Testvériség, 1883 (1. évfolyam, 1-37. szám)
1883-04-15 / 1. szám
1843. április lő tos, emberhez illő és méltó, a küzdelem, ha nyilt ellenséggel állunk szemben, ép oly nehéz, de kikerülhetetlen, ha alattomos orgyilkosokkal kell megmérkőznünk, kik álarcz alatt lopóznak be a társadalom kebelébe, sokszor a családi szentélybe, s ott végzik alattomos munkájukat. Jól tudják, hogy ha vakandok munkájuk közben egyes keresztény családokat, vagy ha csak azok egyes tagjait meríthetik is, már az által is szenved az összeség. Valamely nagy épület nem egy, hanem sok egyes kődarabokból áll, melyeknek egymásra rakása bizonyos időt és fáradságot igényel. Ilyen a keresztény társadalom díszes, nagy épülete is. Sok százados munkának, küzdelemnek eredménye! Ámde az évszázadok ezen dicső alkotását rövid idő alatt tönkre teheti a gazok alattomos szövetkezete, ha tervszerűleg, patkány módra rongálja meg az épület fundamentumát. Akkor összedűl az épület magától is. A keresztény társadalom épületének fundamentuma meg van támadva, még pedig most már nemcsak alattomos, de nyílt utakon és módokon is! „Palotaőrök vigyázzatok!“ Önfentartásunk kötelességeket diktál, mely kötelességek elől kitérni nem lehet, nem szabad. önvédelem a mi harczunk oly ellenségek ellen, melyek hangzatos szólamokkal felpiperézett mezbe öltözve, a „korszellem“ követelményeit harsogtatják szüntelen, s az „egyenlőség“ és „testvériség“ árnyékában vértezetten állnak ki a síkra, s ott hadonázva ordítozzák a „humanismust“, a „tolerantiát“, a „liberálismust“, de mgg ezt a nyilvánosság terén mintegy tüntetőleg, kihivólag cselekszik, addig szemtelen cinizmussal végzik alattomos munkájukat a keresztény társadalom létalapjának megrongálásában! S midőn szemeinkkel látjuk a pusztulást, mely saját nemzetünket dúlja, még találkoznak olyan „derék“ (?), „becsületes“ (??) emberek, akik ezt önhibánknak tulajdonítják azért,mert a magyar elem nem akar és nem tud olyan „élelmes“ lenni, mint ellenfele. Igen, mert a keresztény egélynek, a szeretet vallásának kebelén felnőtt ember nem akar, de nem is tud szükség esetéi gy intésre gazzá változni azul, aki ezt óhajtja, vagy bűnül ró,a el fajunknak, hogy nem törekszil így cselekedni, az veszett eb módjára lehelje ki kárhozat zsákmányul bűnös lelkét, s ne találjon nyugtét sehol, hanem örök időkön át kisértse bűntársait. Egyenlőtlen fegyverekkel küzdünk, s mégis, mintha csak Isten átka nehezedett volna reánk, saját véreink is sorakoznak ellenünk ellenfeleink táborában! Ezek az igazi szellemi bélpoklosok, kiket a par excellence Palestinából behurczolt speciális nyavalya megfertőztetett. Ezek a mi legveszedelmesebb ellenségeink, mert ezek vak eszközök a támadásban. Ezek egyengetik a közös ellenség utait, ezek képezik hátvédjüket. Ezek azok a „nyomorultak“, kik a vértől párolgó sakterkés törlőrongyából gyártott vöröshagyma szagú bankóért, mint hitvány bérenczek, a tűzbe is ki чек rohanni, még saját vérük ellen is. Ezek azok a szellemileg körülmeséélt gyászmagyarkák, kik a Mammon gyalázatos szolgálatában meghamisítanak közvéleményt, igazságot, mindent, csakhogy zsebtömőjük javára szolgáljon. Lekenyerezésül jók az újdonatúj üres hordók is, hát még ha a hordóban „jóféle rizling“ is van! Kóser pinczéből kikerült finom kóser ital, mely aztán „beteszi az ajtót!“ (Nálunk „potyasör“ is „beteszi az ajtót“, ha esetleg így sem fordul a sarokvas, akkor sárga csikó, hízott malac, s többféle „disznóság“ segít a bajon. Szerk.) Azt gondolják, hogy mivel Themis istenasszony szemei be vannak kötve, hát más se látja azon galádságokat, melyekkel a keresztény társadalom-ellenes patkánymunkában segédkeznek. És minden ilyen tettük egy-egy hatalmas kapavágás azon nagy sír megásásához, mely a magyar nemzetnek, saját nemzetüknek dicstelen sírja lesz, s a melynek keresztjére majd azt írja fel a történelem, hogy: az a nemzet nyugszik itt, melynek sírját önfiai segítették megásni. Ezek a mi legnagyobb ellenségeink, ezektől is kell óvakodnunk, mint a tűztől, pestistől! Ezek ragályos fekélyei a keresztény társadalomnak, ezek segítik megfertőztetni annak éltető légkörét és dögleletessé teszik bélpoklos leheletek myalmaival annak szentélyét! Könnyen felismerhetők ezek, csak arra ügyeljünk, hogy a kereszténység soraiból kik dédelgetik és védelmezik az álszabadelvűség piszkos köpenye alatt Izraelt, vagy megfordítva: kiket dédelget és magasztal a kereszténység soraiból Izrael! ? Ezek undok szövetségeseikkel együtt egyformán veszedelmes ellenségei a megváltás szent kereszt jelének. Azért hát: „Palotaőrök, vigyázzatok“ ! * Testvériség! magasztos ikertestvére a Szabadság és Egyenlőségnek, légy üdvöz! Te légy védszellemünk! lelkesítő jelszónk! talizmánunk! A te világboldogító varázshatalmad pajzsa alatt sorakozunk hazánk, nemzetünk csüggedetlen védelmére. És te „Testvériség“, melynek első száma is napvilágot látott, légy üdvöz te is! Légy kalauzunk, világitó oszlopunk! Mutasd meg az utat, melyen haladnunk kell, hogy czélunkhoz érhessünk a haza és a keresztény társadalom kitartó védelmében! Dr. Ballatón: Átmeneti jelenség-e az antisemitismus? Az antisemitismus abból áll, hogy a zsidókat a létező bajok legnagyobb részéért felelőssé tesszük. És ők korántsem mentek ezen felelősségtől, mert ők azonosítják magukat ezen állapotokkal, különösen ezen állapotok hibáival. Ők sajtójuk egyoldalú magatartásával ezen bajok dühös, kitartó és türhetlen védőivé teszik magukat. Egy zsidó ismerősöm évekkel ezelőtt így okoskodott: „Az antisemitismus, mint ezer más jelenség, ahogy keletkezett, úgy el is fog múlni.“ A Pester Lloyd nemrég hozott egy vezérczikket. Ebben körülbelül ez mondatott : „A zsidóheczczek Oroszországból származtak át hozzánk. Oroszországban azonban megszűnt az antisemitismus, mihelyt a kormány megvonta attól támogatását. Épen így jár ez majd Magyarországban is, ha a kormány, amint tényleg iparkodik is, erélyesen föllép ellene.“ Ha a Pester Lloyd keletről származtatja a veszélyt, akkor a Neues Pester Journal természetesen nyugatról látja azt jönni. „A zsidóellenes mozgalom Németországból jön, így szól. Mindenesetre innét származott át hozzánk a civilizáció, csakhogy ezzel együtt az antisemitismust is át kellett vennünk.“ Mások szerint csak az oroszországi menekültek, vagy a tiszaeszlári eset idézték elő az egész mozgalmat. Ismét mások szerint az antisemitismus mesterségesen szított ingerültség, előidézve zsidóellenes iratok és heczczek által. Annyi józanságuk már van, hogy faji és vallási fanatizmussal nem vádolnak, mert tudják jól, hogy ezen vád már úgy sem sokat segít. De mégis nem, mi tévedünk a Wiener allgemeine Zeitung, ezen pompásan szerkesztett és gazdag kiállítású lap egy vezérczikkében olvasható: „A zsidókérdés nem egyéb, mint a faji és nemzetiségi gyűlölet kérdése. Német nemzetiségi okokból búj tógat Schönerer a zsidók ellen.“ Ilyet írnak Ausztriában, ahol tényleg a zsidó, úgy a lengyel, mint a szláv zsidó németül beszélt és beszél, ahol a zsidó író, szerkesztő, színész, kereskedő, szatócs és házaló bizonyára többet tett a német elem terjesztésére, mint bármely osztrák hivatalnok. „Magyarországban is egy, a nemzetiségi szélsőség által izgatott dolog az antisemitismus,“ mondja a nevezett lap. Nos tehát, mi biztosíthatjuk nagyrabecsült és nagyhatalmú kollégánkat, hogy a nemzetiségi kérdés bizonyára nem a legkisebb gondunk, mégis én föl merem hívni , német, szláv és oláhokat, hazudtoljanak meg, ha azt állítom, hogy a nemzetiségi kérdés háttérbe szorul a mindinkább járványosabbá váló bukás elől, mely a legtöbb társadalmi osztályt, és az állampolgárokat éri. Mindezen magyarázatok teljesen tévesek. Az antisemitismusnak sokkal mélyebb okai vannak. Az antisemitismus egy általános ösztönszerű föllázadás vagy reakció formája. Föllázadás a tőke káros oldalai ellen, föllázadás a társadalmi erkölcstelenítő tulajdonság hatása ellen, valamint a tarthatlan közgazdasági systemák ellen. Hanem a zsidók a czélpontja ezen elégedetlenségnek, mivel úgy tűnnek föl s ugyanazon szerepet játszák, mint egy tájkép kimagasló pontjai, mivel ők a felbomlott társadalommal, mint egy zárt Phalanx állnak szemben, s végre mivel a zsidók ezen állapotokkal azonosítják magukat. Nyilván föltehető, hogy a zsidóknak nincs tiszta fogalmuk ezen ellenszenv kiterjedéséről és mélységéről. Ismert dolog,, hogy a személyi és más befolyások nagy szerepet játszanak mindenütt. A czélszerű eszközök megválasztásában mutatkozó járatlanság miatt rendesen egy erős agitáczió mellőzhetlen, hogy a czél eléressék. Az antisemitismus már az utóbbi időben jó eszköz volt valamely czél elérésére, és a legközelebbi alkalommal bizonyára még kitűnőbb eredményű leend. Egészen téves az a felfogás, mintha a zsidóhatalom növekedése képes lenne ezen mozgalmat ellensúlyozni. Ellenkezőleg, — és ez épen a végzetes a zsidókra nézve, a minél inkább nő a hatalmuk és befolyásuk, természetesen a jelen körülmények között, az ellenszenv irántuk annál inkább el fog terjedni és mélyebb gyökeret verni, ha nem is nyilvánulna ezen ellenszenv külső jelekben. Az antisemitismus kisebb-nagyobb hullámzásokban fog váltakozni. Jöhetnek évek, mikor az antisemitismus nyugodtabb lesz, valamint ismét kisebb, talán sokkal kevésbé méltányos eset mint a tiszaeszlári, elégséges lesz arra, hogy a lepel alatt égő anyagot hatalmasan felcsapól lángokká növelje. Semmi kétség, hogy a józanabb zsidók, taktikájukon legalább némi részben előbb-utóbb változtatni fognak. A zsidólapok még állandó tért is fognak nyitni a munkáskérdés, agrár és iparkérdésnek, sőt az antisemitismus és szocziális kérdésnek is, természetesen azon czélból, hogy miután a vagyonhallgatás mégsem bizonyult czélszerűnek, ezen kérdések ellen gúnynyal, és más argumentumokkal küzdjenek, és így bálványukat, a tőkét még inkább győzelemre segítsék. De magát az antisemitismust elfojtani, vagy megsemmisíteni természetesen ezen taktika sem lesz képes Az antisemitismus nemcsak létezni fog hanem növekedni fog erőben és kiterjedésben, amíg a jelen közgazdasági viszonyok tartanak. Semmiféle rendőrség, a világ összes fegyverei nem lesznek képesek ezen mozgalmat haladásában meggátolni, mivel e mozgalom magával az emberi társadalommal és annak változhatlan törvényeivel azonos. Simonyi Iván, országgyűlési képviselő. A lelki pásztorokhoz. „A jó pásztor az ő életét adja a juhókért, a béres pedig elfut, mer béres, és nincsen neki gondja a juhókra.“ János XI—XIII. * A magyar nemzetnek két égető zsebe van. Az egyik a közös ügy, a másik zsidóügy. Ezek közül csak az egyik elég arra, hogy a nemzetnek végromlását s enyészetét okozza. A kettő közt egyéni nézetünk szerint mégis a zsidóügy veszedelmesebb, már csak azért is, mer a közös ügy bizonyos időhöz lévén kötve azt vagy maga a nemzet, vagy valami véletlen fordulat megszüntetheti s a kiszivattyúzott Magyarország még kinőhei magát, de a zsidóság oly csapás a nemzeten, mely a társadalmi életbe már anynyira beette magát, hogy alig lehet kibontakozásnak oly módját találni, mel a nemzet méltóságának és a kor kivánalmának megfelelne. Igaz, hogy a zsidó polgárosításáról szóló törvényt a nemzt épen úgy megszüntetheti, mint amiké létrehozta. De miután a gyalázatos finarcziális érdekek és tekintetek nemcsa egyes egyéneket, hanem még egész testleteket, sőt kormányokat is presszió alat tartanak, tehát ahhoz, hogy a kormány- és parlamentek tegyenek legalább még e idő szerint lépést e tárgyban, nem sokt bizhatunk, miként a tapasztalás elég, mutatja s miután e tekintetben a dolgogy állanak, nincsen egyéb hátra, s ninc a népnek egyéb és sürgősebb teendőj, mint a legnagyobb egyetértéssel tömörülni, s magát oly védelmi állapotba helyezni, mely a másik félnek megszokot káros működési körét teljesen megsemmsíti, czéljainak, terveinek kivitelét lehetetlenné teszi, például ha egy haszonbérő csaptároshoz a lakosság éveken kereszti nem fog menni, vagy egy jószágbérlő, éveken keresztül nem kap munkásoka cselédeket, szükségképen ki kell pusztunia és meg kell szöknie, csakhogy az is összetartáshoz, egyetértéshez, okosság , ha még némi hátramaradásával történne is, becsületes kitartás kívántatik, mint a tartók és egyetértők a zsidók. Az ilyen egyetértésre s kitartásra nagyon természetes, hogy a népet oktató buzdítani szükséges, és ugyan kinek s kiknek volna ez inkább kötelessége, mit a nyáj pásztorainak. Hiszen a főpásztor kinek a nevében és nevével pásztorkonak a pásztorok, azt mondja sz. Jánosn „hogy a jó pásztor az ő életét adja a fiókért*. No de hiszen itt még arról nin „TESTVÉRISÉG.“ 1. szám.