Üzenet, 1942 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1942-05-31 / 22. szám
2 különösen mostanában olyan sokszor hallunk sajtóban, megbeszéléseken, gyűléseken, de amit elsősorban is a szentírás parancsol: Álljanak világiak, nem lelkész egyháztagok is az ige szolgálatára! Ha ez nem történik meg, kilátástalanná változik a legnagyobb beindított missziós munka is. Az igét hirdetni kell, nem évenként vagy havonként egyszer-kétszer, hanem mindig. Végül még egyet: Sokan hajlandók azt mondani : Ha sok nehézséggel járt ez a konfirmáció, miért nem lehetett azt mondani szükségből a református egyházban ? ez esetben pl. nem kellett volna égyül leánykának minden alkalomra 10 km-t gyalogolni, vagy a másik konfirmandusnak sötét estéken kerékpározni át a szomszéd faluba. Azonban evangélikusok vagyunk. Ha Istennek nem lenne külön célja azzal, hogy bennünket szétszórtan is, de evangélikusoknak teremtett, vagy rendelt ide a Székelyföldre, akkor nem is intézte volna így, akkor nem is lenne itt evangélikus egyház. De célja van itt velünk, drága kinccsel ajándékozott meg amikor éppen evangélikussá és nem más egyház tagjává tett. Istennek parancsához, drága adományához hűtlenek nem lehetünk büntetlenül. Különben maga a református egyház is igazán messzemenő tanúságot adtak munkánk megértésének és testvéri támogatásának, midőn erre az alkalomra átengedte számunkra a délelőtti istentiszteletet. A konfirmáció ünnepségét emelte végül az a tény, hogy azon részt vett a székelyföldi missziói „legyen meg a A Miatyánk harmadik kérése a legszebb, de a legnehezebb része az Úr imádságának. Benne ragyog a hívő ember Istenbe vetett bizalmának minden fénye és föléje borul a hitetlenség minden sötétje. Emberi lelkek úgy vannak evvel a kéréssel, mint az úton haladó emberek, akiket egyformán követ a nap és az árnyék. Az egyik arcával a nap felé néz örök szomjúsággal és várakozó alázattal, ennek mindig ragyog az arca, a másik elfordul tőle és az árnyékba néz, ennek örökké sötét és bánatos az arca. Milliók és milliók élnek ezen a földön, akiknek ettől a kéréstől boldog az arcuk, mert ebben a kérésben «Legyen meg a Te akaratod !» megtalálták a lelkük békéjét és nyugalmát, hiszen Isten arcát látták tündökölni örömök mosolyán éppúgy, mint a fájdalom könnyein. De milyzen sokan vannak, akiknek válaszút lett ez a egyházközség presbitériuma, nem kímélve a Sepsiszentgyörgyről és Kézdivásárhelyről történő utazás fáradságát és áldozathozatalát. Csupán egy dolog volt elszomorító : A Magyarán és környékén szétszórt evangélikusok, azok akiknek az ünnepe volt ez az istentisztelet — a konfirmálók hozzátartozóin kívül szinte teljesen hiányoztak a templomból. Kérdem miért ? Közönyösség, távolság, elfoglaltság tartotta őket távol ? vagy az a körülmény, hogy a mai nehéz helyzetben kénytelenek voltak типкаnapnak felhasználni még ezt a nagy ünnepet is, az Úr Jézus mennybemenetelének a napját ? Ha vannak olyaiok akik azért nem jöttek, mert azt hiszik nincs szükségük istentiszteletre, azoknak azt üzenem : vigyázzanak, értsük meg Isten útmutatását helyzetünkben ! Azoknak pedig, akik azért nem jöttek, mert nem jöhettek, lehet legjobb akaratuk mellett sem, azoknak a testvéreimnek is azt kell üzennem : Mégis csak, mégis meg kell próbálni áldozatot hozni az istentiszteletért ! Erre különben is több alkalom volt már Nagyrajtán és remélem fog is adni még Isten ilyen alkalmakat. Áldozathozatal és istentisztelet nélkül nem is lehetünk evangélikusok. Enélkül nincs keresztyénség. Hisszük, hogy Isten fel fogja ezt ébreszteni a szívekben. Hát így konfirmált Nagyajtán három fiatal apácai testvérünk : Mátis Anna, Soós Gyula és Varádi Mihály. Imádkozunk, hogy nemsokára otthon, őseik szent templomában térdelhessenek igaz evangélikus hittel az úrvacsorás oltár előtt. Kovács László Te akaratod...“ Máté ev. 6. 10. kérés, és a megbotránkozásnak a köve, amelyik mellett elindultak a sötét árnyékok felé, mert nem az égről kívánták leolvasni az Isten örök akaratát, hanem földi utak árnyakában ők akartak diktátorok lenni, mert ez volt a hitvallásuk és az imádságuk , legyen meg az én akaratom. Nem ! Nekünk Isten akaratáért kell könyörögnünk, mert ha egyszer más akarat venné át fölöttünk a hatalmat, akkor ez a kormány változás a mi halálunkat jelentené. Tegyük fel, hogy az Isten egyszer milliók titkos "kívánságára eleget tenne annak a kérésnek, hogy megváltoztassuk ezt az imádságot erre a formára . Legyen meg az én akaratom ! Tegyük fel, hogy kiengedné az embert az ő uralma alól és azt mondaná itt van az életed kocsijának a kormánykereke annyit akartad, hát most ülj mellé, szabad az út és menj amerre akarsz Mit gondolsz baj nélkül mennél végig az úton és megérkeznél egyszer boldogsághoz és üdvösséghez, melyt az élet egyetlen célja. Előre megmondhatom, hogy nem ! — Csakhamar rájönnél már az első kilométeren, hogy akaratod nélkülözi a bölcsességet. Mi milyen sokszor tévedünk. Vedd csak számon az életedet és látni fogod, milyen sokszor tévesztetted el már eddig is az életedet. Milyen sok lelkiismeretfurdalásod volt, milyen sok mindent nem tudtál és ezért sok mindent elhibáztál. Nem ismerted az embereket, nem ismerted a világot, nem ismerted az időt és a képességeidet és mindenek előtt nem ismerted önmagadat. Ha talán ma újra kezdenéd az életet, sok mindent máskép csinálnál, sok mindent kihagynál belőle és sok mást megtennél és én azt hiszem egészen más lennél. Miért történt ez meg, miért nem lettél több és miért nem vagy más, azért mert nem tanultad meg idejekorán azt az imádságot «Uram legyen meg a Te akaratod !» A magad bölcsessége, illetve balgasága után mentél. Az emberi akarat azonban nemcsak a bölcsességet nélkülözi, hanem az erőt is. Tegyük fel, hogy te bölcs ember vagy és mindent világosan látsz. Látod, ami a földön van, tudod mi a jó és mi a szép, mi hasznos az életednek és mi káros, tegyük fel, hogy látod tisztán csillogni a magasságokban a célt, amelyik felé az életed elindul. Mit gondolsz van erőd is hozzá, hogy oda elérkezzél ? Egyedül, önmagad erejével ? Gondolj csak vissza arra az időre, amikor néha-néha megtelt a lelked valami széppel, amikor valami nagyot akartál és elindultál feléje hősies lélekkel és azután egyszerre ellanyhultál és elbuktál. Gondolj vissza széthullott fogadásaidra és összetörött álmaidra. Gondolj viszsza azokra a magaslatokra, ahová nem érkeztél él és a lejtőkre, ahonnan sírva és ütődve alázuhantál. Látod ez a te akaratod, balga és erőtlen, légy magabízó és meglátod hova visz ez az imádság , legyen meg az én akaratom ! És mi lenne belőled, ha emberek akaratától függne az életed. Még akkor is elpusztulnál, ha kihalna egyszerre minden haragosod irígyed és ellenséged. Ha csak azok élnének a földön, akik szeretnek téged, akkor is mire mennél a mások akaratával. Akik szeretnek, azoknak karja éppen olyan gyenge, mint a tied, az értelmük fénye éppúgy besötétedik, mint a tiéd. És ha bölcsek lennének és erősek, akkor is egyszer elhagynak téged. Ha máskép nem, elviszi őket tőled a halál és akkor az életedből vak vágányra állított mozdony lesz, amelyikből kibukott a vezető • •