Üzenet, 1941 (6. évfolyam, 1-34. szám)
1941-01-12 / 1. szám
Ezerkilencszáznegyvenegy... Irta: Halász Béla Illő tisztelettel bocsánatot kérek az Ujesztendő Őfelségétől, hogy kissé megkéstem az üdvözlésével. Zokon ne vegye azt se tőlem, hogy Szilveszter éjszakáján nem pezsgős pohárral a kezemben köszöntöttem hanem csendesen a bibliámba mélyedtem ... Bocsássa meg nékem azt is, hogy nem előre kémleltem kíváncsian, hanem hátrafelé tekintenem elszorult szívvel... Eszembe jutott elszenderült testvérének, a kilencszáznyegyvennek minden jó és minden rossz tulajdonsága, megjelentek előttem azok, akik elmentek vele a minden halandók álján... felvillantak előttem pusztuló, égő flandriai városkák, amelyeknek utcáin valaha olyan elámult szemekkel bolyongtam ... Szívembe szúrt a gyűlöletnek, bosszúnak, vér és könny özönnek látása és megriadtan szólítottam meg az új jövevényt. Mondd csak Te Ezerkilencszáznyegyvenegy, Te is csak ilyen leszel? Te is szállítasz húsból és vérből való katonaeled élt az óceánok halainak? Te is küldesz le karácsonyéjszakáján újfajta csillagszórókat, száz vagy ezerkilós bombákat, békés kis falvakra, vagy városokra? Te is feláldozod ifjú szíveknek ezreit a háború szörnyű máglyáján ? És ekkor — csodálatosképen — hallani véltem, amint az újesztendő felelt a gyötrelmes kérdéseimre: »Furcsák vagytok ti emberek, — így kezdte, mondókáját, hogy reám fogjátok és elhalt testvéreimre mindazt, amit voltaképen saját magatok okoztok. Panaszkodtok, hogy nemzetek háborút viselnek egymással? Ti várjon miért háborúskodtok olyan sokat azokkal, akik körülöttetek élnek? Könnyezve látjátok, hogy lassan elfogy a szeretet a világban? Miért nem osszátok ti szét a szíveteket, hogy melegebbé tegyétek egymás közti életeteket! Nem tudtok belenyugodni abba, hogy az emberek a jótéteményeitekért hálátlanságokkal fizetnek? És várjon, miért tudtok olyan sokszor elfeledkezni az Isten jóságáról? Engemet átkoztok majd, ha én sem hozom el reményeitek valóraváltását? Miért nem jut eszetekbe, hogy mióta kell várakoznia a Teremtőnek arra, hogy betöltsétek a Tőle kapott parancsokat! Kígyót-békát Kiáltotok majd reám, ha borús napokat is hozok reátok? De kérdezem a szerencse óráiban gondoltatok-e arra, hogy hálát mondjatok annak, akitől ered minden jó adomány? Ilyen gorombán szemembe mondta nekem az igazat az Ezerkilencszáznegyvenegy már az első percekben és be kell vallanom, nem tudtam mit szólni ezekre az igazságokra... Megértettem, hogy hiába küldenek szét az emberek millió és millió, boldog újesztendőt kívánó kártyát, boldogsága csak akkor lesz a világnak, ha életét, sorsát, szívét, vágyait és bűneit odahelyezi az Isten kezébe és alázattal elmondja újesztendő kezdetén: Jöjjön el Uram a Te országod! Először hozzám, az én szívembe, az én hajlékomba, aztán mindig több és több országokba és akkor ha eljön ennek az esztendőnek utolsó napja, nem fáradt lemondással, nem keserű panaszszavakkal bocsátjuk útjára, hanem álljuk a Mindenhatót, aki kegyelmének elfogadására végtelen hosszútűréssével ismét háromszázötven napi haladékot engedélyezett a világnak ... így tanít az élet... Szentföldi utas A Szentföldről érkezett utas elmondotta, hogy mi mindent látott. Látta Názáretet, látta Kapernaumot, volt a galileai tengeren, az Olajfák hegyén stb. Hát Jézussal találkoztál-e, kérdezték tőle. Jézussal? Jézussal ott nem lehet találkozni, csak emlékekkel és maradványokkal. Akkor kár volt neked akkora újat meglenni testvér, mondá neki a kérdező, lásd, én nem mentem sehova, mert szegény ember vagyok, csak felnyitottam itthon csendben a bibliámat, de elmentem egészen Betlehemig, lélekben megálltam a bölcső előtt és a legdrágább ajándékot, a szívem vittem el Jézusnak. .— — Nem merítettek, mert nem tudták Pár évvel ezelőtt Délamerika partjain hányódott egy vitorlás- tajó, amely vészjelt adott le szikratávírón: Meghalunk szomjan! — Merítsetek és igyatok, az Amazon torkolatánál vagytok, — volt a válasz a legközelebbi hajóról. — Szegény hajósnép! Majdnem elpusztult a szomjúságtól, mert azt hitte, hogy mélyen bent a tengeren van és nem tudta, hogy édes vízen jár s csak meríteni kell és inni! Milyen nagy kegyelem az, ha már meghallhatta valaki, hogy: Akiszomjúhozik, jöjjön én hozzám és igyék! És ha azt tudja már valaki, hogy: Nálad van az életnek forrása. ovo Gyertyaláng elalszik vagy füstösen ég, ha huzatba állítjuk. Kerüld azokat a helyeket, ahol a kísértés szelei nyugtalanítják és ollogatják Iliscit gyertyalángját! Az is valami Nikita, az egykori montenegrói király életében arról volt nevezetes, hogy minden alattvalóját személyesen ismerte. Mindegyikkel elbeszélgetett. Csodálkozva írtak erről az újságírók. Pedig össze-visszanéhány alattvalója volt. A mi Urunk, királyunk ismeri minden teremtményét, seregét. Néven nevezi őket. Nincs egyetlen dírük. Seregeinek száma több a tenger fövényénél. Csodálod-e őt? oo° A piros tinta Miért tetszik piros tintával kijavítani a helyesírási hibákat a dolgozatunkban? - kérdezték a kislányok tanárnőjüktől. Az olyan ijesztő! Úgy megrémülünk, hogy milyen sok hibát is ejtettünk! Sokkal jobb lenne kékkel vagy lilával kijavítani, az nem lenne olyan feltünő. — Éppen azért kell a piros tinta, kislányok, felelte a tanárnő, hogy megijedjetek és máskor igyekezzetek elkerülni a hibákat. Látjátok, éppen ilyen piros tinta a Krisztus vére is, amely ijesztően aláhúzza, de egyben ki is javítja, el is törli a mi vétkeinket. Ha az Úr Jézus csak tanítással, prédikálással akarta volna megjavítani az embereket, az olyan enyhe valami lett volna, mint a kék vagy lila tinta, de nem is lett volna meg a csodálatos megváltó, bűntörlő hatása. Jones Mary Jones Mary szerény, szegény kis walesi leány volt, de gazdag" volt hitben és az örökkévaló kincsek utáni vágyban. Nagyon vágyott egy teljes biblia után. Gyűjtögette garaskáit és egyszer bement a városba bibliát venni. Nem volt már. Sírva fakadt. A lelkészt megrendítették a könnyek és a mérhetetlen nagy vágy a biblia után és létrejött a Brit és Külföldi Biblia Társaság 1804-ben. Azóta sok-sok száz millió példányban, közel ezer nyelven terjeszti a társaság Isten Igéjét. Ez a walesi leány nagyobb hőse a világnak, mint sok történelmi nagyság, mert az ő nyomán csak áldás fakadt, hite milliókat vitt az élet ösvénye felé. Élő út Egy képes újságban láttam, hogy egy török basa úgy tartotta díszbevonulását, hogy a hívő mohamedánok egymás mellett sorba feküdtek és a földön fekvő emberek élő testén lovagolt végig. Vájjon készek vagyunk-e mi porba dobni magunkat az Úr előtt és így szólni: Vonulj be rajtam, az életemen, a testemen keresztül ebbe a világba. Olyan emberek vagyunk-e az evangélium szolgálatában, akik az ő életüket nem kímélték mind halálig? —— 3