Testvériség, 1883 (1. évfolyam, 1-37. szám)
1883-06-10 / 9. szám
A lap szellemi felét illető közlemények lecimezendők, nemülönben a hirdetések, viktéri közlemények , reklamácziók is. Kéziratok nem adatik vissza. JP Ж I. ZÉ'VIE^OZ.i'jr Э. szám. jHrecsisekhét, 1883..зтд.птг Ю. Előfizetési ár: gesz évre ... 4 frt ílévre............2 frt egyedévre ... 1 írt gyes szám ára 10 kr. Előfizethetni bármelystahivatalnál. Szerkesztőség: I. tized, homoki utca 92. szám. A KERESZTÉNYSÉG KÖZGAZDASÁGI és TÁRSADALMI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. IDEGTELEN MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Hirdetések és nyílttéri közlemények jutányos árakon számíttatnak. Többszöri hirdetéseknél lényeges engedmény adatik. Hivatalos hirdetményekért 3 frt számittatik. Bélyegdij 30 kr. minden beigtatás után. Kiadóhivatal: III. tized, homoki utca 100. sz. Minden pénzbeli küldemény ide címezendő, Héjas József nevére. Tehermentes birtok-minimum. ni. Ha méltán nagy figyelmünk tárgya nagy és úgynevezett „középnemeség“ vagy helyesebben ma már középsztály tekintélyes birtokának sorsa azánkban, mint kétségtelen nemzeti gg, mert ama birtokkal a nemzet magasabb és tehetősebb osztályának a vezérlő és védő elemnek fizikai éle szorosan egybefügg; és ha márban veszélyt látunk a hazára és ársadalomra nézve, ha a könnyelmű azarlás vagy egyéb szerencsétlen körülmények színijein a pairi méltóághoz megkivántató latifundiumokzétrongyolnának, mennyivel mélábban és alaposan növekedik fölélnünk és aggodalmunk, ha a földelprózás veszélye — mint azt utóbbi cikkemben is jeleztem — már a kisirtokot is anynyira fenyegeti, hogy z által a végső elszegényedés és összeaszás nemzetünk nemcsak azonöldműves osztályára kezd kiterjedni, mely támaszává lett, — hanem azon osztályra is, mely eddig fajunk dereit és gazdag fajeresztőjét, és az álamháztartás kifogyhatlan tartalékát képezte. Mi a föld elaprózását a középoszályra nézve is országos és nemzetszerencsétlenségnek tartjuk. Sokan, igen sokan azt mondhatják, hogy a „minimum“ kivihetetlen rendzabály korunkban, mert ezt a szabadelvűség s előhaladt jogrendszerünk mellett, a tulajdon szentségének tiszteletben tartása mellett életbe léptetni nem lehet. Azonban ha a hűbéri viszonyok törvényes uralma alatt a törvényhozás oly intézkedését kárhoztatni nem lehetett, mely által feljogosítva hitte magát a jobbágytelkek nagyságának szabályozásába ereszkedni; sőt ha el kell is ismernünk azt, hogy a törvényhozó kiváltságos osztály e rendszabály hozatala által önérdekének biztosítása mellett — tán öntudatlanul — egyszersmind bölcs nemzetgazdasági törvényt is hozott; és ha általában az akkori birtokos nemességnek 1832—6. évben joga és kötelessége lehetett a telkek felaprózásának gátlása által az akkori jobbágyságot, vagyis a hazai legszámosabb földművelőket elszegényedés ellen megóvni: váljon lehet-e magától az egyetemes államtól megtagadni a jogot, hogy ugyanazon czélra és pedig nemcsak a volt úrbéri telkekre, hanem az úgynevezett nemesi vagy szab. kir. városi birtokokra is kiterjesztve — ugyanazon tehermentes „minimum“ rendszabályt alkalmazza és az egyetemes mezőgazdasági osztályt az elszegényedés és kimerüléstől az állam érdekében is megőrizze, minthogy világtapasztalás szerint be van bizonyulva, hogy a földnek korlátlan eldarabolása minden országot tönkre tesz. Innen kifolyólag önkényt azon kérdés tolakodik előtérbe, váljon kevesebb érdeke és joga van az egésznek, az államalkotó körnek korszerű bölcs törvények hozatalára, mint a nagy egész egyik kiváltságos osztályának ? Ha tehát ez irányban országos intézkedés általában nem lehetetlen, nem mutatkozik az életben is gyakorlatilag kivihetetlennek. Egy törvényt sem könnyebb életbe léptetni, mint amely a közjónak benső érdekéből ered. És ha az egykori uradalmi laza felügyelés mellett a jobbágytelkek eldarabolásának megakadályozása lehetséges tudott lenni, mennyivel inkább megállapítható és kivihető a „minimum“ szigorú alkalmazása a fennálló telekkönyvi intézmény folytán, midőn minden adásvevés érvénytelen, mely e telekkönyvbe beigtatva nincsen. Ki fogna csak egy darabka földet is külön megvenni, melyet tulajdonosa a „minimum“ kikerekített „zárt birtokából“ akár pazarlás, akár kevésbé vétkes ok ösztönéből eladni akarna, mivel a vevő tudja, hogy a telekkönyvi hivatal jogtalan s tiltott kötéseknek érvényt szerezni nem enged. Ez az egyetlen jogszerű eljárás elegendő arra, hogy a „ minimum “-ra vonatkozó törvény sértetlenül megtartassák. E lap keretén kívül esik azon kérdés tüzetes megbeszélése, s az iránti megállapodáshoz való jutás, miképen készíttessék az ország különböző részeire „a minimum skálára.“ Ez oly statisztikai és egyéb adatokat igényel, melyeket egyedül a kormány illető resportjaiból szerezhetni s nyerhetni meg. Jogállamban a társadalom valódi alapjait a földbirtok, a munka és tudomány képezik. „Ezen elemek befolyását az államéletre a népképviseleti rendszer közvetíti. “ E közvetítésben a földbirtoknak, mint azon említett elemnek — mely minden viszonyok közt azonos érdekeiben az állammal — kétség kívül kitűnő szerep jutott. Szerintem egyedül a vagyonos földbirtokosság az, mely az államban és társadalomban a zsidó pénzhatalma törekvéseivel és eredményeivel szemben a köznyugalmat s általános jólétet biztosító egyensúly gyanánt szolgálhat. E rendszabály rendkívül fontos a magyar fajra, nemzeti létünkre nézve, melynek akár fenmaradására, akár állami befolyást biztosító tekintélyére nézve nemzeti irodalmán és műveltségén kívül alig nyújthat valami erősebb és tartósabb támaszt, mintha minél nagyobb részét bírja azon földnek, melyet neki a gondviselés egyedüli hazájául kijelölt és pedig oly részletekben, melyeken vagyonos és független magyar családok léte és tovább nemzése lehetséges. Ennyit az adóssággal nem terhelhetők birtok „minimum“ kérdésében elmondani szükségesnek tartottam. Széll György, országgyűlési képviselő. TÁRCZA. Jefferies ford. Jefferies György Angolország legfőbb lírája volt. Voltaire következő ítéletet mondott róla, melyet a történet is elismert: „Jefferies nem bírónak, hanem bakónak született.* Bírói czime alatt nem is volt egyéb lakónál, s mint ilyen szolgálta két utolsó I. Károly, II. Jakab alatt. Két oly uralkodó, kiket a zsidó befolyás folytán köznegvetés bélyegzett. Jefferies 1666. évben tűnik fel legelőször. Akkor ügyvéd volt Londonban és a dngstoni törvényszéknél, mint védő lépett fel. Akkoriban döghalál dühöngött Londonban, mi oknál fogva csak kevés ügyvéd jelent meg az esküdtszéknél; épen az bőkelőbb és idősbeb vonultak vissza a ragálytóli félelemtől. Ez alkalmas időszak mit a bátor, fiatal s zsidó által pénzelt ügynvéd számára, hogy tekintélyre vergődtessen. Jefferies elég bátor volt és azon alül tehetsége sem hiányzott; hatalmas szónoki tehetséggel birt, és mint mondák, akkor még kellemes társalgó is volt. Eleve csakhamar ismeretes, maga pedig London legkeresettebb ügyvédjévé lett. A város azon felül községi hivatalt bizott reá. Nemsokára II. Károly is hasznát vette szolgálatának. Ez ideig Jefferies a vádlottak védője volt, most azonban a korona vádlójává lett, ámbár csak rövid ideig, mert nemsokára, mint lord főbíró, utóbb mint lord kanczellár a korona érdekében ama rémületes üldöző szerepet vállalta magára, az általa, mint a zsidó igények ügyvivője által megbélyegzett igazság palástja alatt. Angolországban soha sem létezett az úgynevezett államügyészi hivatal, a törvénykezés e kinövése Francziaországból szivárgott át hozzánk. Angolországban annak, ki ellen bűntett követtetett el, magának kell a bűnös ellen vádat emelni. Hivatalos vádak csak kivételkép történnek, egyrészt alsóbb rendű rendőr hivatalnokok által kisebb kihágásoknál, másrészt pedig közvetlen az állam ellen elkövetett bűntényeknél, nevezetesen felségárulás és lázadásnál, a koronának e czélra kinevezett ügyésze által. Valamint hogy nevezetesebb bűntényi eseteknél a vádlottnak két, sőt több védője is van, úgy hasonlókép a vádat is több ügyész képviselheti. Az angol korona ügyészei gyakran még egy-egy nevezetesebb ügyvédet is vesznek maguk mellé, habár nincs is államszolgálatban. Ily módon használták fel Jefferies zsidó barátot is, midőn felismerték haszonvehetőségét. Csakhamar oly kitűnő szolgálatokat tett, annyira szakképzettnek mutatkozott, hogy rövid idő múlva lord főbíróvá és végre lord kanczellárrá neveztetett ki a judasarj befolyásolása s szokott tolakodó, szemtelen eljárása folytán, mely hivatal pedig Angolhonban mai napság is a legfőbb és legfényesebb államhivatal. Szorosan véve ez által csakis azon egy pert ismertetjük, mely utóbb ellene folyamatba tétetett, mert épen azon perek képezik bűnét, s épen ezek miatt vonták feleletre, mert bennük oly számtalanszor élt vissza zsidó sugalmazás folytán az igazsággal. Mielőtt elbeszélésünket megkezdenők, még néhány szót kell előre bocsátanunk. Azon perek, melyekben Jefferiest felléptetjük, kiválólag politikai színezetűek és pedig csak csekély részét képezik Angolország ilynemű pereinek (State Finale). Angolhon felette gazdag az ily perekben, és azt sem tagadhatni, hogy elég üldözési szenvvel, kegyetlenséggel és mindennemű alávalósággal folytatták, azonban ebből még nem következik, hogy Angolországnak e tekintetben előnye lenne a többi czivilizált államok fölött. Az egész csak abban rejlik, hogy az angol állami perek ismeretesebbé lettek, mint más országoké, mely körülménynek nem más az oka, minthogy egyrészt Angolországban a perek minden kivétel nélkül nyilvánosan tárgyaltatnak, és ott még nem találták fel azon intézményt, mely szerint a nyilvánosság kizárassék, másrészről pedig, hogy a sajtó valóban szabad; az igaz, hogy ez utóbbi csak alig egy század óta örvend tökéletes szabadságnak. Legyen csak nekünk is teljesen szabad sajtónk itt a szárazföldön, és tapasztalni fogjuk, hogy a politikai perek, minden titok daczára, melybe jelenleg még burkolják, mégis napvilágra fognak jönni, és csak akkor fogunk meggyőződni, hogy, mint mondjuk, Angolországnak nincs előnye fölöttünk e tárgyban. Jefferies lordjaink már úgy is voltak elegen, mint például Magyarhonban Kolonics, Caraffa sat., s az újabb időben Haynau s annak utódai a filosemiták. A francziaországi esküdtszéki tudósítások már régóta tanúsítják törvényszéki elnökeiknek brutalitását, melyet csak ama hihetetlen szendeskedés múlhat felül, melylyel Francziaországban veszik; a nép ott már hozzá szokott a brutális bírákhoz. Ami pedig a többi európai államokat illeti, a sajtó épen azért nem szabad, mert a nép az ily baromiságokhoz még nincs hozzá szokva. Jefferies lord valóban hivatva volt arra, hogy közvádlóvá és a zsidók által indított politikai perek vezetőjévé legyen. Voltaire hóhérnak nevezi. Termete erő-