Kecskeméti Közlöny, 1921. június (3. évfolyam, 121-145. szám)

1921-06-25 / 142. szám

Afieaftemet, 1981. Junius 25, Szombat, Ol. évf. 142 ss. #Hm 8 isusrongk. KECSKEMÉTI lOZLIH? ®LÍFI2ETÉ®I — Sri Him gSBStsS « 113. is*i»., Ssatiagieag-’ie ~ “ — — T ff© feSs^Bsu *8» § torsai *- äi, .»*1«^ 3 »1««. Ttlafan ISO Segyed év?9 - — "3g© Ieofsiso Sati»»*.» «§»«2** Steda Mneta) 9 Sseehangl-tér 5, tatami tanpi tÉpliseh És lEcsMt Pros fäidblrtcfipDütilaäji. Az országos gszdskongresszU3on előadta: dF. DSmStS? Lajos. A hosszú ideig tirló háboru, annak elvesztése, az azt követő két forradalom, az ország megcsonkítása, majd a román meg­szállás, egyszóval a sok csapás, mely az utóbbi időben szerencsétlen országunkat érte, bennünket koldusbotra juttatott. Van-e re­mény, hogy ebből az elképzelhettem hely­zetből kiláboljunk, ezt kérdjük önkénytele­nül? Van, csakhogy itt nem az antantra, nem a jóbarátokra, akik nincsenek, hanem saját magunkra, a két karunk és elménk minden munkájára, főleg egymás megérté­sére vagyünk utalva. Mentői többet dolgo­zunk, mentői többet produkálunk, mentői jobban bebizonyítjuk szomszédaink felett kulturális és szellemi fölényünket, annál kö­zelebb jutunk ahhoz a nagy célhoz, amely minden magyar hazafinak hő óhaja. Egye­dül a munka menthet meg bennünket, és azért minden mozgalmat, amely a munka felvételét s annak fokozását célozza, öröm­mel üdvözlök. A mai gyűlésünket is a munka hozta össze, melynek egyik célja a tanyai lakos­ság részére mindazoknak a feltételeknek a biztosítása, amelyek őket egyrészről a ter­melési eredmények emeléséhez juttatják, másr­észről pedig oly orsz. intézkedések meg­tételének kieszközlésére, amelyek kisgazda társadalmunk ezen legértékesebb részének boldogulását előmozdítják. Hogy a most összehívott gyűlés a ta­nyarendszer kialakulása ügyében az itteni viszonyokról tájékoztatva legyen, a kecske­méti tanyai településekről és a városi kö­zönség földbirtokpolitikájáról a rendelkezé­seime álló forrásmunkák (Hornyik János: Kecskemét város története. Kecskemét gaz­dasági fejlődésének története és Lakos Béla: Kecskemét gazdasági fejlődése) és levéltári adatok felhasználásával az alábbiakban van szerencsém beszámolni. A Duna—Tisza közötti részen a tatár­járás előtt számos község volt, ezek azon­ban a tatárjárás alatt elpusztultak. Kecske­mét az elpusztult községek határterületét magához csatolván a XV. század közepétől kezdve, hozzá hat helység területe tartozott. Kecskemét már a XIII. században mint ci­­vitást előkelő községi szervezettel és önkor­mányzati hatósággal bírt. A XV. század közepén Kecskemét vá­ros földesurak kezébe került, akik kivált­ságait tiszteletben tartották. Ezt megelőzőleg a város a magyar királynék javadalmát ké­pezte, a török hódoltság alatt pedig török császári kincstári birtok volt. A török uralom alatt szintén számta­lan község pusztulván el, azok lakossága Kecskemétre vándorolt s így városunk a környék legnépesebb községévé fejlődött. A város a török uralom alatt elpusztult köz­ségek határait az u­n. kunpusztákat bérbe­­vette a spáhiktól. Buda visszafoglalása után, tehát ■­ tö­rökök kiverésekor ismét számtalan község pusztult el, különösen a Kiskunságban, ez időben pusztult el Szentkirály és Szentlőrin­c község is. A tönkrement községek lakosai tetemes részben Kecskemétre vándoroltak. A város az ily módon elnéptelenedett pusz­tákat szintén haszonbérbe vette, ami határ­­területét nagyban növelte. A város határte­rülete már a XVI. század közepén 229.000,, majd később 350 000 kat. hold, míg az 1701 ik évben 450.000 kat. hold volt. A szépen virágzó város fejlődését visz­­szavetette a neoequistica comissio eljárása, amely a város földesurait és a várost magát is tetemesen, megkárosította, mivel a föld­tulajdonosok a fegyvererjogváltság és az új szerzeményi birtokigazolásért kirótt összeget kötelesek voltak fizetni. Aki a birtoklás jog­címét hitelesen kimutatni nem tudta, az bir­tokától elesett. Az eljárást lefolytató bi­ott­­ság a várost a 11539 holdas szentlőrin­ci és a 7500 holdat tevő felsőpusztaszeri birto­kaitól megfosztotta és tőle még a puszták bérletét is elvette. A városi földet,urak a tulajdonukat ké­pező földeket magának a város közönségé­nek adták haszonbérbe, amelyet a város polgárai részére haszonbérbe adott. A ké­sőbbi időben akadtak­ egyes olyan élelmes polgárok, akik közvetlen a földtulajdono­soktól vettek haszonbérbe egyes pusztákat. A városi lakosság, mint fentebb már említ­­tetett, ezen nagy kiterjedésű földeken főleg állattenyésztéssel foglalkozván, fő jövedelmi forrását ebből nyerte. A város tetemes jö­vedelmi forrását pedig ez időben a szájbér­jövedelem képezte. A város közönsége a XIX század ele­jén kezdi meg a földeknek a földesuraktól való megváltását, amit megkönnyített azen körülmény, hogy az eladás alá kerü­l in­gatlanosat a város már azelőtt zálogba bírta a tulajdonosoktól. Az 1868. évben fejeztetett be a földek megváltása s igy Kecskemét város egész határa szabad bir­tok lett. Megemlitendőnek tartom, hogy Borbás és Szentkirály puszták megszerzése másfálszáz évig tartott. A város az újabb időkben is nagy súlyt helyezett a földbir­­tokszerzésre, így az 1901. évben szerezte meg a Szentkirályi Kálmán féle 6190 hol­das Bugacot és az 1907. évben vásárolta meg a Koháry féle 11539 holdas Szentlő­rincet úgy, hogy a város határterülete je­lenleg 163,000 kát. holdat tesz ki. az állattenyésztés csökkenése, a föl­deknek a földesuraktól való megváltása és a városi földeknek az egyesek részére való hacára eredményezte a tanyai települése­ket. A X­X század legelején megkezdődött a földosztás s­oacára hogy rövid idő alatt tetemes területű szőlőt létesítettek, a lakos­ság a városban lakott annál is inkább, mi­vel a városi hatóság a kintlakást bizton­sági okokból eltiltotta, úgyhogy a szőlők­ben kintlakó családok száma, az 1830. évben a százat sem érte el. A gazdák a leültet életre csak később mennek ki állandó lakosokként, úgyhogy az 1840 es években a város külső területén mintegy 250 család lakott. A városi hatóság később belátván a külterületen való letelepedés szükséges­ségét, az elé többé akadályokat nem gör­dített. A tanyai települések fejlődése szerves összefüggésben van Kecskemét város bir­tokpolitikájával. A legelő területek csökke­nése s a mezőgazdasági művelésre alkal­mas területeknek a polgárság részére tör­ténő eladása, majd később a szőlő­kultúra fellendülése következtében, a nagyobb ter­jedelmű szőlőföldek kiosztása tette az itteni tanyai településüket nagy arányúvá, úgy annyira, hogy az 1920. évi népszámlálás adatai szerint a 65716 létekből külterületi lakos volt 31583, a tanyák száma pedig 7275 volt. E­rre bocsátom, hogy Kecskemét vá­ros polgárainak tulajdonában már a régi idő­től kezdve 3 puszta volt, Városföld, Csődör és Taifáj?. A váto­i közönség a tulajdonát képező földekből az 1801. évben kezdette meg a parcellázást Haleszban, majd később foly­tatig az Uri-hegyben és Ballószegben. Az 1828 ik évben rendeltetett el a város felső és keleti részén fekvő területeknek kisebb részletekben való eladása. Az akkori városi hatóságokat a földek kiosztására egyéb oko­kon kívül a fűtőhomok terjedésének meg­­gátlása ösztönözte, kikötvén, hogy a ki­osztott földek erdősitendők.­­ A föld­­eladás nem volt nagyon nagy mérvű, mert 35 év alatt, vagyis az 1836. évig ösz­szesen mintegy 5300 hold földet osztottak ki. Miután a földesuraktól való további megváltáshoz pénz kellett s annak fedeze­téül részben a már városi tulajdonban levő földekből befolyó vételár jelöltetett ki, ez indokból 1836. után a birtokparcellázás is nagyobb menteket öltött. Eladásra került Urrét és Ágasegyháza puszta 10—45 holdas részletekben. A 22000 holdat tevő Borbás, Alpár és Szentkirály puszták az 1857. év folyamán adattak el a város közönsége által, legnagyobbrészt 20— 50 holdas részletekben a városi polgárok­nak kedvező fizetési feltételek mellett. A városi közönség az utóbb említett 3 pusz­tából 7500 holdat tartott vissza öröktulaj­­­donul. Ezen földeladásokat Monostor puszta, majd később a Bend út melletti földek, Szarkás, Vágójárás, Sukra, Cernai, Lakóte­lek és Urrét állomások melletti földek eladása követte az 1902- ik évben. Az 1857. évben eladott Borbás, Szent­király és Alpár puszták minőségüknél fogva gabonatermelésre alkalmasak lévén, a városi közönség ezek eladásával vetette meg alap­ját az életképes kisbirtokoknak, melyek tu­lajdonosai a birtokra kiköltözvén, a tanyai településeket nagyobb mérvben megkezdet­ték, amellyel a mostani tanyarendszer alap­jait lerakták. A tanyai rendszer fejlődése, illetve a tanyai települések szaporodása szerves összefüggésben van a város föld­­birtokpolitikájával, amely abból állott, hogy a városi közönség mindig a szükséghez képest osztotta ki földjeit örökáron polgárai között. Ezen eljárásnak lett a következménye az az egészséges birtokmegoszlás, amely városunk határterületén ma is fennáll s amelynek eredménye, hogy a város határát tevő 163000 kat. hold földnek csekély híján kétharmad része a lakosság magántulajdo­nát képezi. A legújabb időben tehát az 1920. és 1921 ik években mintegy 3000 hold földet adott el a városi közönség Felsőpusztasze­­ren, Talfájában, Bugacon és S­ikrában. Ezen földek eladása 2—5, 5—15, 20—30, 30—55 és csak elenyésző csekély mennyiségben 55 holdon felüli részletekben történt. Felemlíteni kívánom, hogy a városi közönség a tulajdonát képező földeket, az eladáson kívül kisebb részletekre osztva, már a régi időtől kezdve haszonbérbeadás útján is értékesíti, mely földeken a haszonbérlők — a város alatti kisebb haszonbérlemények kivételével — kint lakván, a tanyai telepü­lők számát ily módon is növeli. Ezen ha­szonbérlők fáradhatatlan munkásságuk, szor­galmuk és takarékosságuk folytán tőkére te­vén szert, földet vásárolnak s kis gazdákká lesznek. A föld és szőlőbirtokok az 1916. évi legújabb adatok szerint a következőkép osz­lanak meg: 1 holdon aluli birtokos van összesen 1166, 2­5 holdig van összesen .... 2433, 5—10 holdig van összesen .... 638, 10—30 holdig van összesen . . . 963, 30-50 holdig van összesen . . . 327, 50—100 holdig van összesen . . . 276, 100—200 holdig van összesen. . . 104.

Next