Kecskeméti Lapok, 1869. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1869-10-09 / 41. szám
Második évfolyam, 41. szám. October 9. 18M. KECSKEMÉTI LAPOK ( X Ismeretterjesztő hetilap. Előfizetési díj: Előfizetési pénzek és hirdetmények elfogadtatnak Hirdetési díjak: Negedévre...................................................1 frt 50 kr. Galla Fülöp könyvkereskedésében Kecskeméten. - Hir- 5 hasáboS petit Sörért’ e^Szeri hirdetésnél 5 kr.; -több-Félévre..............................................................3 „ — „ szeri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. .. . . „ detések ezenkívül fölvétetnek még M. Zeisler hirdetési t.Tesz erre.................................................... „ „ ..... ... . ... .. .. „„ „ A nyilttéríven való közlemény 3 hasábos soráért 10 kr Megjelenik e lap hetenként egyszer, Szombaton, irodájában. (Pest, Király utcza 60. sz.) számittatik. Előfizetési felhívás „Kecskeméti Lapok“ tisztelt közönségéhez. Lapunk egy éves pályáján egyetlen szám sem jelent meg, mely tüzetesen helyi érdekeinket s legégetőbb napi kérdéseinket ne tárgyalta volna: egy „helyi lap“ hivatását eképen hittük leginkább betölteni s azt a rendelkezésünk alatti erővel igyekeztünk is teljesíteni. Alig hinné az ember, ha valóságban tapasztalnia nem kellene, mennyi ellenséges elemmel kellett ez egy év alatt megküzdenünk, annálfogva nyíltan bevalljuk, hogy az első év kitartása valóságos erkölcsi és anyagi áldozatunkba került, mert nemcsak a kezdet nehézségei súlyosították e Lapok pályáját, hanem azok is, kiktől teljes joggal támogatást vártunk volna, elvonták tőlünk segélyüket, sőt némelyek minden indokolható alap nélkül Lapunk ellen izgatni meg nem szűntek. Hisszük, hogy jövőben mindez elmarad, midőn sok tekintetben új átalakulás küszöbén állunk , s midőn helyi viszonyaink fejlesztése minden jóravaló polgár közreműködését igénybe veszi, erősen hisszük, hogy városunk minden értelmes polgára kezet fog velünk, városunk és vidékünk felvirágzására, a szellemi és anyagi haladás előmozdítására, mert közös cél, közös jólét elérhetésénél véleménykülönbség lehet ugyan az eszközök megválasztásában, de a siker kivívásánál egy értelem és egy akarat fog vezérelni mindnyájunkat. Politikai kérdések vitatásába jövőre sem bocsátkozunk, de a közművelődés, gazdászat, ipar és kereskedelem terén reánk vonatkozó egyetlen mozzanatot sem mellőzendőnk, mert azokat saját viszonyaink alkalmazásával fejtegetni , elengedhetetlen hivatásunknak tekintjük. Lapunk előfizetési díja marad a régi, úgymint házhoz hordatással vagy postán küldéssel negyedévre..................................1 frt 50 kr. félévre.......................................3 „ — „ egész évre..................................6 „ — „ Annálfogva kérjük a t. közönséget, hogy ez évnegyed lejártával további megrendeléseit Gallia Fülöp úr könyvkereskedésében megtenni méltóztassék; tisztelt munkatársaink pedig becses közreműködésükkel lapunkat elősegíteni szíveskedjenek. Szerkesztőség. Teendőink városunk érdekében. Lapunk olvasói e czimű szentiványi ének hosszadalmassága czikk sorozatainkat hihetőleg már mégis unták, de nem tehetünk róla, mert ez is annak legbizonyítóbb jele, hogy nagyon sok még mit szellemi és anyagi előrehaladásunk, és városunk felvirágzása érdekében tenni múlhatlanul kötelességünk, mert még nagyon de nagyon sok az még a legszükségesebbek közül is, minek még hijával vagyunk; — és mi legyünk bár még unalmasabbak, nem szűnünk meg polgártársaink figyelmét azokra újból és mindaddig felhívni, még figyelmeztetésünknek előbb vagy utóbb némi hasznát nem látjuk. Mi is azon igen praktikus ref. lelkészszel tartunk, kihez midőn hívei egy alkalommal egész ünnepélyes küldöttséggel járultak azon kéréssel, hogy miután az igen tiszteletes úr minden ünnepnapokon már 20 év óta ugyanazon beszédeket tartotta, legyen szíves már egyszer másról beszélni, mert már a hívek mind tudják és ismerik minden ünnepi beszédét. Nagyon, helyes, hogy kigyelmetek már mind megtanulták beszédeimet, felelt a tiszteletes, mert éppen azért mondom azokat, hogy kigyelmetek megtanulván akként cselekedjenek . . . tehát mondja el bíró uram a pünkösdi beszédemet. Hiszen úgy még nem tudom, hogy el is tudjam mondani, felelt a küldöttség feje. No, ha még bíró uram sem tudja, hogy tudnák a többi híveim, ugyanazért addig mondom azon beszédeimet, még figyelmetek mind meg nem tanulják. Tehát én is addig nem szűnöm meg polgártársaim figyelmét teendőinkre felhívni, míg azok egy része legalább életet nem nyer. Tudom én, hogy nagyon sok idő kell még nekünk, hogy városunk mind azt megszerezze, és magát mindazzal ellássa, miket akár vagyonossága, akár lakossága nagy számánál fogva megkövetelhetne és megérdemlene, — és ennek azon végtelen közöny az oka, melylyel lakosainak nagy része, és azoknak átalános többsége, kikre a kivitel vagy kezdeményezés volna bízva, viseltetnek közügyeink iránt. Az egyik mindenre azon feleletet adja, hogy nincs miből. A másiknak a legkisebb gondja is nagyobb városunk közügyeinél. A harmadik a másiktól várja a sült galambot. A negyedik, ki maga mit sem tesz, gáncsolja és akadékoskodik a munkálni akarók cselekvényében. De ezen dolgok sokáig így nem maradhatnak, nem szabad így maradniok. A múlt évben a közlegelőkön járó jószágok legeltetési díjja úgy határoztatott meg, hogy a közlegelőkbe fektetett tőke 6-tos kamatja és az évi adója vettetett ki, és így a közönség semmi hasznot nem vett a jószágtulajdonosoktól a legeltetésért. A folyó évi május 24-én tartott közgyűlésben pedig, mivel a tavaszszal a közlegelők nem valami dús legelőket ígértek, még a múlt évi legeltetési díjból is 5000 forintot engedtetett le. Ezen eljárást nincs szándékunkban a legkevésbbé sem gáncsolni, sőt nagyon helyesnek tartjuk, hogy oly mostoha időben mint a termesztő gazda közönségünkre e folyó év is volt, a közönség méltányos is tudjon lenni. És az 1863. és 1866-ks évek után kétel- kedőket nagyon is meggyőzték arról, hogyha nálunk rosz körülmények közt van a gazdaközönség vagy ínség van a gazdára, nagyon érzékenyen sújtja az városunk lakosságát, de különösen a munkás és kézműves osztályt. Nem lehet tehát a gazdaközönségnek tenni szokott kedvezményeket irigyelni. Azonban a többi lakosok sem mostoha fiai városunknak és azoknak is joguk van megkövevetelni, hogy az ő érdekeikben is tegyen a közönség valamit. És ahol még a jogosan és méltányosan megszabott árból is 5000 forintot lehet elengedni, ott nem lehet azon kifogással elodázni valami szükséges életbe léptetését, hogy nincs pénz, mert ott bizonyosan van, ott kell lenni. Városunk közönségének évenként kiváló gondoskodásának tárgya szokott lenni, hogy a közlegelőkön vannak elég számú kutak és hogy azok jó karban vannak-e? Hogy a lakosság számára van-e elég jó és iható vizű kutunk, csak igen csekély gond szokott rá fordíttatni, — ez évben többnek csináltatása elhatároztatott, egy el is készült fél év alatt, a másik és a harmadik is csak elkészül a mostani nemzedék életében . . . talán. Évenként nagy érdekeltség van a közönség intézkedéseiben aziránt is, vannak-e elég tiszta vizű és jó karban levő birka usztatóink .. nagyon helyes, mert erre szüksége van a birkatartó közönségünknek. De volt-e valaha tanácskozás tárgya azon kérdés, hogy tán a lakosságnak is szükséges lenne egy közfürdőhelyet felállítani. Vagy tán nincs is szüksége a lakosságnak a fürdőre? De bizony van, mert az életszükség az egészség fentartásához múlhatatlanul megkívántatik, hogy fürdőhelyünk legyen, — és pedig közfürdőnk. De erre eddig semmi figyelmet sem fordítottunk, pedig a természet megmutatta, hogy igen alkalmas és egészséges közfürdőt lehetne nálunk előállítani az úgynevezett széktóban, csak akarnunk kell. Megmutatta Szabadka, hogy mit képes a szorgalom és kitartó akarat eszközleni, — a palicsi tóval, melynek szinte nincs bővebb vize, mint a mi Széktónknak, mert az a száraz évek 7 ) .*