Kecskeméti Közlöny, 1930. október (12. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-01 / 222. szám

2 ság kérdése. Rövidesen rendkívüli köz­gyűlés tárgyalja a Társadalombiztosító költségvetését. Kecskemétnek teljes erejé­vel munkába kell fogni s ha lehet, már ez elé a közgyűlés elé kell vinni azt a kér­dést, hogy a kecskeméti kirendeltség visz­­szanyerje önállóságát. Teljes erejével kell harcba szállni Kecskemét városnak, főis­pánunknak, polgármesterünknek, képvise­lőinknek, felsőházi tagunknak. Akinek akármi módon összeköttetése van, moz­gasson meg mindent a siker érdekében. Díszpolgáraink vannak, minisztereink, volt minisztereink, miért ne használnánk fel minden befolyást, protekciót, amikor száz százalékig tisztességes, becsületes, ésszerű, jogos, okos a cél? Kecskemétnek önálló intézet kell! Hozzánk tartozik Ceg­léd, Nagykőrös, Félegyháza és e­gy egész környék. Kivétel nélkül mindnyájunknak elsőrendű érdeke, hogy önálló intézet le­gyen Kecskeméten. Meg kell keresni, fel kell kérni közgyűléseiket, hatóságaikat, csatlakozzanak mozgalmunkhoz saját ér­dekükben. Lehetetlen, hogy ilyen mozga­lomnak eredménye ne legyen! Az Angolkisasszonyok tanítónőképzőjében tegnap este a pincébe raktározott szén magától meggyulladt. A tűzoltók 60 hl. vizet locsoltak rá, amíg eloltották.­­ A kár jelentéktelen. Tegnap, hétfőn este fél 9 óra után telefo­non jelentették a tűzoltóknak és a rendőrség­nek, hogy a Bánk­ bán­ utca 10. számú házban, az Angolkisasszonyok vezetése alatt álló tanító­­nőképzőben tűz ütött ki. A tűzoltóság azonnal a helyszínen termett, és a tüzet, amely az épület udvarán levő­ pincében keletkezett, hamarosan elfojtotta. Az intézet ugyanis még júliusban 200 mázsa szenet raktározott be a pincébe. A pincén azonban nem voltak szelelő lukak és a szén magától­ meggyulladt. Az intézet szolgája, Dudás Ist­ván vette észre, hogy a pincéből füst tör elő és a szénrakás egy része parázslik. A tűz­oltók 60 hl. vizet locsoltak rá, mire a tűz kialudt. A kár jelentéktelen. A forró paradicsomban halálra ip üt egy 3 éves alskrámj. Megrendítő szerencsétlenségről ka­pott távirati értesítést a kir. ügyészség. A jelentés arról számol be, hogy napokkal ezelőtt Oláh István városföldi lakos 3 éves Emilia lánya a forró paradicsomba esett s halálra égett­ A szerencsétlen kis­leány napokig szenvedett borzalmas égési sebeiben, míg meghalt. A mai nap folyamán Kenyeres vizsgá­lóbíró kiszáll a helyszínre, hogy a felelős­ség kérdését tisztázza. Mustot ittak a legények, mégis halálos befejezést nyert a ku­­koricafosztás. Az egyik legénynek lábában vágták el a fő­ ütőeret és menthetetlenül elvérzett. Kenyeres János vizsgálóbíró tegnap délután Ladánybenére szállt ki, ahol egy halálos végű kukoricafosztás ügyében foly­tatta le a vizsgálatot­ Vasárnap este Sárik István gazdálko­dó tanyáján kukoricafosztásra gyűlt össze a környék fiatalsága. A legények mustot ittak, azonban ettől is csakhamar emelke­detté vált a hangulat s megkezdődtek az évődések, amelyek, mint most is, rend­szerint súlyos befejezést nyernek. Bedna­­rik Lajos 24 éves legény került szóvál­tásba a hasonló korú Beszédes Ferenccel. A szóharc azzal végződött, hogy Bedna­­rik előrántotta zsebkését és Beszédes lá­bába vágta kétszer. A második szúrás olyan szerencsétlenül érte a legényt, hogy elmetszette főütőerét és menthetetlenül elvérzett. A vizsgálóbíró Bednarikot letartóz­tatta s beszállíttatta a törvényszék foghá­zába. KECSKEMÉTI KÖZLÖNY 1930 október 1. lehetetlen állapotok a cigánypárosban. A Személy­onyozó Bizottság szemléje. — Kiásott Koponya- és embercsontok kezemen a megnyitott sírokban. — Planírozni kellene a rég! „gödrös temetői." A cigányváros nagyobb hatósági ellenőrzése szükséges. A Szegénygondozó Bizottság szomba­ton délután szemlét tartott a hivatal gon­dozottjai között. Szőke Gyula, a szegény­­gondozás fáradhatatlan ügyvezetője, vitéz Szathmáry Kálmán és a szegénygondozó nővér ültek kocsira, hozzájuk csatlakozott a Kecskeméti Közlöny munkatársa is. A Zsinór­ utca és a cigányváros meg­tekintése volt soron. Az ember csak igy, házról-házra járva látja, mennyi eltakart nyomort hozott nap­világra a szegénygondozás emberfeletti munkája. Az áldozatos munka sok köny­­nyet letörölt. Több pénzzel azonban töb­bet lehetne elérni s erre feltétlenül szük­ség van. Aki látja azt a­­szörnyű nyomort, amely a város némely részén uralkodik, az belátja s megérti a Szegénygondozó kérő szavát. S aki látja a nyomorból ki­emelt embertestvéreink hálától csillogó szemeit, az átérzi a szegénygondozás mély­séges jelentőségét. A sok nyomorban sok a betegség. A gondozó nővérek enyhítenek, amit tudnak. Felmerült az az eszme a bizottságban, hogy a város szervezzen egy orvosi állást a szegénygondozás számára. Akadna neki dolga, attól nem kell félni. Közel van a Cigányváros. Odakanya­rodik a kocsink. A cigányvárosban ázsiai állapotok vannak. A szemleútról írva lehetetlen megem­lítés nélkül hagyni a cigányvárosban ta­pasztalható szörnyű állapotokat. A cigány­­város helyén valaha az úgynevezett göd­rös temető volt. A régi sírokat a cigányok kiássák s koponyák, lábszárcsontok, rot­hadó koporsódarabok kerülnek fel. A ko­ponyákkal olyan kegyeletgyalázó dolgok történnek, amik nem bírják el a nyomda­­festéket. A cigányváros környéke feldúlt ho­mokbányához hasonlít. Itt planírozni kel­lene. Némelyik gödörbe szemetet horda­nak kocsiszámra. Hihetetlen a bűz és pi­szok. Rengeteg gyerek. Minden nő karján egy-egy csecsemő. Kevés a törvényes há­zasságban élők száma­ A kémények kan­tákból és lábasokból készültek. Akadt a bizottság olyan családokra, amelyek engedély nélkül telepedtek le, nincs foglalkozásuk s abból élnek, hogy «kijárnak a tanyákra». A gyermekeken sú­lyos, vérbajos betegségek nyomai. A put­rik lehetetlenül építve melegágyai a leg­borzalmasabb nyavalyáknak. Elhanyagoltság, züllés nyomai minden­ütt. Erélyesebb hatósági intézkedésekre van szükség. A bizottság a gondozottjait nézi sor­ba. Ezek laknak a legnyomorultabb vis­kóban, anyák 6— 8 gyermekkel és meghalt a férjük. Ezeket kell istápolni a hivatal­nak. A cigányvárosi állapotokról hivatalo­san is megy jelentés a hatóságoknak. Kétezer látogatója volt eddig az iparos tanonc és segédmunkaidő tiltásnak. Igen nagy sikere van a rajzkiállításnak is. Az iparos tanonc- és segédmunkaki­­állítást hétfőn is egész nap igen sokan lá­togatták. Mintegy 400 jegy kelt el s a lá­togatók száma így két nap alatt elérte a kétezret. A nagysikerű kiállítás megrendezésé­ért dicséret illeti az Ipartestület elnöksé­gét, hivatalát és elöljáróságát, az iparos­tanonciskola igazgatóját, tanári karát- A rajzkiállítás rendezésén különösen Balázs Sándor dr. és Imre Gábor, továbbá vitéz Almássy Sándorné és Bartha Juliska fá­radoztak sokat. A díszteremből nyíló két kisebb terem az iparostanonciskolában folyó magas színvonalú munkának pompás tükre. Száz és száz rajz nyújt ízelítőt a kecskeméti tanonciskola nö­vendékeinek gyönyörű haladásáról. A legnagyobb dicséret hangján emléke­zünk meg­­a tanárokról. Sztankay Lajos a la­katosipari szakrajzot, Imre Gábor a szobafestő, címfestő, fodrász, nyomdász szakrajzot, Ba­lázs Sándor dr. az építőipari, faipari, kőfa­ragó, női kalapos, hölgyfodrász szakrajzot ta­nítja. Vitéz Almássy Sándorné, Bartha Juliska a női szabók, Szabó Irén a női szabók és női­­kalaposok szakrajzát tanítja. Demcsák Endre a fémipari csoport, Annak F. Szabó János az építőipari téli tanfolyam szakrajzát tanít­ja, Leviczky Oreszt fodrászokat, Gáspár Ár­pád cipészeket és szabókat tanít. Szunyoghy Farkas I. oszt. szabókat, Makáry István I. oszt. lakatosokat, vitéz Parragh Károly I. o. cipészeket, Megás József vegyes faipari, Szabó Gyula vegyes fémipari csoportot tanít szak­rajzra. De szorgalmukért, előrehaladásukért a leg­nagyobb dicséret illeti a tanulókat is. Kiemelkedő rajzolók: Épitőipari III.—IV. osztályból Bálás Ist­ván, Fekete József, Virágh István, Dékány Pál, Varga Gergely. Épitőipari II. osztályból Dunai László, I. osztályból Juhász Balázs. A faipari I. osztályosok közül Kőrös Mi­hály, II. osztályból Fekete János, III-ból Kéri József, Révai Bertalan, Bálint Gergely. Fémiparos tanulók közül az I. osztályból Koók Mihály, II.-ból Dugár János, III-ból Könyves Mihály, Szabó Antal, Lakatos Imre. A III. oszt. lakatosok közül Tiringer La­jos, Szili Imre, Somodi László, Vörös Sándor, Bartus Gyula, Tasi István. A kőfaragók közül: Ballabás Ferenc, Stau­­dinger Rezső, Nyúl Tóth Pál. Az I. osztályos cipészek közül: Bende Mi­hály, Végh László. A II. osztályból Silmigla András, a III—IV.-ből S. Bakos János, Méhes Lajos. A IV. osztályos faiparosok közül Kardos Mihály, Kovács Sándor, Szalai Sándor. Az I. oszt. szabók közül Héjjas Dezső, a­ III.ból Czimer Mihály, Gömöry Sándor, a IV.­­ből Fodor József, Macska Ignác, Lázár Sán­dor. A szobafestők közül: Raskó István, Sebőki István, Sallay Gergely, Szűcs Sándor, Bódor Sándor. A kárpitosok közül: Szőke Ferenc, Kovács László, Fazekas Károly. A címfestők közül: Szabó József, Csillag Dezső, a nyomdászok közül: Varga Zoltán, Baranek József, Rand Miklós, a borbélyok közül: Varga László, Csáky Pál. Igen sok ügyes tanuló van a lányok közt is. Női kalaposok közül kiemelhető: Kara Jusz­­tf, Regedei Teréz, Katona Juliska. Órás, éksze­rész: Kiss Sarolta. Hölgyfodrász: Méhes Mária, Szűcs Mária, Bor­ka Sári. Női szabók: Magyar Sári, Fehérvári Mária, Sztolár Irén, Híngyi Szilvia, Csibra Aranka, Csibra Mária, Bucsi Malvin, Végh Sári, Bocskay Ilona, Stróbl Éva, Fekete Ilona. Szépek Kiss István felsőipari hallgató (volt tanonciskolai növendék) építőipari rajzai. Külön kell megemlékezni és pedig nagy dicsérettel a «Szilágyi Erzsébet» leánycserkész­­csapat kiállításáról. (Vezetőik: vitéz Almássy Sándorné és Szabó Irén). Munkáikkal kitűn­nek itt főként Kiss Sári és Méhes Mária, de rajtuk kívül igen szép dolgokkal szerepelnek: Szűcs Mária, Németh Ilona, Kerekes Sári, Sára Mária, Kovács Irén, Szabó Teréz, Nagy Récsi, H. Kovács Mária, Tóth Kovács Teréz, Gyar­­mathy Mária, M. Kiss Manci, Sólyom Ilus. MOZGÓKÉPSZÍNHÁZ HETI MŰSOR: Kedd—Szerda: Nincs előadás. Csütörtök—péntek: Párisi divatkirály. — A legyőzhetetlen. Szombat—vasárnap: Asszonyok, akijéről mindig beszélnek. — A köd foglyai. MILYEN IDŐ VÁRHATÓ? A Meteorológiai Intézet déli jelentése: Változékony, hűvös idő várható sokhelyütt­esővel.

Next