Kecskeméti Lapok, 1870. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1870-06-11 / 24. szám
így van ez a jog-s államszolgálat terén is. Éspedig azért, mert a jog- és államszolgálat külön ágai csakúgy, mint bármely más foglalkozás egyes részei, különböző műveltségi fokozatot kívánnak. A falusi jegyző még nem alkalmatlan hivatala betöltésére, habár talán a pensilvaniai vagy auburni rendszerről nevén kívül egyebet nem tud is. Senkinek sem jut eszébe kárhoztatni valamely városkapitányt csupán azért, mert ideje, alkalma, vagy hajlama hiányzott a közrendészet alapját, rendszerét s czélszerít alkalmazását Mohi műveiből tanulmányozni. És hogy állításaimat példákkal túl ne terheljem, — aligha hagyná el valaki egyébként megbízható ügyvédét, mert kérdéseire a Sachsenspiegelről vagy Repgoin Eyke személyiségéről mit se tudna felelni, — vagy épen állítaná, hogy a domesday-book-nak, s az Ohmoknak nevét sem hallotta. Azok, kik fölhozott okaim ellenében a túlságos verseny korlátozásának szükségességén kívül még a szakképzettségre, mint korunknak valóban elutasíthatatlan követelményére hivatkozva óhajtják a négy éves jogakadémiai tanfolyamnak, a jogtudori szigorlatok letevésének, s három—öt évi gyakorlati idő kitöltésének kötelező erőre emelését, — feledni látszanak, hogy mindezek, ha nem egyes kivételeket, hanem az egész joghallgató ifjúságot veszszük úgy, amint van, a szakképzettség megszerzésére nem hogy sikeres eszközt képeznének, sőt akadályul szolgálnának. A szakképzettség újabb idő jelszava, mióta t. i. nemhogy az összes tudományokat, de még a különfélék egyes ágait is röviddé vált az emberi élet utolsó rejtekeikig átfürkészni. Alatta nem értek sem többet, sem kevesebbet, mint határozott, indokolt meggyőződést valamely tudomány egész terjedelmére, s biztos tudomást annak részleteire nézve. Ennyit az iskola, a gyakorlat, tartson bár folyamuk, négy-öt főt több évig nem adhat, — a jogtudom czim pedig nem bizonyíthat soha, és nem is bizonyit sehol. Szakképzettséget csak a kiválasztott tárgynak alapos és mert kimerítő, tehát hosszas tanulmányozása nyújthat, holott az iskola a rokon tudományok összegét, mégpedig valamennyit aránylagos terjedelemben, többé-kevésbbé azonos rendszer szerint adván, csupáncsak Ariadne fonalát nyújthatja a tanulónak, nem hogy a tömkeleg végső zugát is jól kiismerje, hanem csak hogy tájékozza magát a czélra vezető helyes ösvény követésében. — A gyakorlat pedig, legtöbbnyire ugyanazon alakszerűségek folytonos ismétlése lévén, fiataloknál, minek végzett jogászaink, nem annyira eszköze, mint békája a szakképzésnek, mert a lótás-futás, irka-firka minden idejüket annyira igénybe veszi, — díjazásuk olyan nyomorult, hogy a mellett ugyan nem hogy tanulmányozni, de még élni is alig lehet kedvük. — S ki hinné, hogy vizsgák , és pedig ugyanazon tantárgyakból többször (p. o. az ügyvédi vizsga tárgyaiból háromszor) ismétlendő vizsgák a szakképzettség való bizonyítékai, mikor egyszerre, sokszor csak alapelveikben összefüggő tudományok egész halmazából, emlékező és ítélő tehetség végmegeröltetésével kell őket letenni ? Vegyünk elő gyakorlati esetet, úgyis százával kínálkozik. Ritka tanuló, és nemis érdemes pályájára, kinek lelkét meg ne kapná egyik vagy másik tudomány szépsége. Vegyünk bizonyos joghallgatót, ki ifjúsága hevével törekszik, bármi oknál fogva, kitűnő, vagyis szakképzett római jogtudós lenni. Miután az első és másodévben szaktárgyával tüzetesebben foglalkozott, s belőle a jogtörténelmi államvizsgát letette volna, egyéb szintén nélkülözhetetlen tantárgyak végett két évre abban hagyja. A negyedik év végén bírói államvizsgát tesz öt-hat különböző de terjedelmes tantárgyból , miknek csak értelmes keresztülolvasására két hónap kell. — Ekkor gyakorlat végett ügyvédhez megy, s három havi megfeszített munka után leteszi a politikai államvizsgát is, mert ettől számittatik a gyakorlati idő. Ezután készül a három jogtudori szigorlatra, miken ugyanazon tantárgyakból (négyet: az észjogot, közrendészetet, alkotmányi és igazságügyi politikát kivéve) másodszor áll vizsgálat alatt. Végre letellik a gyakorlati idő (újabb nézetek szerint három sőt öt év, mely alatt hogy ügyvéde vagy a törvényszék kevés díj mellett elég dolgot ad neki, mondanom sem kell), s az ügyvédi vizsgán ugyanazon tantárgyakból harmadszor válik képesítetté. Legeslegvégre a váltó-ügyvédi vizsgán is szerencsésen túlesvén, megszűnik más ember keze-lába lenni. Hozzá fog a római joghoz? Dehogy fog! Harminczadik évébe jár; tett költségei még testvérei osztályrészét is megrövidítették; kivált legszebb éveiben szenvedett kára ki sem számítható; —* nemesebb érzelmei tova röpültek, keble oly üres, mint erszénye; nem a holnap, hanem a ma forog szeme előtt; a nyomor kapzsivá tette; egyetlen vágya anyagi élvezetek megszerzése vagy biztosítása, tehát sivár ugyan de gyakorlati szívvel és fejjel leány és vagyon után néz, s az „ex omnibus aliquid ex toto nihil alapján éldegél tovább. (Folytatása következik.) TÁRCZ A. Kecskemét város pesti házbirtokának története. 1. Kecskemét város közönségének és magánpolgárainak a fővárossal folytonos összeköttetése, valamint a város pesti háza használatának emberi emlékezeten és írott helyi adatok létezésén túl haladó gyakorlati módja, valószínűvé teszik, hogy e város rég idő óta s még a török hódítás előtt is házbirtokos volt Pesten. A város jegyzőkönyvei a közbejött háborúviszontagságok miatt korábbi évekről veszendőbe menvén, csak 1591-ik évig halnak fel, s ezekben lépten-nyomon, évenkinti adatok mutatkoznak a város pesti házáról, annak időnkénti javításáról s fentartási költségeiről. Az 1800-ik évi jegyzőkönyv 263-ik lapján, — midőn a város régi házát eladta s a mostanit megvette, — szóról szóra eme bejegyzés találtatik a régi házról: „Ezen házát városunk másfél saeculumnál tovább bírta vala s a mint hagyomásból vettük, valamely török főtiszttől vétetett vala. Igen roskadt állapotban lévén pedig, fundamentumából 1759/60—1760/1. esztendőkben felépittetett; a vecturán kívül, melyet a város maga szekerein tétetett, került ezen háznak felépittetése 4491 frt. 29 krba. “ Ezen hozzávetőleges adat szerint is Kecskemét város mintegy harmadfélszáz év óta házbirtokos Pesten. — E házat a város eredetileg mindig arra használta, hogy midőn lakosai Pestre utaznak, abban biztos és kényelmes szállást találjanak, — most is e czélra van felszerelve egy felügyelő gondja alatt. Midőn Buda-Pest 1686. sept. 2-án a töröktől visszafoglaltatott, mindkét város kamarai administratio alá került, s valamint az egész visszaszerzett országrész , úgy e két város is fegyverjog váltság (redemptio juris armorum, vagy Jus Armorum) fizetésére köteleztetett. Werlein János István budai császári kameralis inspector 1687. augustus 29-én kiad Kecskeméti város részére, pergamen íven, függő pecsét alatt, nyílt alakban, egy ünnepélyes oklevelet, melynélfogva igazolja, hogy Kecskemét város közönsége Pesten a 167-ik szám alatt levő házat megváltotta, úgy a mint az a régi kőfalakkal és boltokkal körülvéve találtatik, lefizetvén 10, azaz tiz forintot, mely házra nézve a városi közönség-polgár■-joggal bírónak tekintetik, miről a város revertalist is adott, úgyhogy ha a város azon házat a magáról kiadott ajánlathoz képest tisztességesen felépítteti, azt beírhassa, használhassa s ha akarja elzálogosíthassa vagy eladhassa, a birtokváltozást azonban bejelenteni tartózik és a földesúri jog elismerésének czime alatt évenként az az egy forintot fizetni köteles lészen. Ezen oklevél eredetie német nyelven van szerkesztve s máig is a város levéltárában őreztetik. II. Buda és Pest szabad királyi városok 1703. oct. 23-án nyerték vissza I. Leopold királytól szabad királyi városi kiváltságleveleiket, melyekben szintúgy, mint ekkoriban Esztergom, Székesfejérvár és Szeged városok közönségei részekre, azon különös kiváltság biztosíttatott, hogy kebelükben senki közteherviselési mentességet ne igényelhessen, sőt — a kiváltságlevél saját szavai szerint — nyilván rendeljük — igy szól a királyi Felség: — „hogy ha valamely ingatlan vagyonok e város kebelében akár öröködés, akár más bármiféle czim alatt, egyházi vagy vidéki, avagy külföldi személyekre háramlanának, az ily egyén, ha csak időközben magát be nem kebelezted és polgárjogot nem szerez, azon vagyonokat egy év alatt helybeni polgárnak eladni tartozzék; különben a városi tanácsnak joga leend az ilyeneket ama vagyonokból kibecsültetni s a becsár lefizetése mellett azoktúl őket elmozdítani.“ — Továbbá a királyi kiváltságlevél azon része, mely a város törvényhatóságáról és a polgárjog adományozhatásáról szól, nyilván eképen rendelkezik: „azt is kijelentvén, hogy senki az igaz római katholika vallásúakon kívül városi polgárok közé semmi szín alatt be ne vetessék“. E két záradék a legközelebbi évek után Kecskemét város pesti házbirtoklását, legutóbbi időig kiható viszálkodás tárgyává tette. Még mielőtt 1703. oct. 23-án Pestváros a szabad királyi városi kiváltságleveleket megnyerte volna, 1703. tavaszán kiütött II. Rákóczi Ferencz fejedelem vezérlete alatt felső Magyarországon a szabadságháború s annyira elterjedt, hogy ez évi septemberben már Kecskemét elvágatott a fővárosoktól, azokba sem adót, sem élelmezést nem küldhetett, sem pesti házbirtoka után a közteherviselést nem teljesíthette. A forradalom nyolcz egész évig eltartott, de Kecskemét vidéke 1710-ben már a császáriak által visszaf foglaltatván, a kuruczok tiszántúlra szorittattak. 1710. ápril 15-én Pest város tanácsa át ir Kecskemét város tanácsához s egy számlát küld mellékletben, figyelmeztetvén a várost, hogy a forradalmi háború alatt őrködésre, közmunkára, hadélelmezésre és erődítésre fordított költségek czime alatt, a 7 évig fizetni elmulasztott adóval együtt Kecskemétnek pesti háza után 752 frt. 50 kr. tartozása van; minthogy pedig az elmúlt 7 év alatti terheltetései miatt Pest város kénytelen volt sok adósságba keveredni, melyért most szorittatik, viszont saját adósait szorgalmazni kényszerül: fizesse meg tehát Kecskemét a megküldött számlában kimutatott tartozását, mert különben Pesten levő háza el fog adatni és tartozása annak árából törlesztetik. Pest város fenyegetését végre is hajtotta. Sőtér Tamás, Pataki Gáspár, Zsellér Gergely és Káldi György pestmegyei nemesek, Kecskemét, Nagy-Körös és Jászberény városok községei, Földes István, Szöllösi Pál és Farkas István pesti polgárok, egyen kint mind olyanok, kik a Rákóczi féle forradalom Megjegyzések Zlinszky Imrének a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat három szakaszára tett észrevételeim ellen intézett néhány szavára. Zlinszky úr, az árvák érdekében tett, s e lapok 20-ik számában közlött, észrevételeimet, hogy egyátalán nem helyesli, arról én legkevésbé sem tehetek, valamint arról sem, hogy meg nem értett. — Mindenki által helyeseltetni, vagy megértetni akarni fölösleges küzdelem volna. Koránt-