Kecskeméti Lapok, 1924. január-június (57. évfolyam, 1-145. szám)
1924-04-20 / 92. szám
ötvenhetedik évfolja a 92. szám. Eigfizetési ár ssífben ‘mm hordva - láékco postán küldve Sfátt évre ____ —- i fi! ívre_____ — K sígyed évre___00,106 K igyhónapra.... 26,601 K Hjusíéi író 2000 K Főszerkesztő: HRokovszky Zsigmondj. 1500 Ára 2000 korcos Vasárnap, 1924. április 20. (KECSKEMÉT! FRISS UJLAO) FÜGGETLEN politikai napilap Megjelenik minden nap MIK és CsGeptssai nap kivételével 4 lap 8sei2eu: Isas?:’?1 részét érinti Stssea küldenésnek a ssarkesiaség vagy a kisdéhivatal símére HidsodSb. Szerkesztőség és kisdéhivatal. Issz., ir*cjr.ts31-stí* 2 TÜLIFONS8 AMT7KK tjlSRáKSSTCsaS .. .. .. .. JA!ATOMDASSKJAacHIVATAL *’*» Felelős szerkesztő: Almássy Sándor. Húsvét. Irta: Dr. Melha Armand A feltámadásról elmélkedünk a kereszténység eme legnagyobb ünnepén, erről elmélkedünk a magyar nemzet golgotájánk ez idei szomorú mérföldkövénél. Egyéni életünk minden sorscsapással szemben megvigasztalást talál a feltámadás magasztos reménységében. Vigasztalást talál benne akkor is, ha a földi élet maga sorscsapásoknak szakadatlan láncolata volt. A nemzet életében azonban a földi lét határain belül kell elkövetkezni az újjászületésnek, mert a nemzet számára túlvilági élet nincs, csak ezen a földön adatik meg az élet, vagy a halál. Aléltságunk, lesujtottségunk, kiraboltságunk, szörnyű helyzetében nemzeti és síilmi feltámadásunk megteremtéséhez vajba új erkölcsi tőkéket nyitna meg az a szent elmélyedés és Krisztushoz emelkedő áhítat, mely ezeken ez ünnepi napokon a leggyorlóbb keresztények lelkét is eltölti. A visszavonások, a gyűlölködések, szenvedések és tobzódások sorvasztó korszakában micsoda hatalmas forrása lehetne megmérhetetlen jócselekedeteknek, nagyszerű felbuzdulásoknak, pompás önmegtagadásoknak, gyönyörű összefogásoknak számára az a vallásos remény, hogy gyarlóságaink leküzdése, önzésünk megtagadása, szenvedéseink nemes béketűrése, a sérelmek megbocsájtása s nemcsak latrok és pogányok fülein ejtett péteri sebek krisztusi behegesztése, ellenfeleink krisztusi szeretettel való feltétlen átölelése a legszörnyűbb élet után is minő üdvösséget jelent. Tisztább, ujebb életre való feltámadást. Micsoda magasztos forrásai lehetnek a nemzet újjászületésében azok a meggondolások, amelyek a húsvéti lelkigyakorlatokból, a húsvéti gyónásból, úrvacsorából, szent áldozásból fakadnak ! ? Emberek, drága magyar Alföldünk szivének délceg magyarjai, járuljatok e húsvéti napokon igazi bűnbánattal, igazi megalázkodással, új élet kezdésének szent elhatározásáva az Úr színe elé és fogadjátok sziveitekbe és elméitekbe az ő mindennél fenköltebb lényét, példáját, tanításait; ne csak szavakban, ne csak imádságban és fohászkodásban, ne csak az árva csora és oltári szentség szine alatt, hanem otthoni és közéleti tevékenységeitekben és legyetek az Úr Jézus gyermekei. Egy ilyen igazi, lelki újjászületés után hiszem, hogy s zord visszavonások helyett nemes eszmékért való önzetlen, pompás vetélkedés lesz csupán közéletünkben. A keresztény janicsárság helyén a jó példa vonzó ereje s a mindent legyűrő szeretet melege fakaszt majd nem véres virágokat, az idegen Istenek imádata helyére a legjobbak uralmát jelentő Kossuth Lajos-i demokrácia, de nem durva szabadosság állítása és tisztelete foglal majd helyet és annyi napfény és annyi meleg és annyi tiszta otthoni üdítő, tavaszi levegő lengi át az alföldi rénaságot s a messze Kárpátok s a délkeleti Alpok bérceit, hogy ebben a drága uj, magasztos, ősi légkörben delyben, fényben valóban feltámad még a mi életünk idején és újabb ezer év felé diadalmasan halad a ma még keresztrefeszített, szerencsétlen nemzetünk. Magyar feltámadás. Irta: Dr. Koncz Mihály. Úgy azon a héten, amikor a mi Megváltónk látta a szenvedések kálváriáját, tárgyalják Budapesten azt e törvényjavaslatot, amely a mi szenvedéseinknek betetőzését jelenti. Lehet, hogy megváltást hoz, lehet, hogy örök Nagypénteket teremt amagyar nemzet gazdasági életében. Nemzetünk nagyjai nem sok jót várnak a kölcsönjavaslatoktól politikai és gazdasági jövőnk tekintetében. De hát úgy van vele a nemzet, mint a Thököly—Rákóczi kor küzdelmei után: belefáradt a testet-lelket ölő, vagyis vért és vagyont emésztő küzdelmekbe s aláírja a gazdasági Trianont, amint aláírta annak .idején a pragmatika szekciót, a mellyel feladta az addig legalább papíron megvolt jogait, remélve a jobb sorsot, amely száz évig nem következett rá. Ma a magyar nemzet anyagilag, szellemileg ki van merülve, tönkre van téve. A több évig tartó forradalmak s az ezt követő gazdasági és pénzügyi blokkozás, a belpolitikában a demokráciától mentes osztályuralom tömegnyomort teremtett. A kiskántáni, a börze és a külkereskedelem segélyével kiszitta az országból a nép vagyonát, sikereket, isdrágítókat, ügynököket hizlaltunk fel, mislstt középosztályunk tönkrement. A szervezetlen munkásság hallatlan nyomorba sülyedt. A magyar közélet meghalt, városainkban nem építkeznek, a beruházások szünetelnek. Lakásnyomor, nedves lakások, rossz táplálkozás terjesztette e tüdővészt, ezt az endemikus szociális nyavalyát, a piszok, por és nyomor miatt eddig ismeretlen betegségek terjednek szerteszét az országban. A rossz szociális és közegészségi viszonyok miatt a lakosság halálozási arányszáma nő. A kereseti lehetőségek napról napra csökkennek, a jó munkások, tudósok, művészek kivándorolnak, üzlet, szabad szellemi foglakozás pang, az iparos szegény, a föld- és szőlőműves nehéz napokat lát. Az anyagi jólét különbözőségén alapuló osztályellentétek nyílt gyűlölködéssé fajultak el, a politikai életben a kormányzás diktatórius jellege miatt panaszkednak. Az elkeseredés nagy, sokan kirobbanásoktól félnek. Szóval, a magyar nemzet elért szenvedéseinek nagypéntekéhez. De a nagypéntek a bűnbánat, magábaszállás, az önismeret ünnepe is. Nemcsak dolgornál kell járnunk, hanem meg kell vizsgálnunk magunkat, meg kell ismerni hibáinkat, meg kell fogadni javulásunkat, hogy méltók legyünk a feltámadásra. S igazán van bennünk sok megbánni való. A magyar nemzet híres nagyjai, Széchenyi, Deák a nemzeti hibák miatt pesszimisztikus lemondással nyilatkoztak a nemzet jövőjéről. A magyar nép gőgös, zárkózott, a gazdag lenézi a szegényt. Nem becsüli a másnak dolgozó mánkat, habár maga szeret dolgozni. Gyűlölködő, önző, nincs benne összetartás, túlságosan konzervatív, nehezen mozdítható, széthúzó. Lelkesedése szalmaláng, könnyen lelohad, mert nincs benne közszellem, elegendő áldozatkészség, egymásért és hazáért való élés. Meggyóntunk. De a magyar nép telkével foglalkozónak észre kell venni az erényeket is. A magyar tanulékony, zseniális, jószívű ahhoz, aki szívéhez tud férni. Költői hajlamú, lelkesedő, jó erkölcsű. Komoly, higgadt, óvatos, nem gyanakodó Kissé szereli ugyan s hizeskedést, a nemzeti gyöngeségek legyezgetését, de a magyar soha sem volt makacs. Alacsony indulatok a népiektől mindig távol állottak. Bosszúálló, forradalmár a fajmagyar nem volt soha, legfeljebb, ha védte önmagát. Ezekben a jeles tulajdonságokban fekszik jövőnk, feltámadásunk kulcsa. Ezek segítségével küszöböljük ki hibáinkat is. Méltán vagyunk büszkék kultúrfölényünkre, nagy dolgokat produkáltunk. Ezek felsőfoka ugyan most nem ide való, de megáilapitástjuk, hogy a magyar tudomány, művészet, műipar belekerült a nemzetek kultúrtörténetébe. Mégpedig nem is az utolsó helyre. Csak a politikában vagyunk elmaradottak, ügyetlenek. Nem hiába nyögtünk több százados elnyomás alatt. Nincs fogékonyságunk az új dolgok iránt, nagyon messze van tőlünk a Nyugat. Perhorreszkálunk minden igazi demokráciát, nem akarunk simuni senkihez sem. Pedig ebben az alkalmazkodásban, kimúlásban fekszik népünk jövője. Meg az áldozatkészségben. Nem lehet örökké menveregető politikát folytatnunk, nem maradhatunk örökké elszigetelten középkori ideológiákkal, politikai eszmeszegénységgel. Kifelé önérzetünk sérelme nélkül alkalmazkodnunk kell, kifelé önzetlenül kell szeretni egymást, a nem ádázunk jelszóval felhagyni, munkásnak, áldozatkésznek kell lennünk egymásért és a hazáért. Magasfokú kultuna, mely a helyes politikai cselekvésekre megtanít, demokratizmus, amely megszünteti a gyűlöletet nevelő osztály ellentéteket, dolgozás, összetartás s legjobb javainkról való lemondás a hazáért, ezek az erények, melyek meghozzák a magyar feltámadást. Minél hamarabb térünk a jobb útra, annál hamarább támaszthatjuk fel nyomorba, politikai és gazdasági megkötöttségbe került hazánkat. Ezt cselekedjük,ezért imádkozzunk a feltámadás ünnepén! A/WWAAAAAAAAAAAAAAAAA/WAAAAAAAA Ünnepi istentiszteletek. A róm. katholikusoknál: A róm. kath. nagytemplomban mindkét nap a vasárnapi sorrendben lesznek a misék. Vasárnap délelőtt 9 órakor Révész litván pápai prelátus prédikál. Hétfőn délután fél 3 órakor vesperás. A feltámadási körmenetek rendje ma, nagyszombaton délután a következő: 3 órakor a kegyesrendieknél, 4 órakor a szent Ferencrendieknél, 5 órakor az Erzsébet templomban, 6 órakor a nagytemplomban. A reformátusoknál: Húsvét első napján d. e. 9 órakor a templomban prédikál dr. Hetessy Kálmán, Ur asztalánál szolgál Muraközy Gyula. A kollégium dísztermében d. e. 9 órakor prédikál Muraközy Gyula, d. u. 3 órakor a templomban Sikó Zoltán. Husvét másodnapján d. e. 9 órakor a templomban prédikál Muraközy Gyula, Ur asztalánál szolgál Farkas Kálmán, d. u. 3 órakor Szappanos Károly prédikál. Az evangélikusoknál úgy az első, mint a második ünnepen negyed 10 órakor kezdődik az istentisztelet, utána mindkét napon orvscsoraosztás lesz. Mindkét ünnepen Sárkány Béla főesperes lelkész prédikál.