Kecskeméti Lapok, 1878. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1878-01-06 / 1. szám
Péchy Manó által tolmácsolt újévi üdvözlete a legjobb igyekezet daczára sem bírta elpalástolni a levertség és bizalmatlanság azon érzelmeit, melylyel ma — el merjük mondani — az egész nemzet viseltetik a Tisza-minisztérium iránt mind a bel-, mind a külpolitikát tekintve.“ A „Pesti Napló“: „Tisza Kálmán Buda várából kihirdeti Magyarországnak, hogy ő elszánta magát a reactióra és et semmiféle megtámadás ettől elriasztani nem fogja s felhívja a parlament többségét, a „szabadelvű“ pártot, hogy ne engedje magát megfélemlíteni s támogassa őt a reactióban.“ Saját belügyeink mellett kiválólag Anglia magatartása hívja fel figyelmünket. — Combinatiók, találgatások egész özöne kiséri a brit kabinet fellépte által teremtett új helyzetet. S e zűrben bajos nyitjára lelni a valónak. Sokan úgy üdvözlik Anglia közvetítő lépését mint a békés megoldás előhírnökét; mások a beköszöntött újévben a háború, az eddiginél nagyobb s vérengzőbb háború esztendejét rettegik. Némelyek állítják , hogy Anglia csak a „levélhordó“ szerepét viszi a czár és szultán között s igy az ő becsülete nincs a közvetítési kísérlet bukása által érintve. Másfelől viszont Anglia részéről még mindig igen komoly actiót helyeznek kilátásba. Egy párisi távirat szerint maga Viktória királynő ragadta meg ez ügyben a kezdeményezést. E királyi kezdeményezés alapján történt a múlt héten a mediatio, melynek sikertelensége esetén Anglia a leghathatósabb módon fog érdekei védelmére kelni. Míg a diplomatiai világ élénk mozgalomban van, az orosz hadak a harczmezőn sem pihennek , sőt a rosz idő daczára a Balkán körül óriási a katonai mozgalom. Mihelyt ez be lesz fejezve, az orosz főhadiszállás Tirnovába tétetik át. A harcztér legújabb és legfontosabb eseménye az, hogy Gurkó tábornok csapatai egy jan. 3-tól kelt pétervári hivatalos sürgöny szerint: „Fagy, hó és zivatarok ellen vivott 8 napi harcz után áthatoltak a Balkánon s leszálltak a sofiai síkságra. Decz. 31-én este, hat óráig tartó makacs küzdelem után megszállotta Gurkó tábornok a tüskésel megerősített positiókat. Bűnügyi krónika. A helybeli kir. fénytörvényszék a múlt év deczember havának első és második hetében a következő ügyekben tartott végtárgyalást: 1) Bertl Andor kis-szállási tanyáján aratás végeztével a munkások áldomást tartván, szokás szerint megittasodtak, és garázdálkodni kezdtek, s midőn a józanabbak a veszekedést megakadályozni törekedtek, Gyánti Sándor beszaladt a konyhába bicskájáért s azzal a neki ellenálló Kis Antal Mátyást úgy megszúrta, hogy az pár óra alatt meghalt. Vádlott e szándékos emberölési bűntény miatt befogatásától számítva 4 évi börtönre ítéltetett s az Ítélet vádlott és a kir. ügyész által — kinek részéről 6 évi börtön hozatott indítványba — fellebbeztetek. 2) Antal Péter gazdafiú 2 lovat tolvajolván el Száraz Jánostól, a lovakat a rendőrségnek sikerült felkutatni és a tulajdonosnak visszaszolgáltatni, és vádlott a kir. ügyész indítványa szerint befogatásától számítva egy évi börtönre ítéltetett, mely ítélet ellen csak vádlott jelentett be fellebbezést. 3) Povácz János, Pácz Gusztáv, Tomaskó János és Steyen Károly mult évi deczember hóban a pávához czimzett kolicsmából távozván, a kisvásári útezán Varga József, Kalocsai Antal és Kalocsai Gusztáv iparos-segédekkel összetalálkoztak s midőn ezek velők minden ok nélkül czivakodni kezdtek , közelben volt negyedik társuk, Benkő László a nagy zajra oda sietett és azt vélvén, hogy barátai veszélyben vannak, ólmos botjával Steven Károlyt úgy fejbe vágta, hogy az súlyos sérülést szenvedett. Benkö László a súlyos sértési bűntényért 3 havi börtönre és Varga József, Kalocsai Antal, Kalocsai Gusztáv a veszekedési kihágásért 8—8 napi fogságra ítéltetvén, az ítélet ellen csak Benkő László és Varga József jelentettek be fellebbezést. 4) Udvari János 1867-ben szülővárosa Kun- Szt.Miklósról minden bejelentés nélkül elköltözködvén , hadkötelezettségét mindeddig nem teljesítette, tavai pedig a sorozó bizottság előtt önkényt jelentkezvén, a hadi szolgálatra alkalmatlannak találtatott. A törvényszék öt hadkötelezettség elmulasztása miatt a törvények értelmében 8 napi fogságra ítélte el. 5) Plavecz György vadkerti lakos Berta Kovács István szabadszállási lakostól 2 lovat tolvajolván el, befogatásától számitva 9 havi börtönre ítéltetett s az ítélet jogerőre emelkedett. Káros fél a 2 lovat a rendőrség útján visszakapta. 6) Sárközy Mátyás benei lakostól szept. hóban ismeretlen tettesek 3 kost és 7 bárányt tolvajoltak el. Káros leginkább gyanakodott a szomszédos vágójárásban legeltető Gubacsi Pálra, és midőn ez a rendőrség által kérdőre vonatott, a birkák lekötözésénél használt és a helyszínen feladott madzagdarab a vágás minősége szerint teljesen hozzáillett vádlottnak gatyamadzagához. Minthogy ezen gyanúokon kívül a tagadásban levő vádlott ellen más bizonyíték nem merült fel, a tolvajlási vád alól bizonyítékok elégtelenségéből felmentetett. 7) Freund Lipótnét azzal vádolván cselédje Gál Mária, hogy forró tejjel arcát szándékosan leöntötte azért, mert a tej forralás közben összement, vádlott véletlenséggel menti magát, mert szerinte az is mutat, hogy gyermekét is leöntötte, , a kir. ügyész pedig a szándékosságot megállapíthatónak találja, mert a vádlottnál jóval magasabb testalkattal bíró Gál Máriának arczára felfelé a tej véletlenségből nem omolhatott, és Gál Andrásné igazolja, hogy vádlott többször fenyegeti Gál Máriát leforrázással. A tszék vádlottat bizonyítékok elégtelenségéből menték fel, mely ítélet ellen a kir. ügyész fellebbezést jelentett be. 8) Sitkei Juliánna, Tóth Gábor szabadszállási lelkész 2 éves fiacskájának dajkája m. évi január 16-án éjjel meg akarván a kis gyermeket itatni, vízért a konyhába ment és nem vévén figyelembe, hogy a konyhában viz, tömény kénsav és édes pálinka egymás mellé volt elhelyezve, a kisgyermeket töménykénsavval itatta meg , ki ennek következtében 3 havi szenvedés után meg is halt. Vádlott a vétkes vigyázatlanságból okozott emberölési bűntényért 6 havi börtönre ítéltetett s az ítéletet úgy a vádlott, mint a kir. ügyész fellebbezte. 9) Richl József volt czeglédi kereskedő a nála Hoffmann és Kovács budapesti czég javára lefoglalt 425 frt. értékű bolti czikkeket eladván, minthogy felperest csakhamar az eladás után teljesen kielégítette , bírói regdorgálásra ítéltetett. 10) Kasza István, Deák István és Szabó János összeverekedvén, Kasza István és Deák István súlyos, Szabó János pedig könnyű sértést szenvedett és a törvényszék, annak figyelembe vételével, hogy Kasza István volt a támadó, két társa pedig inkább csak az önvédelemre szorítkozott, Kasza Istvánt 4 havi börtönre ítélte, társait pedig fölmentette. Az ítélet ellen csak a kir. ügyész jelentett be fellebbezést, mert Kasza Istvánra 6 havi, társaira pedig az önvédelem határának áthágása miatt 6—6 heti börtönt indítványozott. 11) Kasza László és Tercsi Mihály Csillag Józsefnétől 2 kenyeret és egy tyúkot, Prohászka Imre, Kis János és Tercsi Mihály Horváth Józseftől 18 véka rozsot, végre Tercsi Mihály Witz Salamontól 2 zsákot tolvajolván el, Kasza László 3 havi, Prohászka Imre 9 havi, Kis János 9 havi és Tercsi Mihály 1 évi börtönre ítéltetett. Az ítélet ellenében csak vádlottak fellebbeztek. ( 12) Bódi Ferencz és Harkai János Major Györgynek 2 malaczát a vásárállásról eltolvajolván, azonfelül Harkai János Baráth József 2 db. disznajának eltolvajlását megkísérelvén, Bódi Ferencz 3 havi, Harkai János 8 havi börtönre ítéltetett s az ítéletet úgy vádlottak, mint a kir. ügyész, ki nagyobb büntetést indítványozott, fellebbezték. — Kecskemét, 1877. decz. 24. — — TÁRCZA. Esthajnalkor . . . Esthajnalkor a csalogány szépen szól, Csókot loptam százharmatos ajkadról. Gyönyör volt az, tiltott gyönyör énnekem, Lelkes lányka lesz-e érte kegyelem? . . . Szelíd galamb ne neheztelj te azért, Hogy szomjas szám gyöngyajkádhoz odaért, Hisz’ vétkemnek nem én voltam az oka, Égő szemed volt vezérlő csillaga. Rablóvá tön a mosolygó két csillag, S nyilt rózsája mézzel áradt ajkadnak. Rablóvá tett téged is e pillanat: Szivet loptál az elcsattant csók alatt. Pásthi József: Ramazan. Ez a keletieknek böjti- és egyszersmind oly hónapjok , melyben föltalálhatjuk a mi „carneval“unkat elite-báljaival, tanzkränzchenjeivel, „bolondok-estélyei“-vel, és a nálunk utána következő nagy ellentétet, — midőn a tánczban és a sok farsangolásban kifáradt hölgyek böjti predikácziókat hallgatni járnak, — itt váltakozva, egymásba olvadva naponkint föltaláljuk. Tehát a Ramazan egy hónapi böjt, és egy hónapi carneval, nappal böjt, éjjel carneval. Amint a napot üdvözlő ágyúlövés eldördült, kezdődik a szigorú böjt. Egy falat nem érinti az ajkat, egy csepp víz a száraz nyelvet, még megszokott czigarette bodor füstjében sem gyönyörködhetik a jámbor mozlim. És míg a buzgó izraelita a templomban imádkozva tölti a „hosszúnap“-ot, addig a muzulmán rendes napi foglalkozásait végzi, csakis estefelé kezd egy kissé türelmetlenkedni. De hangosan panaszkodni nem szabad, mert a „Ramazan“ meg volna sértve, és üdvöl nagy csorbát szenvedne. Türelmesen várnak öt óráig, midőn a nap már a láthatár széléhez közéig. Ekkor a hamálok *) alig várják a perczet, hogy a kezökben tartott szivarkára gyújthassanak. A gazdag terített asztala előtt ül, midőn párolgó illatos kávéval, finom szivarral kínálták , meg kellett tagadnia magától, most bőven kárpótoltatik. A nap leáldozott, a megszabadító lövés eldördült. Mint egy varázsütésre tarka tömeg lepi el az utczákat, a barnás égő szivarjával szájában siet szerény vacsorájához, a gazdag merészen neki ront az asztali élveknek. . A sötétből a minaretek lámpái, egyiktől a másikig összefűzve, világló Korán-mondatokat kérpeznek. Itt egy kivilágított kávéház előtt figyelmes hallgatóság lesi a szót egy mesélő ajkairól; ott egy bohócz gyönyörködteti a közönséget erős életeivel, melyeken az elfátyolozott szépek vígan nevetnek, míg a mi erkölcsös nőink pirulnának. Amott egy banda játszik, hivatalok nyitva, boltok, kávéházak, vendéglők fényözönben úszva, egyszóval az éj nappallá változott. Habár maszkokat nem látni is, mint a mi carneváljainkon, de a tömeg tarkasága, keleti színpompája bőven kárpótol érte. Látunk itt rózsaszín selyem ruhában, aranynyal áttörve, büszkélkedő török hölgyet, rongyos koldust, cserép- vagy érczedényét alamizsnáért nyújtva, előkelő törököt, egyszerű hosszú rokkban, mely valamivel hosszabb a francziánál, mellette fekete czigány nőt, cseréppipával szájában; ott egy chodscha (tanító) ezüstfehér szakállal, fehér turbánnal fején, hosszú kaftánban, mellette egy vastag bimbaschi (őrnagy), ki kézművesek, iparosok közt egy bolt küszöbén szívja nargilehjét. Egy erős demokratikus jelleg vonul végig az egész keleti életen. Mert ugyan mit szólnánk hozzá, ha a kávéházban feketénket szörpölve szivaroznánk, és egyszerre egy koldusféle minden szó nélkül venné el szivarunkat szájunkból, hogy rágyújtson, vagy kávézni egész méltósággal mellénk telepednék. Ha a közkatona tisztjébe ütődve, szó és köszöntés nélkül tovább megy, itt az senkinek sem tűnik föl. De ime kezdődik egy színi előadás, ide uraim, vigan legyünk! Ma Ramazan van, nemsokára vége lesz az éjnek és holnap — ismét elölről kezdjük. Németből: Juhász J. *) Roppant testi erejű örmény hordárok, kik nagyrészt meggazdagodva térnek vissza hazájukba Ford. Mi történt a színházban? Színházi krónikánkat kiegészítendők, felemlítjük, hogy szombaton Lecocq Károly operette-je, „Angot“, vasárnapon ugyanannak „Kisasszony feleségem“ czímű operette-je adatott elő. Kedden, újév napján Balogh István színműve „Mátyás diák“. Szerdán Rosen Gyula három felvonásos vígjátéka „IX-ik parancsolat“ adatott elő. A darab nem sokat ér, de vannak benne nevetésre ösztönző jelenetek, melyek a németet jellemző kedélyességgel előadva, mulattatók. A fordító a pinezér szójárását „a Bissel“ magyarra ekként fordítja: „egy kevéssé“. A németben van ennek jelentősége, a magyarban nincsen, vagy más, az eredetit jobban adó kifejezésről kell gondoskodni, vagy több helyen ki kell hagyni, mert a magyarban fonák és értelmetlen a folytonos „egy kevéssé“. Csütörtökön Hugo Victor minden fény- és árnyoldalaival teljes regénye „A nyomorultakéból készített öt szakaszos színmű: „Gályarab“ adatott elő. Színre alkalmazta Némethy György. A színmű igényeihez képest lehetőleg tekintettel volt szerző arra, hogy a regényből a cselekvényeket válogassa össze. De a midőn Scyllát kerülni akarta Charybdisba került, mert darabja nem képez egyöntetű, önmagából megérthető egészet. Aki a regényt nem olvasta , a színművet nem érti meg, s azért nézetünk szerint szerző jobban járt volna el, ha Birchpfeiffernek „A tücsök“ vagy „A lowoodi árva“ czímű darabjaiban követett eljárását utánozza, mellékesnek tartja a cselekvényt, de a jellemzőt elmondatja. Darabja kitűnő tán így sem lesz, de egyöntetű és önmagából megérthetővé válik. Maguk a színészek tán épen e hibánál fogva nem voltak képesek feladatuknak teljesen megfelelni. Valjean (Némethy) kivételével csak Thenardier (Bokodi) és Fantime