Kecskeméti Lapok, 1924. január-június (57. évfolyam, 1-145. szám)

1924-04-20 / 92. szám

ötvenhetedik évfolja a 92. szám. Eigfizetési ár ssífben ‘mm hordva - láékco postán küldve Sfátt évre ____ —- i fi! ívre_____ — K sígyed évre___00,106 K igyhónapra.... 26,601 K Hju­­síéi író 2000 K Főszerkesztő: HRokovszky Zsigmondj. 1500 Ára 2000 korcos Vasárnap, 1924. április 20. (KECSKEMÉT! FRISS UJLAO) FÜGGETLEN politikai napilap Megjelenik minden nap MIK és CsGept­ssai nap kivételével 4 lap 8sei2eu:­ Is­as?:’?1 részét érinti Stssea kül­­den­ésnek a ssarkesi­aség vagy a kisdéhivatal símére HidsodSb. Szerkesztőség és kisdéhivata­l. Issz., ir*cjr­­.ts31-stí* 2 TÜLIFONS8 AMT7KK t­jlSRáKSSTCsaS .. .. .. .. JA!­ATOMDA­SS­KJAacHIVATAL *’*» Felelős szerkesztő: Almássy Sándor. Hús­vét. Irta: Dr. Melha Armand A feltámadásról elmélkedünk a keresz­ténység eme legnagyobb ünnepén, erről elmélkedünk a magyar nemzet golgotájá­nk ez idei szomorú mérföldkövénél. Egyéni életünk minden sorscsapással szem­ben megvigasztalást talál a feltámadás ma­gasztos reménységében. Vigasztalást talál benne akkor is, ha a földi élet maga sors­csapásoknak szakadatlan láncolata volt. A nemzet életében azonban a földi lét hatá­rain belül kell elkövetkezni az újjászüle­tésnek, mert a nemzet számára túlvilági élet nincs, csak ezen a földön adatik meg az élet, vagy a halál. Aléltságunk, lesujtottségunk, kiraboltsá­­gunk, szörnyű helyzetében nemzeti és síilmi feltámadásunk megteremtéséhez vajba új erkölcsi tőkéket nyitna meg az a szent elmélyedés és Krisztushoz emelkedő áhítat, mely ezeken ez ünnepi napokon a leggyorlóbb keresztények lelkét is eltölti. A visszavonások, a gyűlölködések, szenve­dések és tobzódások sorvasztó korszaká­ban micsoda hatalmas forrása lehetne meg­mérhetetlen jócselekedeteknek, nagyszerű felbuzdulásoknak, pompás önmegtagadá­soknak, gyönyörű összefogásoknak szá­mára az a vallásos remény, hogy gyarló­ságaink leküzdése, önzésünk megtaga­dása, szenvedéseink nemes béketűrése, a sérelmek megbocsájtása s nemcsak latrok és pogányok fülein ejtett péteri sebek krisztusi behegesztése, ellenfeleink krisz­tusi szeretettel való feltétlen átölelése a legszörnyű­bb élet után is minő üdvössé­get jelent. Tisztább, ujebb életre való fel­támadást. Micsoda magasztos forrásai lehetnek a nemzet újjászületésében azok a meggon­dolások, amelyek a húsvéti lelkigyakorla­­tokból, a húsvéti gyónásból, úrvacsorából, szent áldozásból fakadnak ! ? Emberek, drága magyar Alföldünk szi­vének délceg magyarjai, járuljatok e hús­véti napokon igazi bűnbánattal, igazi meg­alázkodással, új élet kezdésének szent elhatározásáva­ az Úr színe elé és fogad­játok sziveitekbe és elméitekbe az ő min­­dennél fenköltebb lényét, példáját, tanítá­sait; ne csak szavakban, ne csak imádság­ban és fohászkodásban, ne csak az árva csora és oltári szentség szine alatt, hanem otthoni és közéleti tevékenységeitekben és legyetek az Úr Jézus gyermekei. Egy ilyen igazi, lelki újjászületés után hiszem, hogy s zord visszavonások helyett nemes eszmékért való önzetlen, pompás vetélkedés lesz csupán közéletünkben. A keresztény janicsárság helyén a jó példa vonzó ereje s a mindent legyűrő szeretet melege fakaszt majd nem véres virágokat, az idegen Istenek imádata helyére a leg­jobbak uralmát jelentő Kossuth Lajos-i de­mokrácia, de nem durva szabadosság állí­tása és tisztelete foglal majd helyet és annyi napfény és annyi meleg és annyi tiszta otthoni üdítő, tavaszi levegő lengi át az alföldi rénaságot s a messze Kárpá­tok s a délkeleti Alpok bérceit, hogy eb­ben a drága uj, magasztos, ősi légkörben delyben, fényben valóban feltámad még a mi életünk idején és újabb ezer év felé diadalmasan halad a ma még keresztrefeszí­tett, szerencsétlen nemzetünk. Magyar feltámadás. Irta: Dr. Koncz­ Mihály. Úgy azon a héten, amikor a mi Megvál­tónk látta a szenvedések kálváriáját, tár­gyalják Budapesten azt e törvényjavaslatot, amely a mi szenvedéseinknek betetőzését jelenti. Lehet, hogy megváltást hoz, lehet, hogy örök Nagypénteket teremt a­­magyar nemzet gazdasági életében. Nemzetünk nagyjai nem sok jót várnak a kölcsönja­­vaslatoktól politikai és gazdasági jövőnk tekintetében. De hát úgy van vele a nem­zet, mint a Thököly—Rákóczi kor küzdel­mei után: belefáradt a testet-lelket ölő, vagyis vért és vagyont emésztő küzdel­mekbe s aláírja a gazdasági Trianont, a­mint aláírta annak­ .idején a pragmatika szekciót, a mellyel feladta az addig legalább papíron megvolt jogait, remélve a jobb sorsot, amely száz évig nem követke­zett rá. Ma a magyar nemzet anyagilag, szelle­mileg ki van merülve, tönkre van téve. A több évig tartó forradalmak s az ezt kö­vető gazdasági és pénzügyi blokk­ozás, a belpolitikában a demokráciától mentes osz­­tályuralom tömegnyomort teremtett. A kisk­ántáni, a börze és a külkereskedelem se­gélyével kiszitta az országból a nép va­gyonát, sikereket, is­drágítókat, ügynökö­ket hizlaltunk fel, mislstt középosztályunk tönkrement. A szervezetlen munkásság hallatlan nyomorba sülyedt. A magyar köz­élet meghalt, városainkban nem építke­znek, a beruházások szünetelnek. Lakásnyomor, nedves lakások, rossz táplálkozás terjesz­tette e tüdővészt, ezt az endemikus szo­ciális nyavalyát, a piszok, por és nyomor miatt eddig ismeretlen betegségek terjed­nek szerteszét az országban. A rossz szo­ciális és közegészségi viszonyok miatt a lakosság halálozási arányszáma nő. A kereseti lehetőségek napról napra csökken­nek, a jó munkások, tudósok, művészek kivándorolnak, üzlet, szabad szellemi fog­lakozás pang, az iparos szegény, a föld- és szőlőműves nehéz napokat lát. Az anyagi jólét különbözőségén alapuló osz­­tályellentétek nyílt gyűlölködéssé fajultak el, a politikai életben a kormányzás dikta­­tórius jellege miatt panaszkednak. Az el­keseredés nagy, sokan kirobbanásoktól félnek. Szóval, a magyar nemzet elért szenvedé­seinek nagypéntekéhez. De a nagypéntek a bűnbánat, magába­­szállás, az önismeret ünnepe is. Nemcsak dolgornál kell járnunk, hanem meg kell vizsgálnunk magunkat, meg kell ismerni hibáinkat, meg kell fogadni javulásunkat, hogy méltók legyünk a feltámadásra. S igazán van bennünk sok megbánni való. A magyar nemzet híres nagyjai, Széche­nyi, Deák a nemzeti hibák miatt pesszi­­misztikus lemondással nyilatkoztak a nem­zet jövőjéről. A magyar nép gőgös, zár­kózott, a gazdag lenézi a szegényt. Nem becsüli a másnak dolgozó mánkat, habár maga szeret dolgozni. Gyűlölködő, önző, nincs benne összetartás, túlságosan kon­zervatív, nehezen mozdítható, széthúzó. Lelkesedése szalmaláng, könnyen lelohad, mert nincs benne közszellem, elegendő áldozatkészség, egymásért és hazáért való élés. Meggyóntunk. De a magyar nép telké­vel foglalkozónak észre kell venni az eré­nyeket is. A magyar tanulékony, zseniális, jószívű ahhoz, aki szívéhez tud férni. Köl­tői hajlamú, lelkesedő, jó erkölcsű. Ko­­moly, higgadt, óvatos, nem gyanakodó Kissé szereli ugyan s hizeskedést, a nem­zeti gyöngeségek legyezgetését, de a ma­gyar soha sem volt makacs. Alacsony indulatok a népiektől mindig távol állot­tak. Bosszúálló, forradalmár a fajmagyar nem volt soha, legfeljebb, ha védte önmagát. Ezekben a jeles tulajdonságokban fek­szik jövőnk, feltámadásunk kulcsa. Ezek segítségével küszöböljük ki hibáinkat is. Méltán vagyunk büszkék kultúrfölényünkre, nagy dolgokat produkáltunk. Ezek felső­foka ugyan most nem ide való, de meg­­áilapitástjuk, hogy a magyar tudomány, művészet, műipar belekerült a nemzetek kultúrtörténetébe. Még­pedig nem is az utolsó helyre. Csak a politikában vagyunk elmaradottak, ügyetlenek. Nem hiába nyög­tünk több százados elnyomás alatt. Nincs fogékonyságunk az új dolgok iránt, na­­gyon messze van tőlünk a Nyugat. Per­­horreszkálunk minden igazi demokráciát, nem akarunk simu­ni senkihez sem. Pedig ebben az alkalmazkodásban, kimúlásban fekszik népünk jövője. Meg az áldozatkész­ségben. Nem lehet örökké men­veregető politikát folytatnunk, nem maradhatunk örökké elszigetelten középkori ideológiák­kal, politikai eszmeszegénységgel. Kifelé önérzetünk sérelme nélkül alkalmazkod­­nunk kell, ki­felé önzetlenül kell szeretni egymást, a nem ádázunk jelszóval fel­hagyni, munkásnak, áldozatkésznek kell lennünk egymásért és a hazáért. Magas­­fokú kultuna, mely a helyes politikai cse­lekvésekre megtanít, demokratizmus, amely megszünteti a gyűlöletet nevelő osztály ellentéteket, dolgozás, összetartás s leg­jobb javainkról való lemondás a hazáért, ezek az erények, melyek meghozzák a ma­gyar feltámadást. Minél hamarabb térünk a jobb útra, annál hamarább támaszthatjuk fel nyomorba, politikai és gazdasági meg­kötöttségbe került hazánkat. Ezt cseleked­jük,ezért imádkozzun­k a feltámadás ünnepén! A/WWAAAAAAAAAAAAAAAAA/WAAAAAAAA Ünnepi istentiszteletek. A róm­. katholikusoknál: A róm. kath. nagytemplomban mindkét nap a vasárnapi sorrendben lesznek a misék. Vasárnap délelőtt 9 órakor Révész litván pápai prelátus prédikál. Hétfőn dél­után fél 3 órakor vesperás. A feltámadási körmenetek rendje ma, nagyszombaton délután a következő: 3 órakor a kegyesrendieknél, 4 órakor a szent Ferencrendieknél, 5 órakor az Er­zsébet templomban, 6 órakor a nagy­templomban. A reformátusoknál: Húsvét első napján d. e. 9 órakor a templomban prédikál dr. Hetessy Kálmán, Ur asztalánál szolgál Muraközy Gyula. A kollégium dísztermében d. e. 9 órakor prédikál Muraközy Gyula, d. u. 3 órakor a templomban Sikó Zoltán. Husvét másodnapján d. e. 9 órakor a templomban prédikál Muraközy Gyula, Ur asztalánál szolgál Farkas Kálmán, d. u. 3 órakor Szappanos Károly prédikál. Az evangélikusoknál úgy az első, mint a második ünnepen negyed 10 órakor kezdődik az istentisztelet, utána mindkét napon orvscsoraosztás lesz. Mindkét ünnepen Sárkány Béla főesperes lelkész prédikál.

Next