Kecskeméti Lapok, 1877. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)

1877-04-22 / 16. szám

Tizedik évfolyam. 16. szám. Április 22. 1877. JL KECSKEMÉTI LAPOK. VEGYESTARTAIllÜ HETILA­P. a ■ ---------g» Előfizetési dij : Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési díj: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. BUDAI-NAGY-UTCZA 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés ez év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó­megkezdhető. (fájának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. *------------------------------------------- ----- ------—____________________ - IS Járdáink. Valamely város avagy község lakossága műveltségének nincs biztosabb külsele, mint az, hogy mennyire érzi szükségét, a könnyű s kényelmesebb személyközleke­désnek , azaz, hogy mennyi gondot fordít az utczák kiépítésére. A kereskedő és ipa­ros városok hangyaszorgalommal építik utczáikat s a kedvezőbb geographiai fek­véssel bírók iparkodnak azokat követni, csatornázni, de még azok is, melyeknek kedvezőtlen geographiai fekvésüknél fogva az útépítés anyaga csak nagy nehezen hozzá­férhető, tesznek annyit, hogy a személy­­közlekedés szélesen épített és jó karban tartott járdák által felszabadíttatik minden nagyobb akadálytól. Nálunk , ha jól tudjuk, a járdaépítés kezdeményezése azon időszakra esik, midőn önkormányzati jogaink az abso­lut kormány álta félre tolattak s így már jó ideje annak, hogy az első lépés megtörtént a járdák kiépítésére. Azt hinnék, hogy ha az absolut kormány közegei már felismer­ték , hogy a város tisztaságának eszköz­­lőbe vételére­, de különösen a személyköz­lekedés könnyűvé és kényelmesebbé való tételére a­ járdák mellőzhetlenek , akkor ön­kormányzati jogaink visszanyerése után csak megtettük a kívánatos haladást e téren! De ha mai nap járdáinkat figyelembe vesz­­szük , bizon elmondhatjuk , hogy azok épen nem felelnek meg, még a szerényebb igé­nyeknek sem. Még a belvárosban is — pedig a járdaépítés kötelesség — itt-ott tel­jesen hiányzanak a járdák, jó nagy része pedig elhanyagolt , rész. Igaz ugyan, hogy a közszellem a köz­érdek szolgálata az egyéni érdek félreté­­tele mellett nem erős oldala városi lakos­ságunk egyik osztályának sem, de talán sehol sem tűnik ki a közérdek szolgálata iránti közöny, mondhatni lelkiismeretesség hiánya annyira, mint a járdaépítésben. A háztulajdonos, ki semmiesetre sem a ható­ság, hanem inkább a közönség pressiója folytán határozza el magát házvonalában a járda kiépítésére, nem egy esetben nemcsak hogy új és alkalmatos téglából nem építteti ki, hanem a kötelezett szélességből is el­von fél avagy egész lábat is. A rész, már elkopott és elhorzsolt téglából való kiépí­tése a járdának pedig mindenesetre a kö­zönség érdekeinek kijátszása, mert az mi­hamarabb megrongálódik s azután várhatja rendesen több évnek csendes lefolyását, mig újra toldozást, foltozást nyer megint el­használt kopott régi téglából. Ily körülmé­nyek között jó könnyű és kellemesebb sze­mélyi közlekedést biztosító járdákról szó sem lehet. Mi nem kiváltunk lehetetlent s nem akarjuk rögtön Anglia városainak utczáit Kecskemétre varázsolni, mert hát hogy férne az össze a mi „fizetni nem szeretünk“ természetünkkel, hogy a hatóság gondos­kodjék a járdák kiépítése é­s jó karban tar­tásáról , de mi meg házvonalunk hosszának arányában szépen elviseljük az abból folyó költségek terheit. Anglia híres közútairól, de bizon az se fejlődött volna soha oda, a­hol ma van, e téren, ha Local Board of halth (a helyi egészségügyi tanács) nem jogosittatott­ volna fel a kövezésre, ár­­kolásra, szabályozásra s ha oly gonddal nem szervezte volna úti rendőrségét. Mint érintem, nem kívánunk rögtönösen­­ angos viszonyokat, de hogy a járdaépítésben nagyobb rend h­ozattassék be s hogy a tör­vényhatóság erre vonatkozó statútumai szi­gorúan megtartassanak s megtartásuk ellen­őriztessék , azt óhajtjuk. A járdaépítés kényszerét — ha már e tekintetben a hatóság általi gondozást nem tartjuk a jelen viszonyok között alkalmaz­­hatónak — mindenesetre helyeselhetjük s a kényszer foganatosítása tekintetében kívá­nunk elmondani egyetmást. Kétségtelen az , hogy a járdának jó és alkalmas anyagból való építése költséges s kiépítése úgy, mint jó karban tartása elég nagy terhet rak a háztulajdonosok vállaira, de másfelől meg bizonyos az is, hogy szé­lesen kiépített és jó karban tartott járdák emelik a város tekintélyét s jó szolgálat­­tevői a személyközlekedésnek, Így tehát, míg a hatóságnak szigorú kötelességévé kell hogy legyen a járda kiépítési kényszert al­kalmazni, úgy feladatában áll az is, hogy a­mennyire tehetségében áll, könnyen hozzá­férhetővé kell tenni a közönségnek a járda­­építéshez megkivántató anyagot, a téglát. Csak most lapoztuk át Kecskemét kir. város polgármesterének évi jelentését 1876-ik évről, melynek 9 ik czimében utalás törté­nik arra, hogy 983,058 darab téglája van a városnak készletben, mihez ha hozzá szá­mítjuk az azóta égetett s földbér czime alatt beszedett téglákat, úgy az mindenesetre meghaladja a milliót. Már most ha azt akarjuk a közönség érdekében , hogy a törvényhatóság a járda­építés kényszerét foganatosítsa, miután módjában áll a lakosságnak a járdaépítés­hez megkívántató anyagokat könnyen és olcsón hozzáférhetővé tenni, határozza el a törvényhatóság, hogy készletben levő tég­láiból a járdaépítésre alkalmasak kiválasz­tassanak s a háztulajdonosoknak kizárólag járdaépítésre méltányos vagy leszállított, szóval kedvezményes ár mellett átengedtes­senek. Ez által kettős czél volna elérhető. Először a törvényhatóság a téglában fekvő s egyelőre gyümölcsözetlenül heverő s a fekvés által inkább kereskedő tőkéjét gyü­mölcsözővé változtathatja, a háztulajdono­sokban pedig felélesztené a kedvet járda­építésre akkor, a midőn annak építéséhez megkivántató téglát olcsón s a normális árakon alól bocsátja rendelkezésük alá. Tudjuk nagyon jól, s tisztában va­gyunk azon ellenvetéssel, hogy a város készletben tartott téglái egészen más ren­­­­deltetésűek s hogy a törvényhatóság két, házi kezelés alatt álló téglaégetője nem ez irányban van hivatva a közönség érdekeit szolgálni. De azon kitűzött czél, melynek megvalósítására gyűjti a törvényhatóság tég­láit, még a legközelebbi jövő keretén kívül esik s igy a készletben tartott tégla érté­kesítése gazdaságilag teljesen igazolható cselekménye lenne a törvényhatóságnak. A járdaépítés kényszere ily intézkedés mellett teljesen igazolható s azon veszteség, melyet a törvényhatóság a tégláknak a kedvezmé­nyes árak melletti árubabocsájtás által szenvedne, bőségesen helyre üttetnék a tégla értékesítése által nyert nagyobb vagy kisebb tőkék kamatélvezete által, de egyébként, is igazolható volna a törvény­­hatóság ebbeli intézkedése t. i. azon körül­mény által, hogy segédkezet iparkodik nyújtani a háztulajdonosoknak a járdaépí­téséhez. Ezen és ehhez hasonló intézkedés mel­lett várhatni, hogy utczáink a kellő szé­lességű járdákkal kiépíttessenek s mig ily intézkedések nem fognak létezni, addig a jókarban tartott s helyesen kiépitett járdák­hoz kötött óhajunk megvalósitása a messze jövőben fekszik s jelenleg csak pium desi­­deriumunk lehet. T P. T­a­n ü g­y. Kecskemét, 1877. ápril hó 16 án. A kecskeméti közs. tani­tó testület beléletében újabb reformok létesittettek , melyek , ha mindenha kellő tapintattal végrehajtatnak , csak a testület életrevalóságát fogják feltüntetni. A testület ugyanis kebeléből egy öttagú bizottságot küldött volt ki, a­mely bizottságnak a közgyűlés által már elfoga­dott jelentése és javaslata szerint a tanítótestület ezentúl három szakosztályra fog feloszlani, u. m.: 1) általános paedagogiai, 2) nyelv­i történettudo­mányi , 3) természettudományi szakosztályra. Az első szakosztálynak minden tanító köteles tagja, a két utóbbi szakosztály valamelyikének köteles tagja. Minden rendes havi közgyűlésben két felolvasás tartatik, egy az általános paedagogiai, a másik fölváltva a nyelv - történettudományi vagy a ter­mészettudományi szakosztály részéről. Miután azon­ban a tanév már csak két hónapig tart , a köz­gyűlés ezen újabb alakulást csak a jövő tanév elején fogja megvalósítani, egyelőre azonban gon­doskodott arról is, hogy a még hátralevő két köz­gyűlés felolvasás nélkül ne maradjon. A közgyűlés megbízásából szólok egyúttal az ápril­is 15 én tartott közgyűlésről is.­­ Kamme­rer Júlia tanítónő ezen tételt fejtegette: „Melyek azon főbb elvek , melyeket a népiskolai tanítónak a tanításban szem előtt kell tartania ?“ — Felolvasó nő helyesen állította össze a főbb elveket s sze­rencsés gondolat volt tőle e téren Dittes hires paedagogot követni a főbbekben. Az oktatási mun­kásság legfőbb zsinórmértékének — Commenius szerint — a természetszerűséget tekinti, a­mely szerint a szemléleti oktatási módszernek úgy kell berendezve lennie, hogy a tanuló biztosan, könnyen, alaposan és gyorsan haladjon. —Az ok­tatás — amint egyik elve hangzik — az életből induljon ki, legyen élénk, bilincselje le a figyel­met s ösztönözze önmunkásságra a tanulót. Az oktatás hatoljon a tanuló lelkébe, történjék az át­menet a szemléleti dolgokról a szellemiekre, a könnyű dolgokról a nehezebbekre. Fölvette továbbá azon alapelvet, hogy semmire sem kell tanítani, a­mi nem igazság. — Brassai Sámuel ezen di­daktikai elve egyike a legszebbeknek. — Legyünk következetesek és ismételjük czélszerűen, mert ugyancsak Brassai szerént az ismétlés czélja az

Next