Kecskeméti Lapok, 1871. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1871-04-22 / 16. szám

rosi közegek a közadó behajtásában foly­vást hanyagoknak, a község lakosok pedig államkincstári kötelezettségeik beváltásában renitenseknek jellemeztetnek. Továbbá a m. k. pénzügyigazgatóság a közelebb múlt 1870. évi adóbehajtás sike­rével, minthogy a m. k. adóhivatal téves jelentéseket tett, nem lévén megelégedve, az adóbehajtást a várostól elvette és­ azt a helybeni m. k. adóhivatalra ruházta. Meg nem foghatjuk, hogy mi czélok el­érése vezethette a helybeni m. k. adóhiva­talt arra, hogy a város ellen valótlanságo­kat tartalmazó jelentéseket terjesszen föl a m. k. pénzügyigazgatósághoz, különösen az adóbehajtás körüli eljárásról tett jelentése nem egyez meg a valósággal, mit példák­kal is beigazolhatunk: egy helyen ugyanis azt állítja, miszerint f. évi február hóban a város csak 9474 frt. 82 kft. szedett be, pedig f. évi február 15-én a kecskeméti és bugacz-monostori két adóközségből nem eny­­nyi, hanem 10,774 frt. 43 kr. jö­n a kirá­lyi adóhivatalba beszolgáltatva, továbbá a m. k. adóhivatal nem vette át febr. 28-án a hónap második felében behajtott adópénzt, hanem a csak 28 napot számító febr. hó­nap elmúltának daczára is be kellett várni a szokásos 15 napot és igy a febr. másod felében behajtott adót csak márt. 2-án vette át, kimutatásba pedig nem tette, jobbnak látta úgy tűntetni föl ez esetet, mint Kecs­kemét város Tanácsának hanyagságát. Ily téves jelentések idézhették elő tehát a m. k. pénzügyigazgatóságnak azon­­tapintatlan ren­deletét, melylyel az adóbehajtásnak átbocsá­­tását követelvén, a m. kir. adóhivatalnak meghagyja, hogy az adóvégrehajtást Kecs­keméten mindaddig a legerélyesebben foly­tassa, még az egész hátralék le nem tör­lesztetik. Hogy a budai m. k. pénzü­gyigazgató­ságnak e rendelete tapintatlan volt, azt a következmények már­is sajnosan kimutat­ják. Ugyanis a helybeni m. k. adóhivatal az itteni viszonyok ismeretében járatlan lé­vén, a behajtás végett reá bízott adót maga sem tudja kinn végrehajtani, hanem ott ta­lálván a város tulajdonául kitüntetett azon birtokokat, melyeket törlesztésre egyesek­nek örökáron már eladott, daczára, hogy saját birtokai és jövedelmei után mint adó­fizető­ morális testületnek adótartozása nincs és nem lehet, a város tetemes jövedelmeit összeírta s nemcsak a pénztárnál lefoglalta, hanem az illető lakosokat azok befizetésé­től eltiltotta. Az ily intézkedés megtermé azonnal rész gyümölcseit, mert most már a városi pénz­tár letiltott követelései nem fizettetnek s a tartozó lakosok ürügyet találva ezen letil­tásban, a királyi adóhivatalhoz sem fizet­nek, sőt a város perrel sem követelheti azon összegeket, mert ama letiltás miatt a bíró meg nem ítéli azokat. Most már ebben hátránya van az államkincstárnak, mivel ha vannak a város ellen követelései, azo­kat ez úton vagy épen nem, vagy csak későn veheti be, a városnak pedig ebben valóságos kára van, mert a közszolgálat érdekében szükséges jövedelmei behajtásá­ban meggátoltatott, s ha vannak tartozásai az államkincstár irányában, azok után ké­sedelmi kamatokkal terheltetik, holott az illető lakosok ellen a náluk letiltott össze­gek után, épen a letiltás természeténél fogva, késedelmi kamat nem követeltethetik. E hibás és az 1870. LV. t. ez. 2. §-a ellenére jogtalan intézkedések ellen közgyű­lésünk a nagyméltóságú m. k. pénzügymi­­nisteriumhoz határozta feliratot intézni, hol reméljük, hogy a budai pénzügyigazgatóság­nak az azonnali adóvégrehajtás iránti rende­lete be fog sz­­ntettetni, annyival inkább, mert a helyi viszonyokhoz képest városunk lakosai tavasztól nyár közepéig folyvást mezei mun­káltatással és gazdasági költekezéssel terhel­tetnek, annálfogva köztudomás szerint nyári évszakban az adófizetések átalában cseké­lyebb mérvben teljesittethetnek, s ha ez idő­szakban városunk népe adóvégrehajtással suttatnék, mindannyiunk anyagi ereje elbé­­níttatván, a közteherviselésben s az államkincs­tár iránti kötelezettségeink teljesítésében hu­­zamos­ időre képtelenekké válnánk. Reményüjük azonban, hogy e keserű poharat küldötteinknek sikerü­lene tőlünk eltávolíttatni, hacsak Pénzü­gyminiszer úr ő nagyméltósága azon egy ízben tréfásan ej­tett szavait komolyan nem akarja beváltani, hogy: „ha ti minduntalan agyonveritek az én pénzügyőreimet, akkor én majd egyszer agyon­verlek titeket adó executióval!“ Inkább sohasem fogjuk többé bántani azokat a szelíd pénzügyőröket! Kecskemét, 1871. ápr. 15. Madarassy. T­Á­R­C­Z A. Szép kun leány. Napsugárral kél egyszerre Szép Edua, Halvány arczán meglátszik a Szív bánata. Aggó­dón kérdezi Árbocz, A kun ifjú: „Mi lett, szivem gyöngye, — mért vagy Oly szomorú ?“ „„Nehézkes álomban láttam Szörnyképeket, Az hozta nekem e kora Rosz kedvemet.““ „Zokogni hallottak éjjel Téged leány, Hol az arcz rózsája,—mért vagy Oly halovány?“ „„Aranyhalam nem találtam Kis tavamban, Eltűnt a kedves játszótárs, Azt sirattam.““ „Éjszemednek sötét árnyán, — Szempilládon, Egy köny rezeg, — mért sirsz most is Szép galambom?“ „„Kis galambomat gyilkos ölyv Ragadta el, Halálának áldoztam e Nehány könynyel.““ ... „Álom , madár , hal, — mese az , Szép leányka!! Tudom én a te szivedet Hogy mi bántja? — Kun László , a magyar király Szeretőd volt, Gáládul megcsalta szived, És elpártolt. Ne sírj! Hozok én te néked Szép Édua , Valamit a mi vigaszod Majd meghozza.“ Szép Edua szive teli A keservvel. Fel-felzokog. Sóhajjal tölt­ött, napot el. „Szép Edua! Ajándékot Hoztam néked, Szived szomorúságát ez Gyógyítja meg.“ Véres tőrt nyújt a leánynak , Hármas éle, Reá száradt piros vérrel Van belepve. „Kun László, a magyar király Vére ez itt: ... Megboszultam csalódásod Keserveit. “ Megreszket a leány szive, Vér-könyet gyűjt,— Elveszi a tőrt, melyen a Vér nem rég halt. Tévelyegve eltűnik a Rónaságon, De nem gyönyörködni megy a Délibábon. Kicsiny erdő sötét öble Béfogadja ; Ott találják szép Eduát . . .Haldokolva. Mely tőr előbb Kun Lászlónak Szivében járt, Éltének azzal a tőrrel Szabott határt. Kun László csalárdul tőle Bár elpártolt, — Végsőhaja a leánynak .. . Mégis ő volt... Bagi László.­ ­­­ Az első magyar gyapjúmosó és bizományi rész­vény társulat programmja. Midőn jelenleg harmadik üzleti évünket nyit­juk meg, megelégedéssel constatálhatjuk, miszerint intézetünk kedvező befolyása hazai juhtenyészté­sünkre s gyapjúkereskedésünkre ténynyé vált, s hogy kitűzött közhasznosságú czélunkhoz ily for­mán jóval közelebb állunk. — Mert midőn egyrészt számos feleink megelégedését s elismerését nyertük el, másrészt sikerült, gyárilag mosott magyar gyapjúinkat a bel- és külföldi gyárosok körében kedvelt és oly keresett czikké tenni, melynek ren­des kelendősége biztosítottnak tekinthető. Gyárunk belszervezetében tett czélszerű újítá­sok folytán képesek vagyunk 24 óra alatt 350—400 mázsa gyapjút megmosni, minek örvendetes követ­kezménye az leend, hogy még a nyirés időszaká­ban sem fog gyapjú 3—4 hétnél tovább mosatla­­nul maradni. Hathatósan előmozditandja azt még az érkezés szerinti sorrend szigorú betartása is, mely az elmúlt évben olyannyira czélszerűnek bi­zonyult. A gyapjú kezelésében a következő eljárást fog­juk követni: A czimünk alatt érkező gyapjúküldeményeket, Meg se gondolná az ember, vagy A hűtlen férj. (Novella.) (Vége.) Ödön nagyban készül — közeleg az óra, mely­ben Idát karjai között látandja. — íme egy inas jő újra levéllel Ödönhöz. A levél tartalma ez: Az ötö­dik négyes után, midőn Vilma a férjemmel lesz el­foglalva, balra mindjárt a tánczterem mellett, füg­­gönyözött rejtek ajtó van, azon áthatolva egy kis csigalépcső visz le a kert lugasába, kis vigyázat kell és senki sem vesz észre bennünket. A jel egy pár intő pillantás lesz. Siess Ödön! siess! oh mily nehezen várlak hű kedvesed Ida. E levél rövid, de velős. II. A grófné gazdag termei nyitva állnak a nagy világnak. A termekben a fény és pompa nem hiány­zik. A tükrök és csillárok kaczérkodva játszanak össze. A vendégek kedve­s örömben járnak föl s alá. A lakoma kezéig. Vilma és Ödön még nem volt jelen. Ezen azonban senki sem csodálkozott, mert tudták, hogy ők mindig a vacsora végén szoktak jönni — bár ez Idának nagyon fájt. A csengetyű megszólalt. A vendégek tömegesen tolultak egy tágas négyszögű­ terembe, melynek kö­zepén hosszú asztalon finom s gazdag étkek vannak föltárva, mellettök a legfinomabb velenczei kristály-

Next