Kecskeméti Lapok, 1895 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1895-07-07 / 27. szám
Melléklet a „Kecskeméti Lapok“ 1895. évf. 27-ik számához. Öröm hangok Pásthy Károly 25 éves tanári jubileumára 1896. julius 2-án. Elérted hát Te is göröngyös pályád „Huszonötös“ határkövét immár! Szived, kiküzdve félig ideálját, Mit érez, mondd csak, ügybuzgó Tanár ? Az öntudat nemes hevét bizonynyal, Miként a hős nagy győzelem után, Babért ha nyújt felé hunyorzóangyal, — Mint ércbe öntve látom és Budán: Küzdelmed szintén ily titáni ám . . . Nap hőse, légy ma büszke és vidám! Köszöntlek béke harcosa, vezérem! Üdvöt rebegve ünnepélyeden ; Csekély a hálabér. . . s mily dús az érdem ! Elismerés nem száll oly könnyeden, Ám félreismerés, gyanú főn és len, Kivált a nemzetnapszámosinak Kijut, — a panaszos kenyér az szűkén . . — Derék bajnok! Hogy jól meglássanak Te csüggedhetlen fönlobogtatád Közoktatás szeplőtlen zászlaját. És lám bevallja ez a hires város, Ha nincs erélyeslelkű Pászhyja, Merész fejlődésében is hiányos . . . Hol van még itt a pedagógiai — Ily férfiút hogy is ne ünnepelne, Ki ötven év munkáját végezé, Mint éber szellemóriás, — szerelme A tanügy, fő-fő gondja mind ezé; Ki fárad hévvel s folyton mint a gép: Kartársai előtt egy mintakép! Isten kegyelméből huszonöt évet Átélt dicső Tanár! Nézd eljőre Galambősz polgármesterünk Elébed, Körülfog pályatársaid öve, Tanügybarátok, bájos honleányok . . . Hogy forrón üdvözöljön mindenik. ■ Mély tisztelet s hő hála adományok, Mivel kedveltjöket kitüntetik, S imájuk, légy boldog családapa, S soká e város dísze, oszlopa! Tanitványid egyik szerénye, én is Udvariok, vedd igénytelen dalom! Te oktatás a mértan és matézis Komoly törvényire, s a hét halom Szent városának ékes nyelvén szólni. Elmém — szivem egykor Te műveled, S ma is vezetsz és fogsz kalauzolni Mint bárki mást, ha kérve jó eléd . . . Oh jó Tanár és bölcs Igazgató, Áldjon meg érte a Mindenható! Kiss József, Pest megyei tanítóegyesület közgyűlése. Az elmúlt héten a megyei tantestületnek igen szép ünnepe volt, amennyiben kedden, jún. 2-án tartá a polg. leányiskola helyiségeiben évi rendes közgyűlését, melyyen városunk notabilitásain s intelligens hölgyein kívül a helybeli s vidéki testületi tagok is igen szép számmal jelentek meg. A tantestületnek nemcsak azért volt ez ünnepnap nevezetes, mivel a közművelődést fejlesztő, a tanítók s a tanügy érdekeit előmozdító, s a testület tagjait szorosabban összekötő évi közgyűlését tartá, — ez évenként előfordul s némileg a kötelesség látszatával bir, — hanem főkép azért, mivel a tantestület szive egész melegével ekkor üdvözlé szeretett elnökét s igazgatóját, Pásthy Károly urat, tanárságának 25 éves évfordulója alkalmával. A Kecskeméti Lapok múlt számában, — a mennyire szavakkal ki lehet fejezni — méltatva volt Pásthy úr érdeme, melyeknél fogva őt e kitüntetés városunk, a testületek s tanítványai részéről érte. Azt a szeretetet és tiszteletet azonban toll nem írhatja le, melylyel a jubileumi ünnepen jelenlevők az ünnepelt iránt viseltettek, a meghatottság könnyeivel szemökben, szivükből kivonva mind azt a sok jót és szépet, melyek a szellemesebbnél szellemesebb felköszöntőkben foglaltattak. Pásthy Károly úr, mint a megyei tantestület elnöke elmondá a gyűlést megnyitó beszédét, melyben élénken ecseteli a lefolyt évnek a tanügyre s tanítókra vonatkozó nevezetesebb eseményeit. Megemlékezik az Országos Bizottságnak a milleniumra rendezendő nagygyűléséről, az Országos Tanító Casinóról, mint a mely hivatva van a tanítók érdekeit s társadalmi viszonyait előmozdítani. Üdvözli Wlassich közoktatásügyi minisztert, ki erős jogi képzettségénél fogva a tanítók kultúrpolitikáját bizonyára elősegíti; üdvözli a kir. tanfelügyelőt, a megjelent vidéki tagokat s az egybegyült közönséget s a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. A programm második száma a jubileumi ünnep volt, mely a tanítók komoly értekezlete közepett egy szép, költői betétet képezett. *) A jubileumi ünnep véget érvén, a húsz percnyi szünetet arra használta föl a közönség, hogy az elviselhetetlen meleget — a rendezők szíves hívására ■- némi kis frissítőkkel enyhítse. A polg. és el. iskolai tantestület által, a Csányi házban rendezett buffet teljes és osztatlan tetszésre találván, igyekezett is mindenki, hogy egy pohár friss sörrel lehűtse magát; a hölgyek által felszolgált tízórai sütemény, sajt, szalámi etc. is igénybe vétetett, lévén még az ebéd előtt 3 órai idő. A húsz percnyi szünet (talán több is ?!) után a közönség a gyűlés színhelyére, a tornaterembe vonult föl, mely ez alkalomra igen csinosan volt díszítve képekkel, lobogókkal s zöld gályákkal. A felolvasások első számát Petrovits István Miklóstelepi f. igazgató úr értekezése képezte a Homoki szőlőkről. A felolvasó úr igen érdekesen, alaposan s nagy szakértelemmel tárgyalta, miként kell a homoki bortermő és csemege szőlőfajokat kezelni, ültetni s tovább ápolni. Szólott az amerikai fajokról is, melyek a tilokszerűs vidékeken nagy sikkerrel alkalmazhatók. A felolvasó urat zajosan megéljenezték, az elnök pedig a közgyűlés nevében köszönetet mondott, mely köszönet jegyzőkönyvbe is vétetik, a tanulságos felolvasás pedig az Évkönyvbe kinyomattatik, hogy a gyűlésen meg nem jelent kollegák is okulhassanak belőle. Soós Ferenc közs. tanító úr ismertette ezután a Fröltsch-féle számológépet, mely a régi rendszerű orosz számológépnél sokkal praktikusabb. Az előadó úr , miután a jelen évben e számológéppel kísérletezett, igen alaposan ismertette ennek kezelését, miért is a közgyűlés nevében ennek köszönetét nyilvánította. A harmadik pont Geday Sándor közs. tanító úr értekezése a „Tornajátékok és versenyek a népiskolában“ című tételről, mely az Országos tan Bizottság vitatétele is volt. Geday úr igen szépen fejtegette a tornatanítás, a játékok és versenyek szükséges voltát, mely utóbbi csak helyhez kötve tartandó. Hangsúlyozza, hogy magyar szellemben kell a torna s más iskolai játékokat tanítani, a régieket fel kell újítani, de mindezt csak játékszerüleg, mert a kötelező játék már nem élvezet a gyermeknek. Végül tornajátékokra vonatkozó javaslatokat terjeszt a közgyűlés elé, mely azt egyhangúlag elfogadta s ezen értelemben terjeszti az Orsz. Bizottság elé. A felolvasó úr zajos éljenzések közt távozván helyéről, Tormássy Sándor úr, testületi főjegyző foglalja el azt, ki is titkári jelentését olvassa föl. Ebben foglaltatott a megyei testület s a járáskörök egész évi működésének jegyzéke, mely jegyzék tanúskodik arról, hogy a pestmegyei hiv. tantestület az első az ilynemű intézmények között. Határoztatott az is, hogy Tormássy úrral a közgyűlés — illő tiszteletdíj mellett, — megiratja a megyei tantestület történetét, mely kinyomatván, minden tagnak megküldetik. Lusztig Lajos úr pénztári számadását jelenti be az egyesület vagyonáról. Végül Elnök a három évi ciklus lefolyását jelenti s hivatalos tisztéről maga s a választmány nevében lemondván, kéri a közgyűlést, hogy a szabályzat értelmében a tisztújitást ejtse meg. A közgyűlés azonban elismerést szavazván a tisztikar eddigi sikeres működéséért, kéri a választmányt, hogy továbbra is viselje e hivatalt. A tisztikar tehát csekély változással a régi maradt, amennyiben Szalontay Sándor gymn. tanár úr a testület kötelékéből kilépvén, helyette alelnökül Biró Ádám, s e helyett jegyzőül Salamon Elek urak választattak meg. A jövő évi közgyűlés pedig a millenium alkalmával Budapestre tétetett át. A bankett. Ritka eset az, hogy Bretvás termei oly nagy számban telljenek meg, mint a tanítók bankettje alkalmával. De ez nem is csoda, mert hiszen az intelligenciában ők képezik a legnagyobb fakultást s ha még hozzá vesszük azt is, hogy megyei gyűlések lévén, a vidékről is nagy számmal gyülekeztek a kollegák, tehát csak természetes lehetett az a roppant részvét, melylyel a díszes bankett tartatott. Három nagy teremben volt fölteritve s mind a három teljesen megtelt a szebbnél szebb társasággal. Szebbnél szebb volt itt mindenik csoport azért, mert azokon a viruló, kedves tanitó-kisasszonyokon kívül nagy számmal voltak még olyan szépek is. *) A jubileumi ünnepélyek lefolyását lapunk külön méltatván, itt csak a gyűlés lefolyását ismertetjük, akiket vagy a családi kötelék, vagy a testülethez való tartozás, vagy a jubilált igazgató iránti tisztelet vonzott oda. Pontban 1 órakor lépett a főterembe az ünnepelt igazgató, a „Rongyos Egylet“ közkedveltségű elnöknőjét, Kun Nina nénit vezetve karján s nyomban követte őt Tóth József kir. tanácsos tanfelügyelő, Pásthy Károlynét vezetve. A város főhivatalnokai s egyéb küldöttségek képviselői társaságában foglaltak helyet a díszes asztal körül, ahol a hölgykoszorúból a következőket láttuk: Dömötör Sándorné, Hornyik Józsefné, Pataki Imréné, Zsigmond Józsefné, Szalontay Sándorné, Biró Ádámné, Révay Lászlóné, özv. Götsch Józsefné, Szalai Pálné, Fazekas Istvánná, Baán Istvánná, Vári Lajosné, továbbá Dömötör Krisztina, Than Irma, Tóth Emilia, Mihailich Ida, Ajer Mariska, és Gizella, Simonides Hermin, Kubinyi Ilonka és Mariska, Szalai Emilia, Vasváry Ida és Margit, Dömötör Eleonóra, Szabó Etelka (Bérces), Láng Emilia (Bpest), Bertalan Jolán és Fényffi Vilma. A felszolgált diner Beretvás kitűnő konyhájáról tett tanúságot, a jó kedvre való hangulásban pedig nagy része volt Szúnyog Miska kitűnő bandájának is. A pecsenyénél elsőnek maga az ünnepelt igazgató, úgy is mint a tanitógyűlés elnöke állott fel s magasztos hangulatban éltette alkotmányosan uralkodó királyunkat és családját. Ezen felköszöntőt az egész társaság állva halgatta meg s a kitörő lelkes éljenzést háromszoros tus követte. Ezután Tóth József kir. tanácsos, tanfelügyelő emelkedett föl s lelkesedéstől áthatott hangon éltette a város polgármesterét és Pásthyt, mint a tanügynek lelkes bajnokait, kik rövid idő alatt képesek voltak népoktatásunk ügyét annyira felvirágoztatni, hogy az ma már teljesen kifejlettnek mondható. E méltánylás különösen a tanítóknak esett jól, akik fáradozásuknak jutalmát látták jeles vezérük elismerésében. A tanfelügyelő után Vámos Béla városi főkapitány a tőle megszokott ünnepélyességgel beszélt. Alig hangzott el a lelkesült éljenzés, mikor a tesztek mestere Dr. Kovács Pál jogakadémiai igazgató emelkedett föl s általános figyelem között a következő lendületes, gondolatok és érzelmekben gazdag beszédet mondotta: Mélyen tisztelt Uraim! 12 év óta működöm kedvvel, ambícióval, a hivatáshoz való meleg ragaszkodás őszinte lelkesedésével a tanári, helyesebben mondva tanítói pályán. 12 év óta tartozom az emberiség szellemvilágának e legzajtalanabbul munkáló, épen ezért sokak által észre sem vett, el sem ismert, sőt egyenesen kicsinyeit és félreismert szerény harcosai közé. És dacára a gyakran tapasztalt félreismerésnek, dacára ez észre sem vevésnek, nem habozom kijelenteni Uraim a mai ünnepélyes alkalommal, hogy ismerve odakint azt a világot és megismerve 12 év alatt idebent ezt a világot, fölemelt fővel és büszke önérzettel adok kifejezést a fölött érzett őszinte örömömnek, hogy én ama nagy világgal szemben eme kis világhoz, a tanítók világához is hozzátartozhatom; eme kis világhoz, amely higgyék meg én nekem, sokkal nagyobb, sokkal gazdagabb, mint az a másik odakint. Sokkal nagyobb, sokkal gazdagabb, mert itt megtisztulva, megnemesülve, lármás önérdek vásári zajából magasan kiemelve vannak együtt az emberiség igazi haladásának jövő boldogságának, föntszárnyaló nemes törekvéseinek valódi kincsei. Sokkal nagyobb sokkal gazdagabb e világ itt mert ebben önmagunkért és a társadalom egyetemes érdekeiért, nem pedig kicsinyes, önző egyéni célok hajhászásáért ápoltatnak és terjesztetnek az emberiség világfenntartó örök eszméi. A kétkedő hideg szívűek ám jöjjenek ide, jöjjenek a tanítóknak, a szellem szerény harcosainak kis világába, és megfüröszthetik itt lelkeiket a mindent átfoglaló emberszeretet édes, meleg sugaraiban; jöjjenek ide a tudásra szomjasok, és elolthatják égő szomjukat az igazi fölvilágosodásnak, az emberiség jóléte feltételeit kutató valódi tudománynak örök tiszta forrásaiban ; jöjjenek ide a társadalom nagyszájú semmittevői, és itt megtanulják a teljesíteni a kötelességet híven, becsülettel, kérkedés nélkül, zajtalanul; jöjjenek ide az önző kozmopoliták és e szerény tanítóktól leborulva fogják csókolni tanulni az édes hazai földet, hol élnünk halnunk kell; és megtalálják itt az egy igaz istent, aki nem ismer sem zsidót, sem görögöt, sem kálvinistát, sem pápistát; ismer csak kötelességtudó, hitben és szeretetben élő, hazát és istent imádó munkás embereket, az egy igaz istent, aki nem a dogmákat, csak a szíveket vizsgálja, aki hitéért nem küld máglyára, nem feszíttet kínos keresztre senkit, hanem végtelen kegyelmével magához ölel egyaránt mindenkit; és végül Uraim, jöjjenek ide mindazok, akik példát akarnak látni, példát akarnak venni mindabból, amit most elmondottam, jöjjenek ide a tanítók közé, és megtalálják itt Pásthy Károlyt! Pásthy Károlyt, akinek egész élete, ifjú- és férfikora verejtékes munkájának hosszú 25 esztendeje abban telt el, hogy a gyermeknevelés útján beoltsa a megváltói szeretet melegét az emberek hideg szivébe; bevigye a tudásnak, a felvilágosodásnak kincseit a legszegényebbeknek is a kunyhóiba; belevésse a kötelességteljesítésnek, a munkás honszerelemnek s az igaz isten imádásának érzetét és tudatát a jövő nemzedék agyába, lelkébe. Ez az, amire ő legjobb tehetsége szerint szívós kitartással vállalkozott; ez az amiben ő, hűséges segítőtársai, a lelkes és munkás tanítók által támogatva, 25 esztendő óta ernyedetlenül és nem is eredménytelenül fáradozott. Pedig ennél nagyobb és nehezebb, de egyszersmint nemesebb feladat embernek alig jutott. Mert én úgy hiszem, úgy tudom Uraim, szeretet és tudás, munkásság és becsület, hit és haza.• ezek azok a soha szét nem porladó, örökkétartó márvány oszlopok, amelyekre az emberiség haladásának, az emberiség boldogságának hatalmas épületét magasra felemelni lehet. Épen ezért én Pásthy Károlyra, mint az emberszeretet és tudomány, az ernyedetlen munkásság és szeplőtlen becsület, az eszményi hit és önzetlen hazafiság lelkes bajnokára, bámulatos kitartású hirdetőjére, apostolára és egyúttal mint eme nagy erények kiváló példányképére ürítem poharamat ; ürítem pedig egyrészt a rongyosegylet választmányának megtisztelő megbízásából ezen egyesület nevében, amelynek ő igazi lelke, jó szelleme, felvirágoztatója; ürítem másrészt a jogakadémiai tanári kar nevében, mint amelynek tagjai mindenkor büszkén vallják magukat a tanítókhoz tartozóknak. Isten éltesse Pásthy Károlyt! A szűnni nem akaró éljenzés után Hanusz István, főreáliskolánk érdemdús igazgatója szólalt fel s visszaemlékezvén az egy hónappal előbb történt reáliskolai és saját jubiláltatásának fáradalmaira, igazi magyaros humorral s majd komoly méltósággal a következőleg köszönti a jubiláns igazgatót: Mélyen tisztelt Hölgyek és Urak! Érettségi vizsgálatnál jó diák után ülni végzetes, Dr. Kovács Pál jogakad, igazgató úr után pedig beszélni nehéz, annyira hatalmában a gondolat és kifejezés. De azért üdvözölnöm kell ünnepeltünket baj- és szereptársi szeretettel. Nem azért nevezem bajtársnak, hogy őszülünk, kopunk, aszalódunk együtt, mert akit a nevelés tanítás ügye tépett meg, nem szenvedett dicstelenül. Abban azonban igazi bajtársak vagyunk, hogy 4 hét előtt én ültem azon a kitett helyen, ahol ő és ott nekem is eszembe jutott, hogy minél inkább facsarják a citromot, annál közelebb van ahoz, hogy eldobják. De ez sem baj, gombház, ha leszakad lesz más. Szereptárs pedig különösen abban, hogy többet kénytelen vonalozni, rovatolni, mint a többi igazgató; mert míg a mi birodalmunk egy-egy ház, az övé nagyobb, mint némely német hercegség, 160 mf. Ekkora terület kultúrája, szellemi jövője van kezébe letéve, szerencse, hogy jó erők állnak vezérlete alatt, de ezek fölnevelésében is övé az oroszlán rész. Abban pedig leghatározottabban nagyobb nálunk, hogy többről mondott le, mint mi. Nem képzelek jó tanárt szaktárgy nélkül, a melyhez plátói szeretettel ne viselkedjék és ő a rubrikázás miatt vajmi ritkán fordulhat ahoz és mégis találkozunk vele a Kecskemétvidéki Természettudományi Társulatban, a volt Fölolvasó Társaságban és a belőle fölnőtt Katona körben, előtérbe lép benne a természettudós. Visszatér az ember szó első szerelméhez. És most hadd szóljon belőlem a reáliskolai tanár. Nagyon sok éve veszek át nevelési anyagot a kezedből, heti 5 órát tanítok az I. osztályban és azt tapasztalom, hogy ez az anyag évről évre nemesedik, jó köszörűsök idomítják a drágakövet felügyeleted alatt; a mennyiség és minőség állandó emelkedésben van. Azért azt kívánom lelkem mélyéből, hogy Kecskemét tanügye javára Isten soká éltessen! A talpraesett dictiót általános jó hangulat követte, melynek hatása alatt többen szólaltak fel, így Tóth József tanfelügyelő újból, ki ezúttal a jubiláns igazgató szeretetreméltó nejét, a minden jóra ösztönző gondos családanyát éltette. Koczó Sándor városi mérnök a nemzet napszámosait, a tanítókat éltette. Dömötör Sándor közjegyző iskolaszéki elnök Pásthy családjára, dr. Kovács Pál a tanfelügyelőre emelték poharukat. Ezután Kiss József miklóstelepi tanító, lapunk hasábjairól is ismert költő szavalta el nagyhatású ódáját, amelyet lapunk külön mellékletén mutatunk be olvasóinknak. Őt Révay László követte a szónoklásban, ki a tanítótestület nevében mondott egy minden ízében talpraesett, szellemes tosztot. Mindezekre mintegy fe