Üzenet, 1942 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1942-11-15 / 46. szám
felé menő dolgozóinál ennek a hatalmas városnak. Tisztviselők és gyári gyári munkásfiúk, és leányok, mozdonyvezetők és lakatososok. Végig megyek a vonaton. Most már figyelek. És itt is, ott is, Шот ismételten ezt a kis jelvényt. De milyen sokat! Hát ennyien vagyunk ? * Már nem is tudom hányat is láttam, csak egy nap alatt ! Azóta mindig figyelem, szinte önkéntelenül. Mindég jól eső érzés tölt el amikor meg palantom. Tehát vagyunk ! És öntudatosak vagyunk ! Sokan vagyunk ! Не, még ha mindannyian hordanánk is ! Mennyire egynek tudhatjuk magunkat, mennyire eltűnik közöttünk így minden emberi különbség! És mi teszi ezt ? Nem miami pompás szónoklat, hanem csak egy jelvény. Egy kis jelvény ,amely elfér a munkás ember zubbonyán ,a kórházi köpenyen, az egyensapkán és a legelőkelőbb ember gomblyukéiban is. Leike Béla Csodák a szórványokban * * Két éves imádkozás után megsegített bennünket az Isten. A sepsiszentgyörgyi gyülekezeti ház a megvalósulás küszöbén áll. A 400 evangélikus, aki eddig templom nélkül élt itt, egy-két hét múlva már saját imatermében dicsérheti Istent. Eddig csak kölcsönkért templomba jártunk, igazi evangélikus áhítattal nem tudtunk leborulni Isten színe előtt, el is felejtettük milyen a saját templomunk , vannak híveink, aikik evangélikus templomban nem is voltak még soha életükben. Valóban szórványsors ez ! Ha visszagondolok a körülményekre, amelyből ez a gyülekezeti ház megszületet, nem tudok eléggé hálát adni Istennek. Kegyelmes volt hozzánk, megajándékozott minket. A semmiből imaházat teremtett számunkra. Talán nem lesz érdektelen elmondani pár szóban, hogyan történt ez meg: gyülekezetünk a bécsi döntés idejében történt megalakulása első perceiben is látta már maga előtt, mint legégetőbb és legsürgősebb feladatát, a templomépítést. Az ország minden részéből, különösen pedig a Budapest-Kelenföldi egyházközségből felénk nyújtóit segítő kezek áldozatkészségének köszönhetjük, hogy a második év elején együtt volt már 4000 pengő erre a célra. De mit lehet kezdeni ennyi pénzzel, mikor az a valamire való lélek amit meg szerettünk volna venni 15.000 pengő, az az épület a város központibb helyén, amely megfelelt volna imaháznak és lelkészi lakásnak 40 ezer pengő ! Sok keresés ■és alkudozás után eljutottunk végre egy ecetgyárhoz. 17.000 pengő volt az ára. Bothár L. Vilmos egyházközségünk felügyelője, aki különben nem is sepsiszentgyörgyi lakos , összegyűjtött pénzünkhöz adományozott még háromezer pengőt Tízzel a tettével bizonyságot tett arról, hogy él még közöttünk őseink mindennél drágább evangéliumi hite, amely valóban terem gyümölcsöket megmutatta azt is, hogy Isten munkamezején A sepsiszentgyörgyi gyülekezeti ház küzködés, tusakodás és dolgozni csak nagy áldozatok árán lehet; a sepsiszentgyörgyi gyülemegmutatja, hogy kezeinek pedig ha mi magunk nem tudunk áldozatot hozni, akkor ő, a kézdivásárhelyi testvér meghozza ezt az áldozatot. Hát így vált lehetővé Sepsiszentgyörgyön az imaházvétel, így mutatta meg Isten az ő nagy kegyelmét gyarló eszközein keresztül. A vételárhoz még így is hiányzó 10 ezer pengőt kölcsönként vettük föl a kézdivásárhelyi takarékpénztárból. Isten tovább folytatta csodálatos kegyelmét. Már csak 7 ezer pengő a tartozásunk. Az átalakítási és berendezési munkálatok pedig gyors iramban folynak. Hogy miből fogjuk kifizetni az átalakítás pár ezer pengős kiadását, most még ismeretlen előttünk , egészen ismeretlen, de nem kétséges ! Az áldozatosságnak és Iliinek a példái amelyeket most, vagy pedig lapunkelőző számaiban tártunk fel olvasóink előtt, Iliire és rendíthetetlen bizalomra tanítottak meg bennünket. Ez a hit képessé kell, hogy tegye a sepsiszentgyörgyi gyülekezetét annak az áldozatnak a meghozatalára ,amit követel most tőle az Isten ! Úgy érzem, hogy Isten meg akar most mérni bennünket sepsiszentgyörgyi evangélikusokat ; mérlegre tett. Jaj nekünk, ha könyönyűnek találtunk, mert nem tudunk és nem akarunk áldozatot hozni ! Ezaz épülő imaház megítél bennünket: akarunk-e Istennek élő, szent, evangéliumi népe lenni, akarunk-e igaz evangélikus gyülekezet lenni, vagy nem! ! — Hogyan tudunk megállni ezen.őtt az ítélet előtt! Talán száraznak tűnt fel a sok szám, amit a leírtakban közöltem. De azért tettem, mert ezt az üzenetet elsősorban is a sepsiszentgyörgyi gyülekezet számára írom, amelyről nyilvánvaló ,hogy a kezébe vette most Isten, élő gyülekezetet akar teremteni belőle és ezeken keresztül nagy kegyelméről ad neki üzenetet. Lehet, hogy imaházunkat sokan szegénynek fogják találni. Talán kicsiny is lesz. Ök bár lenne kicsiny ! Hiszen a sepsiszentgyörgyi 400 evangélikusból annak a 30-40- nek, amely eddig istentiszteletre járt bizony meg kellene ötszörösödnie, különben semmi jele nincs, hogy élő gyülekezet lennénk! Most már mégis van valamink , megveseltük a lábunkat! Két vármegye szétszórt evangélikusának, legalább egyetlen imaháza van. Ez a nehéz és szegényes kezdet biztatás arra, hogy pár év múlva már harang fogja hívni és templom fogja várni a sepsiszentgyörgyi evangélikusokat minden vasárnap istentiszteletre és bizonyíték arra, amit sok szórványunkban olyan kételkedve hallgattak eddig, hogy nemsokára Kézdivásárhelyen, Baróton és Csíkszeredán is épül evangélikus hajlék az Úr számára. Ha van hitünk, akkor ez nem túlzás és nem ábránd, hiszen a sepsiszentgyörgyi gyülekezeti házon keresztül éppen azt mutatja meg nekünk az Isten, hogy elsősorban is hitre, van szükségünk, az ő kegyelmébe, erejébe, csodálatos tetteibe feltétlenül bízó Ilikre ! Kovács László Lelkész a fronton Sok szó esett már katonáink dicső és hősies cselekedeteiről, de keveset beszéltünk lelkészeink nagy szent és felelősségteljes fronti szolgálatairól. Kevesen vannak tisztában ennek jelentőségével. Azt még csak megérti minden ember, hogy a háborúban szükség van orvosokra és ápolókra, a papokban nem látnak mást csak háborús uszítókat és frontmögötti lógásokat. Ez a felfogás azonban teljesen helytelen. Aki csak egy kicsit kíséri nyitott szemekkel a háborús eseményeket, az nagyon jól tudja, hogy a lebészek közül, — főleg finnek és németek, már többen haltak hősi halált. Ez a háború a gépek gigászi harca. Azonban nem csupán a gépek és nem csupán az emberi anyag nagysága hozza meg a győzelmet, hanem elsősorban a lélek hősies és önfeláldozó bátorsága. Lelkierő nélkül csak sorozatos kudarc lehetséges. Egyedül a mindeneket megelevenítő Szentlélek ad erőt a harcra, hősiességre, győzelemre. A golgothai Krisztus szenvedő arca és áldozati halála sarkaiba csak az igazi helyállásra és az utolsó leheletig való kitartásra. Ő tanít meg minden bajtársat arra, hogy nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért». (Ján. 15:13.) Ezt az illető megelevenítő evangéliumot viszi közel a lelkipásztor a harcoló katonákhoz. És habár nincs a kezében sem gépfegyver. 3