Testvériség, 1883 (1. évfolyam, 1-37. szám)

1883-10-14 / 27. szám

Előfizetési ár: Egész évre ... 4 frt Félévre............2 frt Negyedévre ... 1 frt Egyes szám ára 10 kr. Előfizethetni bármely postahivatalnál. Szerkesztőség: III. tized, homoki­ utca 92. szám. A lap szellemi ré­szét illető közlemények ide címezendők, nem­különben a hirdetések, nyílttéri közlemények és reklamácziók is. Kéziratok nem adat­nak vissza. 27. szám, ZEmecskeemét, 1803. ok­tó­­er 14.. TESTVÉRISÉG A KERESZTÉNYSÉG KÖZGAZDASÁGI és TÁRSADALMI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. MEDJELEN MINDEN TASÁHNAP BEDDEL Kiadóhivatal: III. tized, homoki-utca 100. sz. Minden pénzbeli kül­demény ide címezendő, Héjjas József ne­vére. Hirdetések és nyílt­téri közlemények jutá­nyos árakon számít­tatnak. Többszöri hirdeté­seknél lényeges enged­mény adatik. Hivatalos hirdet­ményekért 3 frt szá­­mittatik. Bélyegdij 30 kr. minden beigtatás után. A központ. Nemcsak a hírlapokból, hanem több hozzánk érkezett magán­leve­lekből is értesültünk arról, hogy az országos antisemita központ meg­alakult. Örömmel vettük ezt tudomásul, mert ebben látjuk a sikerre vezető cselekvés legfőbb zálogát, mert az országosan megindítandó mozgalmat helyes és törvényes irányban egyedül a központi tervszerű, erélyes és c­él­­tudatos munkálkodás vezérelheti dia­dalra. Szükséges volt ennélfogva, hogy a közelgő képviselő választá­sokra való tekintettel, pártunk is megkezdje a szervezkedés elmarad­­hatlan munkáját. Szükséges volt első­sorban és mindenek­előtt, hogy az országos képviselőkből álló, központi vezérletre hivatott országos bizott­ság megalakuljon, mert ez útmuta­tóul és bátorításul fog szolgálni a kerületek szervezéséhez és a kerületi mozgalmak megindításához. Tisza Kálmán miniszterelnök ma­gatartása, több nevezetes és tudomá­nyosnak képzelt egyének nyilatko­zatai, különféle vallásfelekezetekhez tartozó főpapok ukázai, az eszlám­ ügy gyalázatos eltusolása, a zsidók hatványozott mérvű szemtelenkedé­sei, s a mameluk képviselőkből, zsidó pajtás honatyákból álló országgyűlés szégyenletes viselkedése a zsidó kér­désben, s országszerte már nagyon sok antisemita elvtársunk kedvét el­vette a nyilvános és erélyes föllépés­től, a szívós ragaszkodástól, s bo­­szankodva a sok gazság és pimasz­­kodó lazaság, kihívó szemtelenség felett, — kezdettek átkozódva fordí­tani hátat minden alkotmányos moz­galomnak. Számtalanoktól lehetett hallani keserű kifakadásokat, hogy nem bíz­nak már az „ing gallérban“ sem, és nem remélnek már semmi javulást, mert az a jó teremtő is hátat fordí­tott talán a magyarnak. Most azonban, hogy hírül vettük az antisemita országos központi bi­zottság megalakulását, s hogy na­ponkint értesülünk, miként él, mun­kálkodik, tesz, cselekszik, azóta, mintha csak új élet szállott volna híveinknek jóért, szépért és igazért mindig hevülni tudó sziveikbe,­­ örömtől sugárzik arczunk s lelkese­déstől hévül kebelünk, mert tudjuk, h­ogy igazságos ügyünk győzedelme biztos, hogy hazánk összes keresz­ténysége, valódi magyar polgársága így fogja körül venni a nagy tet­tekre és buzgó tevékenységre hiva­tott központi bizottságot szereteté­­vel, tiszteletével és bizalmával, mint százados tölgyet a tövében nyíló rózsa bokrok. Mi azon kevesek közé tartoztunk a mozgalom kezdetétől fogva, a­kik sürgették a szervezkedés keresztül vitelét, egy precizírozott programm megállapítását és ennek alapján a tervszerű, c­éltudatos működést, mert úgy voltunk és vagyunk meggyő­ződve ma is, hogy az antisemita párt a közelgő képviselő választások al­kalmával csak úgy remélhet szép si­kert, ha rendelkezik egy olyan köz­ponti vezérbizottsággal, a­mely a mellett, hogy kezében tartja a coali­­cionális alapon szervezkedő pártmoz­galom szálait, rendelkezik azon esz­közökkel, melyek szükségesek a si­ker biztosítására, már­pedig a jó ve­zérlet maga fél siker. Azonban szük­séges, hogy a vezérletre hivatott bizottság, miután a párt maga is coalicionális (pártszövetkezeti) szin­tén coalicionális legyen, vagyis a jelenben létező országos pártok ab­ban lehetőleg képviselve legyenek, mert ezzel is bizonyos, bizalmi és összekötő kapocs teremtetik a kü­lönféle politikai pártokhoz tartozó antisemita polgárok között. Hogy vájjon nem volna-e helye­sebb egy politikailag is önálló és teljes egészet képező egységes párt­­programmot kidolgozni s ez alapon szervezkedni és menni bele a legkö­zelebbi választások küzdelmeibe, az más kérdés, és­pedig oly fontos, hogy ezzel foglalkozni jelen czik­­künk keretében nem is lehet, mivel az teljesen külön elbírálás alá esik. E tárgyban mindenesetre elmondjuk majd nézeteinket akkor, ha a most kidolgozott s a központi vezérbizott­ság által megállapított programm­­pontozatokat és azoknak indokait megismerjük. Elég tudnunk ma annyit, hogy egy régi óhajtásunk, egy fővágyunk beteljesült az­által, hogy pártunk vezérkara megalakult, s hogy ez a vezérkar serényen munkálkodik kö­zös czélunk és annak sikere érde­kében. Elég tudnunk, és ez igen nagy örö­münkre szolgál,­­ hogy országszerte kellemes benyomást és bizalmat szült annak tudása, hogy ez a hatalmas párt hivatalosan megalakult s az országgyűlésen, mint ilyen, képvi­selve van. Igen helyesen gondolkozott a szer­vezésre kiküldött bizottság akkor, mikor a szabályokban akként intéz­kedett, hogy nem képviselők és vi­dékiek is tagjai lehetnek a központ­nak, mert elvitázhatlan tény, hogy a legjobb vezérlet is csak jó katonák és bátor harc­osok támogatása mel­lett vezetheti zászlaját diadalra; en­nélfogva kell, hogy a kerületek kép­viselőik által, vagy a kerületekben levő antisemita elvtársak bizalmi férfiaik útján folytonosan és közvet­len érintkezésben legyenek a vezér­lettel, mivel szükséges, hogy egymás viszonyát, állapotát, helyzetét töké­letesen ismerjék, ez pedig egyébként nem is képzelhető, mint úgy, ha az egyes kerületek a saját maguk által kinevezett, vagy megbízott bizalmi férfi által a központban magukat képviseltetik. De szükséges volt ez igen helyes intézkedés azért is, hogy a folyto­nos érintkezéssel eléressék lehető­sége annak, hogy az egyes kerüle­tek szervezése is egyöntetű legyen, a­mi szintén nem kis mérvben moz­dítja elő az országos sikert, másrész­ről pedig elejét veszi a túlkapások­nak némely dolog félre, vagy roszul magyarázásának. Midőn tehát örömmel veszszük tudomásul a központ megalakulásá­nak és nemzeti ügyünk érdekében megindított hazafias munkálkodásá­nak hírét, azon óhajunknak adunk kifejezést, hogy legyenek a népnek részrehajlatlan, igazságos, elvhű és tántoríthatlan apostolai azok a fér­fiak, a­kik a központban helyet fog­lalván, a pártvezérletre hivatvák, mert ismételjük, hogy a jó vezérlet fél siker. A­mi pedig minket illet, mi elkövetünk mindent, hogy mint edzett közharczosok, szívós kitar­tással és csüggedetlen bátorsággal folytatandó küzdelemmel diadalra segítsük pártunk lobogóját, melyet nemzetünknek milliói szivós bizal­mukkal, forró szeretettel megkoszo­­rúzanak! N­a­g­y I­m­r­e: Emlék­ünnep. A helybeli „iparos ifjúsági ön­képző egylet“ a múlt hó utolsó napján tartotta fönnállása 12-ik év­fordulójának emlék­ünnepét a szín­házban és a „Nádor“ czímű kávéház helyiségében. Az ifjúságnak e szépen sikerült ünnepélyéről annyival is inkább szí­vesen emlékezünk meg, habár te­rünk szűk volta miatt egy kissé megkésve is,­­ mert óhajtjuk, hogy e fontos és az ifjúsági egylet életé­ben eseményt képező ünnepélyes aktusról tudomást vegyenek a ha­zában levő testvér-egyletek és ipa­ros társak. Mint Nagy Imre úr, e lapok ér­demes szerkesztője, emlékbeszédé­ben igen helyesen kifejtette, az ifjú­sági egylet a legutóbbi néhány év alatt zendéletet folytatott, s egy­általában nem is iparkodott meg­felelni azon nagy feladatoknak, me­lyeket megalakulásakor maga elé tűzött, s melyet tőle, mint humánus és szaktestülettől a nagy­közönség méltán elvárhatott és megkövetelhe­t­­ett. Ámde igen szépen és tapinta­tosan kifejtettek az emlékbeszédben okai is a hanyagságnak és semmit­tevésnek. Kifejtetett, hogy nem csu­pán és nem első­sorban az ifjúsági egyletben rejlik a valódi oka a tes­­pedésnek, hanem a közönség hideg közönyében, mely ez ifjú egyletet kegyetlenül elmellőzi és létezéséről még tudomást is alig akar venni. Ennek is, mint minden oknak, meg van a maga okozata, ne fejteges­sük ezt tehát most, itt ez alkalom­mal, majd eljön az ideje ennek is. Annyi azonban tény, hogy nem tet­tünk siker nélkül önsorsunkat híven föltáró vallomást és a jövőt illetve, ünnepélyes fogadalmat,­­­a kiadott programmban, mert csakugyan a közönség nem remélt nagyszerű pártfogásban demonstrált mellet­tünk a jubiláns ünnepély alkalmá­val, mintha csak azt mondotta vol­na, hogy: ismerjük el egymás hi­báit a múltban, s legyünk jó bará­tok a jövőben! Ti ifjak munkálja­tok, mi közönség, támogatunk. Igen, mintha csak így történt volna a dolog, mert a tett fogada­lom után szinte meglepő volt az óriási, tüntetésszerű pártfogás, mely­­lyel az impozáns közönség mellet­tünk tüntetett. Mi megértettük azt és tudni fog­juk kötelességünket a jövőben. De most beszéljünk az ünnepély­ről röviden. Első volt az 53 személyből cso­portosított élőkép, melyet az egylet tagjai iparuk jelmezében személye­sítettek. Hogy minő nagyszerűen volt elrendezve és keresztül vive, a­felől bizonyságot tehet azon körül­mény, hogy háromszori ismétlés után is látni kívánta a színházat zsúfolá­sig megtöltött díszes közönség. Ezt követte a „Pártütők“ czímű vígjáték előadása, mely folyton élénk hangulatban tartotta a kö­zönséget. Papp Juszti­k­­a, mint öreg biróné, Klátik Julcsi k. a. és Tóth Rozi k. a., mint Hajnali­ gyámleá­nyai ügyes játékukkal sok tapsot arattak. A férfiak közül kitűnt Grö­ber Sándor, mint kisbiró, Soós Elek, mint kántor. B. Tóth László ügyvéd úr kitűnő, zamatos czimbalomjátékát a közön­ség frenetikus tapsvihara kísérte. Tóth M. úr szavalata is tetszett. A színi előadás után e lapok 1. szerkesztője tartott egy magvas, tartalmas emlékbeszédet az egylet 12 éves múltjáról, működéséről, je­lenéről, jövőjéről. Remek beszéde után záradékul a „ Szózat “-ot éne­kelték az egylet tagjai. Ezután a „Nádor“-ban tánczviga­lom volt. Somogyi J.

Next