Kecskeméti Közlöny, 1922. május (4. évfolyam, 99-124. szám)

1922-05-14 / 110. szám

2 Kecskeméti Közlöny 1922 május 14 Koppány I. A szereplők rengeteg tapsot, sok virágot, ajándékot kaptak. A rendező Krisztolofil Antalnak pedig babérkoszorút nyújtottak fel. Az előadást ma este megismétlik, előreláthatóan a bemutatóhoz hasonló nagy sikerrel. A mai előadáshoz jegyek előre válthatók Szél Nándor könyvkereskedésében. Ellenőrzik a malomlisztek minőségét. A magyar gabonának és lisztnek világhíre volt háború előtt. A magyar föld jó tulajdonságai nem változtak, tehát ma is ugyanolyan minőségű gabonát ad, mint régebben, a magyar liszt minősége mégis feltűnően megromlott. A kormány a malmok munkájának figyelemmel kísérésére felállította a közélelmezési minisztérium keretében a Malomipari és Sütőipari Kísérleti Állomást, hogy hivatalosan is megállapíthassa azoknak a panaszoknak jogosultságát, amelyeket a közönség a forgalomba került liszt ellen hangoztat. Az állomás vezetője Hankóczy János tanár, a mezőgazdasági kémiában elismert szaktekintély, úgy vélekedik, hogy a múlt évben termett gabona kiválóan alkalmas lett volna arra, hogy jó minőségű lisztet őröljenek belőle. A lisztgyárak (nagymalmok) azonban nem tartották be a helyes kiörlési arányt és gyengébb minőségű liszteket készítettek. Most azonban fokozott ellenőrzés indult meg. Minden fővárosi és vidéki malomból havonként egyszer a közélelmezési minisztérium megbízottjai mintát kötelesek venni, amit a Malomipari és Sütőipari Kísérleti Állomás megvizsgál. A vizsgálat eredményéhez képest az előírásokkal szemben vétő malmok ellen törvényes büntető eljárás indul. A közélelmezési minisztérium olyképpen rendezte be az állomást, hogy bárki kívánságára azonnal átvizsgálják a kifogásolt vagy gyanús lisztet. Az állomás teljesítőképessége olyan, hogy naponta több, mint 100 vizsgálatot végezhet. A közélelmezési minisztérium úgy találta, hogy sok esetben a kenyérsütők járatlansága miatt, használat közben romlik meg a liszt. A sütéssel foglalkozók kioktatására ezért kipróbált kenyérrecepteket tartalmazó propaganda iratokat bocsátanak ki. Még siralmasabbá teszi a helyzetet, hogy a gazdaközönség teljesen elveszítette munkakedvét. A maga erejére hagyatva nem tud megbirkózni a terméstolvajokkal és a gazdasági eszközök hiányával. A magyar állam mindig fölkarolta a bácskai földmivelőket, ma pedig nemhogy támogatást várhatna a szerb földmivelésügyi kormánytól, hanem a korrupciók miatt éppen a hivatalos körök részéről fenyegeti a veszedelem. Ezek után a Bácsmegyei Gazdasági Egyesület iránt is megingott a bizalom s azzal a földmíves nép minden összeköttetést megszakított. Az idézett cikkből, mely nagyon elkeseredett és éles hangon foglalkozik a kérdéssel, megállapítható, hogy a bácskai és a bánáti termelés lezüllesztésével Jugoszlávia életképtelsőségéről állított ki bizonyítványt. Ahol a meglevők intézményes fejlesztése helyett elprédáló gazdálkodást folytatnak, ott már halódik az élet. Teljesen visszahanyatlott az elszakított Délvidék mezőgazdasága. Amíg nem tapadtak rá a balkáni hódítók, a Bánát és Bácska volt Európa legbőségesebb éléskamrája. A kitűnő kenyeret adó acélos magyar búza a bácskai és bánáti kövér földeken termett. Most, az egyik legnagyobb délvidéki lap gazdasági szakértők jelentése alapján a kétségbeesés hangján foglalkozik a területek mezőgazdaságának teljes pusztulásával, mely az áldatlan jugoszláv agrárpolitika következménye. Ebből a cikkből kitűnik, hogy csak egy-két esztendő kell és nem lesz különbség a Bácska, Bánát mezőgazdasági kultúrája és a puszta Rigómező között, ahol a rendszeres mivelő munka teljesen hiányzik. A magyar uralom alatt előkelő hírnevű „Bácsmegyei Gazdasági Egyesület“ és szerveinek munkáját teljesen megbénítja a felsőbb hivatalos köröknél uralkodó általános fejveszettség, korrupció és zűrzavar. Céltudatos munkáról, mely a mezőgazdaság fejlesztésére vagy legalább az elért színvonal megtartására irányulna, szó sincs. Egyre nagyobb területek maradnak miveletlenül a közbiztonsági állapotok lezüjlése miatt. A termelés esik, az állatfajok elkorcsosodnak és a gabonamagvak vagy általában növénynemesítésről szólni sem lehet. A földek trágyázása nem lehetséges, az egyetlen szabadkai műtrágyagyár csak csontszuperfoszfátot állít elő. Őrtüzek, tank bomlasztására dobálták katonáink közé, most arról adnak hírt, hogy a követelt kártérítést nem írják jóvátételi számlánk javára. Az illetékes minisztériumban ugyan mit sem tudnak még erről a határozatról, de föltehető, hogy a frontbomlasztó újságok pontos értesülést szerezhetnek az antanttól, mellyel már 1918-ban oly kitűnő összeköttetést létesítettek. Nagyon érdekes azonban a határozat indokolása. Azt mondja az antant, hogy a megszállás a bolsevizmusra következett, a bolsevizmusért pedig Magyarország felelős. Minek engedte nyakára nőni a zsidó uralmat ? ! Igen ám, de az egész magyarság nem lehet bűnbakja a Károlyi-féle hazaárulásnak. Ebből a helytelen okoskodásból olyan abszurdumok erednek, hogy pl. Kecskeméten majd a frontviselt magyarság fizethet többet a jóvátételi számlára, holott akkoriban nekik semmi szavuk sem lehetett, hiszen minden hatalom a Nemzeti Tanácsnak nevezett kommunista tenyészdő kezében volt. Azok a nemzeti tanácsok pedig majd lerázzák magukról a felelősséget, mint hogy az Az Est c. forradalmi bujtogató lap erre példát mutat. Ez a lap uszított a legvadabbul, ez a lap irt ódát Leninhez és most ez a lap meri a felelősség kérdését feszegetni. „Ki felelős a bolsevizmusért?" — kérdezi. A bolsevizmusért az Az Est is felelős — adjuk meg mi a választ és egyszersmind újólag kihívjuk a gyepre Miklós-Klein Andor felelős szerkesztőt, akit a leggyalázatosabb hazaárulással vádolunk. — Rongy ország, rongy ország, ahol a veszett kutyákat, a hazaárulókat futni engedik. * A mi ügyünk is az, hogy Pekár Gyulát megvédelmezzük a rosszindulatú gúny nyilától, melyet Budapestről küldtek utána. Nem először történik, hogy a Magyarság c. lap csorbult elmeéllel vagdalja, kerületünk egységes párti jelöltjét. Amikor a Magyarságot jól szerkesztett, de kevésbé megbízható újságnak tartjuk, nem foglalkoztunk támadásaival, mert tiszteljük és becsüljük írói közül azokat, akik nem is oly régen még velünk egy táborban küzdöttek a keresztény-nemzeti eszme diadaláért. A Magyarságnak azonban most nagyon zokon esett, hogy hírt adtunk Pekár Gyula egyik programbeszédéről, amelyben képviselőjelöltünk azt hangoztatta, hogy az antantkövetelésektől csak az egységes párt győzelme szabadíthat meg bennünket. A Magyarságnak nem a kecskeméti októbristák fájnak, hanem Pekár Gyula. És erőAz oláh megszállás nek erejével kapcsolatot akar létesíteni Pekár Gyula és a magyarság élőállatai között. A kapcsolatot sikerült megteremtenie, mert a magyarság ökre nagyon felbődült, hogy nem kerülhet kivitelre. „Csak álljunk résen, kedves kecskemétiek!“ Az ökörnek szarva is van és néha öklelni szokott vele. Kis hírek a Nagyvilágból Németországot az orosz szovjettel való szerződéskötésben Csehország készül követni. — Szerbia elkobozza az uralma alá került területeken levő Habsburg birtokokat. — Egy norvég repülő repülőgépen akar a nyár folyamán az északi sarkra eljutni. — Franciaország folytatja a Németország elleni mozgósítást. — A britt kincstárnok az alsóházban elhangzott interpellációra kijelentette, hogy Anglia nem ad kölcsönt Szovjetoroszországnak. — A jóvátételi bizottság tovább tárgyal Németországgal a jóvátételi fizetésekre adandó halasztásról. — Az osztrák kormány az ausztriai munkanélküliség enyhítésére 55 milliárd osztrák koronát irányoz elő közmunkákra. — A müncheni városi tanács 750— 10,000 márkáig terjedő összeget szed a városban megforduló idegenektől útlevélvízum és tartózkodási engedély címén. — Az angol trónörökös ázsiai útját befejezte és visszaindult Angliába. — A nemzetközi gyermekvédelmi szövetség Genfben tartott elnöki tanácskozására a magyarok is meghívást kaptak. Kis hírek Magyarországból Az Üllői-út és a Ferenc-körút sarkán levő laktanya pincéjébe ismeretlen tettesek bombát helyeztek, amely a gyújtózsinór kialvása következtében szerencsére nem robbant fel. — A Ferenc-csatorna igazgatóságának székhelyét Zomborba helyezik át Budapestről. — Kiskőrös igazságügyi tisztviselői az ottani járásbíróságnak Halasra, vagy Kalocsára áthelyezését kérték az igazságügyminisztertől. — Szabó József kalocsai kisgazda feltalálta a vértetű irtószerét. — A menekült egyetemek megszüntetéséről liberális ,forrásból eredő híreket a kormány megcáfolta. — Ferdinánd volt bolgár cár a csehektől engedélyt kért, hogy a Felvidéken Murány várában letelepedhessék. — Hivatalos adatok szerint az elmúlt évben 40 millió dollárt utaltak át az amerikai magyarok Magyarországba. Ez az összeg 3 és fél milliárd magyar koronának felel meg. A keleti pályaudvarról 900 Magyarországon tartózkodó orosz foglyot indítottak vissza Oroszországba. TŐZSDE. 1922 május 13. Budapesti magánforgalom. Dollár 763 —655 márka 276—78, szokol 1480— 86, dinár’ 1085—95, lej 573—77, osztrák korona 8—8‘35. Zürich. Magyar korona 0‘67. Bécs. Magyar korona 1185. Budapesti árupiacok. Sertésvásár. Felhajtás 327 db. Árak : könnyű sertés 90—143, közép 130, nehéz 136. — Irányzat csendes. Gabonapiac: Búza tiszavidéki 3460— 3475, pestvidéki és fehérmegyei 3450—3460, rozs 2950—2975, takarmányárpa 2450—550, sörárpa 2550—2650, zab 2420—2460, tengeri 3075—3100, korpa 1550—1575 — 100 kg-ként. Anyakönyvi kivonat. 1922 május 12. Születései?: Gál Béla Tibor rk, Bakos Juliánna rk, Bozó György Mihály rk, Tóth István rk, Baksa Juliánná Etelka rk, Z. Tóth Károly Pál ref, Szalontay Magdolna ref. Halálozások: Beke Juliánna rk. 11 hónapos, Torma Hegedűs István rk. 38 éves, Szabó Juliánna rk. 26 éves, Gudman Sándor ref. 17 napos, Kis József Sándor rk. 2 hónapos.