Kecskeméti Lapok, 1876. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)
1876-12-03 / 49. szám
Kilenczedik évfolyam. 49. szám. Deczember 3. 1876. KECSKEMÉTI LAPOK. Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. BUDAI NA GY - Ú T CZ A 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., I negyedévre I frt. 50 kr. többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár- | Az előfizetési pénzek, E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- I minden küldemény a szerkesztő- és kiadómegkezdhető. dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. VEGYESTARTALMÜ HETILAP. ■ „ ~ s. —-------------------- gs »-------------- --------------------------------------------------------------------------------| — ------- — - _ - SS Fekete vonalak társadalmi életünkből. Visszatérek e tárgyra lapunk folyó évi 45. sz.-ban kifejezett ígéretünkhöz képest, megvilágítani óhajtván a rendelkezésemre álló adatok alapján társadalmi életünk egyik oldalát, mely eléggé sötét színekkel való marguirozást nyert a számszerűleg constatált tényekben. Az öngyilkosságokat veszem taglalás alá, a mennyiben ez Kecskemét szabad kir. város polgármesterének 1875-ik évről szóló jelentésében a haláleseteket feltüntető rovat jegyzetében fel van tüntetve, melyre vonatkozólag el nem mulaszthatom megtenni azon megjegyzésemet, hogy becses adatokat ad azok kezébe, kik a helyi moralstatiskával akarnak foglalkozni, vagy azzal már foglalkoztak. S nem végzett az erre vonatkozó adatokat összeállító közeg fölösleges munkát, mert ha figyelembe vesszük, hogy az országban mily hiányos az öngyilkosságok statistikája, az országos érdek szempontjából is kívánatosnak tartjuk az adatgyűjtést s ha a számszerű feltüntetésen kívül az öngyilkosok nem, kor, foglalkozás szerint is feltüntettetnének, becses anyagot szolgáltatna az így is buzgóságra mutató jelentés az állami morál-statistikához. Nincs kétség a fölött, hogy az öngyilkosság mindig arra mutat, hogy az, ki erőszakkal vet véget életének, annak terheit elviselni képtelennek érzi magát s hasson közre akár phisicai, akár valamely morális ok az élet erőszakkal való elmetszésére, mindig a társadalmi állapotok ferdeségére mutat. Mennél inkább eltér az emberiség az egyszerű életmódtól, mennél szövevényesebbé lesz az, annál több küzdelembe kerül a létfentartása s biztosan állíthatjuk, hogy a létfentartás megnehezedésével mindinkább növekedik azoknak száma, kik e nehézségekkel megküzdeni elég erőseknek nem érzik magukat, mi az öngyilkosságokra vezető elhatározás legtöbb esetbeni forrása. Nálunk Magyarországon, kivételével a sűrű népességű, élénkebb forgalmi pontoknak , a létfentartás minden időben könnyű s ez alapja annak, hogy az öngyilkosságok száma sokkal csekélyebb arányokat mutat nálunk, mint a szomszédos államokban s noha az öngyilkosságokat feltüntető statistika szerfelett hiányos, a mennyiben 7—800-ra teszi az évenként előforduló öngyilkosságok számát, mindazonáltal, ha e számot még felével megtoldjuk a valószintűség megközelítése végett, még akkor sem éri el azon arányt, amely Ausztriában az öngyilkosságok tekintetében észlelhető. Kecskemét azonban nagy kontingenst szolgáltat az országban előforduló öngyilkosságok számához, mert a statistikai adatok szerint egymillió lakosra Magyarországon 50 öngyilkos esik , addig nálunk 43 ezer lakosra, a hivatkozott jelentés szerint, esik 15, holott a percentuatiot az országos statistikai adatok alapján lakosságunk számarányára kiszámítva nem esik több, mint 2—3 öngyilkossági eset. Ellenvetésül felhozhatná valaki, hogy az országos statistikai adatok hiányosak s a valószinűséget egyáltalán meg sem közelítik , a mi adataink pedig biztosak s azon kétely egyátalán nem fér. Ez ellenvetésre azonban azon megjegyzést teszem, hogy combinatiót téve olyképen, hogy az országos statistikai adatot megkétszerezzük s minden millió lakosság után nem 50, hanem 100 öngyilkossági esetet veszünk fel s igy viszonyítjuk, illetve számítjuk ki a lakosságunkra eső percentuatiót, akkor sem volna szabad több öngyilkossági esetnek előfordulni 5-nél. Ha erre kellő tekintettel vagyunk, beismerhetjük a szomorú tényt, hogy nálunk az öngyilkossági esetek számaránya felette nagy, mialatt oly ok lappang, melynek kipuhatolása méltó tárgyát képezheti a város lakosságának érdekeit szem előtt tartó szakemberek elmélkedésének. Engem ez elmefuttatás megírására az bírt, hogy egy eddigelé vagy épen nem, vagy csak kevés figyelemre méltatott ügyet hozzak szőnyegre. A csalhatatlan számok felsorolása igazolására szolgál annak, hogy nem üres s az egyéni képzelődés alkotta rémképek felett elmélkedtem, hanem tényekkel állottam szemben, melyek elszomorítólag jellemzik társadalmi életünket. Miután pedig az , ki viszonyainkat ismeri , nem kételkedhetik abban, hogy a létfentartás nálunk átalában véve könnyű s kevés nehézségekkel van összekötve; ez azon következtetést engedi vonni, hogy a számok által is constatált tények factorai másban keresendők, mint a létfentartás nehézségeiben, szóval az öngyilkosságok okai nem a phisicai létezés fentartásának nehézségeiben rejlenek, hanem talán az erkölcs s az emberi kötelességérzület sülyedt voltában. Egy újabb ok arra, hogy a népnevelés szent ügye, mint egyike a legéletbe vágó kérdéseknek, előbbre vitessék. A nép értelmi fejlesztése az emberi kötelességérzület ébresztése mellett sok baj s társadalmi ferdeség volna elmetszhető. P. Közgyűlés. Városunk képviselő-testületének f. hó 27—29. napjain tartott közgyűlése tárgysorozatából 3 tárgyat emelünk ki, melyre nézve városunk java és előmenetele szempontjából észrevételeinket elmondani kikerülhetlennek látjuk. A Kecskemét-vidéki Gazdasági Egylet a tiszai füzeket szakértők által megszemléltetvén, folyamodott a városi közgyűléshez a füzvesszék vágatási joga elnyerhetése iránt. E kérvény tárgyalásakor Gy. I. egyik kiküldött szakértő jelentést tett szóbelileg arról, hogy a város által a Tisza-parton — a nedves talaj miatt oszlopokra — építtetett korcsmához a város tulajdonát képező erdőből augusztus hóban vágattak ki magfák s ezekhez a közben eső fák kivágása vagy kitördelésével készíttettek az erdőben — négy éves vágásban álltak, s ezen felül a szükséges mennyiségen kívül kivágott magfák a b. Luby-féle vámháznál leendő felhasználás végett eladattak, s kérte a közgyűlést, mikép e szándékos károsítások miatt a szükséges vizsgálatot rendelje el, kérelme azonban mellőztetett. Nem kell sokat bizonyítgatnunk, mikép az aug. hóban kivágott s különben is nyers fa még száraz és védett helyen sem képes hosszabb ideig az idő viszontagságait kiállni, nedves helyen használva pedig épen semmit sem ér, mert minél előbb kirohad, kétségtelen tehát, hogy itt a városnak kettős kár okoztatott; az is kétségtelen, hogy a magfák kihordhatása végett a fiatal erdőben vágott utak által a város szintén kárt szenvedett; végre az sem vonható kétségbe, hogy a szükségesnél nagyobb mennyiségben kivágott fáknak az említett vámnál lett felhasználása a városnak ismét kettős kárt okozott, a közgyűlés tehát a legkiáltóbb kártétel előtt hunyja be a szemét. Nem hagyhatjuk megrovás nélkül Sz. I. tanácsnok úrnak e kérdés tárgyalása alkalmával tanúsított magaviseletét, ő, akit mint tanácstagot igen közelről érdekel a kérdés, óvást emelt, kifogásokat tesz, tiltakozik a vizsgálat elrendelése ellen, követeli, hogy a tiszta kezelést valaki kétségbe merje vonni s elfeledi, hogy ezt nem ő, hanem csak a közgyűlés illetékes elbírálni, melynek jogában van ezt megtenni, vagy mellőzni. A másik tárgy még sajátszerübb! — Itt jövőben szándékoltatik a városnak kár okoztatni. Az eset a következő: P. G. még 1870. évben haszonbérbe vette a várostól a földjével szomszédos nyomási földet oly feltétel alatt, hogy netaláni építkezései , javitmányai stb. után semmiféle kártérítési joga nem lesz, hanem azokat elviheti, sőt a netalán támadt gödröket is eligazittatni köteles. Haszonbérlő a földet fával körülültette s azt mig a földet maga birta, jogával élve kétszer is vágatta. Időközben földjét T. L.-nak eladta, ki a földdel együtt a nélkül, hogy a várossal újból szerződött volna — a haszonbérletet is átvette s ajánlatot tett a városnak, hogy e csücske földet örökáron megveszi. Ez ajánlat folytán a föld megbecsültetvén, ára holdanként 250 írtban állapíttatott meg. Mi- idén e kérdés eldöntés végett a közgyűlés elé került , Sz. I. tanácsnok volt az, ki a föld azon árát csekélynek mondván, azért holdanként 400 frtot ! Ígért, azonban midőn a szerződés írásba foglalására került a dolog, azon ürügy alatt, hogy időközben T. L. a garádon levő fákat (jogelődje eljárását követve) kivágatta, ő pedig csak ezek miatt ígérte meg e magas árt, a szerződés kiállítását megtagadta. E kettős kérdés a jogügyi bizottságnak kiadatván, ez T. L.-t kártérítésre szoríttatni, Sz. I.-t pedig ajánlatától feloldoztatni véleményezte. Mi megváltjuk, nem vagyunk képesek megérteni a jogügyi bizottságnak e kérdésnél alapul vett jogelveit, mert T. L.-ra csak azon elv állhat, hogy aki jogával a törvényes korlátokon belül él, senkinek kárt nem okozhat; addig Sz. I.-ra nézve sem állhat fenn — még azon esetre sem, ha T. L. valóban kárt okozott — más elv , mint az , hogy a kár a tulajdonost sújtja, mert az ő ajánlatát a közgyűlés elfogadván, az oly kétoldalú szerződéssé vált, melytől ő többé azon okból, mert azon kár okoztatott, egyoldalúlag többé el nem állhat. A közgyűlés a jogügyi bizottság nézetét elfogadván , kapott ezzel városunk oly pert, mely után a perköltségeket, mint vesztes fél, a legnagyobb valószínűség szerint viselni fogja, s felmentett a kötelezettség alól egy oly szerződő felet, kinek ajánlatát megközelítő ajánlat aligha fog valaha a kérdéses földre vonatkozólag tétetni. Végre nem hagyhatjuk megrovás nélkül azon elhamarkodottságot, melylyel nálunk az évi költségvetés keresztülhajtatott; nemcsak az államok, hanem a községek életében is igen nagy fontosságú