Országos Ellenőr, 1910 (9. évfolyam, 1-47. szám)
1910-01-01 / 1. szám
IX. évfolyam.________ Kecskemét, 1910. Január 1.______ 1-ső szám. ORSZÁGOS EliErfülmi Társadalmi és közművelődési lap. Megjelenik a POLITIKAI ELLENŐR-rel havonként 4-szer,1-én, 7-én, 14-én és 21-én Képviselt főkép (Szeged s Budapest között) Czegléd, Nagykőrös, Kecskemét és Félegyháza városok érdekeit. Hirdetéseket Szerkesztő és kiadó Somogyi János. A „Politikai Ellenőr“ elfogad a kiadóhivatal és FitKOTK (Schwarcz) SÓIRA és „Országos Ellenőr“ előfizetési'ára együtt gyror' könyvkereskedő Kecskeméten. egész évre ió korona. \ “ B.é.z óllal bír«.«, akkor«,... Fél .Hallakoro,... Szerkesztősét; és kiadókl.atsl. I Külön . „Politikai Beráta ér,. . . Negyed oldal 8 korona. Nyolczad oldal 5 korona. Kecskeméten, Bermentetlen leveleket nem fogadunk el. ..... Tizenhatod oldal 3 kor. — Nyilttér soronként 60 fill. Könyves utca (a törvényszéki palota mellett.) Kéziratokat nem adunk vissza. Boldog új évet kivonunk lapunk elfizetőinek és olvasóinak! Új esztendő. Kicsiny hatása van az emberéletnek és a pusztulásnak biztos tudata új év napján bizonyos szellemi mérleg készítésre, a lehangolásnak erre a szomorú gondolatkörére kényszerít. Hiszen oly kevés ember váltotta, tudta beváltani az új évhez fűzött reményeket és tudta elkészíteni azt a munkát, amit magának kitűzött. Még a kötelességteljesítésnek olyan klassikus férfia, mint Arany János, epilógusában bánatos merengéssel énekli mily keveset tudott, abból végezni, amit maga elé kitűzött. És minél nagyobb kötelességérzet lakik az emberekben, annál nagyobb örvény tátong a teljesített munka és füstbe ment szándékok között. Új év táji melankóliánk ebből a körülményből fakad, de még másból is. Minden esztendővel fogy erőnk lanyhul energiánk s s aki élte delelőjén túl van, az, ha a gondviseléstől hozzá rendelt környezetben nem talál örömet, magából a csendes resignációt érleli meg — új év napján. Ám mégse ezek az érzelmek köszöntsenek reánk új év reggelén. Boldog ember, aki e napon reménykedve tekint a nagy bizonytalanság felé s nekünk, akik a közjavat szolgálják e helyen, mindenesetre a reménykedésnek, a hitnek és bizalomnak érzelmeit kell hirdetnünk. Mert nemzet, mely a maga rendeltetésében nem bízik s aspirációihoz minden esetleges nehézségek közepette nem ragaszkodik, már el van veszve. Azért a közélet borús jelenségei se rombolják össze nemzeti aspirációinkat. Soha máskor, mint a kifürkészhetetlen jövő merengés napján, új évkor nem érezzük jobban s ne hirdessük lelkesebben, hogy „megvirrad még valaha". Tukidides mondja egy helyt, hogy nem erősített várfalak és épületek, de a benne élő férfiak teszik az államot. Azért, ha nemzeti intézményeinket megrombolja is a sújtó végzet, ápoljuk a nemzet fiaiban a csüggedhetlen és szilárd hazaszeretet érzelmét s a mainál ranyogóbb, boldogabb új esztendő ránk köszönt. Nemcsak a mi szeretett kis hazánkban, hanem egész Európában új társadalomalakító jelszavak és irányok söpörnek végig. Minden korszaknak megvoltak a maga eszmeáramlatai s a társadalom még akkor is előre jutott, mikor véres forradalmak árán arattak diadalt az emberiséget megváltani hivatott új jelszavak Mit féltünk ma az osztályharctól, mikor ezeket a kultúra fegyverével vívják? Hiszen a napjainkban mutatkozó osztályharcnak jelszavai voltaképen a kultúra hajtása. És bizonyos, hogy ha a kultúra a legszélesebbb területen megcselekszi a maga embernevelő, emberjavító hivatását, ledőlnek az osztályharc Jerichó falai és széthullnak az osztályharc kiáltó és megvalósíthatatlan szélsőségei. Kinek ne lenne ez leghőbb kívánsága, akinek lelkében a család és tulajdon, e két nagy eszmény egész tisztásában él? Mit hozol új esztendő ? Hozod-e a békesség olajágát, a nemzetnek hitet és kitartást ? Az egyénnek boldogulást s hozod e várjon a nemzet egészének a legfőbb jót, a békét ? Azt az áhított helyzetet, melyben köz és magántevékenység eggyel cselekedhet, a haza javát és boldogulását. Bízva bízunk, hogy az emberiség javára, fejlődésére az elkövetkező új esztendő a legfőbb jót hozza, jó napokat, sikereket és mindezeknek alapját, a jó egészséget, melyet ekként a boldog új esztendővel olvasóinknak tiszta szívből kívánunk! Szerkesztőnk könyvének története. Irta: Kasza Dezső. I. „Káprázatok és Porszemek“. (Részlet a kibocsájtott műből.) Mélyen tisztelt olvasók közönség! Midőn fezett rendkívüli sok szorgalommal és igyekezettel megalkotott munka a nyilvánosság elé kerül, szükségesnek tartom megemlékezni arról a roppant nagy fáradtságról és küzdelemről, amely e mű elkészítését és teljes befejezését megelőzte. Huszonöt évnek kellett elmúlnia, míg Szerző összegyűjtötte, lelkében, szivében feldolgozta és végül papírra vetette e nagy munka anyagát Ennek a roppant anyagnak rendezése két hosszú esztendőt vett igénybe. Szerző már 1906. és 1907. évben, 6 — 6 hónapon keresztül dolgozott az anyag rendezésén néhány munkatársa közreműködésével, akik a 25 év alatt összehordott részinti kéziratban levő, részint már megjelent anyagokból segítették neki kiásni és összegyűjteni a most leközlötteket. A végleges rendezés azonban szerény segítségemmel 1908 október 2- án kezdett és 1909. október utolsó napjaiban ért véget. A legnagyob csendben, szinte észrevétlenül dolgoztam Szerzővel együtt e nagy mű rendezésén s még mai munkatársaink sem igen tudtak az egész dologról semmit. Ennélfogva e munka készülését nem jelezte piaci reklám, hangos hűhó. És ennek az volt az oka, hogy teljesen kiforrott, kész munkával akartunk lépni a közönség elé. Ennek következtében a munkát csak egyetlen ember ismerte minden legkissebb részletében — Szerzőn kívül — s ez az ember én voltam. Én rendeztem, másolgattam hosszú hónapokon keresztül a nagy anyaghalmazt. S ebben a munkámban biztatóul szolgált az a tudat, hogy egy, a népies irodalom terén majdnem páratlanul álló, tudományos értékű, jeles mű rendezésére áldozom időmet és tehetségemet. Nem anyagi érdek vezetett e fárasztó, nagy munkában, hanem az, hogy egy többek által méltatlanul félreismert, törekvő, derék író embernek nyújtok segítséget, aki ezen művével akar halálos csapást mérni ellenségeinek aknamunkájára s e művében igyekszik — hosszú, fáradtságos és örökös munkában eltöltött életének jutalma fejében — méltó emléket állítani nevének. Törhetetlen akaraterő, tántoríthatatlan jellemszilárdság kellett ahhoz, hogy egy olyan mostoha viszonyok között élő ember, mint Somogyi János, megküzdjön egy olyan idegemésztő, lelketelő munkával, mint amilyent e mű megteremtése és sajtó alá rendezése okozott. Száz és száz ellenséggel való szakadatlan harc közt teremtette meg Somogyi János e munkáját. És ime, fáradtságát siker koronázta. Néhány nap alatt ezer és ezer példányban kézbekerült országszerte a „KÁPRÁZATOK ÉS PORSZEMEK ALBUMA“-mik nagy, súlyos könyve. Bizonyára lesznek Somogyinak ellenségei, akik most is igyekeznek megtépázni érdemeit. De az is bizonyos, hogy a tisztességes, becsületes embereknél teljes mértékben ki fogja vívni Szerző a megérdemelt, méltó elismerést. Bizonyára előállnak újra azok az emberek, akik Somogyi Jánosnak ,Agglegény Tündérei czímű színdarabját igyekeztek megbuktatni. Egy teljes szétzüllésben levő, lelkiismeretlen színtársulat kezébe került a darab s a Szerző ellenségei által fölbujtogatott színészek kezében a sok évi fáradtsággal, szorgalommal és művészi ihlettel megírt vígjáték — sikert nem ért el. Az irigységtől fuldokló ellenségek ezt az alkalmat felhasználva, a fővárosi lapokban örömujjongás közt tárgyalták Somogyi látszólagos kudarcát. Én, aki két esztendő óta vagyok az „Országos Ellenőr“ főmunkatársa, e színdarab alkotásának is szemtanúja voltam és annak rendezéséhez segédkezet nyújtottam, nyugodt lelkiismeretettel mondhatom és vallom is, hogy azt a látszólagos kudarcot csak a legnagyobb rosszakarat idézhette elő. AKáprázatok és Porszemek Albumáénak e rosszakarat semmi esetre sem fog ártani, mert ezt a közönség közvetlen tapasztalatból fogja megismerni és megítélni.* * * Most tehát, amikor negyedszázados irodalmi ünnepsége van Szerzőnek, felhasználva az alkalmat — közlök azon levelekből és bírálatokból néhányat, melyek őt, mint hírlapírót, mint színműírót, mint poétát, mint szociális írót, mint naptáráét, mint regényírót és mint humoristát mutatják be. De, hogy Somogyi rendíthetetlen igazságíró is és a rosszakarattal szemben: élet- halálharcos is, mutatják az idecsatolt vitás levek és más iratok. Kezdjük egyébiránt a dolgot az elején. (Itt több, mint ötven adatot, kedvező bírálatot és rendkívüli sok levelet közölt a mű ismertetője, melyek mind-mind Somogyi munkásságáról, tevékenységéről és rendíthetetlen hirlapirói harczos voltáról tanúskodnak. Majd igy folytatja az ismertetést :) Megjegyezendő a fentebb ismertetett műre nézve, hogy a most harmadik kötetnek vett , Rónák Titka , abban az időben, olyan „kóstoló-kötet“ félének volt szánva. Próbára, hogy , Ízlik e majd a nagyközönségnek? . ..És bevált szépen, becsülettel, mert elég sokan aláírták, megrendelték. Akkor ,az egész tízkötetes Al