Kecskeméti Lapok, 1880. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1880-05-16 / 20. szám
M Tizenharmadik évfolyam. 20. szám. Május 16. 1880. KECSKEMÉTI LAPOK Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. BUDAI-NAGY-UTCZA 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. ------- I . V ------- i többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár- VEGYESTARTALMÚ HETILAP. k— —-----------------------------------|---------- ------------------------—|—---------------------------------------------|------------ —.—.—■---------8 Előfizetési díj: Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó hivatal: Hirdetési díj: Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadómegkezdhető, dájdnak“ezimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. — r. _ _ ... ._L ... _ ________ ____| _ ...__________________© Kecskemét, 1880. május 15. A törvényhatósági közgyűlés által az újonnan kinevezett főispán, gróf Szapáry István üdvözletére kiküldött bizottság már eleget tett kiküldetésének. Folyó hó Ibikén tisztelgett az új főispánnál, ki őszinte magyar szívélyességgel fogadta azon törvényhatóság küldötteit, melynek ügyeinek intézésében vezénylő hatalmat nyert. A bizottságot a h. polgármester vezetvén, miután azokat egyenként bemutatta, Bogyó Pál apát plébános úr a következő rövid, de tartalmas beszéddel üdvözölte a főispánt: „Méltóságos Főispán úr! Kecskemét sz. kir. városa értesittetvén a nm. belügyminisztérium által arról, hogy Méltóságod jön Felséges Urunk — Királyunk kegyelméből Főispánunkká kinevezve, városunk törvényhatósági közgyűlése ez örvendetes hitt közlelkesedéssel fogadta s legott kebeléből eme küldöttséget, mely most Méltóságod előtt tiszteleg, megbízta, hogy nevükben tolmácsolja a közörömet és lelkesedést, melyet ezen szerencsés és tapintatos kinevezés közöttük szült, s egyszersmind adjon kifejezést ama tisztelet és ragaszkodásnak, melyet a magyar alkotmányos Főtisztviselője iránt mindenkor tanusítani szokott. Méltóságos Főispán úr! Miután Méltóságod mostani bokros elfoglaltatása, és sokszoros fáradozásainak daczára, ez újabb magas, de szinte nagy fáradtsággal és felelősséggel járó alkotmányos hivatalt elvállalni méltóztatott: engedje meg nekünk Méltóságod, hogy ezen feláldozó elhatározását, a hon és közügyek iránti lángoló szereteten kívül, irántunk való rokonszenvének, jóakaratának és meleg hajlamainak is tulajdoníthassuk. S midőn ekkint küldőink kedves megbizásának édes örömmel eleget teszünk, s Méltóságodat Főispánunkká lett örömteljes kineveztetése alkalmából, honfiúi szivünk őszinte érzetéből üdvözöljük, ez alkalommal tiszteletteljesen felkérjük, hogy közöttünk mielőbb megjelenni, és főispáni székét elfoglalni méltóztassék. Végre magunkat és küldőinket Méltóságod honfiúi érzelmeibe és kegyes hajlamaiba ajánljuk, és óhajtjuk, hogy az isteni gondviselés Méltóságodat, a közjólét és közügy további munkálására, sokáig és boldogan éltesse.“ Erre a főispán úr ő méltósága oly szavakkal felelt, melyek teljes bizalmat kelthetnek irányában s melyek nagyobbára eloszlathatják azoknak aggodalmát, a kik kételyeket támasztottak az iránt, hogy az új főispán fog-e tenni és tenni akarni törvényhatóságunk érdekében annyit, amenynyit törvényhatóságunk tőle vár? Hogy kételyek merültek fel, az annak tulajdonítandó, hogy ő méltósága nemcsak a mi főispánunk, hanem egyszersmind Pest-Kis- Kun megyéé is és így sokoldalú terhes elfoglaltsága közepett méltán aggódhattunk az iránt, váljon fog-e ügyeink iránt annyi érdekeltséget tanusítani, mint amennyi érdeklődés önkormányzati ügyeink vezetéséhez mellőzhetlenül szükséges, de másrészről meg élénk emlékezetünkben van, hogy ő méltósága egy kérdésben (Tiszaármentesítési ügy) velünk ellentétes állást foglalt el. Szavai azonban, miket az őt üdvözlő küldöttséghez intézett, megnyugtatásunkra szolgálhatnak minden irányban, mert meggyőznek arról, hogy nem hiányzik nála sem a munkakedv, sem az akaraterő arra nézve, hogy odaadással, feláldozó munkássággal szolgálja törvényhatóságunk ügyeit, másrészről pedig bír annyi érdeklődéssel, amennyi a sikeres működésnek alapfeltétele. És épen azért, mert a bizottsághoz intézett szavai megnyugtatásul szolgálhatnak, kívánunk vele e lap hasábjain bővebben foglalkozni. Két momentumat, melyet szavaiból különösen kiemelendőnek tartunk. Egyik az, hogy kijelenté, miszerint a főispánságot nem tartja puszta dignitásnak, puszta méltóságnak, hanem valóságos közszolgálatnak, melyben lelkiismeretességgel munkálódni a haza iránti szent kötelessége, a másik pedig ama nyilatkozata, mely által kifejezést adott annak, hogy hallja és érzi, miszerint egy városunkat nagyon közvetlen érdekű ügyben (Tiszaármentesítés) ellentétes állást foglalt el velünk szemben, de közelebbről megismervén ügyünket, kinyilvánította, hogy oda fog irányzódni törekvése, miszerint igaz ügyünk az igazság és méltányosság szerinti megoldást nyerjen. És ezek oly nyilatkozatok, melyekre bizalmunkat minden habozás nélkül felépíthetjük. Mert mit kívánunk és mit kívánhatunk a törvényhatóság legfőbb tisztviselőjétől? Bizonyára nem egyebet, minthogy legfőbb tisztviselői állását ne tekintse puszta méltóságnak, hanem valóságos közszolgálatnak, melynek hűen lelkiismeretes odaadással ha szenteli tevékenységét, rokonszenv, becsülésünk s ragaszkodásunk kiséri működésében, s mig oda irányozza törekvését, hogy igaz ügyünk az igazság és méltányosság szerinti megoldást nyerjen, addig törekvésében őszintén támogató hivekre talál bennünk, a kik minden nemes működését kitelhető jóakarattal, hazafias buzgósággal segítjük a czél elérésére. Ha egyetértés és a kölcsönös bizalom szálai fűzik egymáshoz a legfőbb tisztviselőt s a törvényhatóságot, erős meggyőződésünk, hogy akkor is, a midőn a főispán a hatósági önkormányzat felett őrködik s a midőn a törvényhatóság által közvetített álladalmi közigazgatást ellenőrzi és az öszszeütközés száműzve leend s ha merülnek is fel kérdések, melyek politikai természetüknél fogva az ellentétes hadakat sikraszállását késztetik, e harcz is azon mederben fog lefolyni, melyet a politikai ildomosság s az eszélyesség követelményei előszabnak. Hogy ily egyetértés fog az új főispán és törvényhatóságunk között létrejönni, s hogy nem fog hiányozni a kölcsönös bizalom, ezen hiedelemre feljogosíthat bennünket a küldöttséghez intézett szavai, melyre bizalmunkat irányában felépítettük s a melyből folyólag őt e lap hasábjain is üdvözöljük !! A kecskemétvidéki Gazdasági-egylet köréből. Folyó hó 2-ik napján id. Szél Imre úr elnöklete alatt tartott választmányi ülésben felolvastattak a m. kir. földmivelési minisztériumtól érkezett több rendbeli leiratok, és pedig: A 10.708. sz. alatti, melynélfogva borászatunk és pangó borkereskedésünk előmozdítása tekintetéből feltett kérdőpontok tárgyalására, a m. kir. minisztérium hivatalos helyiségébe, folyó hó 10-ik napjára kitűzött conferentiára egyletünk meghivatván , annak képviseletére Csilléry Benő egyleti másod elnök és Kovács József t.-biró egyleti tag urak kiküldettek; s ide vonatkozólag szükségessé vált előleges intézkedések foganatosítására az elnökség utasittatott. A 6744. sz. alatti leirat, melynélfogva a Neukom-féle Cognac gépnek itt miképp lehető használhatósága, illetőleg az itteni boroknak Cognacco czélszerűen és haszonnal égetése iránt véleményes felterjesztés kivántatott; — a természettudományi társulat kiküldötteivel alakult vegyes bizottság elnöke Csilléry Benő úrnak, tanulmány és véleményes jelentés tétel végett kiadatott. A 8301. sz. alatti leirat, mely mellett a „Népkertésze“ czimű lap folyó évi 5-ik száma,— melyben Lukácsy Sándor úr, az idei elmúlt szigorú tél által, a gyümölcsfákban okozott károkról elmélkedik, — ahoz leendő alkalmazkodás végett ide megküldetett. Lukácsy úr a közleti czikkben hosszasan kiterjeszkedik annak kimutatására, miképp itt a homokos talajon, amott az agyagon van fagy által okozott több vagy kevesebb kár és megfordítva, — mint az idő szeszélye hozta magával; — elmélkedik tovább a fagykár felismeréséről, mondja, hogy ha éles késsel a fahéjját bevágjuk és azt barnának találjuk, úgy azon rész megromlott; —ez igaz, de még bizonyosabb, ha vártunk rügyelésig, és most a ki nem sarjadt galyakat levágjuk. Itt fődolog csupán az, hogy a csonkolással annak alakot adjunk, nehogy a fa féloldalú legyen, az épen maradt gályák oldalhajtásait pedig nyáron át visszacsipedjük a végre, hogy ezek termő rügyeket növeljenek, mert különben a fa csak galyákat növel, melyek 4—5 évig terméketlenek lesznek, amúgy pedig a fa már a jövő évben termeni fog. Az idei nyár majd megmutatja, lesz-e a lecsonkolt fából valami vagy sem, ha nem lesz, őszkor kivetjük és ültetünk helyébe mást; előre látó embernek mindig van kéznél saját faiskolában nevelt fája, mert 5—6 - öl földet rigoliroztatni, abba néhány szál vékony vadalma- és körtefát eldugni, kajszibaraczkmagot vetni, — szilva susnyó van elég, — ezeket beojtani mulatságból is lehet, honnan szükségletünket olyannal pótoljuk, a minőt növeltünk, — tudjuk mit ültetünk el, nem csal meg senki. Minden kárból van haszon, mondja tovább Lukácsy úr a régi példabeszédet, — és ebben igaza van. Az elmúlt szigorú tél megtanított bennünket arra, hogy ne kapkodjunk mindenféle elhíresztelt gyümölcsfajok után, hanem csak azokat szaporítsuk , melyek szeszélyes éghajlatunkat baj nélkül, épségben és kellően értékesíthetőleg kiállják. Azonban ezt meghatározni igen nehéz vagy alig is lehető, mert nem annyira a megfagyás árt a fáknak általában, mint inkább a fagyás után hirtelen következő meleg, mint látjuk, hogy már idős fáknak is a napnyugati oldala felcsattog azért, mert a megfagyott fára derült márczius sőt februárban is 1—2 óráig délben oda szögelt a napsugár, e miatt a megfagyott pólusok hirtelen felmelegedvén, túl kifeszültek és elrepedeztek, épen úgy, mint a rosz helyen tartott zsíros fazék, a zsír hirtelen olvadásával elreped. Természetes, hogy e bajba csak kövér tehát nedvdús fák eshetnek és pedig korkülönbség nélkül, legkivált pedig azok, melyek nedvkeringésüket későn végzik be úgy, hogy a korán bekövetkezett őszi fagy még ez állapotban találja őket