Kecskeméti Közlöny, 1921. április (3. évfolyam, 73-97. szám)
1921-04-22 / 90. szám
2 1921 április 22 múltán csillapodott annyira, hogy az elnök a rendreutasítást megtehette. Beniczky: Ismétli, hogy nem gyakorlati, hanem elvi okokból jelenti be mentelmi jogának a kormányzó úr őfőméltósága által történt megsértését. Elnök: A képviselő úrnak joga van mentelmi sérelmének bejelentésére, de tudata kell, hogy a kormányzó úr minden ténykedéséért a kormány felelős. Ezért rendreutasítom. Szünet után Beniczky helyreigazítja félreértett szavait?! Nem a nemzeti hadsereg ellen mondotta azokat, hanem az ország nyakára telepedett katonai kabarila ellen, melynek sürgős eltávolítása az ország elsőrangú érdeke. Bethlen István gróf miniszterelnök: Kijelentem, hogy a kormányzó úr minden ténykedéséért a kormány teljes felelősséget vállal. A második kijelentésem arra vonatkozik, hogy a képviselő úr azt mondotta, mintha az országban katonai diktatúra, vagy pedig, mintha ott katonai kamarilla volna. Hidkét kifejezést a leghatározottabban viszszautasítom. (Éljenzés a kisgazdapárton.) A miniszterelnök rövid, de erélyes kijelentését megnyugvással vesszük tudomásul, de nem tartjuk elegendőnek. Mindenek előtt megrovás illeti azokat, akik lehetővé tették, hogy Beniczky féktelen kijelentései nyílt ülésen hangozhassanak el külső és belső ellenségeink általános örömére. Rukovszky elnök eddigi gyakorlatából megállapítható az is, hogy más esetekben hasonló kijelentésekért azonnal megvonta volna a szót. Legfőképpen szükséges azonban, hogy Beniczky képviselő valahogyan rákényszeríttessék arra, hogy a nemzetet megkövesse. Amennyiben ezt sem lehet elérni, úgy valóban megérdemli Csonkamagyarország azt a gyalázatot, melyet Beniczky képviselő ejtett rajta. A halálba és tébolyba üldöztek becsületes magyarokat azért, mert igazat mondottak, ellenség karjába hajszolták a legelső magyar tehetségeket, mert igazat mondottak, hazaárulást kiáltottak az életet akaró új nemzedék felé, mert igazat mondottak, csak a lakájoknak lenne hát joguk a beszédre? — Ezeknek szabad ország-világ csúfjára arcul értni azt a maradék magyarságot, mely négy és fél évi háború és két álforradalom óriási áldozatait vérzi ? ! Akkor megértünk a pusztulásra és adjuk át helyünket a bizánci Beniczkyeknek. Vágójárásnak vettem, hol az út mellett la- Sceti egyik mostohaöcsém. A tanyában sötét volt, kopogtattam és a kérdésre mondottam, hogy én vagyok. A Meglepődtek, hol járok ilyen sötét éjszaka. Szívesen fogadott, vacsorával kínált. Beszélgettünk, mondotta, mennyi szorongattatásnak volt ő is ki éve Oroszországban a vörösök előtt. Beszélgetés közben egyszerre csak verik ez ajtót és kint valaki mondja, Péter bácsi nyissa ki az ajtót, itt van édes atyám ? Bejött a fiam s nagy volt az őröm. Beszélgettünk tovább és a fiam mondja el, hogy Ballószögben 40 vörös katona van, mindenünket felesznek. A háznál 10 vöröskatona strázsál. Sütnek főznek, isznak és csak a 12 éves Bözsike és a szolgáló van ott. Az ajtókat Lajos bácsi zárja le, mert anyám Pánczi és Mariska és a sógorom is be vannak csukva és hogy anyámhoz mindég azzal járnak, hogy őket addig ki nem eresztik, míg mi be nem megyünk. Pedig fogadtam már egy kocsit 2000 koronáért, hogy a Dunántúlra átvisz bennünket. Mindegy most már, élni vagy meghalni, gyerünk és jelentkezzünk. Reggel van, öltözködtünk, az útban nagy lárma hallatszik. Félrehúzom a függönyt, látni akarom, hogy mi az. Hát két kocsi, az egyiken 3 detektív és Lajos parancsnok, a másikon vöröskatona megy lármával a vágójárási szőlő felé. Gyorsan összeszedtük magunkat, elbúcsúztunk és a szőlőkön össze-vissza bujkálva 2 óra tájra értünk az izsáki úti homokbányához. Innét a széktói szőlők felé vettük utunkat, keresztül a temetőn a Magyarutcának, hogy egy ott lakó rokonunknál atyafinál kérdezősködjünk a városi állapotokról. Potyák lány volt a felesége, aki éppen betegen feküd. Beköszöntünk. Amint felnéz, megismer bennünket s megijedve kérdezi, hogy mit akarunk. Mondom, hogy jelentkezni megyünk. Sírva kér, hogy csak meneküljünk, mert felakasztanak mindkettőnket. Nézzük egymást. Hogy én milyen voltam, nem tudom, de ő olyan, hogy azt leírni nem lehet. Kínálnak, mi nem eszünk. 4 óra van. Öten veletek, jobb egészséget. A kis húgom sír, könyörög, utolsó szavai is az: be ne menjetek! Gondolkoztunk, mi tévők legyünk. Mindegy, most már élni vagy meghalni. Elértünk a városházához, ismerős rendőr állott a kapuban. Megszólítottam, mondván, hogy jelentkezni akarunk. Azt mondotta : Jani bácsi, a világért se tegyék, mert úgy lehet, hogy egy óra múlva a halál fiai. Hát meneküljünk! És hát merre? Nem mertem a fiamra nézni, ő seta én teám. Beléptem a kapun, a fiam utánam. Rig haladtunk fel jobbra a lépcsőkön, nagy sírást és jajgatást hallottunk. Gondolkozni kezdtem, de pár pillanat múlva ott termett 4 detektív, köztük a Lajos ezzel a köszöntéssel: — Na bejöttél, úgye, te vén disznó, mert már a nyomotokban voltam, de jól jártál, mert máskép a kocsi után kötöttelek volna. A 4 vöröskatona közrefogott s bekísért a vallató bíró elé. Vagy 20-ig való titkos rendőr volt a szobában, majdnem mind a régiek. A bíró azzal fogadott: — Te, vén disznó, hogy adtad rá a fejedet, hogy még forradalmár lettél? Azt feleltem: — A hitemért! — Azért, butzsua, betyár! És, mint a haramiák, nekem szaladtak fegyverrel, szuronnyal, ordítva: — Szúrd agyon a vén disznót ! Lőd kérészül az imádkozó vén betyárt! Én pedig lecsflggesztett fővel álltam a csúfságot. A parancsoló biró a következőképpen kezdte a vallatásomat: .Állj ide, vén betyár." Tegyék ujjai közé az olvasószemeket. Elő is vettek 3 arasztos pálcadarabot, ezt az ujjaim tövéhez rakták, megfogta két titkos rendőr az ujjaim hegyét és minden erejéből szorította. Fájt bizony addig, mig teljesen el nem zsibbadt a kezem. Aztán a bíró kérdezett és mindenre azt válaszoltam, hogy úgy volt. Hátulról pedig minden egyes kérdésnél rettenetes csapásokat mértek a fejemre, úgy, hogy szemeim vérbe futottak, füleim süketek lettek. Felolvasták a jegyzőkönyvet. Kérdezték: így volt? Ütöttek, kivezettek egy másik szobába, ott ismét ütöttek. Megszabadultam a további kínzástól, mert mások következtek. Fallal szemben fordítottak, a hátam mögött egy szuronyos katona állt. De már nem bírtam a lábamon állni, leültem, jobban mondva összeroskadtam, de a katona rám rivalt: Kelj fel! és hozzám rúgott. Felálltam, könyörögtem egy kis vízért, nagyon szomjas voltam. Az egyik vöröskatona lopva hozott egy kis vizet. (Végé köv.) Erőszakosan rongálják a torkalatat. Amikor a város a közkutakat házi kezelésbe vette, a hivatalos közegek úgyszólván emberfölötti erővel igyekeztek azokat kijavítani. A százharminc közkút közül alig egy kettő volt használható állapotban, bár a vizük azoknak is sekély. A városi főgépász, az első nap kora reggeltől késő estig dolgozva 12 kút szerkezetét hozta rendbe. A közkutaknak ez a rendbehozatala mindenesetre nagyon sokat enyhített a vízhiányon. A közönség egyes rétegei azonban, úgy látszik, nem nagy megértéssel kísérték ezt a munkát. Alig javították ki ugyanis e kutakat, már ismét használhatatlan állapotban voltak. Az egyiknek a teljesen új fogantyúját törték le, a másik szivattyújába pedig kő és vasdarabokat dobáltak. A budai úti kút már másnap nem működött s a felbontásnál egy bicskát találtak benne, amely a dugattyú bőrrészét megsértette. A Kaszap kút faköpönyegének pedig tegnapelőtt éjjel az ajtaját felfeszítették és lerondították. A városi tanács feljelentésére az államrendőrség fokozottabb őrizetben részesíti a kutakat, a rongáló és rondító tetteseket azonban eddig nem tudták kézrekeríteni. Mivel a rendőrség nem állíthat mind a 130 kúthoz állandóan őrszemeket, kívánatos, hogy a környéken lakók igyekezzenek saját érdekükben a rongálást megakadályozni. A kutak jó karban tartását rendkívül megnehezíti az a körülmény, hogy a 130 közül kettő sincs egyenlő típusú, így alkatrészeket raktáron tartani nem lehet, hanem minden egyes esetben újat kell készíteni. Kicserélésükre pedig ma gondolni sem lehet, mivel egységes típusú kutak beszerzése ma a város költségvetését több millióval terhelné meg, a Rajnát, Dunát és az Oderát nemzetközi viziutaknak jelölte meg. — Az angol munkásságot elkeserítette a bányászok magatartása. — Amerika nem szerződik Szovjetoroszországgal. — Németországban nagy az elkeseredés a birodalmi bank pénzkészletének lefoglalása miatt. — Szovjetoroszország gőzerővel szervezi hadseregét. A jugoszláv kormány megadóztatja a német árukat. Kis hírek a Nagyvilágból. A görög főhadiszállás Brusszából Szmirnába vonult vissza. — A németek ma nyújtják át ellenjavaslataikat az antántnak. — Fiuméban revolverrel és bombával kezdődtek a választások. — A csehek kiutasítják a magyar muzsikus cigányokat. — Potsdamban nagy tüntetések voltak Hindenburg és Ludendorff mellett. — Meggyilkolták az ír korona ékszerek őrét. — Franciaország háromnegyed milliárdot költ aviatikára.— A barcelonai nemzetközi forgalmi bizottság Kis hírek Magyarországból. A kisgazdapárt fenntartja igényét a belügyi államtitkárságra. — A lengyel küldöttség egy hétig marad Budapesten. — Igazgatóság lesz a MÁV miskolci üzletvezetőségéből. — A csehek elbocsátották a késmárki állomásfőnököt, mert Massaryk elnök acképét nem az irodában, hanem a váróteremben függesztette ki. — Újabb nagy mennyiségű porosz szenet kapott Magyarország. — A felvidéki tótok ragaszkodtak magyarosított nevükhöz. — Nyíregyházán és Egerben nagy gyűlés volt a destruktiv sajtó ellen. — A románok 135 milliós kárt okoztak Szentesen. — Tegnap 371 volt hadifogoly érkezett Budapestre. — A budapesti utcaseprők újra megkezdték a munkát. MAPI HXBIRK. — Új ügyvéd. Dr. Szeley Imre ügyvédjelölt, aki pár hónapja jött haza ötéves hadifogságból, kitűnő sikerrel tette le Budapesten az egyesített ügyvédi és bírói vizsgát. — Kecskemét fölterjesztése a nemzetgyűlésen. Kecskemét törvényhatósági bizottsága február havi közgyűlésén egyhangúig határozatot hozott, mely szerint a destruktív sajtó letörését és a sajtókérdésnek nemzeti szellemben való rendezését kéri. Az erről szóló felterjesztést Rakovszky István elnök tegnap mutatta be a nemzetgyűlésen. Az indítványt a bizottságokhoz utalták. — Vizsgáznak a rendőrtisztek. Az államrendőrséghez kinevezett s a felügyelői és fogalmazó karhoz tartozó rendőrtisztek közül azok, akiknek — a forradalmi időket nem számítva — nincs 3 éves rendőri szolgálatuk, vizsgát kötelesett tenni. A kecskeméti rendőrtisztek a napokban mennek Budapestre, hogy a vizsgát letegyék, minden bizonnyal sikerrel. így« IQup mai de vé !• Nemcsak hatten be ia káör szegély» «atlansáf 6] Pilgáti! Kikei (BOH ti