Kecskeméti Közlöny, 1920. augusztus (2. évfolyam, 175-199. szám)
1920-08-01 / 175. szám
i«6«kemét, 1920. augusztus I Vasárnap II. évfolyam, 175. szám. KECSKEMÉTI KÖZLÖMY IMI ELŐFIZETÉSI ÁRA i u 11 u Fé! i«r* — — — — — — 120 korona, lepjedé»re— — — — — 60 korona. Ejhára— — — — — — 20 korona. Felelős szerk. Dr. KISS ENDRE. Egyes szám ára 1 korona. Megjelenik minden nap. Szerkesztőség ■ III. ker., Szabadság tér I. szám, II. emelet, 3 ajtó. Telefon 120. Kiadóhivatal Széchenyi-tér 5. Dömötör Sándor. Világok vajúdásának vérkönnyes kataklizmáinak dübörgése közben, országok romlása, tündöklő nagyságok lehanyatlásakor, a megcsúfolt emberi élet ezer lázas sebének figyelését elhagyja pár percre a tollam, hogy a boldogabb múlt kárpitját félretolva Kecskemét népe előtt példára mutatván kiáltson fel: íme az ember, akit követnünk kell. Dömötör Sándor kir. közjegyzőnek ünnepli e város — talán az ő akarata ellenére is — 45 éves közjegyzői jubileumát. Nem a hivatalnok nehéz munkájában eltöltött idejének szól az ünneplés, hanem az embernek, az egész, a talpig, a minta embernek, akit ha követnénk az életben, talán nem volna szomorúság, szegénység és baj... Nem kell őt sokat ismertetnünk. Aki Kecskeméten él, vagy valamilyen szálak fűzik ide, az lélekben elmélyedve áll az ünneplők sorába, hogy meghajtsa a becsület zászlaját előtte. Egy teljes férfikort eltölteni komoly, nagyszerűen nemes munkában, amelynek nem az egyéni boldogulás, hanem a köz, a haza és társadalom és embertársaink boldogulásának előmozdítása az iránytűje, az erős nemesítése, a gyenge felkarolása, a szegény boldogulása, a mai kor gyermeke előtt úgy tűnik fel, mint ha a szentek életét olvasná. A nagy, valóban királyi tekintély, mely népünk lelkébe a „közjegyző“ fogalmáról plántálódott, az ő tisztán ragyogó, nagy egyéniségéből fakadt. Nála csak igazságot jegyezhettek, szelíd, tiszta lelke nem tűrt segédkezést a harag, a bosszú, az önzés által diktált ügyekben. Az ő hivatalába valóban, mint a tekintély szentélyébe lépett be, akit odavitt ügye. Száz és száz család körébe vitte viszsza a megértést atyai szózata, erkölcsi súlya. És ha szegényt vitt hozzá oly sokszor a sorsa, ott mégis megtanulta, hogy ingyen őrzik Krisztus koporsóját. Anint lelkének nagyszerű kincsei áradtak a vele beszélőre, és úgy szórta anyagi kincseit is a könny, a szenvedés letörlésére, de mindig csak névtelenül, titkon, nehogy piacra vigyék szívének jóságát. Ma a politika „keresztény.“ Neki az élete volt az, a szó igazi, krisztusi értelmében. Mély, tiszta, az életbe átvitt vallásosságával úgy szerette magát, mint a felebarátjait. Dolgozott és imádkozott hosszú emberöltőn jobbra vagy balratekintés nélkül, dolgozott nemcsak a maga becsületes élhetéséért, de sokat, nagyon sokkal többet mások boldogulásáért. És minél többen, minél általánosabban tekintettek reá, mint a legtiszteltebb, szinte fogalmat alkotó példaképre, annál nemesebben egyszerűbb volt s annál puritánabb szerénységgel hárított el magától mindent, amivel az emberek kitüntetni, maguk fölé emelni óhajtották. A jóban, önmagában kereste és lelte fel egyedüli jutalmát. A mai kor viharában, törtető önösségében vergődő ember meghatva tekint e nagyszerű, ritka jellemre, a legszebb lelki örömök harmóniájában eltöltött csodás emberi életre,, amelynek nem volt soha egy haragosa, egy irigye, csak hódolója és tisztelője. Midőn Kecskemét egész lakossága, társadalom-különbség nélkül ünnepli benne a tökéletes embert, ez az ünneplés nem csinált virága az udvaroncoknak, hanem a tisztult húrokon zengő emberi lélek önkéntelen reszononanciája a tündöklően fénylő igaz ember életének muzsikájára. * A jubileumi ünnepség alkalmából — mely vasárnap reggel fél 9 órakor misével kezdődik a piarista templomban s 10 órakor a városháza közgyűlési termében folytatódik — Pásthy Károly ny. polg. leányiskolai igazgató, a ref. tanítónőképző illusztris igazgatója, az ünnepelt kortársa és testilelki jóbarátja, értékes és kimerítő élet- és jellemrajzot küldött be hozzánk közlés végett. Sajnos, a nyomorúságos papírviszonyok technikailag lehetetlenné teszik a terjedelmes cikk közlését s ezért csak az alább következő életrajzi adatokat közöljük. Hogy azonban Dömötör Sándor e nagyszerű jellemrajza megörökítve maradjon, füzet alakjában fogjuk kinyomtatni. * Dömötör Sándor régi kecskeméti gazdálkodó családból született 1841 március 21 én. Gimnáziumi tanulmányait Kecskeméten és Budapesten végezte a piaristáknál. 1859-ben kitűnő érettségi bizonyítványt nyert s a piarista rend, melynek tagjai sorába két évvel azelőtt lépett be, Szegedre küldte segédtanárnak. Egy évi tanárkodás után a Pozsony-Szentgyörgyi theológiára került, azonban másfélévi theológiai tanulmány után a rendből kilépett s Pesten beiratkozott az egyetem jogi fakultására. Mint pesti jogász a Gajári, Pejacsevits, Markovits családok közép- és főiskolai tanuló fiainak tanításából tartotta fenn magát. Negyedéves jogász volt, amidőn ismerve kiváló képességeit, szülővárosa hazahívta az aljegyzői állásra. Később telekkönyvvezető lett előbb a városi közigazgatásnál, majd a kir. törvényszéknél. Kitüntetéssel szerezte meg az ügyvédi vizsgát s fél évig a ref. jogakadémián mint kisegítő tanár működött és az itteni ügyvéd-egylethez is beküldött közjegyzői törvényjavaslatnak ő volt az előadója. 1875. augén kir. közjegyzővé nevezték ki s midőn irodáját megnyitotta, csakhamar megmutatta, hogy mikép lehet egy uj intézmény iránt bizalmat kelteni s tekintélyt szerezni s mikép lehet egyszerre az államnak és a polgároknak javára szolgálni. Alapos jogi tudása, bizalmas modora, mellyel időt és fáradságot nem kimélve világosított fel mindenkit ügye bajának minden részletéről és következményeiről, soha nem ingadozó igazságossága, mellyel egyaránt képviselte és óvta mindegyik fél jogait és érdekeit, a rábízott ügyek gyors lebonyolítása és az a párját ritkító humanizmus, mellyel jogos munkadíjait kezelte, rövid idő alatt határtalan bizalmat és népszerűséget szerzett. Az ő érdeme, hogy a közjegyzői intézmény Kecskeméten teljesen megfelelt azoknak a céloknak, melyeket a törvényhozás annak idején kitűzött. Fontos hivatásának példás ellátása mellett rengeteg munkát és energiát szentelt a közügyeknek. A városi, egyházi és társadalmi közintézmények versenyeztek, hogy megnyerhessék vezetői közé. Hosszú évtizedeken át nem volt fontosabb közügy, melyet nélküle letárgyaltak volna. Látható szeretettel áldozta idejét az oktatás és nevelés ügyének. A községi iskolaszéknek első megalakulásakor ő lett a jegyzője, majd 10 éven keresztül annak elnöke. Rengeteg időt töltött el az iskolaszék, a tanügyi bizottság ülésein s oroszlánrésze van iskoláink kifejlesztésében. De nem volt a közügynek más olyan tere sem, ahol az ő bölcsessége s komoly munkáira nélkülözhető lett volna. A jótékonykodás terén — melyet leginkább csak névtelenül szeretett végezni — vagyoni képességein messze felül vette ki részét. Szegény nem ment el házától üres kézzel, nem volt nemes ügy, mely iránt elsőnek le nem rótta volna adóját. Jogos munkadiját ezreknek engedte el, ha nehéz helyzetben látta őket. 1871-ben megnősült, feleségül véve az akkori idők egyik legszebb leányát Bakuié Borbálát, aki nemeslelkűségben, vallásosságban valóban párja volt. A legboldogabb, mint a házaséletben érte meg gyermekei szárnyrakelését és családalapítását. Házasságából 4 fiúgyermek és 1 leánya született. Ifj. dr. Dömötör Sándor kir. közjegyző, dr. Dömötör László ügyvéd, dr. Dömötör István gyógyszerész és dr. Damó Zoltánné. 1909- ben megrendítő csapás érte, amidőn elvesztette áldottlelkü nejét s ez tetéződött 1916- ban, amidőn az annyi szép tehetséggel megáldott legidősebb fiát Sándor közjegyzőt vesztette el. A súlyos csapásban számos unokájában való öröm szerzett csak enyhülést. A közügyek terén szerzett nagyszerű érdemeiért már 1901-ben a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntette ki a király. His hirek a Nagyvilágból. Anglia és Franciaország segíti a lengyeleket. — A déli szakaszon az offenzíva újrafelvételére folytatják a lengyel csapatok átcsoportosítását. — Varsót nem hagyták el az idegen missziók. A polgári lakosság sem távozott. — Lemberg nincs veszedelemben. — A szovjet kormány el akarja halasztani a fegyverszüneti tárgyalások megkezdését. — A francia szocialisták az oroszok mellett foglaltak állást. — A németeket az oroszok támogatásával vádolják. — Németországot nem hívják meg a londoni konferenciára. — Benes cseh külügyminiszter csütörtökön viszszaérkezett Párisból. — A cseh hatalmat már csak a legnagyobb erőszakkal lehet fentartani. — A hitehagyott cseh papokat kiközösítik. — Az írek cenzúrázzák az angol leveleket. — Az oláh munkások ultimátumot adtak át a kormánynak, amelyben a letartóztatott munkások szabadlábra helyezését kérik. Ellenkező esetben általános sztrájkkal fenyegetőznek. — Az oláhok szövetségest keresnek ellenünk. — Az osztrákok lefogtak 40,000 drb. Magyarországnak szánt férfiöltönyt. — Kun Bélát a németek szabadon engedték. Németországnak ez a ténye nagyon kínosan érintette Magyarországot és Németország sokat vesztett a mindenkor megnyilvánuló magyar rokonszenvből. Kis hires Magyarországból. Bottlik József interpellációt terjesztett a Ház elé a lipót körúti gyilkosság ügyében. — Hétfőn kezdődik a Tisza bűnügy főtárgyalása. — A Strausz perben tegnap tartották meg a vád- és védőbeszédeket. — A népbiztosok bűnügyének tárgyalásánál Berinkey befejezi vallomását. — Német- Ausztriába nem szállítunk bort, ezzel szemben Csehországba és a régi vámkülföldre a borkivitel élénkebb, mint azelőtt. — A keresztények szervezkednek az elszakított országrészekben. — Kassa környékén szervezett bandák fosztogatnak. — A Felvidék népe megtagadja az adófizetést a cseheknek. — Budapesten az Árvizsgáló Bizottság jelentős újításokon dolgozik. — Hamelin tábornok, a budapesti francia misszió vezetője Pozsonyba utazott, ahol nagyfontosságú tanácskozást folytat Pellé tábornokkal, a prágai francia misszió vezetőjével. — A Rutén földön éktifusz dühöng. — Az egységes kormányzópárt elnökévé Prohászka Ottokár püspököt választották meg. Hová megyünk vasárnap? - A MŰKERTBEN