Kecskeméti Ellenőr, 1905. május (4. évfolyam, 198-201. szám)
1905-05-07 / 198. szám
1905 május 7., KECSKEMÉTI ELLENŐR 3. oldal, tetézve. A méreg jól hatott, csak még az utolsó csepp hiányzott. Klein Henriknek 3000 írtra volt szüksége az üzletéhez. Más ember a maga becsületével szerezte volna meg, ő a felesége becsülete árán. A saját kezemunkája helyett a felesége testét áldozta fel, verejték helyett a kést dobta mérlegbe, a mérleg billent; a Klein Franciska vágykielégítő testével terhelt oldalát levitte a meggyilkolt Sikora holtteteme. Klein Franciska megölte Sikorát, a szeretőjét. Hallgatása férjének tán szabadulást hozott volna, rávallása börtönt és rabságot. Klein Franciska megölte a férjét is. És Klein Franciska mégse bűnös! Bűnös a társadalom bűnös a korzó, és bűnös mindenekfelett a férje. Mert ha véresre korbácsolta volna a feleségét, mikor először bűnösnek látta, a kiserkent vérén keresztül szállt volna el belőle a kísértés, a bűn ördöge, mert a férj ereje hivatott megszüntetni a feleség gyengeségét, a férj becsületérzése élét veszi az aszszony bűnrehajlásának, a férfi jellemszilárdságából fakad a nő erénye. Klein Franciskát halálra ítélték a bírók! Mit sem használ! Ő meghal, de nyomában két egy másik és egy harmadik, mindaddig, míg a társadalom áldozatainak száma oly nagy lesz, hogy sokaságával megszüntetendi a társadalom fekélyeit. Mannó: ÚJDONSÁGOK. Hock János a művészetről. Kecskemét, május 6. A városháza közgyűlési termében vasárnap délután nagy mosás volt. Hock János mosta általában a nagy magyar közönség fejét, nem feledkezve meg a kecskeméti t. c. publikumról sem. A művészet megértéséről, szeretetéről és pártolásáról esett a szó s csak természetes, hogy ezen közben nem a leghízelgőbb bókokkal szolgálhatott a magyar és különösen a kecskeméti intelligencia ez irányú tevékenységének. Kivált a hölgyeknek szólt a lecke, akiket — más nemzetek leányaitól épen eltérőleg — jobban érdekel a szomszéd- és a cselédügy állandó szőnyegen tartása, mint a művészeti események megbeszélése és felkarolása. Talán ez volt az oka annak is, hogy a helybeli „szabadelvűpárti intelligentia“ hölgy tagjai távolmaradtak Hock János művészeti előadásától. Pedig még ők is tanulhattak, okulhattak volna. Különösen okulhattak volna az ékes szavú csevegő azon panaszából, hogy nálunk Magyarországon bármiféle társaságban csak politikáról és cselédekről beszélnek, de irodalmi és művészeti eszmékről, eseményekről és mozgalmakról soha. — Talán ha hallották volna a Hock János igazságait, — nem politizálnának a jótékony nőegylet rovására. S talán bevésődött volna a lelkükbe az a tanulságos kis lecke, amely a külföldiek jól értesültségéről referált a mi művészeti apáthiánkat illetőleg. Egyebekben csak annyit mondhatunk e felolvasás jellemzésére, hogy úgy belső értékére, mint külső szónoki formájára nézve ez a szabad előadás egyike volt a legélvezetesebbeknek, melyekben valaha részünk volt. (Pedig csak Hock Jánost vagy nyolcszor hallottam eddig művészetről referálni!) Úgy a művészetek történetének vázlatos jellemzése, mint különösen a magyar művészet régi és jelen dicsőségének ismertetése, valamint a művészetpártolás lelkes propagandája tekintetében elsőrangú magas színvonalon állott ez az előadás, mint Hock János minden nyilvános szónoki szereplése egyáltalán, pedig megjelent a feleségének mosolygó arca, majd mintha könnyes szemeit látta volna felragyogni. Tobor kikapta a kocsisa kezéből a gyeplőt, a lovak közé vágott és őrült vágtatással hajtotta be a szomszédos postára. Ott a verendán várta a felesége. — Tobor látta rajta, hogy ő is mennyit szenvedhetett s e pillanatban megérezte, hogy a ki ennyire szenved, az nagyon szeret. Férj és feleség egy pillanatig némán állottak szemben egymással. Azután Tobor odalépett az asszonyhoz s csöndesen mondta: Bocsásson meg! Az asszony nem felelt semmit, de mikor aztán Tobor kézenfogva vezette kocsijához, némán, engedelmesen követte. Tobor boldogan hozta haza a feleséget, akiről érezte, hogy az egyetlen teremtés, aki megérti őt, a ki tudja, hogy e három nap boldogtalanságáért soha sehol sem találhat kárpótlást egyikük sem, csak egymás szívében. Végül a művészetet állította oda Hock János védőeszközül a socializmus rombolásai ellen, mérséklőül a sociális igazságok durva erőszakban való kitöréseivel szemben. Szavai, igazságai mélyen bevésődtek mindenikünk lelkébe és igazán felcsigázott érdeklődéssel tekintünk mindannyian a Hock János által vasárnap megindított művészeti propaganda kecskeméti eredményei elé szerette mint ez az asszony. És fogja-e még valaha valaki igy szeretni ? Vádolni kezdte magát, hogy elüldözte a feleségét. Vájjon mit csinál most ő ? Bizonyára könnyezik s a gondolatai ép úgy feléje szállnak mint az övéi , hozzá. És Tobor, a büszke Tobor másnak már sietett utána a feleségének, hogy ▼issza hívja. A mikor megérkezett kastélyába, ledobta magáról az úti ruhát s aztán a kocsira ült, hogy áthajtasson a szomszédba. Az út a Tisza mentén vitt el s Tobor a nádas mellett leszállt s újra odatelepedett a szomorú füzek alá, hogy egy kissé gondolkozzék. Mit is fog mondani a feleségének ? Mivel fog beköszönteni ? Nem tudott semmi okosat kisütni. Hátha elfordult tőle végkép az asszony? Úgy érezte, hogy ezt nem tudná túlélni. Töprengve bámult a pusztaságba s végre is alkonyattájban eszmélt föl. — Ekkor eszébe jutott ismét az, hogy kietlen magány, a mi reá vár, a lelki szemei előtt — Felszólamlások a választói névjegyzékek ellen. A kecskeméti felső- és alsókerület 1906. évre érvényes választói névjegyzékei május hó 5-től kezdve közszemlére kitétettek Szinnyay Imre központi irodaigazgató hivatalos helyiségében, ahol folyó hó 25-ig minden nap megtekinthetők a délelőtti órákban s a délután folyamán le is másolhatók. Reklamációját bárki is személyesen megteheti a városi állandó központi választmányhoz. A függetlenségi párthoz tartozó polgároknak ez irányban szívesen nyújt közelebbi felvilágosítást a felsőkerületre nézve Kecskeméti Vilmos pártjegyző (I. II. t., Hegy u. 83.), az alsókerületre nézve dr. Iványosi Szabó László pártelnök (I. I. t., Festő u.), akik a felszólamlásokat a párt megbízásából személyesen intézik el. — Az új közkórház helye. Lapunk húsvéti száma részletesen foglalkozott dr. Csabay Géza tb. főorvosnak az új közkórház építésére vonatkozó memorandumával. Mint most illetékes helyről értesülünk, cikkünk tévedett a hely tekintetében. Dr. Csabay Géza tudniillik nem a jenlegi kórház helyén, hanem a cédulaház előtti téren óhajtaná az új kórház építését már csak a közlekedési eszközök hozzáférhetőségére való tekintettel is, amely okból idézett cikkünk az epreskert táját aggályosnak találta. E helyreigazítást tehát — ez okból is — örömmel fogadjuk. — Ellenőrzési szemlék elhalasztása. Arad városa feliratot intézett a képviselőházhoz, melyben a katonai ellenőrzési szemléknek októberről novemberre halasztását kéri. E feliratot megküldte hozzájárulás végett városunk közönségének is, a melyhez annál inkább csatlakozhatunk, mert az októberi szüret nálunk is szinte lehetetlenné teszi a hadköteles tartalékos katonák részére az ellenőrzési szemléken való hosszú ácsorgást. — Országos Dalárünnep Kecskeméten. Fővárosi lapokból olvassuk, hogy az Országos Magyar Daláregyesület vasárnapi közgyűlésén az az óhaj nyert kifejezést, hogy az egyesület 1907- ben, vagy 1909-ben Kecskeméten tartson országos dalünnepet. — Püspöki bérmaút. Csáky Károly gróf, váci püspök f. hó 2-án Kiskunmajsára utazik bérmaútra. Funkciójában Bogyó Pál kecskeméti apátplébános és Hanusz István kecskeméti főreáliskolai igazgató, sajdemi prépost is segédkezni fognak a püspöknek. — Hymen. Dr. Boér Antal csongrádmegyei tb. főorvos nagyműveltségű, bájos leányát, Rózsikát, aki rokoni összeköttetései révén kedves tagja a kecskeméti társaságoknak eljegyezte dr. Márton Jenő szabadkai honvédhuszár ezredorvos.