Kecskeméti Lapok, 1884 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-04 / 18. szám

é tette volna azt, miszerint oly lényt találjon ott, ki életére határozó befolyást fog gya­korolni. Tudnivaló, hogy ily helyzetben a legna­gyobb közönynyel lépett a család elé, hova tulajdonképen csak barátai vitték. A családnál épen ünnepély volt s igy nem kell mondanom, hogy a fiatalság az egész évét a legjobb kedvben töltötte el. Az egész társaságból csak egy vált ki, csak egy, ki a sarokba félrevonulva némán nézte a mulatság egész lefolyását — s ez az egy az volt, kit Júlia oly ábrándos szerelemmel szeretett. Júlia sem vele, sem róla nem mert szól­­tani. Sokáig küzködött magával, míg egyik tánczosától — lehetőleg közönyösséget szín­lelve — megkérdező, hogy nem tudná-e, miért vonul vissza a társaságtól ama halvány arczú fiatal­ember? (Nevét nem ejti ki,... hejh pedig nála jobban senki se tudta!) A kérdezett elmondá a maga vélemé­nyét, hogy ő azt hiszi, miszerint a gyász miatt vonul igy vissza. Miféle gyász miatt? — kérdé meglepetve Júlia. Hát nem tudja-e nagyság, hogy Etel­kája, az ő ábrándképe meghalt s azóta szün­telen búsong; szerelmi költeményei azóta mind csak őt siratják. Hogy is énekel csak? „Te voltál egyetlen virágom; Hervadt vagy: puszta életem. Te voltál fényes napvilágom; Lementél, és van körülem. Te voltál képzeményim szárnya; Megtörve vagy: nem szállhatok. Te voltál vérem forrósága; Meghűltél: óh, majd megfagyok.“ Egy másik dalában így tépelődik: „Anyám, anyám, Végső reményed: (hogy) Ha majd halálod meg fog hűteni, Fölmelegitnek Még egyszer gyermeked hő könnyei. Ez a vigasztalás sem jut neked Elsírta könnyeit Szerelmesének sírján gyermeked.“ Vagy még erre is emlékszem: „Élet, élet, áldástalan élet! Számadásod velem mikor végzed? Mikor mondod: menj istenhitével, Porladozzál porló szeretőddel.“ A­kinek kebléből ily szavak fakadnak, azon nem csodálkozhatunk, ha ránézve a vígtár­­saság is unott. Júlia nem felelt, csak elsápadt, mint a letört liliom, magán­szobájába ment és sirt, sirt keservesen. De ezt nem tudta, nem is gyanitá senki. Hogy is gyanítható, mikor egynegyed óra múlva, mosolygó arczczal már újra a tánczo­­lók között volt. Mosolygott, csevegett újra mint az előtt, mindenre vigyázott, hogy el ne árulja magát, csak egyet nem tudott kellőleg korlátolni — tekintetét, mely akaratlanul is oly gyakran tévedt ama halvány arczra, mely őt szinte merengésbe ejté. A költő ily felgyujtás nélkül is erősebb szenvedélyű; elképzelhetjük tehát, hogy mily­­ kitörő lánggal csapott föl szerelme, mikor az I igéző szépségű Júlia szeme az övével talál-­­­kozván , abból a legeredőbb szerelmet olvas­hatta ki. (Vége következik.)­kább egy szinháznak csúfolt magán­épület létezése, mely a szinügy hátrá­nyára amannak létesítését folyvást aka­dályozza. Ezt tehát elhárítani első és legfőbb érdek. Jól tudjuk, hogy bármely magán­ember tulajdona volna is az, arra köl­tekezéseket és beruházásokat nem te­hetne , mert az vajmi csekély perczentet hozna be, áldozatot pedig egyesektől kivánni sem lehet. De épen ebből ön­ként következik, hogy ily épület szín­házi helyiségnek teljességgel nem al­kalmas, mihez járul még a mostani­nak teljesen eltévesztett belső berende­zése is. Örömmel értesültünk magán­úton, hogy a színház érdemes tulaj­donosnője saját elhatározásából más czélra szándékozik azt átalakíttatni, és mi ezen elhatározását csak örömmel üdvözöljük, s úgy saját, mint a köz­ügy érdekében felkérjük, hogy e jó szándéktól el ne álljon. Ha ez megtör­ténik , akkor kezdeményezhetünk e részben is valamit. Tudjuk, hogy sok akadály fog ez elé gördülni, azt is tudjuk, hogy rövid idő alatt nem leszünk képesek ezért érni. De inkább egy-két évig pi­henjen a színművészet múzsája váro­sunkban , minthogy folyvást azon szé­gyennek legyünk kitéve, hogy egy hatóságilag engedélyezett, s egyedül a közönség pártolására támaszkodó színtársulat mindannyiszor keserű csa­lódással, s csaknem koldusbottal le­gyen kénytelen városunkat itt hagyni, s jó hírnevünket országvilág előtt kür­tölni. Ha teljesen meg vagyunk győ­ződve , hogy a fentebb elsorolt viszo­nyok között lehetetlen egy jó színtár­sulatnak városunkban megélni, akkor legyünk annyira lelkiismeretesek, hogy a kész veszedelembe ne engedjük őket rohanni, s e részben a hatóság és színügyi bizottság inkább tagadja meg az engedélyt bármely színigazgatótól. Igyekezzünk az előfeltételeket megsze­rezni, igyekezzünk különösen egy ál­landó színházat teremteni, mely nélkül gyinészet nem létezhetik. Keressük a ^.íj °"S a hol van, s igyeke""-"“^ azt gyökeresen túl aztán elér­hetjük, hogy Thália papjai nem fognak hajlék nélkül bolyongni városunkban. A­kik ez ügy iránt érdeklődnek , vegyék fontolóra a mondottakat, mikre bennünket a tapasztalat tanított és in­dított. Mondjanak mások is véleményt erre nézve, minket a jó szándék és az ügy iránt meleg érdeklődés vezérelt, valamint azon meggyőződés, hogy e téren valamit kezdeményezni égető szükséggé vált. Ily­en formán vagyunk zenészeink­kel is, erről azonban jövő alkalommal. KECSKEMÉTI LAPOK Politika­i szemle. A trónörökös Útja. Rudolf trónörö­kös a magyar-osztrák monarchia leendő ural­kodója, a múlt héten néhány napig a keleti tartományokban utazott; meglátogatta Kon­stantinápolyban a török szultánt, Bukarestben a román királyt, Belgrádban a szerbek ural­kodóját , s mindenütt a fejedelmi udvarok ré­széről oly kitüntető, s valódi szives udvarias­sággal, a nép részéről pedig oly imposans lel­kesedéssel fogadtatott, mely különösen a dél­szláv népek részéről valóban meglepő, s rend­kívül előny­ös szinben tünteti föl, egyrészről azon haladást és hóditást, melyet monarchiánk a délszláv népek sympathiájában tett, más­részről azon politikát, mely ezt kivívni ké­pes volt. Mert a délszláv népeknek a trón­örökösre felhangzott lelkesült éljenei meggyő­zően bizonyítják, hogy e népek már megun­ták az önző orosz politika szekerét húzni, ennek járma alatt nyögni, s most Oroszor­szág helyett monarchiánk felé fordítják tekin­tetüket, s érdekeinkkel egyező politikát akar­nak követni. Rendkívül fontos és jelentékeny vívmánya még a trónörökös utazásának még az is, hogy az, amin diplomatáink éveken ke­resztül sikertelenül fáradoztak, a­mi a ma­gyar kereskedelmi politikának is egyik sark­kövét képezte mindig, a keleti vasúti csatla­kozás létre fog jönni, s pedig Salonichin ke­resztül , tehát teljesen a monarchia érdekei­nek megfelelőleg. Azt hisszük , nem vádolhat bennünket igaztalansággal senki, midőn azt állítjuk, hogy ezen különösen hazánkra nézve fontos külügyi és kereskedelmi előnyök ki­vívásában a magyar kormánynak, illetve a szabadelvű pártnak is jó részt tulajdonítunk, a­mely körülményt a magyar nemzet a kö­zelgő választások alkalmával bizonyára tekin­tetbe fog venni. Az ipartörvény tárgyalását az ország­gyűlés m. hó 28-án részleteiben is befejezte, s m. hó 29-én harmadszori felolvasásban is elfogadta. Ezáltal azon mozgalom, melyet a magyar iparosok a fennálló ipartörvény revisiója érdekében indítottak, czélját nagyobbrészt el­érte ; a törvényhozás irányukban megtette köte­lességét. Most az iparosok kötelessége követke­zik. Az ugyanis, hogy a törvény által nyúj­tott előnyöket bölcs mérséklettel, józan előre- I rwA\r T­ n 1 ^ «■ *—o­­r­vény határai között — nem hagyva mindent törvényre és államhatalomra — maguk is meg­tegyék­ kötelességeiket, különösen tanulmány és szorgalmas munkálkodás útján igyekezze­nek a magyar ipart odáig fejleszteni, hogy az a külföldi iparral­ is kiiárassa a versenyt. 8. G.­­ közlünk , mellékesen megjegyezvén, hogy agg polgártársunk ezen tanulmányra és művelt­­s­­égre valló dolgozatában sok oly igaz dolog van, melyet a függetlenségi párt szívére ve­­r­hetne, s a­melyet épen ezért figyelmébe ajánlunk. A czikk a következő: A közelgő országgyűlési választások al­kalmából az országos függetlenségi párt ki­áltványt bocsátott ki a nemzethez, a kecs­keméti pedig programmot választóihoz, a­melyekben mindkettő leginkább a zsidó­kér­déssel foglalkozik. Hogy ezt megoldhassák, többek közt követelik, hogy a zsidók nyil­vánítsák hittételeiket, hogy mindenki tud­hassa, mit tartalmaznak azok. (A helybeli programol azonkívül a közös Isten ellen csi­nál oppozíciót, a­mennyiben azt is kívánja tudni, hogy „vájjon a zsidók Istene nem tesz-e kü­lönbséget ember és ember közt, miként nem tesz a keresztény Isten“.) Mindkét programm kivánja, hogy a zsidók zsinatot hívjanak össze, mely vallásukat reformálná; a kecs­keméti az 1791. g. 26. S. 4-re hivatkozik , mely törvényczikk értelmében az evangélikusok csak az által nyertek vallásszabadságot, hogy zsinatot tartván, hittételeiket szentesítés vé­gett, a királynak terjesztették elő, annyival inkább állana most a kormány jogában a zsidóktól, ha mindjárt erőszakkal is köve­telni , „miután ember- s keresztényi szeretet­tel nem törődnek, magukat „kiválasztott népnek“ tartják, fanatikus vallásuk miatt veszélyesek az államra nézve, a társadalom­tól elkülönítik magukat, tányérainkból nem esznek stb.“, hogy oly vallási törvényeket teremtsenek, a melyek a nemzetnek megfe­lelvén, a király által szentesithetők. A mely zsidónak ez nem tetszik , annak nyitva az út Galicziába. Mindkét programaiban, de leginkább a helybeliben oly tudatlansággal támadtatik meg a zsidó vallás, hogy mint zsidó, de mint 50 év óta Kecskemét városának polgára, köte­lességemnek tartom felvilágosítást adni a füg­getlenségi pártnak. Jelszavam: Az igazság megmutatja a helyes utat. Katechismust követelnek a zsidóktól, a­melyből minden hittételünk meglátható lenne. Ez Mózes 5 könyve, a­mely magyar­­ nyelven (40—40 krért) minden könyvkeres­kedésben kapható. A szentírás minden isko­lában majdnem kizárólagosan magyar nyel­ven adatik elő, mert gyenge ifjúságunk nem igen ért más nyelvhez. E könyvből alapí­totta minden fejenetet, vallalat és a szabad­elvű Anglia még mai napság is sok ezret költ rá, hogy ezt az egész világon terjessze. E könyv tanít bennünket, hogy Mózes Isten­től vette a 10 parancsolatot és a többi vál­lát és társadalmi törvényeket , a­melyek leg­főbb sarktétele így hangzik: „Szeresd feleba­rátodat, mint tennen magadat“. Csakis a po­­gányoknál tett kivételt, mondván: „Tartsd magad távol tőlük, ne köss velük házassá­got“. De a többiek, mint az akkori Bne-Noah, kik csak 7 parancsolatot tartanak, a zsidók­kal egyenjogúak. Még a kettő közti vegyes házasság sincs tiltva. (L. Mózes 4-dik köny­vének 15. c. 16. V.) „Egy törvény, egy jog legyen nektek, valamint a nem zsidóknak, kik köztetek lakik“. Mózes 3-dik könyvé­ben (cap. 19, 33. és 34. v.) mondja: „Ha országtokban köztetek egy nem zsidó lakik, ne nyomjátok el, hanem szeressétek, mint tennen magatokat“, és Mózes 2-dik könyvé­nek 23. c. 9. versében törvénynyé lesz: „Gon­doljátok meg, ti is mint idegenek elnyomatva, Egyptomban laktatok és tudjátok, mennyit szenved az elnyomott“. Vallásunk így tanít bennünket valláskü­­lönbség nélkül egyenjogosultságra. Van még egyszerű, polgári házasságunk is, (L. Mózest 24. c. 1. v. és a Talmudban „Kiduschin“, Perek 1., Misnah 1.), midőn a házasság a jegygyűrűnek átadása két tanú által, vagy írásbeli házasságszerződéssel, jog­érvényessé válik, igy tett Mózes is, és a mig nem szűnt meg állami életünk, királyaink is igen gyakran nem zsidónőket vettek felesé­gül. Jelenleg azonban mindenben azon ország törvényeihez tartjuk magunkat, a melynek polgárai vagyunk. Még azon törvényt akarom idézni, a mely az ország felosztását illetőleg, egyebek közt rendeli: „A Levi törzs, a mely csupán papokból áll, ne legyen részese a föld és te­leknek“. (L. Mózes 5. könyv, 18. c. 1., 2. vers.) Mert a papok csupán a vallással fog­lalkoztak, de adtak nekik városokat lakásul és jövedelmeket, hogy gazdagon élhettek (igy hangzottak Mózes törvényei a legszabad ■ elvűbb értelemben). A Talmud is jóváhagyja azok egyenjo­­gúsítását a zsidókkal, kik csak 7 parancso­latot tartanak, mint a Bne-Noah (L. Baba Rama, Perek 4, Misnah 3.) sok más helyen, mert a Talmud csak commentál Mózes köny­véhez, mely megszabja a hátrokat. Mózes megtiltja a húst tejjel főzni, a Talmud kü­lön edényeket rendel, mind a tejes-, mind a húsféle étkekhez stb. Ezekből láthatja a hely­beli függetlenségi párt, hogy a zsidó, ki meg-­­ tartja e törvényt, nem használja azok edé­nyeit, kik ezen étkezési törvényt nem tart­ják. De azok, kik megtartják e törvényt, megfordulhatnak bármely tisztességes társa­­s­ságban is, hisz a pesti és budai rabbiknak­­ is volt már szerencséjük a Felsége asztalá­nál ülni, hasonlóképen a világhírű Montefiore Mózes is, ki igen szigorúan megtart minden vallási törvényt, Anglia legfőbb uraságainak a társaságában forgolódik, hol a legnagyobb tisztelet környezi, anélkül, hogy az angolok ebben valami államveszélyes dolgot látnának. Mindezekből láthatni, hogy a zsidó vallás éppenséggel sem veszélyes az állam és társa­dalomra nézve. És most kérdem az igen­t, függő pártot: mi reformálni való van oly felekezeten, mely­nek legliberálisabb törvényei vannak ? A­melyek daczára több 1000 éves létüknek, szabadelvű­­ségben még mai napság is megállják a sarat. Szemünkre hányják, hogy mi „kiválasztott nép“-nek tartjuk magunkat — igenis, de csak annyiban, hogy az egyistenség és a vallás eszméjét terjeszszük, mert mi voltunk az elsők, kik kezdve ősatyáinkkal, Ábrahámtól s Mózesig, az egyistenséget elismertük; azután a kereszténység is, mely hódol a monotheis­­mus magasztos elvének, s a mely a tízpa­rancsolatot és más vallás törvényeket elfoga­dott, a zsidóság méhéből született. Csupán e tekintetben tartjuk magunkat tehát „kiválasz­tott nép“-nek, minden másban nincs előnyünk egy felekezet felett sem; ezekből látható, hogy a zsidó vallás emberszeretetben és egyen­­jogúsításban nem hátrafelé, hanem előre halad. Azzal is vádolnak bennünket, hogy a kormánynyal tartunk, és ezáltal kárt teszünk az országnak, mert hasznunkra kiaknázzuk magatartásunkat, de világszerte ismeretes , ha a kormány erélyesen lépett volna fel az anti­­kemiták ellen, a gyalázatteljes t­­esztári per sem merült volna fel, sem statáriumra, sem pedig szuronyokra nem lett volna szükség, de még ma sem követi a kormány a szabad Anglia lordmajorjának példáját, ki az anti­szemita vezérnek Stöckernek megtiltotta, hogy megtartsa szeny­beszédeit. Ha mindezeket fontolóra vesszük , úgy lesz ez nem igen buzdító. De igenis tiszta meggyőződésből tar­tunk a kormánypárttal. Teljes tisztelet a függő pártnak a hazafiságán senki sem kétel­kedik. Nem akarnak tudni Ausztriával való közösségről, hogy ezt elérjék, megvetik és le­nézik a javakat, melyekkel bírunk és nem látják be, hogy ezáltal czéljuk nem lesz el­érve, hanem a javakat el is veszíthetjük. Nincs ugyan bebizonyítva, ha megszűnnék a­­ közösség a két állam között, a következmé-­­ nyek mindkettőre nézve nem volnának-e rosz­­szabak , mint most, de azt is be kell minden­­ igazságszeretőnek vallani, hogy sok javakkal bírunk és, hogy a Mohácsi vész óta, soha­sem volt a magyar nemzet oly önálló a köz­­igazgatás minden ágában, mint most, midőn oly tekintélyes állást foglalunk el a külföld­del szemben! Nem létetett-e sok üdvös, mióta hazánk visszanyerte alkotmányát, a­mely az egész világot bámulatba ejti? Pedig hazánkban mennyire el volt hanyagolva a­­ közigazgatás minden ágazata századokon ke­resztül! Vasútakat kell­ építenünk, melyek­nek jelenleg egész ágazatai hálózzák be az országot, épületeket különféle rendeltetésük­höz képest, — mindezeket hitelünk emelésére. És tagadhatja-e valaki, hogy nem tett-e sokat a kormány a haladás, a nemzet java érdeké­ben , hogy csak tekintélyt szerezzen nemze­tünknek ? Ám ezért tart a zsidók nagyobb része a kormány­ és annak pártjával s nem a függő párttal. A mérsékelt ellenzéket pedig azért nem támogathatja a zsidóság, mert egészen személyes politikát űz. Nincs semmi elve, nem lelkesíti semmi eszme, csak — czélja van, s ez — a kormányra jutni. És, hogy ezen czélját elérje, nem retten vissza semmi eszköztől, semmi úttól, szövetkezik a reac­­cionáriusokkal és a klerikálisokkal, az egyen­lőség ezen ádáz ellenségeivel. Sza­badjon remény lenem , hogy a t. függ. párt nem fog elfordulni az igazság elől, s hogy ön önmagát ne compromittálja, a zsidó­kérdést kihagyja programmjából és megemlé­kezik nagy hazánkfia, Kossuth Lajos sza­vairól, ki nemcsak gyalázat és szégyennek, hanem véteknek hazánk ellen bélyegezte a zsidókérdést. Különösen fájlalom, hogy sehol sem izgatnak annyira a zsidók ellen, mint épen itt nálunk. Nem elég szégyen az Kecs­kemét városára nézve, hogy az antiszemiták szabadon agitálhatnak, hanem még a helyi függő­párt is zsidókérdést tűz ki a napirendre, és egy százéves törvényczikkre hivatkoznak, melynek erejével akarják a zsidókat rávenni, hogy reformálják magukat? Nem szégyenítő-e ez oly pártra nézve, mely a legszabadelvűbb pártnak tartja magát, midőn oly törvény­­czikkre hivatkoznak, mely a sötét középkor­ban , a katholika vallás uralma alatt kelet­kezett, midőn ily törvény­czikket a 19. szá­zad vége felé akarnak alkalmazásba hozni? Szemük előtt tarthatnák a függ. párt ev. hí­vei Mózes szavait: „Gondoljátok meg, hogy ti Egyptomban szolgák voltatok és ne nyom­játok el az idegent, hisz tudjátok mennyit szenved­ő!?“ Önök is gondoljanak az 1791-ik évre, és az önök szenvedéseire és ne izgassanak A függetlenségi párthoz a zsidókér­désben. E czim alatt kaptuk egyik érdemes zsi­­dó vallású polgártársunktól az alant követ­kező czikket, melyet a benne nyilatkozó ere­deti észjárás és érdekes eszmemenet miatt 18. sz.

Next