Kecskeméti Közlöny, 1921. április (3. évfolyam, 73-97. szám)

1921-04-22 / 90. szám

2 1921 április 22 múltán csillapodott annyira, hogy az elnök a rendreutasítást megtehette. Beniczky: Ismétli, hogy nem gyakor­lati, hanem elvi okokból jelenti be men­telmi jogának a kormányzó úr őfőméltósága által történt megsértését. Elnök: A képviselő úrnak joga van mentelmi sérelmének bejelentésére, de tud­ata kell, hogy a kormányzó úr minden ténykedéséért a kormány felelős. Ezért rendreutasítom. Szünet után Beniczky helyreigazítja félreértett szavait?! Nem a nemzeti had­sereg ellen mondotta azokat, hanem az or­szág nyakára telepedett katonai kab­arila ellen, melynek sürgős eltávolítása az ország elsőrangú érdeke. Bethlen István gróf miniszterelnök: Kijelentem, hogy a kormányzó úr minden ténykedéséért a kormány teljes felelősséget vállal. A második kijelentésem arra vonat­kozik, hogy a képviselő úr azt mondotta, mintha az országban katonai diktatúra, vagy p­edig, mintha ott katonai kamarilla volna. Hi­dkét kifejezést a leghatározottabban visz­­szautasítom. (Éljenzés a kisgazdapárton.) A miniszterelnök rövid, de erélyes ki­jelentését megnyugvással vesszük tudomá­sul, de nem tartjuk elegendőnek. Mindenek előtt megrovás illeti azokat, akik lehetővé tették, hogy Beniczky féktelen kijelen­tései nyílt ülésen hangozhassanak el külső és belső ellenségeink általános örömére. Rukovszky elnök eddigi gyakorlatából meg­állapítható az is, hogy más esetekben ha­sonló kijelentésekért azonnal megvonta volna a szót. Legfőképpen szükséges azon­ban, hogy Beniczky képviselő valahogyan rákényszeríttessék arra, hogy a nemzetet m­egkövesse. Amennyiben ezt sem lehet elérni, úgy valóban megérdemli Csonka­­magyarország azt a gyalázatot, melyet Be­­niczky képviselő ejtett rajta. A­­ halálba és tébolyba üldöztek becsületes magyarokat azért, mert igazat mondottak, ellenség kar­jába hajszolták a legelső magyar tehetsé­geket, mert igazat mondottak, hazaárulást kiáltottak az életet akaró új nemzedék felé, mert igazat mondottak, csak a laká­joknak lenne hát joguk a beszédre­­? — Ezeknek szabad ország-világ csúfjára arcul értni azt a maradék magyarságot, mely négy és fél évi háború és két álforradalom óriási áldozatait vérzi ? ! Akkor megértünk a pusztulásra és adjuk át helyünket a bi­zánci­ Beniczkyeknek. Vágójárásnak vettem, hol az út mellett la- Sceti egyik mostoha­öcsém. A tanyában sötét volt, kopogtattam és a kérdésre mondottam, hogy én vagyok. A Meglepődtek, hol járok ilyen sötét éjszaka. Szívesen fogadott, vacsorával kínált. Be­szélgettünk, mondotta, mennyi szorongatta­­tásnak volt ő is ki éve Oroszországban a vö­rösök előtt. Beszélgetés közben egyszerre csak verik ez ajtót és kint valaki mondja, Péter bácsi nyissa ki az ajtót, itt van édes atyám ? Bejött a fiam s nagy volt az őröm. Beszélgettünk tovább és a fiam mondja el, hogy Ballószögben 40 vörös katona van, mindenünket felesznek. A háznál 10 vörös­­katona strázsál. Sütnek főznek, isznak és csak a 12 éves Bözsike és a szolgáló van ott. Az ajtókat Lajos bácsi zárja le, mert anyám Pánczi és Mariska és a sógorom is be vannak csukva és hogy anyámhoz mindég azzal járnak, hogy őket addig ki nem eresz­tik, míg mi be nem megyünk. Pedig fo­gadtam már egy kocsit 2000 koronáért, hogy a Dunántúlra átvisz bennünket. Mind­egy most már, élni vagy meghalni, gye­rünk és jelentkezzünk. Reggel van, öltöz­ködtünk, az útban nagy lárma hallatszik. Félrehúzom a függönyt, látni akarom, hogy mi az. Hát két kocsi, az egyiken 3 detek­tív és Lajos parancsnok, a másikon vörös­­katona megy lármával a vágójárási szőlő felé. Gyorsan összeszedtük magunkat, el­búcsúztunk és a szőlőkön össze-vissza buj­kálva 2 óra tájra értünk az izsáki úti homok­bányához. Innét a széktói szőlők felé vet­tük utunkat, keresztül a temetőn a Magyar­utcának, hogy egy ott lakó rokonunknál atyafinál kérdezősködjünk a városi állapo­tokról. Potyák lány volt a felesége, aki éppen betegen fekü­d. Beköszöntünk. Amint felnéz, megismer bennünket s megijedve kérdezi, hogy mit akarunk. Mondom, hogy jelentkezni megyünk. Sírva kér, hogy csak meneküljünk, mert felakasztanak mindket­tőnket. Nézzük egymást. Hogy én milyen voltam, nem tudom, de ő olyan, hogy azt leírni nem lehet. Kínálnak, mi nem eszünk. 4 óra van. Öten veletek, jobb egészséget. A kis húgom sír, könyörög, utolsó szavai is az: be ne menjetek! Gondolkoztunk, mi tévők legyünk. Mindegy, most már élni vagy meghalni. Elértünk a városházához, ismerős rend­őr állott a kapuban. Megszólítottam, mond­ván, hogy jelentkezni akarunk. Azt mon­dotta : Jani bácsi, a világért se tegyék, mert úgy lehet, hogy egy óra múlva a halál fiai. Hát meneküljünk! És hát merre? Nem mer­tem a fiamra nézni, ő seta én teám. Be­léptem a kapun, a fiam utánam. R­ig ha­ladtunk fel jobbra a lépcsőkön, nagy sírást és jajgatást hallottunk. Gondolkozni kezd­tem, de pár pillanat múlva ott termett 4 detektív, köztük a Lajos ezzel a köszön­téssel: — Na bejöttél, úgy­e, te vén disznó, mert már a nyomotokban voltam, de jól jártál, mert máskép a kocsi után kötöttelek volna. A 4 vöröskatona közrefogott s bekí­sért a vallató bíró elé. Vagy 20-ig való titkos rendőr volt a szobában, majdnem mind a régiek. A bíró azzal fogadott: — Te, vén disznó, hogy adtad rá a fejedet, hogy még forradalmár lettél? Azt feleltem: — A hitemért! — Azért, butzsua, betyár! És, mint a haramiák, nekem szalad­tak fegyverrel, szuronnyal, ordítva: — Szúrd agyon a vén disznót ! Lőd kérészül az imádkozó vén betyárt! Én pedig lecsflggesztett fővel álltam a csúfságot. A parancsoló biró a következő­képpen kezdte a vallatásomat: .Állj ide, vén betyár." Tegyék ujjai közé az olvasó­szemeket. Elő is vettek 3 arasztos pálca­­darabot, ezt az ujjaim tövéhez rakták, meg­fogta két titkos rendőr az ujjaim hegyét és minden erejéből szorította. Fájt bizony addig, mig teljesen el nem zsibbadt a ke­zem. Aztán a bíró kérdezett és mindenre azt válaszoltam, hogy úgy volt. Hátulról pedig minden egyes kérdésnél rettenetes csapásokat mértek a fejemre, úgy, hogy szemeim vérbe futottak, füleim süketek let­tek. Felolvasták a je­gyzőkönyvet. Kérdez­ték: így volt? Ütöttek, kivezettek egy má­sik szobába, ott ismét ütöttek. Megszaba­dultam a további kínzástól, mert mások következtek. Fallal szemben fordítottak, a hátam mögött egy szuronyos katona állt. De már nem bírtam a lábamon állni, leül­tem, jobban mondva összeroskadtam, de a katona rám rivalt: Kelj fel! és hozzám rú­gott. Felálltam, könyörögtem egy kis vízért, nagyon szomjas voltam. Az egyik vörös­­katona lopva hozott egy kis vizet. (Végé köv.) Erőszakosan rongálják a torkalatat. Amikor a város a közkutakat házi keze­lésbe vette, a hivatalos közegek úgyszól­ván emberfölötti erővel igyekeztek azokat kijavítani. A százharminc közkút közül alig egy kettő volt használható állapotban, bár a vizük azoknak is sekély. A városi főgé­pász, az első nap kora reggeltől késő estig dolgozva 12 kút szerkezetét hozta rendbe. A közkutaknak ez a rendbehozatala mindenesetre nagyon sokat enyhített a víz­hiányon. A közönség egyes rétegei azon­ban, úgy látszik, nem nagy megértéssel kísérték ezt a munkát. Alig javították ki ugyanis e kutakat, már ismét használhatat­lan állapotban voltak. Az egyiknek a telje­sen új fogantyúját törték le, a másik szi­vattyújába pedig kő és vasdarabokat do­báltak. A budai úti kút már másnap nem működött s a felbontásnál egy bicskát ta­láltak benne, amely a dugattyú bőrrészét megsértette. A Kaszap kút faköpönyegének pedig tegnapelőtt éjjel az ajtaját felfeszí­­tették és lerondították. A városi tanács feljelentésére az állam­rendőrség fokozottabb őrizetben részesíti a kutakat, a rongáló és rondító tetteseket azonban eddig nem tudták kézrekeríteni. Mivel a rendőrség nem állíthat mind a 130 kúthoz állandóan őrszemeket, kívánatos, hogy a környéken lakók igyekezzenek saját érdekükben a rongálást megakadályozni. A kutak jó karban tartását rendkívül megnehezíti az a körülmény, hogy a 130 közül kettő sincs egyenlő típusú, így alkat­részeket raktáron tartani nem lehet, hanem minden egyes esetben újat kell készíteni. Kicserélésükre pedig ma gondolni sem le­het, mivel egységes típusú kutak beszerzése ma a város költségvetését több millióval terhelné meg, a Rajnát, Dunát és az Oderát nemzetközi viziutaknak jelölte meg. — Az angol mun­kásságot elkeserítette a bányászok magatar­tása. — Amerika nem szerződik Szovjet­­oroszországgal. — Németországban nagy az elkeseredés a birodalmi bank pénzkészleté­nek lefoglalása miatt. — Szovjetoroszország gőzerővel szervezi hadseregét.­­ A jugo­szláv kormány megadóztatja a német árukat. Kis hírek a Nagyvilágból. A görög főhadiszállás Brusszából Szmir­nába vonult vissza. — A németek ma nyújt­ják át ellenjavaslataikat az antántnak. — Fiuméban revolverrel és bombával kezdőd­tek a választások. — A csehek kiutasítják a magyar muzsikus cigányokat. — Pots­­damban nagy tüntetések voltak Hindenburg és Ludendorff mellett. — Meggyilkolták az ír korona ékszerek őrét. — Franciaország három­negyed milliárdot költ aviatikára.— A barcelonai nemzetközi forgalmi bizottság Kis hírek Magyarországból. A kisgazdapárt fenntartja igényét a belügyi államtitkárságra. — A lengyel kül­döttség egy hétig marad Budapesten. — Igazgatóság lesz a MÁV miskolci üzletve­­zetőségéből. — A csehek elbocsátották a késmárki állomásfőnököt, mert Massaryk elnök acképét nem az irodában, hanem a váróteremben függesztette ki. — Újabb nagy mennyiségű porosz szenet kapott Magyar­ország. — A felvidéki tótok ragaszkodtak magyarosított nevükhöz. — Nyíregyházán és Egerben nagy gyűlés volt a destruktiv sajtó ellen. — A románok 135 milliós kárt okoztak Szentesen. — Tegnap 371 volt ha­difogoly érkezett Budapestre. — A budapesti utcaseprők újra megkezdték a munkát. MAPI HXBIRK. — Új ügyvéd. Dr. Szeley Imre ügy­védjelölt, aki pár hónapja jött haza ötéves hadifogságból, kitűnő sikerrel tette le Bu­dapesten az egyesített ügyvédi és bírói vizsgát. — Kecskemét fölterjesztése a nem­zetgyűlésen. Kecskemét törvényhatósági bizottsága február havi közgyűlésén egy­hangúig határozatot hozott, mely szerint a destruktív sajtó letörését és a sajtókér­­désnek nemzeti szellemben való rendezését kéri. Az erről szóló felterjesztést Rakovszky István elnök tegnap mutatta be a nemzet­gyűlésen. Az indítványt a bizottságokhoz utalták. — Vizsgáznak a rendőrtisztek. Az államrendőrséghez kinevezett s a felügyelői és fogalmazó karhoz tartozó rendőrtisztek közül azok, akiknek — a forradalmi időket nem számítva — nincs 3 éves rendőri szol­gálatuk, vizsgát kötelesett tenni. A kecske­méti rendőrtisztek a napokban mennek Bu­dapestre, hogy a vizsgát letegyék, minden bizonnyal sikerrel. így« I­Qup mai de vé !•­ Nemcsak hatten be ia­ káör szegély» «atlansáf 6] Pilgáti! Ki­kei (BOH ti

Next