Kecskeméti Lapok, 1949. július-december (82. évfolyam, 150-304. szám)
1949-09-04 / 205. szám
A NAGY FUNDUS Irta: MÓRICZ ZSIGMOND A Mester elől haladt. Lába nyomán egy porszem sem röppent föl s ruhája tiszta volt, mint a frissen nyílt virág szirma. Péter mögötte baktatott. Fáradt volt az apostol s mintha vénült volna az utóbbi évszázadban. Gondolkozva húzta maga után a görbe botját; muslicavaj keringett előtte s néha bosszúsan kapott hozzá jobb kezével. Gubancos fürtjei alól ömlött a verejték s fehérre lepte barna kámzsáját a könnyű, szálló por. A Halvány mellett elhaladtak s beértek a kávás lisetbe, a Csöndes forráshoz. — Mester — szólalt meg Péter. •— A nap delelőre ért s a falun úgy látom, messze van. Üljünk le itt a kies kútfőnél s költsük el ebédünket. — Legyen kedved szerint, Péter Leültek. Péter elhevert kinyújtózkodott. S hogy meg ne lássék rajta a mohóság, nagy méltósággal kanyarította előre a tarisznyát. Kiszedte belőle a kis elemózsiát. Ettek kenyeret és mézet. Az Ur is falatozott. Hogy éhgyomrát lecsillapítá, megszólalt Péter. — Uram, nem jól van ez! — Mi nincs jól, Péter. — Az nincs jól, Mester hogy még ma is sok a szegény. Az Ur nem szólott. — Uram, mondom, sok a szegény, nagy a szegénység. Nagyobb, mint mióta erre jártunk, nagyobb, mint Valaha. Hatalmasabb a pénz, alárendeltebb a rabszolga. Ezen segíteni kell, Uram. A szegényen a maga szegénysége segítsen, a tőkét a maga ereje győzze meg. Gyűjteni kell az egész emberiségtől. Adományokat, kitől mi telik. S teremteni egy nagy fundust. Valami olyan mérhetetlen nagy tőkét, hogy abból minden szegénynek jusson. Még akkor is jusson, ha s°ha meg nem szűnik a három átok: a protekció, a gazdagok kapzsisága, a hivatalnokok lelketlensége. Olyan irtóztató nagyot, hogy lehetetlen legyen baj a legszegényebb szegényt is kizárni s belőle. Még a sánta, vak és szemérmes koldus is kapjon valamicskét. És csak ezért, mert ez a fundus olyan rettenetes nagy, hogy valami átokmódon h°zzá is eljut kamatjának valami kis része. ,* Péter elhallgatott s várt, mit szól az Úr. De az nem szólt semmit, mosollyal nézte a levegőben szálló pitypangpihét, amely egy termékeny magocskát röpített szárnyain. — Uram, nem felelsz? — Menj el Péter. Itt a falu, gyüjts Péter lelkesedve állott fel. Egész megifjúd°tt a boldogságtól, hogy az Úr javasolja gondolatát. Rögtön ment. Beért a faluba, ahol három templomot látott. Mindgyárt be is kopogtatott a falu végén álló templom tövébe, a kálomista paphoz. Elmondta szíve szándékát s kérte, írjon alá neki valami summát. I — Barátom — szólt a pap — kicsiny az eklézsia, sok a gyerek, alig van stóla, kevés a kengura, magamnak is jó volna, ha valaki adna. — És nem is adott. — Nem baj — szólt Péter, — ez még csak egy ember. Azzal betért a falu közepén a Pápista paphoz. Ennek is elmondta szíve szándékát. A plébános meghallgatta s azt felelte mosolyogva:— Ah, barátocskám, magának nagyon gyanús az orra. Engem nem lehet többet becsapni. A múlt héten egy ilyen f°rma úr járt itt; úgy beszélt magasztos eszmékről, mint a folyóvíz. Aláírtam neki egy példányt a „Szentek virágos kertjé”ből s két példányt küldött. És mindenbe példány harminckét kötetből áll. Menjen csak tovább, míg szépen van. — És ez sem adott semmit. — Rossz jel — szólt Péter, — ez már a második ember.. És bement a falu sikátorába, a lutheránus paphoz. Ennek még szebben mondta el szive szándékát. Ez is meghallgatta, akkor megragadta kezét, megrázta melegen. — Kedves, édes barátom — mondotta hévvel, — boldog vagyok, hogy ilyen nemes lélekkel találkozom. Önnek igaza van, szent igaza, mert mint a nagy evangélikus költő olyan szépen mondja: „Nincs szebb erény, mint az emberszeretet. Ez tesz nemessé sok szép életet!’ azonban a terve bármily szép és nemes is, szerény véleményem szerint kivihetetlen. És mégha kivihető volna is, végtelenül sajnálom, hogy anyagi helyzetem nem engedi meg, hogy hozzájáruljak. S bizony ez sem adott semmit . Szegény Péter azt sem tudta, hogy ért az utcára. — Baj, baj — morogta, — immár három ember. ődöngött az utcán, les fel. Bemenjen, ne menjen, minden kapuban hánytorgatta. Aztán bement és úgy jött ki is. Nem adtak sehol semmit. Végtére a gyerekek rákaptak s mint a nyáj, kísérték, nagyobb csúfot űzve belőle, mint hajdan Elizeus prófétából. Az ő türelme sem tartott örökké, közéjük vágta a botját, hogy egy ártatlan kis csöppség belesántult s aztán elfacsarodott szívvel vánszorgott ki a faluból. Mikor már úgy eltávozott, hogy a faluvégi kutyák is elmaradoztak s nem ugatták tovább, leült az árokpartra és sírt. Hozzámegy egy aszszony. A csordásáé, aki ott lakott a közelben, a vityilóban- Kérdi, miért sír? Péternek jólesett a résztvevő szó s elmondta. Az asszony meghallgatta s rá felelt, hogy bizony igaza van. Azzal bement a házába és kis idő múlva kijött. Szégyenlősen tartott a markában egy pár kispénzt. — Jó ember — mondta, többem nincs. Ez is csak azért van, mert ebbe a mi falunkba nem veszik el az ilyen kicsi kis pénzt. De ha maga használhatja ezt, én tiszta szívből odaadom... Péter elvette. Még meg is könynyebbült a lelke. Hát nem járt egészen hiába. Valamit gyűjtött. Igaz, nem s°kaU három fillért. Szégyenkezve sompolygott az Ur elé. — Mire jártál, Péter? — Ja,i, én Uram, nem sok jóra. És sorban elmondta hűségesen, ki mit felelt neki. Végül elővette a három fillért s annak is elmondta a históriáját. — Ezzel most mit teszel, Uram? Ennyivel hogy teremted meg azt a nagy fundust? Az Ur szelíden átvette a három fillért , szólott: 5 -- Elég ez, Péter. Éppen elég. Te- I Szárazság elleni küzdelem — hatalmas eredménnyel A Szovjetunió területének jelentékeny részét a száraz, füves pusztaság, a sztyeppe foglalja el. A sztyeppe sok hasonlóságot mutat a magyar homokvidék és Duna— Tisza köze tájaival és ezért nem érdektelen megvizsgálni annak az eredményes küzdelemnek fázisait, amelyet a Szovjetunió folytat a szárazság ellen a végtelen sztyeppék világában. Hasznos tanulságok vonhatókle ennek a szárazság elleni harcnak Szovjetunió-beli erdményeiből, annál is inkább, mert a Szovjetunió európai részében a száraz sztyeppe és az úgynevezett erdős sztyeppe természeti átalakításának sztálini terve a sikeres megvalósulás útján halad a végső cél felé. A szovjet mezőgazdasági munkások hatalmas területeken új erdőket létesítenek, tavakat ásnak, öntözőcsatornákat létesítenek és bevezetik a füves vetésforgót, hogy minden évben állandóan magas terméseredményeket érjenek el. A szovjet állam a föld dolgozóit tökéletesen technikával és élenjáró agronómiai tudománnyal vértezi fel. Az országnak az Uraitól a Kárpátokig terjedő, óriási sztyeppes és erdős sztyeppes területén 1948— 1949. telén a falvakban és városokban több mint 100.000 erdősítő szakembert oktattak ki. A kolhozokban és szorhozakban, az erdei- és gyümölcsfaiskolánál, a mezőgazdasági tanintézetekben és a tudományos kutató intéményeknél tartott tanfolyamokon több, mint 65.000 embert képeztek ki a szovhozok erdőtelepítő csoportvezetőiül, akik jelenleg máris eredményesen dolgoznak a földeken. Az ország erdőgazdaságaiban több mint 12 ezer munkás tanult és nyerte el az alapfokú műszaki képzettséget, anélkül, hogy termelőmunkáját félbeszakította volna. Ezenkívül háromhónapos különleges kolhozkádervezetői tanfolyamokat tartotgyak hozzá ahhoz a háromszoros nagy közös kincshez, amilyenről te álmodni sem ilmodol. Az én Atyám előbb gondolt arra. És megadta az örök nagy tőkét, amelyből mindenkinek jut mindörökké... S fogta az egyik pénzt, a porba vetette. — Ez az első tőkéé: a földé! A másik fillért a forrásba vetette csak ötven területi mezőgazdasági iskolában. Itt több mint 2200 kolhozerdősítő szakembert képeztek ki, ki. Az élenjáró tudománnyal felvértezett embereknek ez a népes hadserege nagy munkalelkesedéssel valósítja meg a természet átalakításának nemes feladatát, amelyet a Haza reájuk bízott. A szovjet emberek kötelezettségeiket valóra váltva munkájuk nagy szervezettségéről tesznek tanúságot. A faluban széles alapokon bontakozott ki a szocialista verseny, kezdeményezői a kommunisták és a komszomolisták. A természet átalakítása sztálini tervének megvalósulása a szovjetemberek nagy alkotó tevékenysége biztosítja Ez a terv a Szovjetunió gazdasági hatalma, és a nép jóléte további növekedésének záloga. Szeptember 6-tól 30-ig egész nap nyitva isszűtek a könyv- és papírüzletek A belkereskedelmi miniszter rendelete szerint szept. 6-tól szeptember 30-ig a könyv-, papír- és írószerüzleteket az egész ország területén köznapokon reggel fél 8-tól egyfolytában délután 6 óráig szabad nyitva tartani. Az első sssovjet rétjavító állomás A leningrádi területen megszervezték az első rétjavító állomást, amely a kingiszeppi voloszovi, oszmini és romonoszovi kerület több mint kétszáz kolhozának áll most rendelkezésére. Az állomásra nagy feladat vár. Egyedül csak a kingiszeppi kerületben több mint 16.000 hektár rét és legelő szorul gyökeres feljavításra. Ez évben elvégzik a rétesítésre kijelölt földterületeken a bokrok kivágását, a gyökerek kiirtását, valamint a talajjavítást is— Ez a másodiké: a vízé! S kinyitotta tenyerén tartva az utolsó fillért, így szólt: — Ez pedig a harmadiké: a levegőé! S a kis fillér, mint a pára szállt el a tenyeréről. Péter pedig elvakult szemmel bámult az Úrra, akinek dicsfény jelent meg az arca körül. (19-23)