Kecskeméti Lapok, 1870. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1870-01-01 / 1. szám
Harmadik évfolyam. 1. szám. Január 1. 1870. rmorriffiipi i idal helybeli, házhoz hordva: Mg lg ■ m. E# ■■ |1 || 1| M ■ ■ 11 ■■■■ H# vagy terjedelmes hirdetések Negyedévre . . 1 frt. 50 kr. plofan H TOk Ri |g|l Sm M S| H pR I | nél árleengedés adatik. MjInMjIiiJj 11 Mim. IM- Előfizetési pénzek elfogadtatnak GalliaFülöp | I l ■ i rr I i ■ | Kecskeméten. — Hirdetések ezen-S 0““6” Kecsk Ismeretterjesztő hetilap. Előfizetési fölhívás. Tisztelettel fölkérjük előfizetőinket a lejárt előfizetéseiket megújítani s azok mellé újakat szerezni, figyelmeztetvén egyúttal, hogy megrendeléseiket lapunk jövő folyamára mielőbb megtenni sziveskedjenek, hogy a lap szétküldésében felakadás ne történjék. Előfizetési dij: postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva. Negyedévre . . 1 frt. 50 kr. Félévre . . . 3 „ — „ Egész évre . . 5 „ — „ Nyilatkozat. Pár héttel ezelőtt szives volt a „Kecskeméti Lapok“ kiadó részvénytársulata a nevezett lap felelős szerkesztőéül fölhivni, midőn is azon reményben, hogy a télen át Kecskeméten maradhatok, s igy elegendő időm leend a lap pontos és lelkiismeretes vezetésére , megigérem, hogy a szerkesztést s a •V’í.’-i' -,..11 .1.. ..„„„Ve*. tiia^vtuixtu r uncUanuvm . »motiou.ii e napokban a budai m. k. pénzügyigazgatóság megkereső levelét vettem, melyben értésemre esik, hogy a n. m. m. k. Belügyminisztériumtól nyert hivatalos állásomat haladéktalanul s huzamosb időre el kell foglalnom, miért is legalább egy időre a szerkesztés átvétele reám nézve phisicai lehetetlenség. Midőn tehát a t. részvénytársulatnak bennem helyzeti bizodalmát ezennel megköszönvén , a szerkesztői állás elfoglalását halasztom el, egyúttal értesítem a t. közönséget, hogy a „Kecskeméti Lapok“ egy ideig még az eddig is fáradhatlan buzgalommal működött veterán írónk, Hornyik János úr felelőssége mellett fognak megjelenni. Kecskemét, 1870. Jan. 1. Madarassy László: Még egyszer a népszámlálás! Mikorra e sorok világot látnak, alig két huszonnégy óra választ el bennünket a naptól, melyen a népszámlálási törvény végrehajtása , országosan, egyszerre kezdetét veszi. Mi valánk elsők , kik e lapok útján legelőször szóltunk a népszámlálásról, és nem tartjuk feleslegesnek, hogy e fontos tárgyat még egyszer szőnyegre hozzuk. Sok okunk van rá, hogy nemzetünk e közös ügyét, — melynél a politika nem választ ,• — nem választhat sem jobbra, sem balra: az utolsó órában mindenkinek, ki magát igaz és hazáját szerető magyarnak vallja, szivére kössük. Fog-e sikerülni, hogy számunkat, erőnket s tehetségünket tisztába hozzuk? egyetlen kérdés ma minden értelmes és jógondolkodású hazafi előtt. A felelet rá egyszerű, világos. Ha az értelmiség elkövet minden tőle telhetőt, a végrehajtás elibe taluló nehézségek el fognak enyészni, és a nagy mű, mely édes hazánk állapottani viszonyait—eddig még nem láthatott világításban fogja elénk tüntetni, bizonyára sikerülni fog. Örömest hiszünk a jó eredményben, s azért nem engedhettük el magunknak ez utolsó alkalmat, hogy a népszámlálás körül még mindég előforduló téves nézetek s balhiedelmek tisztázását s eloszlatását meg ne kíséreljük. Kötelességünknek véljük ezt tenni annyival inkább , mert azon intézkedéseket, mik helyben a nép fölvilágosítása körül történtek, anélkül, hogy érte bárkit vádolni akarnánk, nem tartjuk elégségeseknek. — Kiosztatott ugyan több ezer példányban egy hirdetmény, melyben a népszámlálás fontossága hangsúlyoztatva, s mindazon büntetések elősoroltattak, melyek érni fogják azon polgárt, ki az összeírást viszonyai eltagadásával hiányossá teszi, vagy épen meghiúsítja, de a nép közt uralkodó téveszmék eloszlatására nézetünk szerint semmi sem történt a hatóság u.,u~ 1 „ 4 V4. A. V. » » * jS» J A A4 . w , v i.Vt-liU h.i U. } ^ j l* mostani nemzedék — a legerősebb politicai gyflölség átkos éveiben— 1851. és 1857-ben foganatosított népszámlálás emlékének nyomása alatt, sehogy sem tud megválni gyanúja s bizalmatlansága szülte azon eszméjétől , hogy a népszámlálás végrehajtása csak azért történik, hogy annál jobban megadóztathassák a népet. E hiedelem ugyan, hála istennek, minden igaz alapot nélkülöz, mert még soha a világon népet megadóztatási czélból nem írtak össze, s összeírni nem is fognak, de ki tehet róla, hogy említett népszámlálásokkal, az ötvenes évekbeni adóemelések ideje történetesen összeesik. Van-e rajta csodálkozni való, ha az egyszerű nép, ki összefüggésben látta, és még most is úgy látja, s annálfogva adóemelésre irányzottnak hiszi ez országos népszámlálást is? Az lenne a csodálatos, ha találkoznék ember, ki ebben valami csodálkozni valót fedezne fel! És ez irányban, fájdalom! alig történt valami, legalább kellő mérvben semmi sem történt. Az egyházi szószékről nem hirdettetett, vagy csak az utolsó napokon szándékoltatik hirdettetni, a népszámlálás fontossága és üdvös volta, pedig tudjuk, hogy a nép utoljára is a paptól hallottakat hiszi el leginkább. Tizedgyűlések sem tartottak, pedig az is nagyon jó hatással leendett népünkre, ha látja, hogy azon tisztviselők, kiket meggyőződése szerint ő emelt tisztes hivatalokra, lelki meggyőződésök után indultan követnek el mindent, ily országos fontosságú közérdekű ügy népszerűsítésénél! E körülmény valóban elszomoríthatná mindnyájunkat, ha egy más körülmény a legszebb reményekre nem jogosítana bennünket. Az egyes csoportok megszámlálásával megbizott ügynökök mindannyin értelmes derék tisztviselők, vagy művelt magán egyénekből állanak, kik az ügy szentségétől áthatva, önként jószántukból vállalkoztak a nagy művelet foganatosítására. Minden mulasztást helyre hozhatnak ily férfiak, csak a szegény néptől a jól alkalmazott magyarázatot ne sajnálják. Ez urak között nincs, ki a népszámlálás nagy jelentőségét igen jól ne értené; s valóban, már a gondolat is fáj , hogy netán találkoznék, kinél buzgalom s jóakarat a kellő ildommal hiányoznék, a népben élő téveszmék által a népszámlálás foganatosítása elé gördített nehézségek elhárítására! Erős az én hitem, t. ügynöktársaim , hogy az előforduló akadályokat, bárhonnan jöjjenek is, le fogják győzni s az ügy sikerét veszélyeztetni sehonnan sem engedik. A számlálás foganatosítására tett előkészületek is — minélfogva az a viszonyokat ismerő magán polgárokra bízatott — siker I»-«.*: , ■ InoniA_______„ Lapjaink pártkülönbség nélkül melegen karolják fel ez ügyet s hangsúlyozzák, hogy sikertelenség esetén intelligenciánk nyomorúságos voltára vonhatnának bizvást következtetést. És ez szent igaz! A kormány csak az előkészületeket tévé meg, a kivitelt a polgárok autonóm tevékenységének hagyá fenn. Ha tehát eljárásunkat siker nem követné, „a szomorú kudarc egyedül és mindenek fölött nemzetünk intelligentiáját érné, mely az ügy keresztülvitelét magára vállalta.“ Mellünket verve kérkedünk sokszor politikai érettségünkkel s az összehasonlításnál kényesek vagyunk magunkat mindjárt az angolokkal hasonlítgatni: ugyan mit fognánk önmagunk mondani, ha a népszámlálás mi- rattunk hiúsulna meg? A kir. kormány bátran ránk bizás kezeink közé tette le a népszámlálási törvény foganatosítását akkor, midőn kormányközegekkel pontosan és biztosan végrehajthatta volna! Nem a legnagyobb bizalom jele-e ez kormányunk részéről hazánk értelmisége irányában? Igenis az, s rajtunk a sor megmutatni, hogy e bizalmat megérdemeltük. Föl tehát munkára barátim; segítsünk nemzeti kormányunknak hazánk érdekében tett minden munkájában; segítsünk most különösen, midőn oly törvény foganatosításáról van a szó, melyet országgyűlésünk pártkülönbség nélkül egyhangúlag szavazott meg, melytől állapottani viszonyai felderítését várja hazájának minden értelmes hű fia! Boódor Sándor. —