Kecskeméti Lapok, 1891. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1891-01-04 / 1. szám
2 Első aljegyző lett: Dékány László; második aljegyző: Gyenes Bertalan; harmadik aljegyző: Dr. Csulyok Béla 124 szavazattal Szappanos Sándor 59 szavazata ellen. Közgyám: B. Kiss György. Főpénztárnok: Kudar Antal 114 szavazattal Révész Bencze 64 szavazatával szemben. Főpénztári ellenőr egyhangúlag: Nagy Sándor. Adópénztárnok: Soós József, adópénztári ellenőr : Deák Gyula; gyámpénztárnok : Sárközy László, gyámpénztári ellenőr: Kocsis József, mindannyian egyhangúlag. A főispán által kineveztettek : főkapitánynak : Vámos Béla, jogtanár; főkönyvelőnek: Hajagos József; tiszti főorvosnak : Dr. Kecskeméti Lajos; kerületiorvosoknak: Dr. Nyirády László, Dr. Falta László, Dr. Szabó László; tiszteletbeli városi orvosnak: Dr. Fodor Jenő; főszámvevőnek: Dömötör Károly ; alszámvevőnek : Tóth László; állatorvosoknak : Bartha Gergely és Benkóczy Flórián. Tiszteletbeli főügyész: Pacsu Mihály; tiszteletbeli ügyészek: Papp Sándor és Zimay Károly; tiszteletbeli jegyző: Dr. Szigethy Lehel. E helyen fájó érzéssel kell megemlékeznünk Fordős Dezső úrnak, lapunk e kiváló munkatársának mellőzéséről és kimaradásáról. A tisztújító közgyűlés délután hat órakor ért véget a főispán lelkes éltetése mellett. A főispán úr az egész gyűlést a legnagyobb odaadással, körültekintéssel és pártatlanul vezette; a közgyűlés ily elfogulatlan vezetésének köszönhető, hogy az ily simán , minden zavar nélkül folyt le. Városunk trh. közgyűlése büszkén tekinthet e lezajlott restaurátióra. A bizottsági tagok többsége elfogulatlanul, igazságosan választott; választott oly tisztikart, mely garancziát nyújt arra, hogy a város érdekei jó kezekbe vannak letéve. A nemzetgazdaságtan az iskolában, a sztrájkok, a vám- és kereskedelmi politika, az adókérdések mind a nemzetgazdaságtan körébe tartoznak s csakis e tudomány tanainak és törvényeinek ismerete által érthetők meg. S hogy áll ma az életbe kilépő fiatal ember e minden oldalról eléje kerülő kérdésekkel szemben? Járult e hozzá az iskola csak egy parányival is ahhoz, hogy legalább ellássa őt az alapfogalmakkal, melyek segélyével csak megközelítő fogalmat is alkothatna magának arról, hogy tulajdonkép mi körül forog a szó ezen, egész nemzetekre kiható mozgalmaknál? Bizony az iskola ez irányban nem tett semmit! E roppant nagy tér, mely a nemzetek anyagi jólétét s exisztencziájuk alapfeltételeit öleli fel, csaknem teljesen ismeretlen ifjú nemzedékünk előtt. Ez nyilvánvaló hiány a tantervben , a nemzeti élet ily fontos oldalát nem szabad eleve ignorálni. Sokkal kevésbbé fontos az, hogy a tanuló pontosan ismerje a szocziális viszonyokat a Gradiusok idejében, mint az, hogy legalább hozzávetőleg tájékozással bírjon a modern nemzetgazdaság törvényeiben. Nem azt kívánjuk mi, hogy a tanulót a különböző rendszerekkel és nézetekkel zaklassák , hanem azt elengedhetlen követelménynek tartjuk , hogy a gazdaságban alapvető törvényei iránt felébreszszük értelmét. Nem kell őt az ellentétes nézetek küzdelmébe bevonni, de legalább tegyük képessé arra , hogy később az iskolában nyert nézetek és fogalmak alapján önálló ítéletet alkothasson magának a gazdasági jelenségek felől. Ha a történetet helyesen akarjuk tanítani, ahhoz okvetlen szükséges a nemzetgazdaságtan s az eddigi történetírásnak egyik nagy hibája volt, hogy tőle a fejedelmek életfolyásáról s csatáikról adtak chronológiát, holott a történelem menetét sokkal gyakrabban befolyásolták gazdasági, mint tisztán politikai vagy erkölcsi tekintetek. Francziaországban , Angliában s az Egyesült Államokban minden iskolában, a népiskolától kezdve fel egész a legmagasabb tanintézetekig, mindenütt tárgyalják a gazdaságtan alapvonalait. Nálunk is, ha csak hetenkint egy pár órát kellene szentelni ennek a stúdiumnak. Ha majdan a fiúk és a lányok is a gazdasági alapfogalmak ismeretével lépnek az élet porondjára, nagyon sokat fognak veszíteni félelmességükből ama szocziális tévtanok, melyek első és utolsó sorban téves gazdasági fogalmakon és eszméken alapulnak. A legközelebbi jövő már nálunk is megérlelheti azon kérdéseket, melyek szomszédunkban , nyugaton, az államoknak oly sok gondot okoznak s az az előny, melyet egy gazdaságilag iskolázott nemzedék nyújt, sokkal nagyobb, mint amelyet néha erőszakos, szigorú rendszabályok nyújthatnak. Amit az iskola elhanyagol e téren, azt később kell kipótolni s itt nagyon sok függ a véletlentől, aki az egyetemen nem hallgatja az illető tanszakokat, annak könyvekből s újságokból kell a tájékozást merítenie. Bátran mondható, hogy a gazdasági képzettség azon csekély mértéke is, melyet a közép- és felső iskoláinkból kikerült egyének elsajátítanak , nagyobbrészt a sajtóból ered, mert a sajtó ez irányban is hivatást teljesít: tájékoztató és művelő eszköze a népnek. Hatása ez irányban is megszakítható. A sajtót a minden oldalról feléje özönlő anyag képesíti a helyzet megítélésére, s ha nálunk nemzetgazdasági téren mélyebb nyomokat nem hagy s nagyobb lefolyást nem gyakorol, annak oka részben az, hogy csak kevesen vannak Magyarországon , kik a hirlapirás ezen aránylag leghálátlanabb ágát művelnék, másrészt mivel a hirlapirás terén még ott vagyunk , hogy inkább a közönség irányítja a sajtót, mint a sajtó a közönséget. S aztán nemzetgazdasági kérdésekről írni olyanoknak , kik e téren teljesen tájékozatlanok, meddő fáradság. Van Magyarországon erre is közönség, s nekünk kivált módunkban van örömmel konstatálni, hogy akik érdeklődnek e kérdések iránt, azok értenek is hozzá, — de a nemzet u. n. intelligencziájának túlnyomó nagy többsége előtt a nemzetgazdasági irodalom—terra incognita, maga a sajtó egyedül nem nevelhet, mert nem kezdheti mindig elölről , az alapvető fogalmakkal , s azért az iskola kell, hogy megadja számára a fogékony közönséget, mely aztán a könyvekből és sajtóból tovább képezheti magát. Ha bármely tantárgyból is csípik el középiskoláinkban a nemzetgazdaságtanra szentelendő pár órát, annak távolról se lesz oly káros hatása, mint a tantárgynak eddigi teljes és indokolatlan elhanyagultatása. „Magyar Föld”. Színház. Szombaton Jókai M. „Arany ember“e jött színre. Részünkről a darabot elhibázottnak tartjuk , mert ha a költő a szélesebb mederben mozgó és így a körülményesebb okadatolást megengedő regényben sem képes velünk alakjainak természetességét, valószínűségét elhitetni, annál kevésbbé teheti azt a gyorsabb fejlődésű, részleteket kizáró drámában. Már a beosztás is technikai nehézségekbe ütközik. A 7 kép nagyon hosszúra nyúlik és 30 órai ülés fárasztja a nézőt. Az előadás különben jó volt. Szendrőy Ella nemcsak szép, hanem jó Tímea is volt, a női hűséget tárgyazó jelenésében meg is tapsolták. Nagy Vilma (Athalia) Szigethy Mari (Noémi) Lomniczy (Tímár Mihály) különösen pedig Dobó (Brazovics) dicséretes igyekezettel játszottak. Vasárnap Tóth Ede „Kintornás család“ját adták jó előadásban , különösen kitűntek Nagy Vilma, ki a szerencsétlen Marit és Szerémfalvy, ki az öreg kintornást meghatón adták. Kedden Mátray Kálmán jutalmául (?) Birchpfeifer S. „A szerencse gyermeke“ czímű 5 felvonásos színművét adták. Sajátságos jelenséget tapasztalunk közönségünknél. Rendesen sem nagyon koptatja ugyan a színház küszöbét, de jutalomjátékokra épenséggel nem akar bejönni. Pedig a jutalomjáték a színésznek szűk gázsiján kívül nemcsak egyetlen mellékjövedelme, hanem ambitiója is, hőmérőjét látja benne ama tetszésnek , melyet magának a közönségnél kivívnia sikerült; már pedig mikor az olyan tehetséges, törekvő, szorgalmas fiatalember, mint a jutalmazandó is, azt látja, hogy legjobb igyekezetét is ily kevéssé méltányolják, nem csodálnék, ha kedvét veszítené. Mindamellett Mátray Kálmán férfiasan leküzdötte lehangoltságát és Anatole-ban szép alakítást mutatott be. Mellette Szendrőy Ella tűnt ki (Hermence), ki szeretetreméltó pajzánságával azt bizonyította be, hogy ha felmelegszik és több élénkséggel játszik, nagy hatást képes elérni. Szerdán délutáni előadásban ismét a „Gigeriik“ vonultak a színpadra. Csütörtökön rendkívül élvezetes esténk volt. Többet egy vidéki színpadtól józanul kívánni nem lehet. Először is egy pompásan sikerült allegorikus némakép köszöntötte az Irodalom. »Erődi Dániel költeményeiből egy újabb gyűjtemény jelent meg Grill Károly udv. könyvkereskedő bizományában. Bizonyára ép oly kedveltségnek fog örvendeni , mint a megelőző kötetek. Erődi költeményei alkalmiak a szó legjobb értelmében, melyek hivatása a magánélet körében, a közélet öröme és baja iránt rokonszenvező lelkében támadtak. A külalak alig kifogásolható, a hazafias költemények erős magyar érzése lelkesítő. Általában meggyőző nyilatkozatai e költemények egy kavargó szenvedélyektől nem zaklatott szívnek, egy szívnek, mely a fájdalmat busongássá alakítja át s a kifejezés túlságait, mind a haragét, mind a pajkosságot kerüli. A „nemzeti könyörgés“ és az „Oh nagy Isten“ királydalok, sugallva a haza és uralkodó hőszeretetétől. Hazafias érzelműek, bár a költő nem lelkesít, hanem ostoroz bennük: a »Pezsgőre“ — »Gyógyulj ki édes nemzetem“ — „Csak a hazának“ sat. cziműek is, melyekben a költő a túlságos tivornyázást, a rút politikai érdekharczot, hazafias szájhősködést sújtja haragja ostorával. A trónörökös halála néhány átérzett panaszt, egy »Öngyilkos magyar író sírjánál“ a magyar író hivatását lelkesen hirdető költeményt fakaszt lantjából, az utóbbinak tartalma azonos a „Lantos sorsával.“ Van néhány tréfás költemény is e kötetben, főleg a szerző szerkesztői praxisából. A csinosan kiállított kötet ára 1 frt. A „műbarátok köre“ védnöksége alatt álló „szépirodalmi könyvtár“ magyar irodalomterjesztő vállalatnak czélja minél jobb és minél több eredeti magyar szépirodalmi és egyéb érdekes művet adni igen olcsó áron. E vállalat szabályzata. 1. Minden egyes megrendelő a „szépirodalmi könyvtár“ czimű magyar irodalomterjesztő vállalatnak tagjául tekintetik. 2. Minden tag, irodalom-pártolásának elismeréséül, remek díszoklevelet kap, mely minden úri háznak büszkeségét fogja képezni. 3. Évi dij 10 frt. 4. Az évi díjért minden tagnak évenkint legalább 12 kötet eredeti magyar mű küldetik , melyek csakis a „szépirodalmi könyvtár“-ban jelennek meg. 5. Kétezren felül jelentkező minden újabb 1000 tag után évenkint két kötettel több fog a megrendelőknek megküldetni, úgy, hogy 10 forint évi díjért esetleg 14—16, sőt még több kötet kerül kiadásra. 6. Minél több tag lesz, annál több kötet jelenik meg ugyanazon díjért. 7. A vállalat vezetésével Fekete József szerkesztő van megbízva, egy tizenkét tagból álló biráló bizottság közreműködése mellett. E bizottság elnöke gróf Csáky Albinné, tagjai: Beniczkyné B. Lenke, Fraknói Vilmos püspök, Váradi Antal, dr. Silberstein Ötvös Adolf, Szana Tamás, Ambrus Zoltán , Wohl Janka , dr. Kenedi Géza, Bartók Lajos, Hevesi József, Ábrányi Emil, Rákosi Viktor. 8. Az évi díjak egyszerre vagy félévenkint fizetendők, leg. A német császár emlékezetes beszéde által aktuálissá lett iskolakérdés , reméléhetőleg most már napirenden marad mindaddig , míg azt a praktikus élet igényeinek kielégítésével nem sikerül véglegesen megoldani. Ez igények közül különösen egyre hívjuk fel közoktatásügyünk összes tényezőinek figyelmét, a nemzetgazdaságtanra, mely középiskoláinkban teljesen elhanyagoltatik. Volt ugyan szó róla, hogy e tárgyat is felveszik a középiskolai tantervbe, de az ügy csak a szónál maradt. A német császár azt a kérdést vetette fel, hogymiért támadnak oly sok hóbortos, konfúzus világjavítók ? Meg is felelt maga a kérdésre azt mondván , hogy a történelem hiányos oktatásában rejlik a hiba. Jó részben igaza van neki, mert a történeti fejlődés processusának nem ismerése nagyon is alkalmas arra, hogy fogalomzavarok keletkezzenek. Mi azonban azt hisszük , hogy e nagyon sokaknál tapasztalható fogalomzavarnak egyik szintén lényeges oka a teljes tájékozatlanság a nemzetgazdaságtan alapelemeiben. Soha nem játszottak a gazdasági viszonyok oly nagy szerepet, mint ma s nincs oly nagy közügy, mely annyira előtérben állna korunkban, mint ez. Csak egy pillantást kell vetnünk az európai parlamentek napirendjére, hogy ennek valóságáról meggyőződjünk, túlnyomó számban gazdasági és szoczialista mozgalom, a munkáskérdés. Sokkal jobban szeretlek , semhogy amitani tudnálak, bevallom, hogy nem te vagy első szerelmem, már egyszer szerettem s szerelmem egy felsőbb természeti erő eloltotta, mint a vulkán tüzét. Azóta nyugalom honolt szivemben, amíg téged meg nem láttalak, de a te látásod, tekiteted felébreszté szivem alvó érzelmeit, én ismét nem vagyok a magamé. De mostani érzelmem már nem a gyermekkorhatárt nem ismerő őrült szenvedélye, hanem egy megtisztult, megnemesült érzelem, minő egyszer támad az ember szivében, hogy aztán hű maradjon hozzá egy egész életen át, hogy elkísérje a sírig. Nemcsak szivemmel szeretlek én, hanem eszemmel is. Szivemmel mert szép vagy, eszemmel mert jónak, kedvesnek tanultalak ösmerni, mert becsüllek is és azt akarom, hogy az enyém légy, egyedül az enyém . . . Szeress engem, de ne a gyermekkor ábrándos, múlékony szerelmével, hanem avval, mely nem enyészik el soha , soha . .. Egy forró szorítást éreztem kezemen, egy forró csókot ajkamon és egy bűvös hang súgta fülembe: — Szeretlek , szeretlek .... Az óra kettőt vert, ideje volt, hogy távozzak. Még egy kézszoritás, még egy csók, aztán a kapu bezárult mögöttem. A szél dühössen fujdogált előbb, most egyszerre elcsendesedett és a felhők mögül előbújt a hold s nyomában a csillagok. Csendes léptekkel indultam lakom felé s az egész úton fülembe zúgott az a két szó „szeretlek . . . szeretlek . . .“ Mikor kis szobámba léptem , mely előbb oly unalmas volt, mintha minden tárgy mosolygott volna felém s szivem egy nagy tehertől szabadult volna meg. Lefeküdtem ágyamba s csendesen elrebegtem egy rövid imát, melybe az ő neve volt beszőve, aztán lehunytam szemeimet és elaludtam. Az ablak függönyei lassan félrehúzódtak s a fülkéből egy alak lépett elő, óvatossan , nehogy felébreszszen. Egy széket tett ágyam mellé s leülve fejét mellém hajtá a párnára. Nem szólt egy szót se, de én megértem szive dobogását, arczát még nem láttam, de azért tudtam, hogy ő az, felkeresett magányomban, hogy megédesítse álmomat. Feléje fordítom fejemet, de az ő egyszerre eltűnt és helyét egy fénysugarakba öltözött alak foglalta el, ki szelíd hangon beszélt hozzám: »Én vagyok a Nemezis, ki különböző alakban szoktam megjelenni az emberek előtt, hogy betöltsem rajtuk az Úr akaratát. Hozzád is eljöttem, a te sorsod kétfélekép van megírva választhatsz a melyik kell. Akarod tudni mi vár reád?“ Némán intettem igent, mire az alak a semmibe nyúlt és egy láthatatlan kézből átvett egy könyvet, melyet felnyitva elém tett és én olvastam: „Két út van előtted az életben, az egyik fény és pompa, hírnév és gazdagság között vezet végig, ha kezedbe lesz az eszköz, melylyel minden vágyadat kielégítheted csak egyet fogsz nélkülözni egy igazán, tisztán szerető szivet. — A másik ösvény egy kis házikóhoz vezet, hol egy szerető szív dobog érted, mely minden kincsed lesz. A fényt, pompát csak hírből fogod ösmerni, a glória, melynek első sugarai már fejed fölött ragyognak el fog oszlani, nevedre a feledés borul s talán nélkülözni is fogsz, de a gondokat meg fogja osztani veled az a hű szív, melynek minden dobbanása a tied. Szabadságodban áll választani, én a te kezedbe helyezem sorsodat. Eszembe jutott e pillanatban gyermekkorom minden ábrándja. Újból láttam a fényes palotát, melyben én vagyok az úr, hol a szolgák egész serege lesi minden szavam, hogy versenyezzen a gyors teljesítésben,— láttam mint ünnepelnek, mint nagy hires embert, ki előtt mindenki meghajol és ezt a palotát odaadjam egy kis viskóért, melyben talán egy ágyon, asztalon és pár széken kívül semmi nincs — csak egy asszony és ráadásul talán egy pár sivalkodó gyerek ? Eldobjam magamtól a jólétet, a szegénységért, mikor kezembe tartom sorsomat? Egy pillanatig haboztam , de e pillanatban ismét eszembe jutott az a leány ott a kis házban és én megragadtam a sors könyvét, kitéptem belőle azt a lapot, melyen az a négy szó volt írva „fény, gazdagság, dicsőség — boldogtalanság“ és felkiáltok : — Mit nekem a föld minden kincse , a dicsősége, ha ő nem lehet az enyém! Nélküle szegényebb lennék millióim között a legutolsó koldusnál, míg őtet birva gazdagabb vagyok a királyoknál. Az ő szeme legyen az én gyémántom ; ezüst helyett az ő szava csengjen lakomban ; az ő dús haja legyen az én glóriám és én nem cserélek a világon senkivel . . . A Nemezis szemei vakító fényt löveltek reám, kezét fejemre tette és csak annyit mondott: — Legyen meg a te akaratod , — aztán eltűnt előttem. * Az eget elfedő felhők szétoszoltak s napsugaras kis szobám ablakán besütve felébresztettek és én elszorult szívvel láttam , hogy csak álmodtam . . . De nem, nem az álom még valóvá lesz, mert az a két szó nem képzelődés, hanem valóság volt, melylyel fülembe súgta — „szeretlek , szeretlek . . . Köszler Gyula. KECSKEMÉTI LAPOK 1. SE. újévet, a tündéries fényárban úszó színpad és az ügyesen csoportosított alakok meglepő hatása hosszantartó , zajos tapsvihart idéztek elő. Azután következett Szentpéterinek jóizű magyar humorral írt népszínműve a Tündérlak Magyarhonában. Az előadás ritka preczisitással folyt le. Minden egyes szereplő külön-külön dicséretet érdemel, és ha mégis Szigethy Mari (Marosa) és Mátray Kálmán (Gyuri) első párjelenését kiemeljük, ez azért történik, mert ennél sikerültebbet színpadunkon nem láttunk.