszükségesebb és legforgandóbb áruk beszerzésére megkívántatik, melyek a közös beszerzés tárgyait képezni fogják, hogyan kívánhatják, hogy akár az idevaló, akár más nagykereskedők, kiktől áruikat beszerzik, akár a közönség bizalommal legyen irántuk. Itt nem jöhetnek számba azon tőkenélküli spekulánsok, kik minden üzleti tőke nélkül próbálnak szerencsét, itt az életképes, solid, üzleti tőkével bíró kiskereskedőknek kell megmutatni, hogy saját érdekeik szempontjából tudnak is és akarnak is oly intézményt létesíteni, mely úgy az egyeseknek, mint az egész testületnek hasznára válik. Ha ezen lelkes kezdeményezők, kik bár nem sokan vannak is, megmutatják, hogy törekvésük reális érdekkel bír és a közös áruraktárt létesítik, a kétkedők és bizalmatlanok már csak saját érdekükből is készséggel fognak utánuk indulni. Míg ellenben, ha ez elmarad, vagy késik, a társulat nemcsak tekintélyét veszti, és nemcsak jellegéből kivetkőzve czéljától eltér és a semmiségbe enyészik, mint sok más az újabb korban alakult társaság, hanem a kezdeményezők és résztvevők is teljes erkölcsi vereséget szenvednek. Tehát azt ajánljuk és azt javasoljuk, hogy a kiskereskedők ipartársulata mindenekelőtt a közös áruraktár létesítésére törekedjék, és ezáltal mutassa meg azt, hogy kitűzött czélját valóban el akarja érni. Mi bízunk kiskereskedőink életrevalóságában, és hisszük, hogy meg vannak győződve arról és azt szemeik előtt is tartják, miszerint „minden Demosthenesnél szebben beszól a tett.“ Délvidék. Szabadkán múlt hó 27-én a fenti címmel egy uj közgazdasági lap indult meg. E lap i-fő száma egy levelet hoz gróf Zichy Jenőtől, melyben főként azt hangsúlyozza, hogy egy közgazdasági lap csakúgy felel meg valóban feladatának, ha mindenekelőtt gyakorlati közgazdasági intézmények valósítására törekszik. A nevezett lap szerkesztője ugyanazon számban e levélre irt válaszában a feladat nehézségére utal és gr. Zichy Jenő egy felhívásából idézvén, kiemeli, hogy a sajtónak feladata az, miszerint az elméket ébren tartsa s „az állam és kormány mellett, a nemzet, a társadalom gazdálkodása fölött is gyakorolja gondoskodását“ és hogy az eszme ténnyé váljon, a gyakorlati embereknek közreműködése elmaradhatlak Amit gr. Zichy Jenő a „Délvidék“ gyakorlati feladatára mondott és amit a „Délvidék“ szerkesztője álláspontja érdekében felhoz, nagyban ráillik az a „Magyar Hírnök“-re is, azért az érdekesebb részleteket úgy a levélből, mint a válaszból következőkben szó szerint közöljük. A „Délvidék“ szerkesztőjéhez: „Reményivé tenni.“ Tisztelt szerkesztő úr! Örömmel vettem és olvastam. szerkesztő úr által hozzám küldött „Délvidék“ czímű újonnan megindult lapja programmját. Üdvözlöm fáradhatlan működésének ez új kezdeményezését, hazai kereskedelmi érdekeink képviseltetése körül e lapra hivatva leend oly hézagot betölteni, melynek hiányát eddig vajmi nehezen nélkülöztük! Hazai kereskedelmünk, de főleg idővel kivitelképessé fejlődő iparvállalataink piacza csakis a kelet lehet, már földrajzi fekvésünk is ezt indiálja. Tehát kettős örömmel üdvözöljük e vállalatot annál inkább, mert azon városban indult meg, mely a zimonyi vonal kiépítése következtében a közvetítő piacnak megteremtésére hivatva volna. Én, ki közgazdasági viszonyainkat behatóan tanulmányoztam, vállalatát időszerűnek és közhasznúnak nyilvánítom. Mindazonáltal tökéletesen czélhoz vezetőnek csak akkor fogom tartani, ha orgánumának sikerülene a keleti piacokon szükséges kereskedelmi képviselőket (ágenseket) megszerezni, mert ezt követeli fejlődő kereskedelmünk, melynek a keleti piaczát még csak ezentúl kell meghódítanunk. Az ügynökségek felállítása kormányunk feladata. A társadalom és szakorgánumok ennek csakis szükségességét hangsúlyozhatják, azok szervezését kívánhatják, s mint fejlődő kereskedelmünk egyik főtényezőjét szorgalmazhatják. Szabadka városa a rövid hónapok múlva megnyitandó vaspálya következtében egy úja eránok küszöbén áll, helyesen felfogott érdekei teljes érvényesítésére meg kell teremteni mindazt, amire e városnak szüksége vagyon, hogy a keleti piaccal szemben a közvetítő szerepet, a közvetítő piacot megteremthesse. Legelőször is létrehozni kell a délmagyarországi árucsarnokot! — valamint vidékünkön régente oly szépen divatozott textilipart czélszerű szövészeti tanműhelyek felállítása által, újból virágzásnak indítani, hogy ezen alig lézengő háziipar népiparrá fejlődjék, amely hivatva leend az elszegényedett, sors és időviszontagság által üldözött földmíves családoknak nemcsak megevő kenyeret, de a jólétet is megszerezni. Hiszen az egyes jóléte képezi az állam erejét! Különben nem kívánok helyi viszonyainkkal behatóan foglalkozni. Ott vannak a délmagyarországi ipartársulatok, s nem kevésbé figyelmet érdemelnek a múlt évi január 8-án tartott iparos gyűlésen megpendített eszmék. E reám nézve felejthetetlen ülésen, melyen szerencsés valók istenben boldogult Kubinszky püspökkel együtt elnökölhetni, mennyi szép eszme hangzott el! — ha azoknak csak tizedrésze valósulásba ment volna, Szabadka város egy valóságos Phőnixként emelkedett volna ki jelenlegi , fölváltva por és sárba burkolt vastag közömbösségéből! Kereskedelmi csarnok! Áruforgalmi csarnok ! Közraktár! előlegezéssel, s más ily hasznos istitutiók beszéltettek meg. Szabadka város kereskedése pang, ipara alig van, pedig népes gazdag város! Azonban vegyék elő említett ülésünk megállapodását és kísértsék meg az abban foglalt üdvös eszmék megvalósítását. Amit elszánt akarat és kitartással kezdünk, ha az eszme egészséges és a cél becsületes, közhasznú, az előbb-utóbb létesíthető! Itt pedig arról van szó, hogy a magyar alföld egy gazdag városát az őt — fekvésénél és a nemzetgazdászati viszonyoknál fogva — hivatásszerűen megillető polctra állítsuk; arról van szó, hogy az elavult közgazdasági viszonyokból édes hazánk egy tekintélyes részét kiemeljük és olyan kereskedelmi irányokba tereljük, melyek általános fogalmat, gazdagodást és anyagi gyarapodást vonnak maguk után. Az eszmék és eszközök tehát melyekkel hatni kívánunk egészségesek és a czél hazafias közhasznú és becsületes. Legyen az akarat is elszánt párosult kitartással. És ez nem volna önöknél található ?! Szinte képzelhetetlen. Karolják fel azért újból az eszmét és vidítsák meg rendszeresen az aktjét. Szabadkának a tervezett iránybani fölvirágzása az egész Bácska gyarapodását vonná maga után. Hívják föl az együttes akcióra — mindig Szabadkát, mint az egyedül helyesen indicált központot szem előtt tartva — Baját, Zombort, Zentát, Adát stb. nevezetesebb helyeket, s egy együttes kitartó küzdelem —győzelemre vezet tud! Hiszen az emberiség rendeltetése kezdettől fogva a küzdelem volt és a munka. A munkának nemcsak egyes emberek, de nemzetek köszönik emelkedésüket s gyarapodásukat. Büszkének érezném magamat, ha azon a memorabilis ülés napján hangoztatott eszmék keresztülvitelében bármily csekéllyel is, de hozzájárulhatnék! Szabadka város érdemes polgárai irányomban mindig szívesek voltak, oly jóakaratú kegyességgel karoltak föl, hogy engem örök hálára köteleztek, és bizonyára felejthetetlen drága emlékezetűek azon órák, amiket e város falaiban töltöttem. Ismétlem önnek, szerkesztő úr, hogy a „Délvidékinek akkor leend teljes sikere, ha fazt egy kereskedelmi csarnok — egy áruforgalmi tőzsde kitartó úttörője és képviselője gyanánt üdvözölhetjük! Indítsa meg t. szerkesztő úr ez érdemben is a mozgalmat és — számíthat reám. Gróf Zichy Jenő. Szabadka ápril 26. Az ország közgazdasági elhaladásának lánglelkű hatalmas szószólója tisztelt meg nyílt levelével. Szavait, sorait nagyrabecsülöm; tudom, hogy ismét az ügyért emelte szavát, azon ügyért, mely magyar földön minden más eszménél fontosabb a gazdászati haladásért. Hogy e czélra igénytelen lapomban egy hazafias és becsületes eszközt lát, rám nézve a bizalomnak oly kitűnő jele, melyre törhetlen igyekezetnek eredménnyel kell felelni. Sikerül-e ez nekem a jövőben ? A gyenge tehetségemben csak kísérletet tehetek, hiszen az ügy szolgálatában vágyamnak netovábbja — egy parányi kísérlettel járulni a nagyérdemű gróf ur által annyira kiemelt Szabadka, városom, gazdasági érdekeinek lendítéséhez. A tettekre megadta a gróf ur a jelszót, elfogadom és követem. Az lapomnak programmja marad. E programra azonban egyúttal felhívás Szabadka város polgáraihoz. Szabadkához mely „rövid hónapok múlva megnyitandó vaspálya következtében egy új aerának küszöbön áll“, tehát érdekei érvényesítésére meg kell teremteni mind azt mire a városnak szüksége vagyon.“ Polgárságunk lelkesedésében városunk jövője iránt pillanatra sem kétkedhetem, de az alkotás nagy művéhez szükség van vezérre, ki a tettek mezején vezetve és támogatva minket, szóval és példával érvényre juttatja a lelkes akarat hatalmát, hogy e „népes és gazdag, de kereskedelmi és ipari tekintetben még kezdetleges város maholnap valóságos Phőnixként emelkedjék ki“ — közgazdaságunk egyik legfontosabb érdeke keleti kereskedelmünk javára. A gróf úr által idézett értekezleten jelen volt több város képviselője. És az érdekközösség a szomszéd megyei városokkal valóban elvitázhatlan. De legyen szabad e pontnál hivatkoznom az értekezleten elmondott következő szavaimra: „A szövetkezet feladatát jellemzőleg megjegyeztem, hogy azon helyzet, miszerint az ősi mezőgazdasági termelés túlnyomóvá lett a nemzeti ipar felett, hangoztatja annak szükségét, hogy a nyers termeléssel lépést tartson a nyers termékek értékét fokozó ipar; az arány, a viszony logikája azt mutatja, hogy ezen látszólag két részre oszló nemzetgazdasági érdeket ki kell egyeztetnünk s kiegyeztetve egyesítenünk. Francziaországban a mezőgazdaság és műzipar összhángzatos működésben haladnak egymás mellett, sőt maga a kereskedés is a kettős harmónia követelményei szerint illeszkedett be a nemzetgazdasági cselekvőség munkarendjébe. Az értekezlet munkatervét kidolgozott bizottság azon intenziója tehát, hogy az erőket szövetkezetre szállítja, ezzel a nemzetgazdasági érdekek öszszes tényezőit is felöleli, tehát a mezőgazdaság, kereskedés is czéloztatván, a magyar délvidék összes gazdatényezői czéloztatnak aktióba hivatni. Elismerem, hogy ahol a nemzetgazdaságot tényező elemek még disharmóniában állanak.