Kecskeméti Közlöny, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-13 / 9. szám
Kecskemét, 1921. január 13 Csütörtök, III. évf. 9. sz. ISi E! IS ji |jj^ ^ •• p, 1 ■ ■ ■■■■..............'»;■«!!! '■ 11 1 LÜJ-UJJL- ■, 11 ■■■■■■■ ■ 1 1 !.1 r i-LLIli____L 1...... ■■ . ■ 1!?. ■ ■■ü" ll.11_L-Lil.'.J L—LEggg 1 . *2 ELŐFIZETÉSI ÁRA^n ^11 n ai FeleSSe ■ ár. KISS ENDRE. SurfettSxtSteg 1 lit. ker.! Sxabsaaau-Mr 'jaiystf*Airo ~' III" *20 korona! Eg»»» At”«* 2 korona. I. szem, 81. »iia©3®t, 3 ejté. Telefon 189. — - _ - - — 40 korona! ia«gj«Ss»ife «ssiaäe» nag. SiusJóhivaSal 1 Széchenyi-tér 9. Botránykövek. A keresztény-magyar forradalom első percétől kezdve hangsúlyozottan követeltük, hogy ez a forradalom elsősorban erkölcsi újjászületése legyen megmételyezett fajtánknak. E nélkül az erkölcsi újjászületés nélkül hiába minden póz és gesztus, hiába a nagy szavak, fogadások és eligérgetések, csak a nyakravaló változik. Szomorú tapasztalatok igazolják ezt akurzust másfél éves történetéből. Akik leghangosabban verték a mellüket és rikoltozták, hogy keresztény magyar vagyok, keresztény magyar vagyok, azok éltek vissza legsötétebben privilegizált kereszténységükkel és magyarságukkal. A botránykövek folyton szaporodnak és maholnap kénytelenek leszünk a magyarság becsületes részével együtt utálattal elfordulni a korrumpálódott közélettől, de nem azért, hogy karbatett kézzel nézzük a rontás terjeszkedését, hanem hogy szívvel és ésszel, vagy — ha kell — tisztító akaratunk szolgálatába állított ököllel és lábbal nagy takarítást rendezzünk. Mert jaj a megbotránkozóknak, de kétszeresen jaj a botránkoztatóknak ! Mert mi önzetlen szerelmes szeretettel szeretjük hitünket és fajunkat, tudjuk, hogy a magyar jövendő nem vásári holmi, melyet büntetlenül lehet keresztény nemzeti cégér alatt a Ben Blumenthalok kezére juttatni. És ha már tollunkra halásztuk ennek a lodzi zsidónak nevét, lássa meg a magyar olvasótábor, hogy mi történt körülötte, lássák meg a magyar művelődés fanatikusai, hogy ez a pájeszből alig kivakaródzott ,idegen“ szerezte meg a főváros egyik legnagyobb színházát, hogy a kultuszkormány jóvoltából most a Nemzeti Színház telkére tette rá a kezét és legújabban a Táltoskönyvkiadóvállalat megkaparitásával a magyarság torkát akarja megragadni, mert a magyar irodalomba fojtja bele az ébresztés szavát. De ez még kismiska ahhoz a nagyszabású „üzlethez“ mérten, melyet a volt kereskedelemügyi miniszter kisgazdálkodása idején kötött a magyar államvasutak igazgatósága valami Biedermann nevű budapesti magyar közvetítésével és amelyre csekély pár száz milliót fizet rá a magyar állam, eltekintve attól, hogy iparunk elől a legkitűnőbb alkalmat ragadta el a termelés megindítására. Azt mondják, hogy ez esetekben az előrelátás hiánya jóakaratú tévedés stb. volt oka mindennek. Azonban hány esetet lehetne előhozni a pénz kézzelfogható mesterkedéseire ! Mégis az a hitünk, hogy ahol a becsület rongyos korona valutában megfizethető, ott a takarítás sem lehet nehéz. Kánaán pusztulása. — Szépvizi Báláé Béla regénye. — Gyökerében kell végre megragadni a zsidókérdést, történelmi kibontakozásában kell lefülelni a zsidó lélek kibontakozását és gigászi keretekben fölfesteni a magyarságot és az egész emberi kultúrát fenyegető veszedelmet: ez volt a feladat Szépvizi Balás Béla előtt. Nagyszerű feladat volt és ha tekintetbe vesszük, hogy kezdő iró tette ezt a célkitűzést, már elismertük, hogy kivételes tehetséggel állunk szemben. Azt mondják, hogy az író csíki székely, hogy tanító volt, hogy most negyven éves. Aki ezt a könyvet elolvassa, csak azt fogja tudni, hogy istenadta lángész. Benne bontakozik ki a modern magyarság egyik uj nagy epikusa. Mert eposz Kánaán pusztulása. Lassú görgésű, de hatalmas áramlásu folyam, mely népeket és országokat sodor maga előtt tovafuttában. Az első lapok megismertetnek bennünket Kánaán egyik leghatalmasabb városával, Jerikóval, amely a zsidóktól való rettegés és az általános belső lehanyatlás napjait éli. A történelem vihara kap meg bennünket e sorokban. Az idők változnak, de a törvény örök . Romlás csiráival a nemzet testében nem lehet ellenállni a külső iegtámadtatásnak. A Krisztus előtti időkben is ugyanazokkal a jóságokkal és vétkekkel küzd az emberiség. Kánaánt turániak lakják, tehát velünk rokon nép. Megvan bennük a mai magyarságnak minden erénye és hibája, de a hibák már az erények fölé hatalmasodtak. Az eltévedt néppel szemben a történelem eszköze a zsidóság, amely ezidőben hagyja el Egyptomot, hogy világhódító körútra induljon. A zsidók dologtalan, erkölcstelen és beteg fajta. Szépvizi Balás Béla az adott helyzetet úgy regényesíti, hogy a legnagyobb turáni bölcset állítja be az expozícióba. Ez a bölcs férfiú, Si Ra, látja, hogy a turániakból kiveszett a faji öntudat és hogy ennek következtében népe lesülyedt a történelem éléről. Azzal akarja életre sarkantyúzni őket, hogy rájuk szabadítja a zsidóságot. Áron képében megszervezi ezt a mihaszna fajt, törvénybe foglalja neki a világbomlasztás hivatását. Áron rettenetes törvényeivel felfegyverezve indulnak a zsidók Kánaán ellen. Országhódításra természetesen becsületes eszközökkel képtelenek, de előre küldik kémeiket, akik elfoglalják amerikói királyság politikai és gazdasági életének legfontosabb pozícióit. A főkémek Káleb és Ráháb. Káleb az egész pusztítás főmozgatója, de nem marad mögötte Ráháb sem, aki a kánaáni vezérférfiakat vonja bűvös asszonyi körébe. Kanáneus, a király tehetetlen és báb Ráháb kezében, az ország főméltóságai korrumpálódnak, közben a zsidók fölszakgatják a nép és vezetői között levő hidakat, úrrá teszik a nyomort és az elégedetlenséget, kiirtják a hitet, mindebből óriási anyagi hasznot szereznek, vakondok munkával aláássák a város falait, hogy mikor Jozsue csapatai megérkeznek, minden tjuk fal mapi művészeinket. Képzőművészeti főiskola Kecskeméten. Iparművészeti tanfolyamok szervezése. A városon kívül, lombtalan fák között, néma csendben, szinte eltemetkezve, szinte elfeledve dolgozik néhány magyar művészifjú, ősz mesterek Révész Imre művész-tanár, a telep igazgatójának vezetése mellett. A magyar, a keresztény művész kenyere bizony legtöbbször keserű is, fekete is, amelyet még keserűbbé tesz a társadalom nemtörődömsége, vagy kézlegyintése A nemes, a jó, a szép iránti rajongás, a magyar Géniusz lángoló szeretete azonban erőt kitartást ad a magyar ifjaknak, akik festővásznaik mellett elfeledik, hogy reggelijükre nem jutott más, mint egy darab száraz, fekete kenyér. Bezzeg nem így volt ez a közelimúltben, amikor félszáz kubista futurista galíciai származású ifjú lerándult ide, kitúrva, kitaszítva közülök minden velök nem azonos fajú művészt. Ezek tejben-vajban fürödtek, pedig nem a magyar kultúra szolgálatában állottak, hanem azt tönkretenni s Kánjain egy idegen faji kultúrát kiépíteni törekedtek. Ha néha keserű érzés is tölti el lelkünket, borítsunk fátyolt a múltra, azonban annál inkább éljünk a jelennek és építsünk a jövőnek. Kecskeméten van egy szép parkban művésztelep és művésztelepen magyar képzőművészeti főiskola, amiről azonban alig tud közönségünk. És nem magán vállalkozás, nem magániskola, hanem az országos magyar képzőművészeti főiskolának egyik szerves része Révész Imre művész, igazgatótanár vezetése alatt, amely iskola csak válogatott tehetségeket fogad be. Az ifjak 3 csoportba vannak beosztva, kezdő, továbbképző és mesteriskolások csoportjába. Mikor a magyar kormány elhatározta, hogy a képzőművészeti főiskolát lehozza Kecskemétre, Pécsre és Miskolcra, akkor decentralizálni törekedett a művészetünket, hogy az tiszta magyar légkörben, felfrissülve, megtisztulva, felszabadulva minden dogmaszerűségtől őszintébbé gazdagabbá váljon, egyben pedig egyénivé is legyen, amely magából merít mindent s óvakodik az utánzásoktól. És mert jellegzetes, magyar környezetben él, az alapját képezheti a nélkülözhetetlen új, faji művészetnek. Hogy pedig ez intenzívebbé váljék és gyorsabban eredményre vezessen, szükséges, hogy egyegy művészcsoport kész, kiváló nevű mesterek a fiatalsággal együtt dolgozzanak és így hatást gyakoroljanak reájuk. Kecskemét abban a szerencsés helyzetben van, hogy egy modernül felépített művészteleppel rendelkezik s míg Miskolc és Pécs milliókat kész áldozni, hogy az állam ott művésztelepet létesítsen, addig nálunk csekély áldozattal fenn lehetne tartani a képzőművészeti főiskolát, amely nemcsak Kecskemétnek, de a magyar alföld kultúrájának, kulturális művészetének központja, városunknak pedig büszkesége lenne. A külnagyobb erőfeszítés nélkül jut kezükre Kánaán kulcsa, Jerikó városa. Nagy vonalakban ez a regény meséje, de színekben sokkal gazdagabbá teszi a szerelmi históriák bonyolódottsága. Általában a regény főerénye pompás meseszövése. Balás Bélában ősi gazdagsággal buzog föl a magyarság mesefonása. Másik jelessége a „Kánaán pusztulásának“ kitűnő előadásmódja. Szabó Dezső regényein kívül nincsen ma hatalmasabb hangszere a magyarság hangjainak, mint ez a két kötetes roppant munka. A hiba már a tendenciából adódik. A hatalmas cél elönti a regény minden sorát, benne lüktet szavaiban és képeiben, így sokszor félrefut a toll, bizonytalanná válik az ecset, a jellemek következetlenek lesznek. A jellemrajzolás nehezen tűri a célzatosság béklyóit és Balás Béla alakjai emiatt a célzatosság miatt lesznek sokszor érthetetlenekké. Hasonlóan ebből az okból származik az erőszakos történelmi magyarázgatások hosszú regénybe nem igen illő sorozata. Ez utóbbi hibán azonban a második kiadásban sokat lehet javítani. Mert ennek a regénynek mihamarabb új és új kiadásokat kell érnie, meg kell fordulnia minden magyar kezén, hogy gondolatai, szavai belemenjenek a magyar erők vérkeringésébe. Igaza volt Györffy Gyulának, akinek Balás Béla jobbkeze volt a két patkánylázadás alatti küzdelmekben: „Azt a célt, amelyet ma szolgálni kell, egyedül és kizárólag ez a regény szolgálja.“