Kecskeméti Közlöny, 1929. június (11. évfolyam, 122-146. szám)
1929-06-01 / 122. szám
Kecskemét, 1929. június 1. Ara 8 fillér. Szombat, 122. szám, XI. évfolyam. KECSKEMÉTI KÖZLÖM ELŐFIZETÉSI ÁRAK: A1 oraffreffo * nt^tcc F\Tnn« SZERKESZTŐSÉG: Negyedévre...................................................4 P 80 f. Alapította: L/t. XVloo &NL/K.C. NL, Szabadság-tér 1., II. em., 3. ajtó. + Telefon 120. “Öy Megjelenik hétfő kivételével mindennap! " Felelős szerkesztő: Dr. HORVÁTH ÖDÖN. KIADÓHIVATAL: IL, Arany J.u. 8. , Telefon 114. [ KADA ELEKNÉ. [ Őszinte, mélységes részvéttel közöljük a szomorú hírt, hogy özv. Kada Elekné született Ferenczy Auguszta ma délután 1 órakor, 79 éves korában váratlanul elhunyt Zugó, bánatos harangszó adta tudtul fél 2 órakor az egész városnak a megdöbbentő hírt, hogy Kecskemét néhai nagy polgármesterének özvegye örökre elköltözött közülünk. Mohácsy Lajos kir. törvényszéki biró lakásán mély szomorúság fogadja a sűrűn érkező, lesújtott, résztvevő látogatókat. A megboldogult leánya, Mohácsy Lajosné született Kada Margit elájult, amikor édesanyja megdöbbentő, váratlan halála bekövetkezett. Özv. Kada Elekné született vecseszéki Ferenczy Auguszta 1850-ben született. Édesapja ügyvéd és földbirtokos volt. Kadáné a Ferenczy-család utolsó tagja, Ferenczy Ida csillagkeresztes hölgynek rokona volt. Kada Elekhez ment férjhez. Mint Kecskemét nagy polgármesterének felesége, igen nagy szerepet vitt Kecskemét társadalmi életében. Kiváló szellemű, rendkívül szeretetreméltó hölgy volt, akit mindenki legőszintébb tisztelettel és szeretettel vett körül. 1913-ban elvesztette férjét, majd nem sokkal utóbb fiát, Kada Endre árvaszéki ülnököt. E csapások annyira megtörték, hogy azóta egészen visszavonultan élt a nagyasszony leánya házában. Egy év előtt súlyos betegségből épült fel, újabban azonban kielégítő volt az állapota, annál váratlanabbul sújtott mindenkit a ma bekövetkezett katasztrófa. Ma reggel a szokott időben felkelt a nagyasszony. Semmi baja sem volt. Csak 11 óra felé kezdett rosszullétről panaszkodni. Azonnal jött az orvos. Később midőn állapota egyre rosszabbra fordult, papot hívtak, aki feladta a haldoklók szentségeit. Délután 1 órakor, hozzátartozóitól körülállva, visszaadta lelkét Teremtőjének. Szívszélhüdés ölte meg. LEGÚJABB: 77 konzervatív, 120 munkáspárti s 14 liberális képviselőt választott eddig Anglia. Csütörtökön reggel 8 órakor kezdődött meg Angliában a szavazás. Minden teljes rendben és nyugalomban folyt. Mindössze két incidens történt. A liberálisoknak egy moziban tartott gyűlésén valaki elkiáltotta magát, hogy tűz van. Nagy pánik tört ki erre. Egy másik gyűlésen a kommunista agitátort majdnem meglincselték. Általában jóval kevesebb szavazatot adtak le, mint a múlt választáson. A délelőtt ismeretes eredmények szerint megválasztottak 77 konzervatív, 120 munkáspárti, 14 liberális és 5 pártonkívüli képviselőt. Kommunistát egyet sem. A délben érkezett jelentések szerint az angol király ismét súlyosan megbetegedett: fizessen elő a Kecskeméti Közlönyre! A mai hetipiacon 1$ 50—14 pengő volt a rozs ára, 17*50—18 a hazáé, de csak azok a gazdák adtak el, akik a végsőkig meg vannak szorulva, ha újabb szamara állomásához érkezett a gabona katasztrofális áresése. Még mindig folytatódik az a hihetetlen árlemorzsolódás a gabonapiacon, amely hetekkel ezelőtt megkezdődött. A kereskedők a búzát 17.50—18 P-ért, a rozsot pedig 13.50—14 P-ért kérték. Persze csak az a gazda adott el, aki a legvégsőig van megszorulva. Volt egy »szerencsés« eladás: elsőrendű rozsot 15 P-ért vett meg mázsánként egy magán vevő. A többi vétel, kevés számban ugyan, de a fenti árak mellett folyt le. Felhozatal 15—20 kocsival volt. A kukorica 24—28 P-ért kelt A takarmánypiacon csak fél piac volt. Kevés felhozatal. A széna 8—12 P mázsánként, a szalma 12—16 P volt kocsinként. A burgonya mázsája 12—13 P volt és szépen vették. A hízott sertéspiacon közepes felhozatal mellett valamennyi sertés elkelt 1.60—1.70 P-os árban. Sovány sertés kevés volt s nem is igen vették. Árak: választási 9 -14 P, 3 hónapos 28—30, féléves 50—60 P páronként, az egy éves sertés darabonként 60—70 P-ért kelt. „Emelem poharamat Katona városára, erre a törzsgyökeres városra és mint ennek a városnak első napon polgára, ígérem, hogy törekvéseit minden erővel támogatom.“ Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter tiszteletére szerdán délben ebédet adott a város a Kaszinó dísztermében, a mélyen az előkelő vendégek, a miniszter kísérete, Szeged nagy küldöttsége és Kecskemétnek úgyszólván valamennyi vezető férfia résztvett. A kitűnően sikerült ebéd végig a legjobb hangulatban folyt le. A menü a következő volt: Húsleves pirított borsóval. Svédhús-saláta zöldkörettel. Idei libasült és töltött bortusz egy vegyes kerettel és salátával. Vegyes rétes. Fekete. Borok. Az első felköszöntőt Fáy István főispán mondotta a kormányzóra. Szeless László felsőházi tag a kultuszminisztert köszöntötte fel. Papp György ny. kerületi főkapitány a 99 éves Kaszinó nevében mondott üdvözlő beszédet. Iványosi Szabó Szép ünnepség keretében leplezték le a Klebelssterg- Révész emléktáblát. Szerdán délután a méheslaposi iskola falába elhelyezett emléktábla leleplezési ünnepségével lett teljessé a díszpolgári oklevél átadásának ünnepi aktusa. Elemisták, iparostanonciskolások csapatai vonulnak ki tanítóik vezetésével, hogy megszállják az iskoláig terjedő útszakaszt. Kezükben nemzetiszinű zászlócskákat lobogtatva éljenezik meg a kocsik, autókban érkező vendégeket. Az iskolánál pazar szépségű díszemelvény fogadja az érkezőket. Fél 5 előtt a miniszter sötétzöld autója az emelvény elé gördül. A miniszter, Petri Pál államtitkár, Fáy István főispán szállnak ki az autóból. Megkapó kedves jelenet következik. Szekér Teréz V. osztályú elemista lép a miniszter elé. Havas István versével köszönti olyan bátor öntudattal, hogy csodálkozást kelt és átnyújt a miniszternek egy pompás virágcsokrot. A Tanítók Dal- és Zeneegyesületének kitűnő vegyeskara Salamon Mária vezényletével a Himnuszt intonálta. Dömötör Lajos h.polgármester lép az emléktábla elé: — Kettős ünnepet ül most a város — ugymori — most tiszteletünk és hálánk kívánjuk leróni Nagyméltóságod előtt, aki a magyar nép, különösen pedig a tanyai nép kulturális előrehaladásáért eddig már annyit tett mint azelőtt senki. Megemlékezik ezután alkotása-László dr. pedig mint vallásügyi minisztert köszöntötte Klebelsberg grófot. A kultuszminiszter emelkedett végül szólásra. — A kuruc harcok leverése után — mondotta — az elnemzetlenkedés kora következett. Az irodalom csak akkor lett ismét terebélyessé, amikor visszatért a néphez és megszületett a népies, eredeti magyar költészet. A tősgyökeresen magyar Kecskemétnek e szellem ápolásában kimagaslóan nagy jelentősége volt és van. Emelem poharamat Katona városára, erre a tősgyökeres városra és mint ennek a városnak első napon polgára, ígérem, hogy törekvéseit minden erővel támogatom. Kérem az Istent, hogy áldja meg ezt a nemes várost, annak vezetőségét és virágoztassa fel. Aigner Károly szegedi főispán Szeged és Kecskemét együttműködésére mondott felköszöntőt, írói. Mély részvét hangján szól néhai prelátusunkról Révész Istvánról, aki egyik úttörője volt a tanyai népoktatás kiterjedésének. — Ennél az ünnepségnél szeretettel veszik körül a gyermekek, de itt van a sok-sok gyermek szülőjének szeretete, akik könnyes szemmel köszöntik Nagyméltóságodban a magyar gyermek atyját. Beszéd közben hullott le a lepel Kisfaludy Strobl Zsigmond alkotásáról a fehér márványlapba foglalt bronzplakettről. Taps és éljenzés között emelkedik fel Klebelsberg kultuszminiszter. — Fájdalommal és meghatottsággal nézem ezt az emléktáblát — kezdi beszédét — Fájdalommal és meghatottsággal, mert kettőnk közül, akik abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy az emléktáblán megörökítést kaptunk egyik már nincs az élők között. Magyar sors az, csak ritkán fordul elő, hogy munkájának eredményét is láthassa a dolgozó. — Révész István lelkének minden szeretetével csüggött azon, hogy a magyar nép kulturális előrehaladását elősegítse. Csak sejtette, de nem láthatta meg teljesedését. Az ő emléke most nagyobb kötelességet ró ránk. Valahogy jobban össze kell tartanunk, az elköltözött helyett többet dolgoznunk. Nem fogunk megállni, dolgozunk tovább becsülettel. Az énekkar a Magyar Hiszekegyet énekelte végezetül, majd az ünnepség után a miniszter beírta nevét az iskola emlékkönyvébe és magához kérette Salamon Mária karnagyot, akinek legteljesebb elismerését fejezte ki az énekkar nagyszerű szerepléséért. Oly szépen énekeltek — mondta — mint a Doni kozák kórus!