Kecskeméti Közlöny, 1922. június (4. évfolyam, 125-148. szám)
1922-06-24 / 144. szám
Kecskemét, 1922 junius 24. Ara 3 korona._________________Szombat, IV. évi 144. sz. RE EHETI ilOlt ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG: Egy évre ..... 800 korona. . . III., Szabadság-tér 1. szám, II. e. 3. ajtó. Telefon 120. Félévre............................................410 korona. Egyes szám ára: 3 korona. ----Negyed évre. .... 210 korona. Megjelenik: Hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. sz. Telefon 111. A liberális hagyományok és kultuszügyeink. Bethlen István gróf miniszterelnök újjáalakított kabinetje nagy sikerrel mutatkozott be az egységes pártban és a nemzetgyűlésen is. Az uj miniszterek már elfoglalták hivatalukat, hol ugyanolyan szives fogadtatásra találtak. Kedvező jelek a nagy útrakelés előtt. Kedvezőek annál inkább, mert a pártoskodás, torzsalkodás ilyen személyi változások miatt szokott nálunk megindulni. Ha ezek a káros tünetek most elmaradtak, sőt helyükben a megértés jelei tűntek föl, akkor ebből szép reményeket nyerhetünk arra, hogy politikai életünk lassan, de biztosan kilábal nagy nyavalyáiból. Az egységes párt első nemzetgyűlési alakulatunk, amely elveiből nem csinál személyes ügyeket. Tiszteletreméltó dolog ez a magatartás, de nem köthet senkit sem oly erősen, hogy bizonyos események fölötti bíráló szavát elhallgassa. A bírálat nem ellenzéki privilégium. Elsősorban akkor van értelme a politikában, ha mi magunk lépünk föl perosztónak. Vannak helyzetek, amelyekben ezt tenni kötelesség. Ilyen helyzet adódott a kultuszkormány élén történt változással. Nem azért, mert Klebelsberg jött a kultuszminisztérium élére, hanem mert e jövetelhez némelyek nagyon különös magyarázatokat fűznek. A zsidó liberális sajtó hozsannával üdvözli az új kultuszminisztert, megfelelő körítést tálal pályafutásának történetéhez és programszerűen hangzó kultuszminiszteri beszédéhez. Klebelsberg és válfajai indigenál a magyar államnak, de előkelő és mindinkább előre kerülő értékei a nemzeti művelődésnek is. Klebelsbergről nem tudni, hol áll meg és nem lehet sejteni, hogy mit akar. Céljait talán nem is saját maga, hanem a környezete és annak visszhangzó újságberkei födik el előttünk. Állítólag gyakorta mond liberális kijelentéseket, filoszemita szólamokat, elítélő megjegyzéseket a numerus klaususról. Nem tudjuk ellenőrizni. Ha teszi, burkoltan teszi. Cselekedetei lesznek az igazság fokmérői. Mint ahogy egy s más következtetést levontunk róla belügyminisztersége idején, akkoriban tanúsított magatartásának érdeme szerint. Tényleg mimózalelkületü belügyminiszter volt. Szendén bólintgatott a zsidók és szabadelvűek felé és szerfölött érzékenynek mutatkozott a nyakas magyar önvédelmi szervezetekkel szemben. Érzelmei azonban lehettek olyan kilengések, melyeket a magyar belügyminiszter nemcsak megengedhet magának, hanem — amennyiben egy kicsinyég is szereti a bársonyszéket — diplomatikus eljárásnak tarthat, így válik érthetővé hivatalbalépésénél mondott beszéde, amelyben kijelentette, hogy a magyar nemzetet nem a kard, hanem a kultúra teheti ismét naggyá, ezért ő visszatér Trefort és Wlassics hagyományaira. Vigyázzunk csak! A magyar nemzeti szellem nem ismeri a kard és a kultúra szembeállítását. Erő és tehetség szimbóluma Zrínyi Miklós ökle, mely egyformán ügyeskedik kardnak és pennának használatában. A magyar erő utálja a martalócok véres vadságát, de a magyar tehetség is megveti a prédez kultúrát. Zrínyi Miklós szablyája kulturailag is többet ér a ránkszabadult Jászi-Jakobovitsok tollánál. Ránkszabadult Jászi-Jakobovitsok ? ! Ezt a szabadítást a hagyományokká kövült liberalizmus tette, mely Trefort és Wlassics kultuszminisztersége alatt szinte invitálta a zsidókat, hogy jöjjenek csak az egyetemekre és főiskolákra! Az invitáció jól sikerült, mert voltak életpályák, melyeket a zsidók valósággal elárasztottak és 50 százaléknál is nagyobb mértékben foglaltak le. Miért menjünk tehát vissza Treforthoz, Wlassicshoz? A liberális hagyományokhoz? Wlassics részt vett az egyházpolitikai reformok, a polgári házasság diadalra juttatásában. Mint kultuszminiszter megalkotta a zsidó recepcióról szóló 1898. XLII. tc-t. Trefort már korábban fölállította a rabbiképző intézetet és számos szabadelvű reformot alkotott. Mindkettő liberalizmusa iskolapélda lehet Klebelsberg előtt, ha a numerus clausust akarja visszacsinálni, ha a kultuszminisztérium hatáskörében lefolytatott igazolásokat akarja revízió alá venni, mint ahogy a liberális sajtó sejteti. Nem hisszük, hogy ez igaz lehet. És ha igaz, nem viszi többre a klebelsbergi akaratnál, mert a nemzet zömét találja magával szemben. De akkor Klebelsberg maga sem térhet vissza az általa különösen óhajtott treforti hagyományhoz. Melyik az ? "Trefort másfél évtizednél hosszabb ideig volt kultuszminiszter. Erre a hagyományra szeretne Klebelsberg legjobban visszatérni. Akkor pedig éppen ez nem fog neki sikerülni. A létminimumon alapuló progresszív adóról. Minden magyar állampolgárnak kötelessége, hogy az állam háztartásának kiadásaihoz erejéhez mérten hozzájáruljon. Ennek szemmeltartása mellett be kell hozni, a létminimumon alapuló progresszív adórendszert már azért is, mert a mai kataszteren alapuló adórendszer nem igazságos. Míg a kisember kataszteri tiszta jövedelme holdanként, a homokbuckás, vadvizes vagy szikes, rossz termőföldödön 3—6 korona, addig a nagybirtok búzatermő földjén 2—4 korona. Pedig általános tudat, hogy ahol a birtok terpeszkedik, ott búzát terem, viszont ahol szalagként lapul egymáshoz, ott alig terem. N. N. kisgazdának 47 hold vadvizes, gyenge homokföldje van. A Gondviselés kilenc, ma is élő gyermekkel áldotta meg. Ezek közül hét a 15. életévén alul van. Ha mindegyik gyermekre csak a doktor, patika, iskolaköltséget és ruházatot számítjuk fel testvériesen, egy gyermek felnevelése 15 éves életkorig, a mai drágaság mellett, hihetetlen összegbe kerül, amely megfosztotta őt attól, hogy öreg napjaira valamit félretehessen. Nélkülözését még fokozza az, hogy áruinak eladási határidejét nem a kedvező ár kiválasztásával, hanem a különböző adók határozzák meg. Adói pedig elég summásak, mert mindenfajtájú adó a rozoga kataszter után igazodik, még a vagyonváltság is. Hasonló körülmények között rengeteg család vergődik. Ennek utókövetkezménye a nemzetre felette káros, mert a hiányos táplálkozás, hiányos nevelés, hiányos ruházat csenevész, a hazájáért lelkesedni nem tudó generációt nevel. Más az állapot a nagybirtokos, a nagy jövedelmű tőkésnél vagy mindazoknál, akiknek jövedelme nagyobb a létfentartást fedező összegnél. És annál gyorsabb lehet a vagyonszerzés, mennél több jövedelemmel rendelkezik az egyén s még speciális jövedelme is lehet, mert áruinak vagy vásárlásainak határidejét a ránézve kedvező árnál határozza el, szóval drágábban árul és olcsóbban vesz, az év végén pedig nem deficittel, hanem haszonnal zár. Ilyen helyen a gyermekáldás sem oly bő s ha nagyon nem pazarolják, a vagyon folyton nő és ki tudja, hol áll meg ? Az ily kedvező viszonyok között élők a kellő nevelést megadhatják a családnak minden tekintetben, lakhatik náluk ép lélek, de a nyomort, a nélkülözést és az ezzel járó lelki fájdalmakat nem érzik, nem ismerik, ezekről fogalmuk sincs, így aztán segélyére sem lehetnek hűséggel és hathatósan az egyébként szorongatottaknak. Éppen ezért méltányos, igazságos és jogos a létminimumon alapuló progresszív adórendszer, melynek értelmében minden családnál a létfentartásra feltétlenül szükséges jövedelem a mindenkori megélhetéshez szükséges anyagok beszerzési árainak megfelelőleg állapíttassák meg és csak az azután fennmaradó része képezheti progresszív alapon az adó alapját. Ebből az adórendszerből fog indulni ki az ország gazdasági talpraállása, mert a kisgazdák, kisiparosok, kiskereskedők kedvezőbb anyagi helyzetbe kerülnének, a termelés óriási lendületet venne a kisgazdáktól kiindulva, mert tudvalevő, hogyha a kisgazda élhet, akkor az újittatja házát, kocsiját, ekéjét, öltözetét, bútorzatát, lábbelijét és lószerszámát stb., dolgoztat, fordíttat, ültettet, munkát, kenyeret és megélhetést teremt minden osztálynak. Mint vásárló, újítja a gazdasági gépeit, házat, vesz műtrágyát, nevel erősebb, jobb igavonó, tejelő és haszonállatokat. Ezek segélyével feltétlen többet termel, látja, tudja, hogy szorgalmával öreg napjaira kis tőkét gyűjthet. És ez fokozza szorgalmát. Ellenben, ha az anyagi erőitől megfosztatik, rozoga szerszámával, silány, roszszul táplált állataival kellő erőben nem levő birtokán, hitvány öltözetében nem bír kellő munkát adni földjének, elveszti energiáját, dolgozik maga, vagy családja, amely talán fejletlen, úgy, amit bír, ahogy bír, de többtermelésnek se hite, se hamva. Ehelyett beáll igenis a gazdasági pangás, a munkanélküliség, a nyomor és ezzel a gazdasági válság. És ez feltétlenül maga után fogja vonni a többi társadalmi osztály nyomorát is. És amint a kisgazdák, kisiparosok és kiskereskedők leszorultak a boldogulás színpadáról, nyomban csúsznak a gazdasági válság lejtőjén, az így óriási módon felszaporodott sokasággal, a kommunizmus melegágya felé. Méltányos és igazságos, hogy közteher viselője az lehet és az legyen, aki ezt anyagi, erkölcsi kára nélkül megbízja. Márpedig amely kishivatalnok nyomorult pár ezer korona éhbér mellett dolgozik, ami a létfentartására sem elég, vagy azon kisgazda, akinek annyi földecskéje van, amennyi a létfentartását sem fedezi, vagy azon kiskereskedő vagy kisiparos, kinek jövedelmét szintén teljesen felemészti a létfentartás, miért, honnan, miből fizessen adókat ?! A boldog, nagy és gazdag Magyarország érdekében, mint védbástyákat, egészséges földreformmal, a fentnevezett adórendszer és egyéb üdvös, valamint közhasznú törvényekkel gyártani kell a kisgazdákat, mert ezek az ország pillérei.