Kecskeméti Lapok, 1884 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1884-05-04 / 18. szám
é tette volna azt, miszerint oly lényt találjon ott, ki életére határozó befolyást fog gyakorolni. Tudnivaló, hogy ily helyzetben a legnagyobb közönynyel lépett a család elé, hova tulajdonképen csak barátai vitték. A családnál épen ünnepély volt s igy nem kell mondanom, hogy a fiatalság az egész évét a legjobb kedvben töltötte el. Az egész társaságból csak egy vált ki, csak egy, ki a sarokba félrevonulva némán nézte a mulatság egész lefolyását — s ez az egy az volt, kit Júlia oly ábrándos szerelemmel szeretett. Júlia sem vele, sem róla nem mert szóltani. Sokáig küzködött magával, míg egyik tánczosától — lehetőleg közönyösséget színlelve — megkérdező, hogy nem tudná-e, miért vonul vissza a társaságtól ama halvány arczú fiatalember? (Nevét nem ejti ki,... hejh pedig nála jobban senki se tudta!) A kérdezett elmondá a maga véleményét, hogy ő azt hiszi, miszerint a gyász miatt vonul igy vissza. Miféle gyász miatt? — kérdé meglepetve Júlia. Hát nem tudja-e nagyság, hogy Etelkája, az ő ábrándképe meghalt s azóta szüntelen búsong; szerelmi költeményei azóta mind csak őt siratják. Hogy is énekel csak? „Te voltál egyetlen virágom; Hervadt vagy: puszta életem. Te voltál fényes napvilágom; Lementél, és van körülem. Te voltál képzeményim szárnya; Megtörve vagy: nem szállhatok. Te voltál vérem forrósága; Meghűltél: óh, majd megfagyok.“ Egy másik dalában így tépelődik: „Anyám, anyám, Végső reményed: (hogy) Ha majd halálod meg fog hűteni, Fölmelegitnek Még egyszer gyermeked hő könnyei. Ez a vigasztalás sem jut neked Elsírta könnyeit Szerelmesének sírján gyermeked.“ Vagy még erre is emlékszem: „Élet, élet, áldástalan élet! Számadásod velem mikor végzed? Mikor mondod: menj istenhitével, Porladozzál porló szeretőddel.“ Akinek kebléből ily szavak fakadnak, azon nem csodálkozhatunk, ha ránézve a vígtársaság is unott. Júlia nem felelt, csak elsápadt, mint a letört liliom, magánszobájába ment és sirt, sirt keservesen. De ezt nem tudta, nem is gyanitá senki. Hogy is gyanítható, mikor egynegyed óra múlva, mosolygó arczczal már újra a tánczolók között volt. Mosolygott, csevegett újra mint az előtt, mindenre vigyázott, hogy el ne árulja magát, csak egyet nem tudott kellőleg korlátolni — tekintetét, mely akaratlanul is oly gyakran tévedt ama halvány arczra, mely őt szinte merengésbe ejté. A költő ily felgyujtás nélkül is erősebb szenvedélyű; elképzelhetjük tehát, hogy mily kitörő lánggal csapott föl szerelme, mikor az I igéző szépségű Júlia szeme az övével talál-kozván , abból a legeredőbb szerelmet olvashatta ki. (Vége következik.)kább egy szinháznak csúfolt magánépület létezése, mely a szinügy hátrányára amannak létesítését folyvást akadályozza. Ezt tehát elhárítani első és legfőbb érdek. Jól tudjuk, hogy bármely magánember tulajdona volna is az, arra költekezéseket és beruházásokat nem tehetne , mert az vajmi csekély perczentet hozna be, áldozatot pedig egyesektől kivánni sem lehet. De épen ebből önként következik, hogy ily épület színházi helyiségnek teljességgel nem alkalmas, mihez járul még a mostaninak teljesen eltévesztett belső berendezése is. Örömmel értesültünk magánúton, hogy a színház érdemes tulajdonosnője saját elhatározásából más czélra szándékozik azt átalakíttatni, és mi ezen elhatározását csak örömmel üdvözöljük, s úgy saját, mint a közügy érdekében felkérjük, hogy e jó szándéktól el ne álljon. Ha ez megtörténik , akkor kezdeményezhetünk e részben is valamit. Tudjuk, hogy sok akadály fog ez elé gördülni, azt is tudjuk, hogy rövid idő alatt nem leszünk képesek ezért érni. De inkább egy-két évig pihenjen a színművészet múzsája városunkban , minthogy folyvást azon szégyennek legyünk kitéve, hogy egy hatóságilag engedélyezett, s egyedül a közönség pártolására támaszkodó színtársulat mindannyiszor keserű csalódással, s csaknem koldusbottal legyen kénytelen városunkat itt hagyni, s jó hírnevünket országvilág előtt kürtölni. Ha teljesen meg vagyunk győződve , hogy a fentebb elsorolt viszonyok között lehetetlen egy jó színtársulatnak városunkban megélni, akkor legyünk annyira lelkiismeretesek, hogy a kész veszedelembe ne engedjük őket rohanni, s e részben a hatóság és színügyi bizottság inkább tagadja meg az engedélyt bármely színigazgatótól. Igyekezzünk az előfeltételeket megszerezni, igyekezzünk különösen egy állandó színházat teremteni, mely nélkül gyinészet nem létezhetik. Keressük a ^.íj °"S a hol van, s igyeke""-"“^ azt gyökeresen túl aztán elérhetjük, hogy Thália papjai nem fognak hajlék nélkül bolyongni városunkban. Akik ez ügy iránt érdeklődnek , vegyék fontolóra a mondottakat, mikre bennünket a tapasztalat tanított és indított. Mondjanak mások is véleményt erre nézve, minket a jó szándék és az ügy iránt meleg érdeklődés vezérelt, valamint azon meggyőződés, hogy e téren valamit kezdeményezni égető szükséggé vált. Ilyen formán vagyunk zenészeinkkel is, erről azonban jövő alkalommal. KECSKEMÉTI LAPOK Politikai szemle. A trónörökös Útja. Rudolf trónörökös a magyar-osztrák monarchia leendő uralkodója, a múlt héten néhány napig a keleti tartományokban utazott; meglátogatta Konstantinápolyban a török szultánt, Bukarestben a román királyt, Belgrádban a szerbek uralkodóját , s mindenütt a fejedelmi udvarok részéről oly kitüntető, s valódi szives udvariassággal, a nép részéről pedig oly imposans lelkesedéssel fogadtatott, mely különösen a délszláv népek részéről valóban meglepő, s rendkívül előnyös szinben tünteti föl, egyrészről azon haladást és hóditást, melyet monarchiánk a délszláv népek sympathiájában tett, másrészről azon politikát, mely ezt kivívni képes volt. Mert a délszláv népeknek a trónörökösre felhangzott lelkesült éljenei meggyőzően bizonyítják, hogy e népek már megunták az önző orosz politika szekerét húzni, ennek járma alatt nyögni, s most Oroszország helyett monarchiánk felé fordítják tekintetüket, s érdekeinkkel egyező politikát akarnak követni. Rendkívül fontos és jelentékeny vívmánya még a trónörökös utazásának még az is, hogy az, amin diplomatáink éveken keresztül sikertelenül fáradoztak, ami a magyar kereskedelmi politikának is egyik sarkkövét képezte mindig, a keleti vasúti csatlakozás létre fog jönni, s pedig Salonichin keresztül , tehát teljesen a monarchia érdekeinek megfelelőleg. Azt hisszük , nem vádolhat bennünket igaztalansággal senki, midőn azt állítjuk, hogy ezen különösen hazánkra nézve fontos külügyi és kereskedelmi előnyök kivívásában a magyar kormánynak, illetve a szabadelvű pártnak is jó részt tulajdonítunk, amely körülményt a magyar nemzet a közelgő választások alkalmával bizonyára tekintetbe fog venni. Az ipartörvény tárgyalását az országgyűlés m. hó 28-án részleteiben is befejezte, s m. hó 29-én harmadszori felolvasásban is elfogadta. Ezáltal azon mozgalom, melyet a magyar iparosok a fennálló ipartörvény revisiója érdekében indítottak, czélját nagyobbrészt elérte ; a törvényhozás irányukban megtette kötelességét. Most az iparosok kötelessége következik. Az ugyanis, hogy a törvény által nyújtott előnyöket bölcs mérséklettel, józan előre- I rwA\r T n 1 ^ «■ *—orvény határai között — nem hagyva mindent törvényre és államhatalomra — maguk is megtegyék kötelességeiket, különösen tanulmány és szorgalmas munkálkodás útján igyekezzenek a magyar ipart odáig fejleszteni, hogy az a külföldi iparral is kiiárassa a versenyt. 8. G. közlünk , mellékesen megjegyezvén, hogy agg polgártársunk ezen tanulmányra és műveltségre valló dolgozatában sok oly igaz dolog van, melyet a függetlenségi párt szívére verhetne, s amelyet épen ezért figyelmébe ajánlunk. A czikk a következő: A közelgő országgyűlési választások alkalmából az országos függetlenségi párt kiáltványt bocsátott ki a nemzethez, a kecskeméti pedig programmot választóihoz, amelyekben mindkettő leginkább a zsidókérdéssel foglalkozik. Hogy ezt megoldhassák, többek közt követelik, hogy a zsidók nyilvánítsák hittételeiket, hogy mindenki tudhassa, mit tartalmaznak azok. (A helybeli programol azonkívül a közös Isten ellen csinál oppozíciót, amennyiben azt is kívánja tudni, hogy „vájjon a zsidók Istene nem tesz-e különbséget ember és ember közt, miként nem tesz a keresztény Isten“.) Mindkét programm kivánja, hogy a zsidók zsinatot hívjanak össze, mely vallásukat reformálná; a kecskeméti az 1791. g. 26. S. 4-re hivatkozik , mely törvényczikk értelmében az evangélikusok csak az által nyertek vallásszabadságot, hogy zsinatot tartván, hittételeiket szentesítés végett, a királynak terjesztették elő, annyival inkább állana most a kormány jogában a zsidóktól, ha mindjárt erőszakkal is követelni , „miután ember- s keresztényi szeretettel nem törődnek, magukat „kiválasztott népnek“ tartják, fanatikus vallásuk miatt veszélyesek az államra nézve, a társadalomtól elkülönítik magukat, tányérainkból nem esznek stb.“, hogy oly vallási törvényeket teremtsenek, a melyek a nemzetnek megfelelvén, a király által szentesithetők. A mely zsidónak ez nem tetszik , annak nyitva az út Galicziába. Mindkét programaiban, de leginkább a helybeliben oly tudatlansággal támadtatik meg a zsidó vallás, hogy mint zsidó, de mint 50 év óta Kecskemét városának polgára, kötelességemnek tartom felvilágosítást adni a függetlenségi pártnak. Jelszavam: Az igazság megmutatja a helyes utat. Katechismust követelnek a zsidóktól, amelyből minden hittételünk meglátható lenne. Ez Mózes 5 könyve, amely magyar nyelven (40—40 krért) minden könyvkereskedésben kapható. A szentírás minden iskolában majdnem kizárólagosan magyar nyelven adatik elő, mert gyenge ifjúságunk nem igen ért más nyelvhez. E könyvből alapította minden fejenetet, vallalat és a szabadelvű Anglia még mai napság is sok ezret költ rá, hogy ezt az egész világon terjessze. E könyv tanít bennünket, hogy Mózes Istentől vette a 10 parancsolatot és a többi vállát és társadalmi törvényeket , amelyek legfőbb sarktétele így hangzik: „Szeresd felebarátodat, mint tennen magadat“. Csakis a pogányoknál tett kivételt, mondván: „Tartsd magad távol tőlük, ne köss velük házasságot“. De a többiek, mint az akkori Bne-Noah, kik csak 7 parancsolatot tartanak, a zsidókkal egyenjogúak. Még a kettő közti vegyes házasság sincs tiltva. (L. Mózes 4-dik könyvének 15. c. 16. V.) „Egy törvény, egy jog legyen nektek, valamint a nem zsidóknak, kik köztetek lakik“. Mózes 3-dik könyvében (cap. 19, 33. és 34. v.) mondja: „Ha országtokban köztetek egy nem zsidó lakik, ne nyomjátok el, hanem szeressétek, mint tennen magatokat“, és Mózes 2-dik könyvének 23. c. 9. versében törvénynyé lesz: „Gondoljátok meg, ti is mint idegenek elnyomatva, Egyptomban laktatok és tudjátok, mennyit szenved az elnyomott“. Vallásunk így tanít bennünket valláskülönbség nélkül egyenjogosultságra. Van még egyszerű, polgári házasságunk is, (L. Mózest 24. c. 1. v. és a Talmudban „Kiduschin“, Perek 1., Misnah 1.), midőn a házasság a jegygyűrűnek átadása két tanú által, vagy írásbeli házasságszerződéssel, jogérvényessé válik, igy tett Mózes is, és a mig nem szűnt meg állami életünk, királyaink is igen gyakran nem zsidónőket vettek feleségül. Jelenleg azonban mindenben azon ország törvényeihez tartjuk magunkat, a melynek polgárai vagyunk. Még azon törvényt akarom idézni, a mely az ország felosztását illetőleg, egyebek közt rendeli: „A Levi törzs, a mely csupán papokból áll, ne legyen részese a föld és teleknek“. (L. Mózes 5. könyv, 18. c. 1., 2. vers.) Mert a papok csupán a vallással foglalkoztak, de adtak nekik városokat lakásul és jövedelmeket, hogy gazdagon élhettek (igy hangzottak Mózes törvényei a legszabad ■ elvűbb értelemben). A Talmud is jóváhagyja azok egyenjogúsítását a zsidókkal, kik csak 7 parancsolatot tartanak, mint a Bne-Noah (L. Baba Rama, Perek 4, Misnah 3.) sok más helyen, mert a Talmud csak commentál Mózes könyvéhez, mely megszabja a hátrokat. Mózes megtiltja a húst tejjel főzni, a Talmud külön edényeket rendel, mind a tejes-, mind a húsféle étkekhez stb. Ezekből láthatja a helybeli függetlenségi párt, hogy a zsidó, ki meg- tartja e törvényt, nem használja azok edényeit, kik ezen étkezési törvényt nem tartják. De azok, kik megtartják e törvényt, megfordulhatnak bármely tisztességes társasságban is, hisz a pesti és budai rabbiknak is volt már szerencséjük a Felsége asztalánál ülni, hasonlóképen a világhírű Montefiore Mózes is, ki igen szigorúan megtart minden vallási törvényt, Anglia legfőbb uraságainak a társaságában forgolódik, hol a legnagyobb tisztelet környezi, anélkül, hogy az angolok ebben valami államveszélyes dolgot látnának. Mindezekből láthatni, hogy a zsidó vallás éppenséggel sem veszélyes az állam és társadalomra nézve. És most kérdem az igent, függő pártot: mi reformálni való van oly felekezeten, melynek legliberálisabb törvényei vannak ? Amelyek daczára több 1000 éves létüknek, szabadelvűségben még mai napság is megállják a sarat. Szemünkre hányják, hogy mi „kiválasztott nép“-nek tartjuk magunkat — igenis, de csak annyiban, hogy az egyistenség és a vallás eszméjét terjeszszük, mert mi voltunk az elsők, kik kezdve ősatyáinkkal, Ábrahámtól s Mózesig, az egyistenséget elismertük; azután a kereszténység is, mely hódol a monotheismus magasztos elvének, s a mely a tízparancsolatot és más vallás törvényeket elfogadott, a zsidóság méhéből született. Csupán e tekintetben tartjuk magunkat tehát „kiválasztott nép“-nek, minden másban nincs előnyünk egy felekezet felett sem; ezekből látható, hogy a zsidó vallás emberszeretetben és egyenjogúsításban nem hátrafelé, hanem előre halad. Azzal is vádolnak bennünket, hogy a kormánynyal tartunk, és ezáltal kárt teszünk az országnak, mert hasznunkra kiaknázzuk magatartásunkat, de világszerte ismeretes , ha a kormány erélyesen lépett volna fel az antikemiták ellen, a gyalázatteljes tesztári per sem merült volna fel, sem statáriumra, sem pedig szuronyokra nem lett volna szükség, de még ma sem követi a kormány a szabad Anglia lordmajorjának példáját, ki az antiszemita vezérnek Stöckernek megtiltotta, hogy megtartsa szenybeszédeit. Ha mindezeket fontolóra vesszük , úgy lesz ez nem igen buzdító. De igenis tiszta meggyőződésből tartunk a kormánypárttal. Teljes tisztelet a függő pártnak a hazafiságán senki sem kételkedik. Nem akarnak tudni Ausztriával való közösségről, hogy ezt elérjék, megvetik és lenézik a javakat, melyekkel bírunk és nem látják be, hogy ezáltal czéljuk nem lesz elérve, hanem a javakat el is veszíthetjük. Nincs ugyan bebizonyítva, ha megszűnnék a közösség a két állam között, a következmé- nyek mindkettőre nézve nem volnának-e roszszabak , mint most, de azt is be kell minden igazságszeretőnek vallani, hogy sok javakkal bírunk és, hogy a Mohácsi vész óta, sohasem volt a magyar nemzet oly önálló a közigazgatás minden ágában, mint most, midőn oly tekintélyes állást foglalunk el a külfölddel szemben! Nem létetett-e sok üdvös, mióta hazánk visszanyerte alkotmányát, amely az egész világot bámulatba ejti? Pedig hazánkban mennyire el volt hanyagolva a közigazgatás minden ágazata századokon keresztül! Vasútakat kell építenünk, melyeknek jelenleg egész ágazatai hálózzák be az országot, épületeket különféle rendeltetésükhöz képest, — mindezeket hitelünk emelésére. És tagadhatja-e valaki, hogy nem tett-e sokat a kormány a haladás, a nemzet java érdekében , hogy csak tekintélyt szerezzen nemzetünknek ? Ám ezért tart a zsidók nagyobb része a kormány és annak pártjával s nem a függő párttal. A mérsékelt ellenzéket pedig azért nem támogathatja a zsidóság, mert egészen személyes politikát űz. Nincs semmi elve, nem lelkesíti semmi eszme, csak — czélja van, s ez — a kormányra jutni. És, hogy ezen czélját elérje, nem retten vissza semmi eszköztől, semmi úttól, szövetkezik a reaccionáriusokkal és a klerikálisokkal, az egyenlőség ezen ádáz ellenségeivel. Szabadjon remény lenem , hogy a t. függ. párt nem fog elfordulni az igazság elől, s hogy ön önmagát ne compromittálja, a zsidókérdést kihagyja programmjából és megemlékezik nagy hazánkfia, Kossuth Lajos szavairól, ki nemcsak gyalázat és szégyennek, hanem véteknek hazánk ellen bélyegezte a zsidókérdést. Különösen fájlalom, hogy sehol sem izgatnak annyira a zsidók ellen, mint épen itt nálunk. Nem elég szégyen az Kecskemét városára nézve, hogy az antiszemiták szabadon agitálhatnak, hanem még a helyi függőpárt is zsidókérdést tűz ki a napirendre, és egy százéves törvényczikkre hivatkoznak, melynek erejével akarják a zsidókat rávenni, hogy reformálják magukat? Nem szégyenítő-e ez oly pártra nézve, mely a legszabadelvűbb pártnak tartja magát, midőn oly törvényczikkre hivatkoznak, mely a sötét középkorban , a katholika vallás uralma alatt keletkezett, midőn ily törvényczikket a 19. század vége felé akarnak alkalmazásba hozni? Szemük előtt tarthatnák a függ. párt ev. hívei Mózes szavait: „Gondoljátok meg, hogy ti Egyptomban szolgák voltatok és ne nyomjátok el az idegent, hisz tudjátok mennyit szenvedő!?“ Önök is gondoljanak az 1791-ik évre, és az önök szenvedéseire és ne izgassanak A függetlenségi párthoz a zsidókérdésben. E czim alatt kaptuk egyik érdemes zsidó vallású polgártársunktól az alant következő czikket, melyet a benne nyilatkozó eredeti észjárás és érdekes eszmemenet miatt 18. sz.