Kecskeméti Lapok, 1871. július-december (4. évfolyam, 26-51. szám)
1871-10-14 / 41. szám
Negyedik évfolyam, 41. szám, Oktober 14. 1871. Vidékre, postán: VT Ti fi ft TiF Ti V TJ 1^1 T T H Irt rt TT 5 hasábos petit sor, egyszeri vag y Fj Bj B ■ S * a ■ I# 11 B |l ! ■ I I I ■ I 81 Ilii MM hirdetésnél 5 kr.; — többszöri helyben, házhoz hordva: MM Hj & FJ» ||l IP mfá gjl ■ Ej B 19 |19 fl MM vagy terjedelmes hirdetések-Negyedévre. . írt. 50 kr. H Hl 9 |K Hl lfl|9 Hl 9 9 9 U H^r 9 9 nél árleengedés adatik. |\ Fii II1IV I Ilii 11 I i 11II I 11IV iAA Megjelenik e lap hetenkent 1 1 JJ HJ O JJ 1.1 J. JLI JL J*. 9 I l._l. _9_ II II . száraiitatik. egyezer, Szombaton. HHIEBH IHHbb Hl Las.*.. ffiSRlS EJJb OBI 1fflfflB (Sasai • 108 BÜS B , . . * . Hirdetések elfogadtatnak Gál* P 9 ihlentetési pénzek el- ha Fülöp könyvkereskedésében fogadtatnak Gallia Fülöp a i f ■ i rr I f * I Kecskeméten. — Hirdetések ezen-K.» Ismeretterjesztő hetilap. BAsas&sisys keméten. » ■ utcza 60. sz. Régi Nóta. Időszámításunk 888-ik évében, 17 év uián ezer év előtt lépett a magyar nemzet e Haza szent földére s négy év múlva Árpád vezér alpári diadalmas csatája biztosította őseinknek Atilla örökét; ekkor, 892-ben, 21 év uián ezer év előtt foglaltatott el dunatisza köze, hol nem sokára népes gyarmat keletkezett a sík rónán, a metanaszták régi városa fölött, egy pásztortelepből kinőtte magát Kecskemét. A honfoglalás története szerint e vidéken tagadhatlanul magyar nép telepedett meg s a város neve igazolja, hogy annak eredeti lakosai magyarok voltak és a következő századokról fenmaradt emlékek bizonyítják , hogy e város magyar jellegét soha sem tagadta meg. Sok vihart átélt, sok pusztulást szenvedett , de mindig hír maradt nemzetéhez. Sok viszontagsága daczára negyedfélszáz évről fenlevő községi iratai, jegyzőkönyvei mind magyar nyelven szerkesztvék — s hogy nemzetiségének fentartása mellett, közjogi helyzetéhez képest cselekvőleg is harczolt, erről a múlt századból egy érdekes adatot juttatunk nyilvánosság elé. Második József császár, a merész autocrata reformátor 1780-ik évben birodalma kormányára lépvén, Magyarország alaptörvényei daczára, sem magát megkoronáztatni, sem a felavatási eskü által szabad intézkedéseit gátoltatni nem akarta, az ősi alkotmányt minden izében megtámadta, a vallási, közigazgatási és törvénykezési állapotot felforgatta, új intézményeket állított s miután a közigazgatásnál jóval előbb már 1784-ben a német nyelvet hozatta be, hogy ezt a törvénykezésnél is életbe léptethesse, az általa már ekkor önhatalmúlag újjá szervezett törvényszékekhez a helytartótanács útján 1789-ik évi julius 22-től az alább következő rendeletet bocsáttatta ki, melynek a pestvármegyei altörvényszékhez intézett latin példányából vett hű magyar fordítása e képen szól: 4022. Ő császári és apostoli királyi Felsége legkegyelmeseb urunk nevében, Magyarország dunáninneni kerületének pestvármegyei altörvényszékével kegyesen tudatandó. Hogy azon legmagasb királyi rendelet bizonyos sikerre jusson, mellyel elhatároztatott, hogy 1790-ik évi Nov. 1. napjától a törvényszékeknél minden peres ügylet német nyelven tárgyaltassék s mely rendelet valamennyi törvényszékkel közültetett, szükséges az is, hogy ezen országban levő ügyvédek is a törvényszékekhez benyújtandó periratoknak német nyelven szerkesztésére képesek legyenek; minthogy pedig az ügyvédek közül legtöbben, mikép bejelentetett, arra képtelenek, ugyanazért nehogy a német nyelv behozatalának az említett záros határidőben további akadálya legyen, az tetszett Ő Felségének kegyelmesen elrendelni , hogy t. i. a különféle törvényszékeknél működő ügyvédek értesittessenek arról, hogy t. é. September hónap végével, mindazon ügyvéd, ki a német nyelvben nem jártas, az illető kerületi táblánál, mint fölebbezési törvényszéknél igazolni tartozzék azt, hogy irodájában a német nyelvben kellőképen jártas egyén van alkalmazva; ilyennek beszerzésére tehát azon ügyvédek azonnal szükséges lépéseket tenni, említett felebbezési törvényszékek, illetőleg kerületi táblák pedig szigorú vizsgálatot tartani s az alkalmazott egyén képességét megvizsgálni tartoznak, egyszersmind a már működő ügyvéd, ki 1790-ik évi Nov. 1-én a jelentékenyebb fogalmazványokat német nyelven elkészíteni képes nem lesz, vagy a német nyelvben kellő jártassággal bíró egyént e czélra irodájában nem alkalmaz, minden késedelem és egyéb érdemeire tekintet nélkül, az ügyködéstől elmozdítandó részen; továbbá, mint legfelsőbb helyen már előbb elhatároztatott, mostantól fogva jövőben senki ügyvéddé fel ne avattassák, hacsak egyéb megkivántató személyes kellékek mellett a német nyelvben tökéletes jártasságát nem igazolja; azonban annak nagyobb biztonsága végett, hogy német nyelven a peres tárgy valóságos értelme fejeztetett ki és hogy az idősebb ügyvédek is hivatalukban megmaradhassanak , kegyelmesen megengedtetett, hogy jelentékeny perbeszédek hasábosan, t. i. egyik oldalon német, másik oldalon pedig latin nyelven tétessenek fel. Mely legmagasb királyi rendelet ezen altörvényszékkel azon meghagyás mellett közöltetik, hogy azt a kebelebeli ügyvédeknek, maguk szükséges alkalmazása tekintetéből azonnal tudomásukra juttassa. Kelt Buda szabad kir. fővárosban, Julius 22-ik napján, 1789-ik évben. Gróf Jankovics Antal mk. Cs. és apost. kir. Felsége kegyes parancsára Beniczky Sámuel mk. Vadász György m. k. Midőn e rendelet Kecskemét város tanácsához , mint első birósági hatáskörrel felruházott testülethez megküldetett, a legnagyobb megilletődéssel fogadtatott, és nem tekintve az e tárgyban kibocsátott előbbi rendeletnek azon záradékát, melyben az autocrata császár határozottsága e szavakkal fejeztetett ki: „Ő felsége e rendeletéről semmi fölterjesztés által nem engedi magát elmozdíttatni“ — a kecskeméti tanács ugyanazon megyei altörvényszékhez, melynek útján a rendeletet kapta, következő felterjesztést intézett magyar nyelven: „Tekintetes megyei ítélő Törvényszék! A német nyelvnek tudását, a következő 1790-ik esztendőbéli November 1-je napjától fogva a törvényes dolgoknak folytatásában is felséges uralkodó Fejedelmünk mely szükségesnek rendelte, a tek. Ítélő Törvényszék által 2692-ik szám alatt velünk közlött és 12-ik Octoberben kezünkhöz érkezett azon legfelsőbb rendelésnek valóságos mássábúl voltak épen megértettük. Mely kegyelmes rendelése mindazáltal Ő felségének hogy sem minket, sem a mi alsó ítélő székünkön az ügyek előmozdítóit nem illeti, sem ki nem terjed, a következendőkbűl elégségesen ki fog tetszeni; mert t- er. Ő felsége a német nyelvet nem az eredeti hazai magyar nyelvnek, hanem a zsellér deák szózatnak helyébe rendelni méltóztatott, a mint az tö1b. szám alatt 11-ik májusban 1784. költ kegyes rendeléséből világosan megtetszik, mely igy szól: „in honorem Hungarae Nationis susceptum animi consilium, quod nequaquam in eum finem inivit, ut usuim nativae linguae missum faciat, atque aliam condiscat, nec etiam ut propriae suae aliqua ratione consulat commoditati, sed eo tantummodo constitutum spectat, ut qui publicis gerendis muniis operum dicant, germanici loco latini idiomatis in pertractandis publicis negotiis usum factant.“ Már pedig mi ámbár az hajdani római nyelvben sem voltunk teljességgel jövevények, mégis’mindazáltal nem szégyenlettük magunk anyaiszülött magyar nyelvünkön mindenféle törvényes és polgári dolgainkat folytatni. Ezen tettünk minden kötéseket, egyezéseket, ezen vannak elettől fogva minden közcselekedetek és végezéseket magukban foglaló könyveink megírva, következendőképen a felsége a mi magyar nyelvünk helyett a német nyelvet nem rendelvén, valamint eddig, úgy ezután is azzal minden dolgainknak folytatásában bátorságosan élhetünk és élni is akarunk. De fel sem is lehet azt oly kegyes fejedelmünkről tenni, a ki Hazánkat atyai módon kedveli, nemzetünket különös indulattal szereti, hogy magyar nyelvünket, a hol eddig mindenkor virágzásban volt, eltörleni, számkivetésbe küldeni és helyébe a német nyelvet ültetni kívánná. Ezen sors egyedül a holt deák nyelvre esett és az élő magyar nyelvre ki nem terjedett, — annyival is inkább 2- or. Hogy ő felsége a deák nyelvnek a közönséges dolgoknak folytatására nézve lett eltörlése iránt kiadott kegyes rendelésében azt veszi fő okul, hogy a törvénykezések azon a nyelven folytattatnak, melyet a nemzet nem ért, és igy ő felségének kegyes szándéka arra céloz, hogy a törvénykező maga is tudja igazságának mivoltát és értse őt