Kecskeméti Közlöny, 1921. június (3. évfolyam, 121-145. szám)
1921-06-25 / 142. szám
Afieaftemet, 1981. Junius 25, Szombat, Ol. évf. 142 ss. #Hm 8 isusrongk. KECSKEMÉTI lOZLIH? ®LÍFI2ETÉ®I — Sri Him gSBStsS « 113. is*i»., Ssatiagieag-’ie ~ “ — — T ff© feSs^Bsu *8» § torsai *- äi, .»*1«^ 3 »1««. Ttlafan ISO Segyed év?9 - — "3g© Ieofsiso Sati»»*.» «§»«2** Steda Mneta) 9 Sseehangl-tér 5, tatami tanpi tÉpliseh És lEcsMt Pros fäidblrtcfipDütilaäji. Az országos gszdskongresszU3on előadta: dF. DSmStS? Lajos. A hosszú ideig tirló háboru, annak elvesztése, az azt követő két forradalom, az ország megcsonkítása, majd a román megszállás, egyszóval a sok csapás, mely az utóbbi időben szerencsétlen országunkat érte, bennünket koldusbotra juttatott. Van-e remény, hogy ebből az elképzelhettem helyzetből kiláboljunk, ezt kérdjük önkénytelenül? Van, csakhogy itt nem az antantra, nem a jóbarátokra, akik nincsenek, hanem saját magunkra, a két karunk és elménk minden munkájára, főleg egymás megértésére vagyünk utalva. Mentői többet dolgozunk, mentői többet produkálunk, mentői jobban bebizonyítjuk szomszédaink felett kulturális és szellemi fölényünket, annál közelebb jutunk ahhoz a nagy célhoz, amely minden magyar hazafinak hő óhaja. Egyedül a munka menthet meg bennünket, és azért minden mozgalmat, amely a munka felvételét s annak fokozását célozza, örömmel üdvözlök. A mai gyűlésünket is a munka hozta össze, melynek egyik célja a tanyai lakosság részére mindazoknak a feltételeknek a biztosítása, amelyek őket egyrészről a termelési eredmények emeléséhez juttatják, másrészről pedig oly orsz. intézkedések megtételének kieszközlésére, amelyek kisgazda társadalmunk ezen legértékesebb részének boldogulását előmozdítják. Hogy a most összehívott gyűlés a tanyarendszer kialakulása ügyében az itteni viszonyokról tájékoztatva legyen, a kecskeméti tanyai településekről és a városi közönség földbirtokpolitikájáról a rendelkezéseime álló forrásmunkák (Hornyik János: Kecskemét város története. Kecskemét gazdasági fejlődésének története és Lakos Béla: Kecskemét gazdasági fejlődése) és levéltári adatok felhasználásával az alábbiakban van szerencsém beszámolni. A Duna—Tisza közötti részen a tatárjárás előtt számos község volt, ezek azonban a tatárjárás alatt elpusztultak. Kecskemét az elpusztult községek határterületét magához csatolván a XV. század közepétől kezdve, hozzá hat helység területe tartozott. Kecskemét már a XIII. században mint civitást előkelő községi szervezettel és önkormányzati hatósággal bírt. A XV. század közepén Kecskemét város földesurak kezébe került, akik kiváltságait tiszteletben tartották. Ezt megelőzőleg a város a magyar királynék javadalmát képezte, a török hódoltság alatt pedig török császári kincstári birtok volt. A török uralom alatt szintén számtalan község pusztulván el, azok lakossága Kecskemétre vándorolt s így városunk a környék legnépesebb községévé fejlődött. A város a török uralom alatt elpusztult községek határait az un. kunpusztákat bérbevette a spáhiktól. Buda visszafoglalása után, tehát ■ törökök kiverésekor ismét számtalan község pusztult el, különösen a Kiskunságban, ez időben pusztult el Szentkirály és Szentlőrinc község is. A tönkrement községek lakosai tetemes részben Kecskemétre vándoroltak. A város az ily módon elnéptelenedett pusztákat szintén haszonbérbe vette, ami határterületét nagyban növelte. A város határterülete már a XVI. század közepén 229.000,, majd később 350 000 kat. hold, míg az 1701 ik évben 450.000 kat. hold volt. A szépen virágzó város fejlődését viszszavetette a neoequistica comissio eljárása, amely a város földesurait és a várost magát is tetemesen, megkárosította, mivel a földtulajdonosok a fegyvererjogváltság és az új szerzeményi birtokigazolásért kirótt összeget kötelesek voltak fizetni. Aki a birtoklás jogcímét hitelesen kimutatni nem tudta, az birtokától elesett. Az eljárást lefolytató biottság a várost a 11539 holdas szentlőrinci és a 7500 holdat tevő felsőpusztaszeri birtokaitól megfosztotta és tőle még a puszták bérletét is elvette. A városi földet,urak a tulajdonukat képező földeket magának a város közönségének adták haszonbérbe, amelyet a város polgárai részére haszonbérbe adott. A későbbi időben akadtak egyes olyan élelmes polgárok, akik közvetlen a földtulajdonosoktól vettek haszonbérbe egyes pusztákat. A városi lakosság, mint fentebb már említtetett, ezen nagy kiterjedésű földeken főleg állattenyésztéssel foglalkozván, fő jövedelmi forrását ebből nyerte. A város tetemes jövedelmi forrását pedig ez időben a szájbérjövedelem képezte. A város közönsége a XIX század elején kezdi meg a földeknek a földesuraktól való megváltását, amit megkönnyített azen körülmény, hogy az eladás alá kerül ingatlanosat a város már azelőtt zálogba bírta a tulajdonosoktól. Az 1868. évben fejeztetett be a földek megváltása s igy Kecskemét város egész határa szabad birtok lett. Megemlitendőnek tartom, hogy Borbás és Szentkirály puszták megszerzése másfálszáz évig tartott. A város az újabb időkben is nagy súlyt helyezett a földbirtokszerzésre, így az 1901. évben szerezte meg a Szentkirályi Kálmán féle 6190 holdas Bugacot és az 1907. évben vásárolta meg a Koháry féle 11539 holdas Szentlőrincet úgy, hogy a város határterülete jelenleg 163,000 kát. holdat tesz ki. az állattenyésztés csökkenése, a földeknek a földesuraktól való megváltása és a városi földeknek az egyesek részére való hacára eredményezte a tanyai településeket. A XX század legelején megkezdődött a földosztás soacára hogy rövid idő alatt tetemes területű szőlőt létesítettek, a lakosság a városban lakott annál is inkább, mivel a városi hatóság a kintlakást biztonsági okokból eltiltotta, úgyhogy a szőlőkben kintlakó családok száma, az 1830. évben a százat sem érte el. A gazdák a leültet életre csak később mennek ki állandó lakosokként, úgyhogy az 1840 es években a város külső területén mintegy 250 család lakott. A városi hatóság később belátván a külterületen való letelepedés szükségességét, az elé többé akadályokat nem gördített. A tanyai települések fejlődése szerves összefüggésben van Kecskemét város birtokpolitikájával. A legelő területek csökkenése s a mezőgazdasági művelésre alkalmas területeknek a polgárság részére történő eladása, majd később a szőlőkultúra fellendülése következtében, a nagyobb terjedelmű szőlőföldek kiosztása tette az itteni tanyai településüket nagy arányúvá, úgy annyira, hogy az 1920. évi népszámlálás adatai szerint a 65716 létekből külterületi lakos volt 31583, a tanyák száma pedig 7275 volt. Erre bocsátom, hogy Kecskemét város polgárainak tulajdonában már a régi időtől kezdve 3 puszta volt, Városföld, Csődör és Taifáj?. A vátoi közönség a tulajdonát képező földekből az 1801. évben kezdette meg a parcellázást Haleszban, majd később folytatig az Uri-hegyben és Ballószegben. Az 1828 ik évben rendeltetett el a város felső és keleti részén fekvő területeknek kisebb részletekben való eladása. Az akkori városi hatóságokat a földek kiosztására egyéb okokon kívül a fűtőhomok terjedésének meggátlása ösztönözte, kikötvén, hogy a kiosztott földek erdősitendők. A földeladás nem volt nagyon nagy mérvű, mert 35 év alatt, vagyis az 1836. évig öszszesen mintegy 5300 hold földet osztottak ki. Miután a földesuraktól való további megváltáshoz pénz kellett s annak fedezetéül részben a már városi tulajdonban levő földekből befolyó vételár jelöltetett ki, ez indokból 1836. után a birtokparcellázás is nagyobb menteket öltött. Eladásra került Urrét és Ágasegyháza puszta 10—45 holdas részletekben. A 22000 holdat tevő Borbás, Alpár és Szentkirály puszták az 1857. év folyamán adattak el a város közönsége által, legnagyobbrészt 20— 50 holdas részletekben a városi polgároknak kedvező fizetési feltételek mellett. A városi közönség az utóbb említett 3 pusztából 7500 holdat tartott vissza öröktulajdonul. Ezen földeladásokat Monostor puszta, majd később a Bend út melletti földek, Szarkás, Vágójárás, Sukra, Cernai, Lakótelek és Urrét állomások melletti földek eladása követte az 1902- ik évben. Az 1857. évben eladott Borbás, Szentkirály és Alpár puszták minőségüknél fogva gabonatermelésre alkalmasak lévén, a városi közönség ezek eladásával vetette meg alapját az életképes kisbirtokoknak, melyek tulajdonosai a birtokra kiköltözvén, a tanyai településeket nagyobb mérvben megkezdették, amellyel a mostani tanyarendszer alapjait lerakták. A tanyai rendszer fejlődése, illetve a tanyai települések szaporodása szerves összefüggésben van a város földbirtokpolitikájával, amely abból állott, hogy a városi közönség mindig a szükséghez képest osztotta ki földjeit örökáron polgárai között. Ezen eljárásnak lett a következménye az az egészséges birtokmegoszlás, amely városunk határterületén ma is fennáll s amelynek eredménye, hogy a város határát tevő 163000 kat. hold földnek csekély híján kétharmad része a lakosság magántulajdonát képezi. A legújabb időben tehát az 1920. és 1921 ik években mintegy 3000 hold földet adott el a városi közönség Felsőpusztaszeren, Talfájában, Bugacon és Sikrában. Ezen földek eladása 2—5, 5—15, 20—30, 30—55 és csak elenyésző csekély mennyiségben 55 holdon felüli részletekben történt. Felemlíteni kívánom, hogy a városi közönség a tulajdonát képező földeket, az eladáson kívül kisebb részletekre osztva, már a régi időtől kezdve haszonbérbeadás útján is értékesíti, mely földeken a haszonbérlők — a város alatti kisebb haszonbérlemények kivételével — kint lakván, a tanyai települők számát ily módon is növeli. Ezen haszonbérlők fáradhatatlan munkásságuk, szorgalmuk és takarékosságuk folytán tőkére tevén szert, földet vásárolnak s kis gazdákká lesznek. A föld és szőlőbirtokok az 1916. évi legújabb adatok szerint a következőkép oszlanak meg: 1 holdon aluli birtokos van összesen 1166, 25 holdig van összesen .... 2433, 5—10 holdig van összesen .... 638, 10—30 holdig van összesen . . . 963, 30-50 holdig van összesen . . . 327, 50—100 holdig van összesen . . . 276, 100—200 holdig van összesen. . . 104.