Kecskeméti Lapok, 1871. július-december (4. évfolyam, 26-51. szám)
1871-10-27 / 43. szám
Negyedik évfolyam. 43. szám. Október 27. 1871. Előfizetési dij : ____ Hirdetési dijak: Vidékre^postán 77 ^ (1 ^ [7 1] 1 ||1 f|1| T ft H A 17 hiSA^S" helyben, házhoz hordva: fUf l| | ffik Bl Sí BllfB fll I g H HH g | I I B# vagy terjedelmes hirdetések-Negyedévre . . 1 frt. 60 kr. ffi Hl §9 Xyh KöJ Éj Sa« H I g| I U Hr H E nél árleengedés adatik^ MjLuMjIiIIj 11 Lili M. ____. . . . . Hirdetések elfogadtatnak Galaxis? Hdontetési pénzek el- hia Fillöp könyvkereskedésében fogadtatnak Gallia Fülöp ■ I I ■ I Fr ■ I ■ ■ Kecskeméten. — Hirdetések «zenkemeten. » ■ uteza 60. 87. könyvkereskedésében Kecs. Ismeretterjesztő hetilap. Népoktatásunk. II. Midőn imént arra hivatkoztunk, hogy „a tudomány hatalom“ , — s midőn hivatkoztunk arra, hogy a tudománynak mily hatalmas, nélkülözhetlen befolyása van a gazdászatra, iparüzletre, vagyonszerzésre, s a politikai mozzanatokra, — és midőn hangsúlyoztuk ama jóslat igazságát, hogy jövőben az a nép lesz a leggazdagabb s ez által a leghatalmasabb, mely legtöbb tudománnyal lát már is munkájához, nem azt akartuk kifejezni, hogy népünk minden egyes tagja oly magas fokára törekedjék a tudománynak , melyen a tudományos világ szaktudósai közt helyet foglalhasson. Ezt kívánni képtelenség lenne, annyival is inkább, mivel a tapasztalás igazolja, hogy vannak nemei a tudománynak, melyekben valakinek magát szaktudóssá képeznie az emberi élet határa sem elegendő. Fentebbi hivatkozásunk tehát annyira terjed, hogy minden ember bírjon legalább annyi tudománnyal, mely saját életfeladatához s a társadalomban részére jutott kötelességek okszerű teljesítéséhez megkívántatik. Nagy igazság rejlik abban, hogy míg az okoskodás többnyire meggyőződés helyett kételyeket támaszt, addig egy jól alkalmazott példa döntő hatással bír: annálfogva szabadságot veszünk a népoktatás terén egy ily döntő példára hivatkozni az éjszak-amerikai Egyesült Államok népoktatási rendszeréből, ugyanazon kútfő után, melyet fentebb idéztünk. „Ha jól tudom, — így folytatja említett kútfő — négy nemzet van a világon, melyek jogos büszkeséggel mondhatják , hogy olvasni nem tudó emberök nincs. Ilyen éjszaki Németország, Norvégia és Helvéczia Európában, és az Egyesült Államok Éjszak-Amerikában. De ezen utóbbiban nemcsak tud olvasni mindenki, hanem olvas is, részint okulás, részint mulatság okáért; olvas, hogy a közügyekben részt vehessen, hogy foglalkozásaiban nagyobb szakértelemmel járhasson el, hogy keresetét jövedelmezőbbé tegye, vagy végre, hogy mélyebben behatolhasson a vallásbeli tanok alapjába. Ott kétannyit nyomtatnak, mint egyebütt összesen s papirost fogyasztanak annyit, mint Angol- és Francziaország együtt. Statistikailag ki van mutatva, hogy a hírlapokra előfizetők számát elosztva a lakosokéval, egy-egy családra több jut egy előfizetésnél. A napilapok százezerre menő példányokban nyomatnak, némely hetilap négyszázezerben. Mindenkinek, aki Amerikát beutazó, feltűnt, hogy ott minden ember olvas, a közrendi nép csak úgy mint bárki más. Ez év elején meglátogattam az antwerpi kikötőben horgonyzott pompás egyesült állami fregattot a Niagarát, minden matróznak , ki épen pihent, könyv, szemle, vagy hírlap volt kezében. Európában , midőn valaki az iskolából ki-, vagy a hadseregbe belép, számon kérik tőle, tud-e vagy nem néhány sor írást megfejteni ; de a nyomtatott betűk e felületes ismeretének majd mi hasznát sem veszi élte legnagyobb részén át: nem alkalmazza soha, kéziratokon elmenni meg épen nem tud. Amerikában az olvasás mindennapi szokása a közjólétnek egyik forrása és a köztársasági alkotmány fentartásának lényeges föltétele. „Az elemi iskola —ezt minden amerikai vallja — az állam alapja, a szövetség forrásza. Ingyen állván nyitva mindenki előtt, minden osztályok és felekezetek gyermekeit fogadván el padjain, elfelejteti velök a társadalmi különbségeket, eloltja a felekezeti forrongásokat, kiirtja az előítéleteket és ellenszenvet, s mindenikben felszítja a közös haza szeretetét s a tiszteletet a szabad alkotmány iránt. Az ember bámulva látja az évenkint beözönlő új települők roppant sokaságát oly rövid idő alatt beolvadni az amerikai nemzetiségbe. E talányt az iskola fejti meg, mely mindjárt az első ivadékra rányomja a nemzeti erkölcsök bélyegét, közli velök az uralkodó eszméket s ez által a polgári jogok gyakorlatára képesíti őket. Iskola nélkül az államok szövetsége rég megszűnt volna, széttépetve pártviszályok és elnyeletve a tudatlanság özönvize által, melyet Német- Iország s különösen Izland árasztott és áraszt szünet nélkül az Unió területére. Újabb számítások mutatják, hogy ha minden beköltözés megszűnt volna 1810. óta, az Egyesült Államok szabad lakossága ahelyett hogy 1864-ben fölment 29.902.000 főre, el nem ért volna csak mintegy tiz és fél milliót. A beköltözöttek és utódaik e szerint majdnem kétharmadát teszik az összes lakosságnak és csak a közoktatás utján tudta az eredeti népség aránylag oly kis tömege az idegenek akkora mennyiségét áthasonlitani s beléjök oltani azon eredeti és életteljes tulajdonokat, melyek az angol-szász és puritán fajt oly élesen jellemzik s oly előnyösen kitüntetik minden más fölött. „Hányszor jövendöltetett a polgárháború idején, hogy a nyugati államok el fognak szakadni az atlanti tengerpartiaktól, s hogy California szintoly független köztársaságot alakítana a Csendes-tenger partjain, s az Unió hívei csakugyan nem voltak félelem nélkül. Ama távoli államok kedvezőnek hihették volna az alkalmat menekülniök a véradó és az unió adósságainak rájuk eső terhe alól, de azok nem álmodtak erről soha. Az Új-Angliából jött vagy ennek szellemétől lelkesült nagyszámú iskolamesterek már föléleszték vala ott is az új lakosság szivében a nemzeti egység érzelmét s az iskola képezi azon erős kapcsot, mely együvé tartotta az óriási épület minden részeit. Európának volt alkalma csodálnia a fiatal nemzet erélyét, mely igaz ügyének védelmére négy év alatt tudott két millió bajnokot és nyolczezermillió forintot előteremteni. A vagyonosság és hatalom hallatlan mérve! De míg ez megdöbbent, még nagyobb csodálat és nagyrabecsülés érzelmeit kelti fel az, hogy ugyanez a nép, mely nem volt szokva semmi adóhoz , semmi megterheltetéshez, ezer meg ezer nyomasztó rendszabályok és áldozatok súlya alatt sem rázta le azon kormány hatalmát, mely ennyire szorító, s mely akkor győzelemmel még nem igazolható magát. Ez oly nagy bölcseség és oly biztos előrelátás bizonysága, melyre tudatlan nép nem lett volna képes. Az iskola volt az amerikai demokráczia megmentője“. *) így van ez Éjszak-Amerikában, hol „az iskolák száma mindenütt hihetetlen nagy s messzire meghaladja mindazt, amit Európában ismerünk. Például a newyorki államban 1861-ben volt minden 300 lélek után egy iskola; Massachusettsben minden 270 lélek után egy; Ohioban minden 160 lakos után egy; Michiganben 150 után; Illinoisban 190 után, Wiscosinban 130 után. Francziaország mily messze áll ezen amerikai államoktól, igazolja azon kimutatás, mely szerint Francziaországban 1865-ben 37.382.225 lakos után volt 38.386. iskola és igy ott 984. lakosra jut egy. **) Nézzük Poroszországot is, mint Európában a népoktatás mintapéldányát. A „Kecskeméti Lapok“ múlt évi 41-ik számú tárczája, „az erény szövetségről Poroszországban“ mely ott a népet közelebbi 60 év alatt erkölcsileg és anyagilag újjá teremtette, s ugyane lapok folyó évi 35-ik számú tározójában „Egy franczia hang a franczia állapot fölött“ czimű közlemények ide vonatkoznak és az ellentétet élesen feltüntetik. Poroszországban 1860-ik évben volt 24,763 nyilvános népiskola 36,783 osztálylyal; felsőbb engedéllyel biró elemi magániskola 1,434. A porosz királyság akkori népessége 18,476,500 lélek, ezek közt 5—14 *) Budapesti Szemle. Uj folyam IV. köt. 1866. 77. s köv. lap. **) U. o. 82. lap.