Testvériség, 1883 (1. évfolyam, 1-37. szám)
1883-10-14 / 27. szám
Előfizetési ár: Egész évre ... 4 frt Félévre............2 frt Negyedévre ... 1 frt Egyes szám ára 10 kr. Előfizethetni bármely postahivatalnál. Szerkesztőség: III. tized, homoki utca 92. szám. A lap szellemi részét illető közlemények ide címezendők, nemkülönben a hirdetések, nyílttéri közlemények és reklamácziók is. Kéziratok nem adatnak vissza. 27. szám, ZEmecskeemét, 1803. októer 14.. TESTVÉRISÉG A KERESZTÉNYSÉG KÖZGAZDASÁGI és TÁRSADALMI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. MEDJELEN MINDEN TASÁHNAP BEDDEL Kiadóhivatal: III. tized, homoki-utca 100. sz. Minden pénzbeli küldemény ide címezendő, Héjjas József nevére. Hirdetések és nyílttéri közlemények jutányos árakon számíttatnak. Többszöri hirdetéseknél lényeges engedmény adatik. Hivatalos hirdetményekért 3 frt számittatik. Bélyegdij 30 kr. minden beigtatás után. A központ. Nemcsak a hírlapokból, hanem több hozzánk érkezett magánlevelekből is értesültünk arról, hogy az országos antisemita központ megalakult. Örömmel vettük ezt tudomásul, mert ebben látjuk a sikerre vezető cselekvés legfőbb zálogát, mert az országosan megindítandó mozgalmat helyes és törvényes irányban egyedül a központi tervszerű, erélyes és céltudatos munkálkodás vezérelheti diadalra. Szükséges volt ennélfogva, hogy a közelgő képviselő választásokra való tekintettel, pártunk is megkezdje a szervezkedés elmaradhatlan munkáját. Szükséges volt elsősorban és mindenekelőtt, hogy az országos képviselőkből álló, központi vezérletre hivatott országos bizottság megalakuljon, mert ez útmutatóul és bátorításul fog szolgálni a kerületek szervezéséhez és a kerületi mozgalmak megindításához. Tisza Kálmán miniszterelnök magatartása, több nevezetes és tudományosnak képzelt egyének nyilatkozatai, különféle vallásfelekezetekhez tartozó főpapok ukázai, az eszlám ügy gyalázatos eltusolása, a zsidók hatványozott mérvű szemtelenkedései, s a mameluk képviselőkből, zsidó pajtás honatyákból álló országgyűlés szégyenletes viselkedése a zsidó kérdésben, s országszerte már nagyon sok antisemita elvtársunk kedvét elvette a nyilvános és erélyes föllépéstől, a szívós ragaszkodástól, s boszankodva a sok gazság és pimaszkodó lazaság, kihívó szemtelenség felett, — kezdettek átkozódva fordítani hátat minden alkotmányos mozgalomnak. Számtalanoktól lehetett hallani keserű kifakadásokat, hogy nem bíznak már az „ing gallérban“ sem, és nem remélnek már semmi javulást, mert az a jó teremtő is hátat fordított talán a magyarnak. Most azonban, hogy hírül vettük az antisemita országos központi bizottság megalakulását, s hogy naponkint értesülünk, miként él, munkálkodik, tesz, cselekszik, azóta, mintha csak új élet szállott volna híveinknek jóért, szépért és igazért mindig hevülni tudó sziveikbe, örömtől sugárzik arczunk s lelkesedéstől hévül kebelünk, mert tudjuk, hogy igazságos ügyünk győzedelme biztos, hogy hazánk összes kereszténysége, valódi magyar polgársága így fogja körül venni a nagy tettekre és buzgó tevékenységre hivatott központi bizottságot szeretetével, tiszteletével és bizalmával, mint százados tölgyet a tövében nyíló rózsa bokrok. Mi azon kevesek közé tartoztunk a mozgalom kezdetétől fogva, akik sürgették a szervezkedés keresztül vitelét, egy precizírozott programm megállapítását és ennek alapján a tervszerű, céltudatos működést, mert úgy voltunk és vagyunk meggyőződve ma is, hogy az antisemita párt a közelgő képviselő választások alkalmával csak úgy remélhet szép sikert, ha rendelkezik egy olyan központi vezérbizottsággal, amely a mellett, hogy kezében tartja a coalicionális alapon szervezkedő pártmozgalom szálait, rendelkezik azon eszközökkel, melyek szükségesek a siker biztosítására, márpedig a jó vezérlet maga fél siker. Azonban szükséges, hogy a vezérletre hivatott bizottság, miután a párt maga is coalicionális (pártszövetkezeti) szintén coalicionális legyen, vagyis a jelenben létező országos pártok abban lehetőleg képviselve legyenek, mert ezzel is bizonyos, bizalmi és összekötő kapocs teremtetik a különféle politikai pártokhoz tartozó antisemita polgárok között. Hogy vájjon nem volna-e helyesebb egy politikailag is önálló és teljes egészet képező egységes pártprogrammot kidolgozni s ez alapon szervezkedni és menni bele a legközelebbi választások küzdelmeibe, az más kérdés, éspedig oly fontos, hogy ezzel foglalkozni jelen czikkünk keretében nem is lehet, mivel az teljesen külön elbírálás alá esik. E tárgyban mindenesetre elmondjuk majd nézeteinket akkor, ha a most kidolgozott s a központi vezérbizottság által megállapított programmpontozatokat és azoknak indokait megismerjük. Elég tudnunk ma annyit, hogy egy régi óhajtásunk, egy fővágyunk beteljesült azáltal, hogy pártunk vezérkara megalakult, s hogy ez a vezérkar serényen munkálkodik közös czélunk és annak sikere érdekében. Elég tudnunk, és ez igen nagy örömünkre szolgál, hogy országszerte kellemes benyomást és bizalmat szült annak tudása, hogy ez a hatalmas párt hivatalosan megalakult s az országgyűlésen, mint ilyen, képviselve van. Igen helyesen gondolkozott a szervezésre kiküldött bizottság akkor, mikor a szabályokban akként intézkedett, hogy nem képviselők és vidékiek is tagjai lehetnek a központnak, mert elvitázhatlan tény, hogy a legjobb vezérlet is csak jó katonák és bátor harcosok támogatása mellett vezetheti zászlaját diadalra; ennélfogva kell, hogy a kerületek képviselőik által, vagy a kerületekben levő antisemita elvtársak bizalmi férfiaik útján folytonosan és közvetlen érintkezésben legyenek a vezérlettel, mivel szükséges, hogy egymás viszonyát, állapotát, helyzetét tökéletesen ismerjék, ez pedig egyébként nem is képzelhető, mint úgy, ha az egyes kerületek a saját maguk által kinevezett, vagy megbízott bizalmi férfi által a központban magukat képviseltetik. De szükséges volt ez igen helyes intézkedés azért is, hogy a folytonos érintkezéssel eléressék lehetősége annak, hogy az egyes kerületek szervezése is egyöntetű legyen, ami szintén nem kis mérvben mozdítja elő az országos sikert, másrészről pedig elejét veszi a túlkapásoknak némely dolog félre, vagy roszul magyarázásának. Midőn tehát örömmel veszszük tudomásul a központ megalakulásának és nemzeti ügyünk érdekében megindított hazafias munkálkodásának hírét, azon óhajunknak adunk kifejezést, hogy legyenek a népnek részrehajlatlan, igazságos, elvhű és tántoríthatlan apostolai azok a férfiak, akik a központban helyet foglalván, a pártvezérletre hivatvák, mert ismételjük, hogy a jó vezérlet fél siker. Ami pedig minket illet, mi elkövetünk mindent, hogy mint edzett közharczosok, szívós kitartással és csüggedetlen bátorsággal folytatandó küzdelemmel diadalra segítsük pártunk lobogóját, melyet nemzetünknek milliói szivós bizalmukkal, forró szeretettel megkoszorúzanak! Nagy Imre: Emlékünnep. A helybeli „iparos ifjúsági önképző egylet“ a múlt hó utolsó napján tartotta fönnállása 12-ik évfordulójának emlékünnepét a színházban és a „Nádor“ czímű kávéház helyiségében. Az ifjúságnak e szépen sikerült ünnepélyéről annyival is inkább szívesen emlékezünk meg, habár terünk szűk volta miatt egy kissé megkésve is, mert óhajtjuk, hogy e fontos és az ifjúsági egylet életében eseményt képező ünnepélyes aktusról tudomást vegyenek a hazában levő testvér-egyletek és iparos társak. Mint Nagy Imre úr, e lapok érdemes szerkesztője, emlékbeszédében igen helyesen kifejtette, az ifjúsági egylet a legutóbbi néhány év alatt zendéletet folytatott, s egyáltalában nem is iparkodott megfelelni azon nagy feladatoknak, melyeket megalakulásakor maga elé tűzött, s melyet tőle, mint humánus és szaktestülettől a nagyközönség méltán elvárhatott és megkövetelhetett. Ámde igen szépen és tapintatosan kifejtettek az emlékbeszédben okai is a hanyagságnak és semmittevésnek. Kifejtetett, hogy nem csupán és nem elsősorban az ifjúsági egyletben rejlik a valódi oka a tespedésnek, hanem a közönség hideg közönyében, mely ez ifjú egyletet kegyetlenül elmellőzi és létezéséről még tudomást is alig akar venni. Ennek is, mint minden oknak, meg van a maga okozata, ne fejtegessük ezt tehát most, itt ez alkalommal, majd eljön az ideje ennek is. Annyi azonban tény, hogy nem tettünk siker nélkül önsorsunkat híven föltáró vallomást és a jövőt illetve, ünnepélyes fogadalmat,a kiadott programmban, mert csakugyan a közönség nem remélt nagyszerű pártfogásban demonstrált mellettünk a jubiláns ünnepély alkalmával, mintha csak azt mondotta volna, hogy: ismerjük el egymás hibáit a múltban, s legyünk jó barátok a jövőben! Ti ifjak munkáljatok, mi közönség, támogatunk. Igen, mintha csak így történt volna a dolog, mert a tett fogadalom után szinte meglepő volt az óriási, tüntetésszerű pártfogás, melylyel az impozáns közönség mellettünk tüntetett. Mi megértettük azt és tudni fogjuk kötelességünket a jövőben. De most beszéljünk az ünnepélyről röviden. Első volt az 53 személyből csoportosított élőkép, melyet az egylet tagjai iparuk jelmezében személyesítettek. Hogy minő nagyszerűen volt elrendezve és keresztül vive, afelől bizonyságot tehet azon körülmény, hogy háromszori ismétlés után is látni kívánta a színházat zsúfolásig megtöltött díszes közönség. Ezt követte a „Pártütők“ czímű vígjáték előadása, mely folyton élénk hangulatban tartotta a közönséget. Papp Jusztika, mint öreg biróné, Klátik Julcsi k. a. és Tóth Rozi k. a., mint Hajnali gyámleányai ügyes játékukkal sok tapsot arattak. A férfiak közül kitűnt Gröber Sándor, mint kisbiró, Soós Elek, mint kántor. B. Tóth László ügyvéd úr kitűnő, zamatos czimbalomjátékát a közönség frenetikus tapsvihara kísérte. Tóth M. úr szavalata is tetszett. A színi előadás után e lapok 1. szerkesztője tartott egy magvas, tartalmas emlékbeszédet az egylet 12 éves múltjáról, működéséről, jelenéről, jövőjéről. Remek beszéde után záradékul a „ Szózat “-ot énekelték az egylet tagjai. Ezután a „Nádor“-ban tánczvigalom volt. Somogyi J.