Pestmegyei Hirlap, 1894 (7. évfolyam, 1-67. szám)
1894-03-25 / 24. szám
2. lőhelyén töltvén, iskoláit Sátoraljaújhelyen és Eperjesen végezte s mint jurátus Pestre került. Első ízben 1831-ben tűnt ki, midőn a nagy koleravész idején a lázadásra bujtogatott újhelyieket ékesszólásával lecsendesitette. Ekkor beszélt először a néphez az az ajk, melynek szava később egy országot teremtett újjá, nagggyá és szabaddá. Országos pályája 1832-ben kezdődik, midőn a pozsonyi országgyűlésen a nyilvánosság mellett szólalt fel és egy »Országgyűlési Értesitő« kiadását sürgette s majd meg is indította ő maga az »Országgyűlési Tudósítások-» at. Majd a Lovassy-féle királysértési perben szerepelt, mint védőügyvéd, s megindította a vármegyék közlönyét, a »Törvényhatósági Tudósítások»-at. S úgy a bűnperben való szereplése, mint e lap szerkesztése miatt a kormány nem jó szemmel nézte már most az egész országra kihatni kezdő működését s 1837. márc. 5-én Pesten elfogták és fogságba helyezték. 1840. áprilisben szabadult ki s most már a nemzeti ellenzék vezérévé lett. 1841. szeptember 9-én Parádfürdőn egybekelt Meszlényi Terézzel. Ekkor inditotta meg a »Pesti Hírlap«-ot, melyben jóslatait bocsájtotta a nemzethez, s mely ellen Széchényi István gróf aKelet Népéb-e lépett síkra. Az 1847-48-diki országgyűlésen már Kossuthra egy egész nemzet hallgatott s csak a nemzet óhaja teljesült, mikor V. Ferdinand 1848. április 11-én, a márciusi nagy napok után, őt nevezte ki Magyarország első pénzügyminiszterévé. 1858. július 11-én hangzott el ajkairól: »Uraim! a hasa veszélyben van! Mentsük meg a hasát!« s az ő lángszavára a nemzet tettre kélt, fegyvert fogott. És Kossuth ekkor lejött Ceglédre, Kőrösre, Kecskemétre, Szolnokra és Abonyba, s szólt fegyverrehívása a néphez. Ekkor alapította a Kossuth Hírlapját. 1849. január 30-án lett Magyarország kormányzója és vezette a nemzeti önvédelmi harcot, egész az utolsó gyásznapig, amikor is 1849. aug. 17-én elhagyta az országot, hogy segítséget hozzon a magyarnak. Törökországba ment először s onnan 1851. végén Angliába, majd Északamerikába, mindenütt lelkesíteni igyekezvén lángszavával a magyarok ügye mellett. És kerek 10 éven keresztül azon volt, hogy a magyar nemzetnek segítséget és szabadságot szerezzen, mig végre 1861-ben, mikor már itthon az alkotmányosság szellője lengedezni kezdett, lemondott a lelkét lázban tartó tervről és lett belőle egy magányba vonult csendes ember! A 67-iki kiegyezéssel befejeződött az ő politikai missziója s azóta csak tanácscsal, óhajjal fordult a nemzethez. A szabad Olaszhon két ege alatt talált új hazát, gyermekeivel, Kossuth Tivadarral és Lajossal együtt, előbb Genuában, hol feleségét és Vilma leányát elvesztette, majd Collegno al Baracconeban, végre Turnnban, mely valóságos zarándoklási helye lett a nála tisztelegni megjelent magyaroknak. 1882-ben ünnepeltük meg országosan 80-ik születésenapját. És ma gyászoljuk s gyászoljuk sokáig vérző szívvel, bánatsújtott lélekkel halálát t -görökké, mig magyar népről magyar hazában tudni fog a világtörténelem. S aztán, mikor a világosi gyászos napáldozat után nem jött fel sokáig, igen sokáig a magyar népre a hajnalhasadás, mikor szenvednie kellett, hogy jogai és szabadsága visszanyerésére kiéltó legyen, Kossuth neve akkor is ajkán volt. S énekelte, hogy »Kossuth Lajos ablakára, Rászállott egy bús madárka. S ott is csak azt dalolgatta: Kossuth Lajos gyere haza!« És áldva gondolt a nép a száműzetésben bolyongó nagy emberre s áldást mondott rá még dalban is: »Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára. Ahány csepp csak esik rája, Annyi áldás szálljon rája!« Tudta, érezte, hogy rabságából fel kell szabadulnia, hogy alkotmányos jogait vissza kell nyernie, hogy Kossuth Lajos a távol idegenben is azért fárad lánglelke minden hevével, hogy segítséget hozzon az elnyomott magyarnak és felszabadítsa azt az önkényuralom alól. S szólt a dal, nem annyira az ajkon, mint inkább a szívben, hogy: «Szenyes az én ingem, Szenyes a gatyám is. Majd hoz Kossuth tisztát, Türr Pista meg puskát!« S hangzott a másik is, amiben még több remény, még több bizalom volt: »Elbujdosott Kossuth Lajos. A mi dolgunk nagyon bajos. Hogy ne legyen olyan bajos, Gyere haza Kossuth Lajos.« S aztán, mikor beütött az alkotmányos éra, mikor a magyar nép alkotmányos jogait újra gyakorolhatta, nem volt egyetlen valamire való oly mozzanat a nép különben csendes életében, mikor ne Kossuth nevével hozta volna azt kapcsolatba. És hány képviselőválasztásnál kezdődött, vagy végződött a kortesnóta így: »Kossuth Lajos, kit szeretünk, N. N. lesz a mi követünk.« Aztán meg nem volt oly politikai esemény, melynél Kossuth nevét ne hangoztatta volna a nép. Csak egyre utalok, arra, amelyik így kezdődik: »Gesztre megy a pesti vasút. Viszik Tiszát, éljen Kossuth.« És megteremtette ez az általános közérzület a legszebb Kossuth-nótát, mely százféle variációkban forog a nép ajkán, de refrénje mindig egyre megy ki, arra, hogy: »Mi neked fáj, nekünk is fáj, A mi népünk sorsa bajos. De istenünk segitni fog, Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos.« Mert tudta, érezte a nép, hogy Kossuth vele él és vele érez a messze idegenben, számkivetve is, s amint ő elküldte hozzánk aggódó lelke tanácsait, reszkető kézzel, könynyező szemekkel írva azt meg, azonképen a magyar nép is közölte vele buját, baját és dalaiban aposztrofálta, dalaiban beszélt vele, dalaiban hozta a messze idegenből maga mellé a magyar nép szivébe. A honnan nem is fog dicső emléke elmúlni soha, a mint nem halnak meg a dalok, a melyek a nép ajkán termettek Kossuth Lajosról. K. U. PEST MEGYEI HÍRLAP. A szabadságharci emlékek kiállítása. A Kecskeméten megnyílt szabadságharci emlékek kiállításának rendezősége a következőkben ad tájékozást a nagyközönségnek: A mi dicső szabadságharcunk hőseinek és szent vértanúink emlékeinek valóságos temploma az 1848—49-iki múzeum, amelynek több ezerre menő emléktárgyait oly célból gyűjtjük, hogy a mai és a jövő nemzedék a hősök és vértanúk emlékezetét szívébe vésse, és tanulja meg azok tetteit követni. A legnagyobb magyar, Kossuth is azt írta, hogy 24. A jéna nem Aradon vagy Kolozsvárott, hanem Budapesten építendő az országos ereklyemúzeum. Hogy ezt létesíthessük, arra szükséges a kegyeletes közönség támogatása. Látogassuk az ereklyemúzeumot és vásároljuk meg annak kiadmányait, mert ha e város lakossága nem támogatná azt látogatásával, úgy az elpusztulás veszélyének tesszük ki az 1848—49-ki dicső harcnak összegyűjtött ereklyéit és szent emlékeit. Az 1848—49-iki szabadságharci emlékek kiállításának és kiadmányainknak jövedelmét székesfővárosunk nagy ereklyemuzeumának föntartására fordítjuk. Az iskolák ha osztályonként jönnek, úgy 10 és 15 krás jegyekkel látogathatják a kiállítást. Székesfővárosunk iskolai tanácsa az összes budapesti iskolákhoz irt körlevélben ajánlotta valamennyi iskolák növendékeinek, hogy látogassák az 1848—49-iki múzeumot, mert ez hazaszeretetre tanítja a serdülő ifjúságot. Az 1848—49-iki emlékek kiállításában szabadságharcunk tábornokainak és legjelesebb bajnokainak arcképei és a csaták képe vannak nagy olajfestményekben, ezenkívül nyomtatott plakátok és képek, honvédruhák és fegyverek, népfelkelő kaszák és az ellenség fegyverei, zászlók és egyéb számos nagybecsű ereklyék láthatók. A kiállítás őrei 1848—49-iki honvédruhát és fegyvereket viselnek. A ki az ereklyemúzeum belépti jegyeiből 10 példányt vesz és azt ismerősei közt elárusítja, annak egy nagy Kossuth-képet adunk, a ki 25 példányt vesz, annak Kossuth és Petőfi nagy képét adjuk. 100 jegy elárusitásáért egy olajfestett Kossuth képét adunk. HÍREK. — A húsvéti ünnepekre, ma, mikor husvét magasztos napjai gyászban találják a magyart, most, mikor nincs többé az élők között az, ki a magyarnak meghozta a feltámadást , fájdalomtól elszorult szívvel óhajtjuk, hogy legyen boldog ünneplése minden olvasónknak és adjon enyhülést az ég Ura bánattól sajgó lelkére a magyarnak, egyenkint és millióit összevéve egyaránt! — Gyász Kossuth Lajosért. Szerdán reggel, mikor a gyászos Hróbeir megérkezett Kecskemétre, hogy Kossuth Lajos kedden