Kecskeméti Friss Ujsag, 1902. április (3. évfolyam, 65-85. szám)
1902-04-02 / 65. szám
2. oldal sics egységesítő munkája, mikor az ő elvük a széttartás. De épp ebből az ellenkezésből győződünk meg arról, hogy Wlassics miniszter rendelete csakugyan veszedelmes fegyver a széthúzók ellen s az ellenzésből győződünk meg legjobban a miniszteri rendelet értékéről. Egyébként e miniszteri rendelet nemcsak lényegével, de szövegével méltán eseménynek mondható. Kibontakozva a hivatalos formák nyűgéből, lendülettel ajánlja a tanítói kar figyelmébe ezt az intézményt etikai értékéért, amelylyel az ily egyesületek bírnak. Nálunk szinte szokatlan bensőséggel van megfogalmazva e rendelet, látszik belőle, hogy a miniszter lelkével is, nemcsak eszével csügg ez intézményen, amelynek kulturális és társadalmi értékével teljesen tisztába van. Kisebb jelentőségű, de jellemző Wlassics egy másik rendelete is, mely e héten került nyilvánosságra. A nagy nyilvánossággal is szorgalomra serkenti az ifjúságot. A hivatalos lapban közzététeti ezentúl Wlassiss mindazok nevét, akik bármely iskolát kitűnő eredménynyel végeznek. A szorgalmas tehetséget így akarja jutalmazni a miniszter. Nem a hiúság becézgetése ez, hanem serkentés a versenyre, buzdítás a haladásra. Az ifjúság bizonyára buzgolkodni fog, megszerezze e kitüntetést; válogatás nélkül valamennyi kitűnő tagja az ifjúságnak részesülni fog e kitüntetésben s megteremti így a miniszter az egyenlőséget azok között, akik szorgalmukkal s tehetségükkel egyaránt megérdemlik. Wlassics minisztert e reformtörekvéseiért méltán köszönthetjük. A magyar kultúráért és a magyar társadalomért való ilyen munkálkodás nem halad el nyomtalanul a magyar kultúra és a magyar társadalom felett, tettézett, hanem olyan volt mint egy falat kenyér, vagy pogácsa alma a lurkók zsebében, akik bámész képpel nézegettek a mesh ram mélázó arcára. Nagy nehezen eltelt a délelőtt. Ebéd közben pedig, mely nagyon is kurta és aznap kivételesen unalmas, rideg vala, Torkos kényszerült bevallani magának, hogy „páros élet a legszebb a világon !“ Sőt bizonyosan el is énekelte, ha ugyan ismeretes volt még akkor tájban ez a nóta. Valamint arra is rájött csakhamar, hogy az a folytonosan előtte táncoló szempár veszedelmesen hasonlít a Sándor Erzsiéhez. Az estéket a pappal szokta eltölteni. Beszélgetésnek lehetne nevezni időtöltésüket, ha ugyan a Torkos bólogatásait és hingetéseit beszédnek vehetné az ember, de hát sajnálattal kell bevallanunk, hogy kántor uram a beszédben egy kissé járatlan vola. A pap tartotta őt szóval mindaddig, míg úgy 10 óra tájban a kelementelkiből annyi került az asztalra és onnan a kántor torkába, a mennyi épen elégséges volt hangulatváltoztatásra. Ilyenkor aztán szerepet cseréltek. A kántor beszélt folytonosan és énekelt, a pap pedig hallgatta. A nevezett nap estéjén igen későre érkezett meg krízis órája. A papnak feltűnt egy kissé s már kezdett kimerülni a trécselésben. Azonban a mi késik, nem múlik, tartja a példaszó s végre a Torkos beszédje is megeredt. Hosszas csűrés-csavarás után lassanként kibökte azt is, mi A házasság és a társadalom, irta: Hanusz István. A családalapítás olyan öröm, amely teherrel jár, azért nem mindenütt egyforma az arra való önkéntes vállalkozás. Egy amerikai polgár azon a címen indított váló pert a felesége ellen, hogy az őt 7 év alatt 10 gyermekkel ajándékozta meg. Úgy írták a lapok 1901-ben. Életcél pedig a házasság mindenütt, csak a hozzávezető eszközök különbözők. Előázsia görög-olasz népe között a jobb házak leányai is készek mindenre, ha megvan a reményük, hogy valamely elhamarkodott lépésüket házassággal tehetik jóvá , a vagyontalanok meg tervszerűleg éveken át válogatatlan üzelmekkel gyűjtik a hozományukat vőlegények tudtával és elnézésével. Telosz görög sziget Rodosz közelében annyira oldalt esik a világforgalomtól, hogy olykor évek telnek bele, míg ott gőzhajó kiköt; meg is maradtak ott az ősi szokások. Ezek egyike az, hogy csak a legöregebb nővérnek van öröksége, a többi neki csak szolgálója, sőt a férjének oldallagos felesége. Ezen keresztény többnejűségen nem bír változtatni a görög egyház, noha igen vallásos a teloszi nép, de az ősi gyakorlattól eltérni nem hajlandó, noha tudja, hogy az pogányos szokás maradvány. Törekszik is az állam előmozdítani a házasságkötéseket, mert a család a társadalom igazi alapja, de a gyarmatosítás is csak azon a réven sikeres. Baden-Povel tábornok azt írja, hogy az alakuló gyarmatokban a civilizáció legigazibb apostola a nő, ő szoktatja családi életre, az otthon hoz a korcsmázó gyarmatost. Az angol Womens Emigration Society évente 3—4 száz nőt szállít Kanadába, Afrikába, Ausztráliába s ritka dolog, hogy valamelyik egy év alatt férjhez ne menne. Újabban a német gyarmat-kormány 60 nőt vitt Afrikába hasonló célból, ellátja őket egy évig, de tovább nem is kell, mert annyi idő alatt szétkapkodják őket. (Folyt. köv.) KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 1902. április 2. szívét terhelő, nem kis álmélkodására tiszteletes principálisnak. Először az emberi indulat támadt fel a tiszteletesben , mondhatnék irigységnek. Hogy ime a kántor megelőzte. Igyekezett lebeszélni szándékáról, élénk színekkel festvén a legényélet gyönyörűségeit. De Torkos már nem volt kapacitálható állapotban. Végre aztán megegyeztek, hogy Torkos egy kissé Mózes lévén a beszéd művészetében, maga mellé veszi Áront, azaz Szentgyörgyi tiszteletes urat s lemennek Kőrispatakba leánynézőbe, sőt, ha kedveznek a körülmények , leánykérőbe. A tiszteletes magára vállalta, hogy olyan kérő beszédet tart, melyre Erzsikének a szive, de még a szülőké is, ha csak kőből nincsen, hajlani fog s még a farsangon csapnak olyan lakodalmat, milyent nem látott még a két kántori paródia. Elhatározásukat még meglocsolgatták egy kicsit, hogy annál szilárdabban álljon, de már Torkos csak tántorogva forogva bandukolt haza. A jövő reménysége okozó-e, vagy a bor, nehéz eldönteni. Mivelhogy addig derekasan megállta Torkos mindenféle borral szemben a sarat. Elkövetkezők a következő hét is. Lomhán teltek ugyan a napok kántoramnak, de azért elteltek. Valamelyes címen — már elfelejtettem — vakációt adtak a nagyreményű fiatalságnak s összefogva a perva fakóval (egyik a papé s másik a kántoré vala) leröpültek Kőrispatakba. Szívesen fogadtatának Sándor Antal kántor uram és háznépe által. Felosztották hamarjában a szerepet, hogy a pap a lányt, Torkos meg az apját készítgeti elő a nevezetes eseményre. Ellenkezőleg kellett volna ugyan történni, de már említik, hogy Torkosnál nehéz helyen állott a beszéd. Az apa mellett még volt alkalom ebbéli hiányosságának takargatására, de a lánynál vajmi kevés. Eltelt a nap és őket ott marasztották még a másikra is.. Hanem amint nyugalomra tértek, az alvás előtti beszélgetésnél a pap olyan magasztalólag beszélt a lányról, hogy Torkos uramnak felnyílhatott volna a szeme. Azonban a jó bor és a szíves fogadtatás annyira a fejébe szállt, hogy ott már gondolkozásnak nem maradt hely. Másnap reggel aztán megbeszélgették, hogy délben dűlőre juttatják az ügyet. A szereposztás aznap is a régiben maradt. De kételkedünk, hogy Erzsike és a pap között Torkosról folyt volna a beszéd. Sőt azt is bátran állíthatjuk, hogy ezen délelőttön nem egyszer esett csorba a tiszteletes szónoki tehetségén. No de beszélt a száj helyett a szem és az Erzsikéé is, bár nagyobbára szempillája alá rejtette, olyan ékesszólást fejtett ki, hogy Szentgyörgyi Bertalan állapotváltozástkezdett érezni átillása alatt. Torkos pedig mit sem sejtve hallgatá ez alatt a Sándor Antal bátyja ura gazdasági fejtegetéseit. (Vége köv.) HÍREK. Kecskemét, ápril. 1. Beretvás. A régi cégér még kinn marad továbbra is a nagy szálló homlokzatán; maga a régi ember azonban, az ő örök figyelmetességével, örök elevenségével, örök udvariasságával nem fog többé a vendégekre mosolyogni. Gazdát cserél a „Beretvás“ s ezzel egy darab jellegzetes Kecskemét vész el ismét a köztudatból, mely változhatik jobbra, változhatik roszszabbra, de semmiesetre sem lesz az, ami eddig volt. Gyerekkoromból én még emlékszem az öreg Beretvásra is, a Körösi utca sártengerének közepéből kiemelkedő alacsony falú sárga házra, melyben a most búcsúzó Beretvás Pál szülei szolgálták ki ezt a vakmerő idegent, akit a sora baja idehozott. Ebből az ütött-kopott viskóból fejlesztette Beretvás Pál a mai emeletes palotát, villamos világításával, derült nagy, oszlopos termeivel, angol rézbútoraival, modern kiszolgálásával, európai színvonalával. Bent pedig ízes magyar konyha, tiszta kecskeméti bor fogadta a vendéget. A szálló olyan volt, mint a tulajdonosa: kívülről európai, belülről kecskeméti, mind a kettőnek a jó tulajdonságait egyesítve magában. Ha valahogy az öreg Beretvás feltámadhatna sírjából, maga se ismerne rá se a vendégfogadójára, se a fiára. A debreceni Bika, a váradi Rózsabokor, a pozsonyi Palugyay, a kassai Schalkház mellett országos nevezetesség lett a kecskeméti Beretvás is, amelyet magasztalva emlegettek mindenfelé s ha írómesterember vetődött belé véletlenül, nem is mulasztotta el megénekelni. Mi kecskemétiek egyszer-egyszer zsörtölődtünk vele, hébe- hóba panaszkodtunk is rá, de mikor alkalom kínálkozott rá, hogy kitegyen magáért Beretvás, akkor mindig büszkén lehetett rá számítani. Városunknak éppen