Kecskeméti Lapok, 1869. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1869-10-23 / 43. szám
Második évfolyam 43. szám. October 23. 1869. KECSKEMÉTI LAPOK. Ismeretterjesztő hetilap.------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 Előfizetési díj: Előfizetési pénzek és hirdetmények elfogadtatnak Hirdetési díjak: Negyedéve..........................................................1 frt 50 kr. Galya Fülöp könyvkereskedésében Kecskeméten. - Hi- 5 hasábos petit sorért’ egyszeri hirdetésnél 5 kr- ~több" Félévre......................................................................3« — * szeri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik.rdetések ezenkívül fölvétetnek még M. Zeisler hirdetési Egész évre............................................................................................................o . n . ..... ... . .. A nyilt térben való közlemény 3 hasábos soráért 10 kr Megjelenik e lap hetenként egyszer, Szombaton, irodájában. (Pest, Király utcza 60. sz.) számittatik. _ _____________________________________________!? Visszapillantás. Kecskeméten vagyunk — és saját házunk előtt söpörgetünk. Tizenöt év előtt, midőn a kajtár, zsandár és fináncz mindnyájunkat egyiránt lenyűgözve tartott, olyannyira egyetértők voltunk, hogy az egyenlőség és testvériség elvét ha talán sem azelőtt, sem azóta nem is, de akkor bizonyára teljes mérvben ránk lehetett alkalmazni; csak egyetlenegy ellenségünk volt___, hanem ennek aztán mindnyájan közös ellensége voltunk. Anyagilag nyomasztó volt ez idő; de szellemileg annyiban vigasztaló, hogy megértettük egymást és összetartottunk; a mostaninál minden esetre jobb, mert akkor nem czivakodtunk. Tiz év előtt véres háborúja volt azon birodalomnak , melybe minket magyarokul erőnek erejével beolvasztani törekedtek, — és megtörtént az, ami hallatlan a világtörténetben, hogy nem tekintve kétszázezer rokonunk veszedelmét, osztatlan áhítattal imádkoztunk a mindenség urához a végett, hogy saját uralkodónk hadai tönkre jussanak, — mert győzelem esetében még roszabb sors várt volna reánk. Keserves idő volt lesz ez, de megnyugtató, mert nem tudtuk feledni azt, hogy magyarok vagyunk. Három, négy, öt év előtt mindnyájunkat egyesített a terméketlenség közös nyomora: megosztottuk sovány falatainkat az éhezőkkel, s félretettük még a politikát is, hogy minden erőnket kivétel nélkül a köznyomorenyhítésére fordíthassuk. De ami közvetlenül ezután következett, födjük el azt az éj sötét fátyolával, hogy arra vissza se gondolhassunk, mert a jövő nemzedék bús fia e korszak szomorú történetét szánakozással fogja Kecskemétről megírni. Egy év előtt, — igen, egy év előtt, — ama szomorúságos viszonyok közt indultak meg a „Kecskeméti Lapok.“ A múlt évi 1-főszámban említettem már, hogy egy népszerű helyi lap alapítását öt év előtt én indítványoztam, de a városi községhatóság részéről szükségesnek beismert és elfogadott indítványom az országos kormányszék előtt hajótörést szenvedett. Midőn egy év előtt egy közjóra törekvő polgártársunk által e lap megindíttatott, kész örömmel üdvözöltem azt: első fél év alatt főmunkatársa voltam, utóbbi fél év alatt a szerkesztést is vezettem, — részemről alig kimagyarázható lelki küzdelemmel hatolva át a lap ez egy évi pályáján. Most elvégre, az előbbi 42-dik szám homlokán megjelent nyilatkozat szerint, a szerkesztői felelőség is rám ruháztatott. Nem akarok krónikát írni, de a fentebbieket meg kellett említenem. Nem akarok rekriminálni, de némely közbejött eseményeket el nem hallgathatok. Alig indult meg e lap, a tekintélyes fővárosi férfiak kinyilatkoztatták felőle, hogy megkezdett irányánál helyesebbet alig választhatott volna, mert az időnkint fölmerülő, de mint a buborék csakhamar eltünedező politikai napi kérdésekkel foglalkozó vidéki lapnak jövője nincs; lapunk azonban kizárólag helyi érdekek fejlesztésére lévén szánva, azonkívül, hogy e nagy város és vidékének nélkülözhetlen közlönyét képviseli, a községi népélet és mozgalomra nézve majdan valaha e város és vidéke történetírója számára megbecsülhetetlen adatok bányájává leend. E lap czélja, iránya s hivatása erős színezettel lön jelezve, megindulása után megjelent legelső számaiban közlött czikkekben; legérdekesebb közleményei ugyanazon irányt folyton meg is tartották, mert azokban mindig a város legérdekesb napi kérdései voltak fejtegetve, és erkölcsi és anyagi haladásunk főkellékei, a népnevelés, ipar, kereskedés, gazdászat és rendészet voltak vitatás tárgyai. A meddő politikai kérdések, átalában a politika teljesen ki volt zárva, — s ámbár voltak esetek, midőn külső behatás egész súlyával vonatott e lap politikai szédelgések tárgyalására, — e sikamlós térre lépéstől folyvást óvakodott. És ennyi jó akarat, ennyi erő- és időpazarlás mellett váljon e lap elérte kitűzött czélját? Nem! — . Egyesíteni akarta e lap a városnak politikai meddő viták által pártokra szakgatott legjobb erőit. De nem sikerült. Egyesülésre, összetartásra, egyetértésre hívta fel a város minden polgárát, egyletét, intézetét. Ez sem sikerült. Hivatkozott az ősök egyetértő szellemére, a történelem lapjaira; példákat állított elő múltból és jelenből a közjó előmozdítását feltételező polgári erényekről. Mind hiában.-------Megjegyeztetni kérem, hogy nem rekriminálok , hanem tiszta igazságot írok. Mindig bűnös volt e lap. Első bűne volt, hogy alapítója és szerkesztője folyvást az úgynevezett jobboldali pártból vállalkozott. Második bűne volt, hogy állítólag sok érdeket bántott, sok embert megsértett, sok ellenséget támasztott maga ellen. Mindig bűnös volt e lap. Ha elhanyagolt községi intézmény javítását, helyreállítását, vagy alapíttatását szorgalmazta, csak azért is bűnös volt, mivel azt éppen e lap merészelte. Bűnös volt ha valamely hanyag tisztviselőt figyelmeztetni, vagy megróni bátorkodott, mert mi kecskemétiekül még nem birtunk annyira haladni, hogy csak egy jó, ügyes és szorgalmas tisztviselő személyét és állomását tartanánk szentnek és sérthetetlennek. Azt azonban senki sem tagadhatja meg e laptól, hogy fenállása óta mindig szem előtt tartotta kitűzött czélját: a város közjavának sikeres előmozdítását; az ellene felhozott vádak tehát nem voltak igazságosak. • Sőt nagy hibája volt e lapnak a kímélet és gyengédség, melylyel még nyilvános ellenségei irányában is viseltetett; mert ha ellenségeivel összeágaskodik és nyíltan politikai szint vall, valóban több sikert arat. De uramfia! hát mi köze ahhoz a politikai hitvallásnak, hogy Kecskemét város közjavát, szellemi és anyagi felvirágzását melyik polgár indítványozza, szorgalmazza, vagy épen kötelességszerüleg és tényleg előmozdítja, — legyen az katholikus, református, evangélikus, keleti vagy mózes vallású ? Politikai vagy vallási meggyőződéssel mindenik önálló gondolkozású embernek bírnia kell. De az egyházi hitvallásról szintúgy, mint a politikai hitvallásról csak azt mondja a magyar ember, hogy minden vallás jó vallás, csak egyedül a kárvallás a rosz vallás. Tehát a jobboldali vagy baloldali politikai hitvallás sem többet sem kevesebbet nem jelent magyar nyelven, mint azon benső meggyőződést, melyet a katholikus, református vagy egyéb hitvallás nevezetével kifejezni szoktunk. Háromszáz év óta soha sem történt eddig, hogy Kecskeméten akár a katholikus, akár a református hitvallás hívei külön és csak egyedül az egyik vagy másik rész kizárólag magának tulajdonította volna a város közügyeinek sikeres vezetését, és hogy amegnevezett kétféle hitvallás közül valamelyiknek hívei tömegesen visszavonultak volna legszentebb polgári kötelességeik teljesítésétől, és azt soha meg nem bocsátható közönyösséggel a másik félre hagyták volna. Mit mondjunk tehát akár a jobboldal, akár a baloldal politikai hitvallását követő polgártársaink azon nem helyeselhető eljárására, hogy egyik fél a másik félnek minden lépését roszalni, gúnyolni és gyanúsítani szokta ?! Mit mondjunk arra, hogy egyik fél a másiktól magát rideg átalkodottsággal elbástyázza, s a legszentebb községi ügyet veszendőbe menni hagyja inkább, mint a másikkal egyetértőleg intézkedjék, — bár a politikai nézetnek az egészben se hire se hamva ?! Biz erre semmi jót sem mondhatunk.