Kecskeméti Lapok, 1899. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1899-12-03 / 49. szám
49. az. KECSKEMÉTI LAPOK , meg, hogy ez átlépéseknek nem tandíjmentességgel való kecsegtetés az oka, mert hiszen 125 növendék között ez évben is mindössze 5 tandíjmentes van, hanem a mi dolgok legtermészetesebb rendje, hogy a városi zeneiskolában hasonlíthatlanul jobb kiképzésben részesülnek, mint amilyent bármelyikingán vállalkozás nyújt. Sőt ez átlépések, a növendékszám évrőlévre gyarapodása világos bizonyítékait nyújtja életképességének. Az a körülmény, hogy míg az első évben 31 növendéke volt, ma már 125 tanulót részesít tanításban, kézzelfogható jele annak, hogy a szülők, belátva az intézet előnyeit, ezen intézetbe küldik gyermekeiket. Szűnjenek azért, tiszteltadófizető polgártársunk keservei, mindig így volt e világi élet; bizony a kevésbbé jót jóval elcserélni a legegyszerűbb bölcseség szerint is szívesen elcseréli minden ember. Ne is kiáltson fel hát indulatosan : „Ez így nem járja!” ... És szabad kérdeznünk, hogy kik azok a szülők, kiknek nevében nagy hangon rátörmed a zeneiskolára.. . ha már gyermekeinket a városi zeneiskolába járatjuk és kétszeresen is fizetünk érte, követeljük, hogy azokat lelkiismeretesen és tisztességesen tanítsák.* Talán sötét gyűlölködésében elfeledte, tiszteltadófizető úr, hogy állításra a bizonyítás szokott következni. Pedig a zeneiskola reputációja mellett fontosabb érdek, a szülők érdeke is megkívánná ezt. Azonban gyanítjuk, hogy a bizonyítás Önre nézve lehetetlen vállalkozás volna. 6. A »zeneiskola eredményt saját növendékeivel felmutatni nem tudott* . . . „mikor vizsgálati hangversenyt tartottak,* az »a tanári karból, egy tuczat műkedvelőből állott és alig 3—4 zeneiskolai növendék volt közöttük. Bővebb cáfolást részünkről az eredményeket illetőleg feleslegesnek tartunk. Szóljanak helyettünk egyik elismert zenekritikusunknak bíráló szavai, melyeket tollából e lap hasábjai közöltek. »Örömmel fogunk tollat, mert örvendetes eseményt registrálhatunk; művészi eseményt bátran mondhatjuk eseménynek, mert egy a legszigorúbb zenei igényeket kielégítő hangverseny eseményszám. Az 1899. évi márczius 28-ikát följegyezhetjük Kecskemét művészi életének fordulójaként; ezen a napon olyan hangversenyben részesültünk, a milyenben eddig részünk nem volt és a mely hangverseny bármelyik előhaladott zenei élettel biró város műértő közönsége előtt is kiállta volna a kritikát; és pedig nemcsak az előadott számok művészi becse és értékénél fogva, hanem a kifogástalan kivitel dolgában is. Szerencsés gondolata volt ezen vállalkozás Szent-Gály Gyula úrnak, a városi zeneiskola igazgatójának., ,A felsorolt élvezetekért legnagyobb elismerés illeti minden egyes közreműködőt, de legfőbb elismerés és köszönet illeti Szent- Gály Gyula urat, ki nemes ambíczióval, lankadást nem ismerő buzgalommal, alapos tudással és jó ízléssel ezen felejthetlen estélyt lehetővé tette. Megmutatta, hogy Kecskeméten ezen téren is mit lehet produkálni. Kérjük, hogy a most tapasztaltak alapján jövőre is részesítsen bennünket ilyen élvezetekben*, így ír a zeneiskola egyik hangversenyéről — zenei életünk kimagasló alakja — Bartha Henrik. A hangversenyeken szereplő növendékek számát illetőleg szintén ismert önállóságával Alit Ön, tisztelt adófizető úr. Mert nem „3—4 zeneiskolai növendék“ szerepelt e hangversenyeken, mert pl. a múlt év folyamán tartott 5 hangversenyen összesen 89 növendéket játszott az iskolának s talán műkedvelő sem volt egyáldozata, mint szerény nagyítással odavetni méltóztatik, hanem mindössze 15 műkedvelő működött közre. Nem csupán ,a tanítók szokták magukat produkálni, hanem tanításuk eredményeit tanítványaikkal is bemutatják, midőn évzártával a szülők és a nagyközönség előtt tartják vizsgálataikat. Továbbá egy állandó bizottság ellenőrzése mellett működnek, melynek legkiválóbb műértőink és zenészeink a tagjai, mint: ifj. Baktay Mihály, Gyenes István, Hanusz István, Horváth György, Kada Elek, Pásthy Károly és dr. Szeless József. A tisztelt adófizetőnek arra a vádjára vonatkozólag, melyben azt mondja, hogy a zeneiskola nem ért eredményeket, csak rövid, pár szóban teszünk megjegyzést. Nevezetesen utaljak egyrészről Bartha Henrik ismertetett bírálatára. Másrészről pedig csak arra mutatunk reá, hogy legjobb műkedvelőink, kiket nyilvánosság előtt szerepelni látunk, mint Dékány Mariska, Fekete Irma, Zilzer Szerén, Csabay Károly, Fekete László, Fekete Béla, Szemerei Zsigmond, ifj. Szeless József, a városi zeneiskolában tanultak. Sőt növendékei közül hárman zenei pályára léptek, mint: Hacker Mariska és Fekete Oszkár, kik az Országos Magy. Kir. Zeneakadémián tanulnak és Mikó Ernő, ki jelenleg a Nemzeti Zenedében van. A zeneiskola tanári kara minden tekintetben megfelel tisztének, melylyel a felügyelő bizottság, másrészről a nagyközönség bizalma felruházta. S nemcsak az iskola falain belül teljesíti kötelességét, hanem a közjó érdekében is hathatósan munkálkodik. Hiszen köztudomású, hogy alig van jótékonyczélú előadás, hangverseny, melyből Veress Klára, Bourdeaux Géza, Szent-Gály Gyula, kiváltképen pedig Koller Ferencz jelentékeny részt ne vennének. Tisztelt adófizetőnkből a düh czikkének végén tör ki legerősebben s evvel tökéletesen felvilágosít bennünket kirohanásának oka és czélja felül. Oka a személyes gyűlölködés, érdekirigység, czélja Szent-Gály Gyula igazgató gyalázása. Mi a bűne Szent-Gálynak, hogy adófizető polgártársunk ily féktelenül agyarkodik ellene ? Semmi egyéb, minthogy a tisztelt adófizetőnek valószínűleg — útjában állott és áll. Semmi más. S ez a személyes indulatú förmedvény nem ingatja meg a közhitet, hogy Szent-Gály az igazgatása alatt álló intézetet a legnagyobb lelkiismeretességgel, hivatottsággal és tudással vezeti. Nemcsak »tervezi, — mint adófizetőnk bölcsen megjegyzi — hanem »végez“ is. Mert már a kezdet nehézségei között is oly szervezetet tudott szabni, oly irányt volt képes adni a zsenge intézetnek, hogy annak szervezeti szabályzatát a kassai, nagyváradi, debreczeni, temesvári, hódmezővásárhelyi, szegedi, a budapesti ref. zenede, a székesfehérvári zeneiskolák is alapul vették szervezkedésükben. Maga az állam is készségesen adózott Szent-Gály érdemeinek, mikor iskoláját két éves múltja után oklevéllel tüntette ki. Szent-Gály tehát nemcsak a tervező, hanem a zeneirodalom terén buzgón munkálkodik. — »Zeneelmélet~ czímű könyvét, melyet a Magyar Kritika, a Zenelap s fővárosi sajtó oly melegen üdvözölt megjelenésekor, az Országos Zeneakadémia is tankönyvéül fogadta el , nemrégen az egyházi zenénkről megjelent tanulmányát ért dicséretek élénk emlékezetben vannak. A személyét ért támadás csak megerősíti őt abban a szeretetben és bizalomban, melylvel tisztelői körül veszik. Szolgáljon e szeretet és bizalom neki elégtételül minden ilyen természetű támadással szemben, egyszersmind buzdítóul, erőforrásul további nemes munkálkodásában ! Tisztelt adófizető úr ! ön ismét rosszul számított. Hatást várt. Ezt el is érte, csakhogy e hatás a városi zeneiskola tanári karának elégtétel. Önre nézve pedig: lesújtó ktélet, Garzó Béla. Színház. A lefolyt hét meghozta végre a szenzácziót, ,A görög rabszolgá”-t, mely 28-án pazar fényű kiállítással, kitűnő előadásban került színre, hogy egyelőre meg se álljon 10—15 ismétlésig. Ha ,A gésák* cselekvényét két sorban el lehet mondani, az új operettével is hamar végezhetünk: lelepleznek benne egy csaló jóst, megbuktatják a római prefektust, fellengző ábrándjaiból kigyógyítanak egy herczegnőt, és hármas házassággal, a szobrászmodellül szolgáló görög rabszolga felszabadításával végződik a tarkabarka mese. Owen Hall, a szövegíró tele rakta ezt antikizáló és modern tréfákkal s a fordítók (Pásztor és Makai) lokalizálták, a színészek jó kedvvel bele rögtönöznek, úgy hogy a közönség ki nem fogy a nevetésből. Jones Sidney zenéje magasabb stílűs ,Gésák-nénál, hanem azért van benne gyújtó tánczdal is elég. A saturnalia kara pedig olyan eredeti dal és táncz egyveleg, hogy aligha marad egyszer is újrázatlanul. Igazi táncz-szerep az Irisé, hanem azért dalol és tánczol a többi solista is, legtöbbet Aspasia, kit Kaposi Józsa személyesített. Neki minden énektáncz-számát meg kellett ismételnie, úgy szintén a komikusokkal együtt a forgandó szerencséről szóló puartettet, Juhász Ilkának meg Kemény Lajosnak (czímszerep) van egy-két érzelmes dala, melylyel tapsot érdemel stb. Szóval, az operett csupa hálás szerpből, sok énekből, tánczból, szindús evolúczióból áll, úgy hogy senki el ne mulaszsza megnézését. Hogy a római élet nagyon is bailetizű benne, még a costumökben is az a parodisztikus operett mai fejlődése mellett természetes. Mint mondták, a szereposztás kitűnő , s a kiállítás pazar fénye Micsey igazgató bőkezűségét dicséri :a Népszínház festője festette a szebbnélszebb díszleteket, a jelmezek is gazdag kiállításúak, úgy hogy a szem alig győz betelni a színpadi látványnyal. Mezei Kálmán rendező pedig annyi invenczióval, szcenikai ügyességgel eleveníti meg, hogy folytonos élénk és festői mozgás van a színen, a sok táncban kellő változatosság, sőt a társulat ballerinái külön is lejtenek egy kettőst. A siker tehát teljes, a közönségen van most a sor, hogy az újdonság tömeges látogatásával a színház törekvését honorálja. Azt hiszszük, kiváncsi is lesz mindenki. A gésák le pompázóbb társára, Huber Miksa karnagy kitűnően vezeti az előadást. A szereplők közül elsősorban az est meglepetését, Kopán Margitot, Iris személyesítőjét kell említenünk, aki ének távozával s az ensemble-be vitt élénk játékával egyszerre számottevő szereplőnek mutatkozott, amit eddigi kisebb fellépteinél senki sem sejtett. Őt tapsolták és újrázták legtöbbet. Kaposi Józsa (Aspasia) már pompás toillettjeivel feltűnt, ötször öltözik szebbnél-szebb, festői ruhákba. Bravourral és szépen énekelt, tánczát a 3-ik felvonásban háromszor is megismételtették. Ő valódi fénypontja az előadásnak. Juhász Ilka az epedő herczegnőt adta s két énekszámát zajosan megtapsolták. A három női főszerepet kevés vidéki színpad oszthatja ki oly szerencsésen, volt is taps annyi, mint régóta nem. A férfiak közül Gömöri burleszkósa és Szentes affektált prefektusa általános derültségben tartották a szép számú közönséget. Kemény Lajos szépen énekelt, Békefi (a szobrász) kis