Kecskeméti Közlöny, 1921. június (3. évfolyam, 121-145. szám)

1921-06-10 / 129. szám

B­­tatiók, iparosok és bbncsé ügy a nemzetgyűlés előtt. A nemzetgyűlés tegnapi ülésén a ke­reskedelmi tárca költségvetésének tárgyalása során többen szóvá tették a tisztviselők sú­lyos helyzetét, az ipar támogatásának fon­tosságát, a vasúti díjtételek leszállítását és más fontos kérdéseket. Hegyeshalmy keres­kedelmi miniszter hatalmas beszédben vála­szolt a felszólalásokra. Mindenekelőtt kijelentette, hogy a kor­mány a szabadforgalom alapján áll és an­nak mielőbbi teljes helyreállítását igyekszik megvalósítani. Minden átmenet nélkül nem lehetett áttérni a szabadforgalomra, lépésről­­lépésre kellett haladni, de ma már közel vagyunk ahhoz, hogy a s­zabat­forgalom minden téren helyreálljon. A privilégiumokat fokozatosan megszüntették. Az ipar fejlesz­tését elsősorban a hazai nyersterményekre alapítja. Azoknak az iparágaknak fejleszté­sére kell törekedni, amelyek kivitelre képe­sek. A pénzügy­miniszter erősen támogatni fogja a tisztviselői kart. A munkássággal való megegyezés is lehetséges lesz, ha a munkások is ahhoz a belátáshoz jutnak, hogy nekik is nemzeti alapra kell helyez­kedni. A kormány arra törekszik, hogy a munkássággal való megértést egységes szo­ciálpolitikával érje el. Erre vonatkozólag az ipar­törvény revíziójával együtt több törvény­, javaslat a nemzetgyűlés elé kerül. A munka­nélküliséget csakis az ipari termelés foko­zásával érhetjük el. A minisztertanácson előterjesztést tett aziránt, hogy az állami megrendeléseket mielőbb kiadják. Az építési akció is megindul, mihelyt a pénzügyim­iiszter a szükséges pénzösszeget előirányozza. A Mav­ díjszabásokat addig nem szállíthatja le, míg az új vámtarifa el nem készül. Mayer János közélelmezési miniszter az ellátatlanok ügyéről beszélt. A kategó­riák megállapításánál arra az álláspomra helyezkedtek, hogy mindenkiről gondoskod­nak, aki rászorul. A kereskedelmi tárca költségvetését a nemzetgyűlés részleteiben is elfogadta. fi református egyetemes f­onvent Mata. Ina: Biber Gyula dr* A magyar egyetemes református egy­ház alkotmányának legfelső szerve: a kon­vent évi rendes közgyűlésére újból össze­ült, hogy elintézze a napirendjére kitűzött ügyeket. Ez a napirend alig különbözik az előbbiektől. Folyóügyek, az egyes eklézsiák hijlevéi körül forgó vitái és azután — saj­nos, még mindig nagyszámú, főleg kom­­munista tárgyú — fegyelmi ügyek várják a legfelsőbb lotta elintézést. A magyar reformátusság, sőt bízvást mondhatjuk, az eseményeket figyelő ma­gyar közvélemény azonban úgy érzi és úgy látja, hogy a konvent a mai időkben nem ve­­­heti ki feladatát sablonos ügyekből összeállított napirendjének elintézésével. Lehetetlen, hogy a magyar egyetemes egyház legfelső alkotmányos testülete ne vegyen tudomást arról, amit minden egy­házához és hazájához hűt református magyar érez és lát, hogy a magyar reformátusság ma egy tóhoz hasonlít, amelynek felszínét alig töik meg apró fodrozások, mélyében azonban nyugtalanság kavarog. Nyugtalan­ság, amelynek forrása a hitnek és a hazá­nak úszta, önzetlen szeretete, az eklézsia és a magyar nemzetnek jövendőjéért való gyötrő aggódás. Lehetetlen, hogy az egyetemes kon­vent, a maga ormon álló magasságával járó legsúlyosabb felelősségének tudatában némán menjen el a magyar reformátusság utóbbi időben jelentkezett megmozdulásai mellett. Lehetetlen, hogy süket fejekre ta­láljanak nála azok a följajdulások, amelyek önzetlen, minden egyéni aspirációktól tiszta, napi politikától mentes, éppen ezért el nem vitatható erkölcsi erőt és értéket jelentő férfiakon keresztül a református magyar lelkéből törtek ki. Ezek a református magyarok érzik a felelősséget, amely a sírba tett magyar nem­zet jövendőjének biztosításáért utolsó erő­feszítéssel megvívandó harcban történelmi jogon és kötelességen őket terheli. De ami­kor ezt a tö­­oldhatatlan felelősséget érzik, ugyanakkor látják, hogy a magyar refor­­mátusság ma erre az utolsó harcra nincs fölkészülve és nem tud abba sikert bizto­sító egységgel belemenni, mert önmagában, befelé sem teljesen egységes. Azok a református magyarok, akiknek tiszta látását nem zavarja meg a napi- és pártpolitika kavargó szele által fölvert por, tisztán látják, hogy a magyar reformátusság belső egységének megzavarása éppen a napi politikára, és nem vitathatóan arra vezet­hető vissza, hogy az egyetemes magyar re­formátus egyházat megfertőzte a pártpolitika mérge. De tisztán látják a pártpolitikától nem fertőzött református magyarok azt is, és ezt kimondani az egyetemes konvent évi közgyűlése alkalmából el nem engedhető kötelességüknek tartják, hogy ez a fertőzött­­ség főleg és elsősorban annak a református püspöknek a kárhozatos politikai szereplé­sétől ered, aki egyik zászlóbontója olyan pártalakulásnak, amely a nemzet és keresz­tény irányzat alapján álló rendszer megsem­misítésére tör olyan elemekkel szövetkezve, amelyek politikájának irányít­ója a fölébredt nemzeti és keresztény öntudat végső letip­­rására szövetkezett desperécióknak az orszá­gon kívül élő bűnszövetsége. És hogy ez így van, jóhiszeműen és elfogulatlanul aligha tagadhatja bárki is, aki olvasta a reformá­tus miniszterelnöknek a nemzetgyűlés múlt heti egy­ik ülésén tett nyilatkozatát. Kérdezz­ük mi, református magyarok, a mi legfelső egyházalkotmányi fórumun­kat, egyetemes konventünk közgyűlését, a nemzeti és keresztény egységért és ennek híján a magyar nemzet feltámadásáért ag­gódó lelkünk többé vissza n­em fojtható ke­serűségével kérdezzük konventünk tagjait, akiket melléktekintetek rém vezethetnek és akiknek szeme csak a magyar nemzet föl­támadásának és a keresztény gondolat ér­vényesülésének páros csillagára szegeződhet csupán, elérkezettnek látják , most már, a református kormmányelnök hiteles nyilatkozata után, megtenni a lépéseket, amíg nem késő, a­­pártpolitikai fertőzésnek a magyar refor­mátus egyház beteg testében való tovater­jedése megakadályozására, ha másként nem lehet, a kórokozó baci­lushordozónak elszi­getelésével ? Kérdezzük és aggódó reménységgel várjuk a feleletet, amely nem késhet anél­kül, hogy halálos kockázatnak ne tenné ki a nemzet föltámadásának lehetőségét. Bízunk egyetemes konventünk tagjai­nak magyar nemzetszeretetében, kálvini fe­lelősségérzetében és bölcsességében! * A Szózat szerdai vezércikkét adjuk az aláb­biéiban. A cik­l­u­ óta megás hivatali állásán kívül a református egyház életében is jelentős szerepet tölt be. Reméhető, hogy a hivatott helyről intézett fel­­hívás után a magyar reformátusság országszerte la megkezdi azt a mozgalmat, ami nálunk is folyamat­­ban van. e Ira 9 is©r5®aisfi AseskeiBet, 1925 1. jimius 10. Péntek, III. évf. 120. §z, SILDIFISETfeeS » er­* SSSSfi ES1BS3® »»»rkowrtioeg % 33i. fcas*,, Szabadsstg-ré; V­­­I I 1 - I £49 haraiss! &SS®» 3 feeren«. I. «fáw, 19. * ajle. Telefon ISO Sefjed evre _______ jgg tB*al«sl®«ik iSiaaM *sap. Slaaekimial * Stdahtaji­­­fter 3. A Mive működése. Újabb segélyezések és erkölcsi akciók. A Keresztény Magyar Ifjúságot Védő Egyesület dr. Kiss János törvényszéki elnök elnöklésével szerdán délután tartotta a folyó tanévben utolsó választmányi ülését. Az a páratlan munka, melyet az egyesület a most végződő tanév második felében a magyar ifjúság erkölcsi és anyagi támogatásával ki­fejtett, az elmúlt évekhez képest nagyarányú fejlődést mutat. Az egyesület mind az er­kölcsiekben, mind az anyagiakban megerő­södött. A folyó évben már 46 középiskolai tanulót és főiskolai hallgatót segélyezett az egyesület. Az erre a célra fordított összeg mintegy 50.000 koronát tesz ki. A folyó évi bevétel 193.992 K, a kiadás 78.132 K, így az egyesület jelenlegi vagyona 115 860 K. Az egyesület eredményes működését a keresztény társadalom megértő áldozatkész­sége tette lehetővé, amire ez után még fo­kozottabb mértékben számít az egyesület. Tisztában kell lennnie végre a magyar tár­sadalomnak azzal, hogy ifjúságunk erkölcsi támogatása anyagi támogatás nélkül nem több kuruzslásnál. Kenetes szavakkal pusz­tán, bármilyen szépest is tegyenek azok, nem lehet új honfoglalásra indítani a magyar ifjúságot. A morális tőke megvan a mi diák­jainkban. Magukkal hozzák a tiszta levegőjű szülői háztól, gyümölcsöztetik, nevelik az iskolában. De elveszthetik, ha lerongyolódva és éhségtől szédülve az utca porába buk­nak. Ha meghasonlanak az emberi közös­séggel, akik mérhetetlen önzésükkel a múltba és magukba­­kapaszkodnak s a jövővel nem törődnek. Anyagi eszközök nélkül, a morált elveszítve a tudomány kard lesz kezükben, mellyel az öngyilkos társadalom ellen mél­tán fordulhatnak a legnagyobb gyűlölettel. Hisszük, hogy kigyógyult a magyarság ebből a bűnös közönyösségből s az ifjúság védelmének jelentőségét felismerve, egyre többet vált valóra a kereszténység sokat ígérő programjából. A választmány a következő újabb se­gélyeket szavazta meg: Vásárhelyi Zoltán művésznövendéknek tanári vizsgadij címán 2000 K, Baranyi Menyhértnek főiskolai ta­nulmányi segélyképen a jövő tanévre havi 200 K, Jobbágy Andor orvostanhallgatónak vizsgadijra egy összegben 500 K­E határozták, hogy a Szeiler-féle inter­­nátus megvétele iránt átírnak a városhoz. Az erkölcsi felügyeletet az egyesület peda­gógus tagjai vállalják. Az ifjúsági szinielőadásokat a jövő tanévben rendszeressé akarják tenni. Meg­keresik a szinügyi bizottságot, hogy az ifjú­ságnak alkalmas szinre kerülő darabokról a középiskolák igazgatóit értesítsék, akik a ta­nulóknak csak ilyen előadásokon engedik meg a megjelenést. Végül kisebb ügyek után elhatározták, hogy a segélyek iránt benyújtott kérvények fölött augusztus második felében tartandó ülésen döntenek.­­ Az iparostanulók tanulmányi ki­rándulása f. hó 12 én, vasárnap fog meg­tartatni a kisnyiti erdőben. A vegyes vonat fál 9-kor indul a máriavárosi pályaudvarról, délután 2 órakor pedig személyvonat. A ki­rándulásra ezúton hívja meg az iparosmes­­ter urakat, az iparügyek lelkes barátait és szülőket az iskola igazgatósága.

Next