Kecskeméti Napló, 1913. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1913-03-16 / 64. szám

64. szám. POLITIKA. Ellenzék nélkül . . . A Ház ülésszakának berekesztése. A magyar képviselőház viharokban gazdag történetének egyik legviharosabb ülésszaka a mai üléssel elvégződött. Királyi kézirat rekesztette be a mai nappal az ülés-­­­szakot s hívta össze május 5-én az újat. Az utolsó ülés zavartalan. Az ellenzék — kívül maradt az üléstermen, mert mint határozatban kimondták, a nemzet mai ün­nepén — csirkefogókkal nem öklöződnek. Részletes tudósításunk a következő: Az ellenzék megtartja az ünnepet. Az ellenzéki pártok tagjai tegnapi meg­állapodás értelmében ma reggel kilenc óra után ismét összegyülekeztek a néppárt duna­­parti közhelyiségében. Az ellenzéknek tudva­lévően az volt eredetileg a szándéka, hogy ma reggel is bemegy a képviselőházba és megismétli pénteki taktikáját. Ma azonban a március 15-ére való tekintettel elállottak ettől a szándéktól és úgy határoztak, hogy­­ tartózkodni fognak a Házban való meg­jelenéstől. Az értekezleten különben, mint­egy hatvan képviselő gyűlt össze, a vezérek közül ott voltak Apponyi Albert gróf, Justh Gyula, Zichy Aladár gróf, Désy Zoltán, Me­­zőssy Béla és Holló Lajos, Andrássy Gyula gróf és Kossuth Ferenc nem jelentek meg. Tíz óra után az intéző­bizottság rövid ülést tartott és ezután a közös értekezleten Désy Zoltán terjesztette elő a bizottságnak azt az indítványát, hogy a márciusi ünnepre való tekintettel álljanak el a demonstrációtól. „Ezen a napon — így szól a hatá­rozat — melyet mindig nemzeti ünnep­nek tekintettek, képviselőházi ülést nem tartottak és becsületes magyar ember ezen a napon nem foglalkozhatik mással, mint az ünnepi emlékekkel, legföljebb csak összehasonlításokat tehet az akkori emel­kedettség és a mostani mély sülyedés között. Bármennyire érdekünkben állana a mai nap is szemükbe vágni erkölcsi rom­lottságukat, de a mai napon a politikai harc megszentségtelenítése volna március­­ 15-ikének. Éppen azért az intéző­bizott­ság, midőn rámutat arra a sivár lelketlen­­ségre, hogy minden körülményt kihasz­nálnak saját pártérdeküknek javára, rá­mutat arra, hogy utolsó eszközül a nem­zet kegyeletes emlékeit fertőzik meg, hogy maguknak nyugodt pillanatokat szerez­zenek. A mai nap az ünnep napja és nem arra való, hogy csirkefogókkal küzdjünk, ezért az intéző-bizottság javaslata: vonul­junk mindnyájan az ünneplők közé a Vigadóba.“ Az értekezlet hosszas lelkes éljenzéssel egyhangúlag elfogadta az intéző-bizottság javaslatát, mire Zichy Aladár gróf elnök az értekezletet bezárta, a jelen volt képviselők pedig elhatározták, hogy megjelennek az egyetemi ifjúságnak a Vigadóban tartott­­ márciusi ünnepén és a néppárt közhelyisé­géből testületileg vonultak oda Justh Gyula vezetésével. A képviselőház ülése. Egynegyed tizenkettőkor nyitotta meg a Ház ülését Tisza István gróf. A munka­párt, amely nem volt elkészülve az ellenzék távolmaradására, csaknem teljes számban gyűlt össze a mai ülésre. Az elnök előter­jesztette jelentéseit: bemutatta a főrendiház elnökének átiratát, amely fölsorolja a fő­rendiházban legutóbb elfogadott törvény­­javaslatokat. Mindezeket a javaslatokat most már a király elé terjesztik szentesítés céljából. Lukács László miniszterelnök: Van szerencsém egy legmagasabb királyi kéz­iratot átnyújtani. Kérem a képviselőházat, méltóztassék fölolvastatni. Az elnök átvette a királyi kéziratot, ollóval fölbontotta és átadta Vermes Zoltán jegyzőnek, aki nyomban fölolvasta. A kéziratban, amely Bécsben kelt már­cius 15-én, a király az országgyűlés máso­dik ülésszakát berekesztettnek nyilvánítja és az új ülésszakot május 5-ére egybehívja. levéllel látom el a 12. pontot. A tizekkel való megbeszélés után még ma felküldjük őket Kossuthoz és a nemzetgyűlés küldött­ségéhez Bécsbe. Második jelenet. Kis­fiú. (Kopogtatás után félénken nyit be , az ajtóban megáll és körülnéz. Meg­ismerte Petőfit, feléje megy és oldalt áll.) Petőfi bácsi, megint tudok egy verset. Petőfi (elmerült az írásba, most felnéz.) Nos kis fiú, mit hoztál? Kis fiú (bátran beszél.) Tudok egy verset. Vasárnap hozta az újság. A papa tanított rá és azt is mondta, hogy olyan szép, lelkes verset csak Petőfi bácsi tud írni. Jókai. (Eddig irt, felkel és a fiúhoz megy.) Szervusz kis szomszéd, hogy kerül­tél ide? Kis fiú. Eljöttem verset mondani. A Petőfi bácsiét! Jókai. Aztán jól tudod-e? Kis fiú. A szép verset mindig jól sze­retem megtanulni. Petőfi. Halljuk hát! Kis fiú. (Petőfi és Jókai oldalt állanak. A kis fiú középen, a közönség felé. Meg­hajtja magát és bátran szaval:) Kemén­y szél fúj . . . (Lásd Petőfi versei között.) (Az utolsó szaknál könyörgően összeteszi kacsáit. A végén meghajlik.) Jókai­­hozzálép, megöleli.) Jól van kis fiú! (Petőfi következő szavai alatt az asz­talon levő almát és cukrot átadja a kis­fiú­nak, aki szemlátomást örül az ajándéknak és azt nézegeti.) Petőfi (a szavalat ideje alatt elgondol­kodva állott, most közvetlenül Jókai után.) Igen testvér, a magyarok Istene velünk tart. „Rajta magyar, ki a haza! Itt az idő, most vagy soha !“ A gyávaság és zsarnokság el­len állítsd a bátorságot és szabadságot s a világnak, ennek a vén földnek kora tavasz­­szal kell virágba öltöznie. Nem lehet, nem szabad tovább várnunk! Jókai: Félre, tavasz következik s csak azután a nyár. Gyümölcsöt akarsz szakítani, mikor a fa még csak zsendülőben van? Kis fiú. Nekem már van piros almám, selymes cukrom. (Mutatja.) Jókai­­a fiúhoz megy és ölelve tartja, míg Petőfi beszél.) Petőfi: Ha a lelkembe látnál, barátom ! Vezúv tüze háborog szivemben, ereimben láva folydogál, elmém gondolatoktól forr és esküvésre késztet: „A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!" (Jár-kel.) Kis fiú. (kibontakozik az egyik karjá­val ölelő Jókai kezéből, az ajtó felé futva kiabál.) Szaladok haza, megmondom a ma­mának, papának, hogy Petőfi bácsi megint csinált egy szép verset! Harmadik jelenet. Jókai­ Sándor írd le ezeket a szava­kat. Úgy érzem, hogy szívem-lelkem mé­lyéből szakadtak ki. Petőfi. Készen van egy egész költe­mény. Ilyet nem hallott még a magyar. Van bátortalan, esdeklő Himnusza, töprengő kétségeskedő Szózata, lesz ezután Nemzeti dala ! (A kis­fiú távozása óta kívülről mind­inkább erősödő dallam hallatszik. Közben zavart hangok, éljenzés, zúgás.) Jókai (kinéz az ablakon.) Egy sereg ember áll a ház előtt, várjon mit akar­nak itt? Szikra (ez utolsó szavaknál lép be; mögötte az ifjúság küldöttségének néhány tagja.) Az ifjúság nevében jöttem. Hazánk nagy költője, téged vár a fiatalság és tán-Mikor Tisza István az ellenzékmentes parlamentben zárókőletéti ünnepet tartott, ugyanakkor a Vigadóban ezrekre menő kö­zönség előtt hirdetett harcot Justh Gyula. Az egybegyűlt egyetemi ifjúságnak ezeket s mondotta a függetlenségi párt vezére : goló hazaszereteted megnyilvánulását kí­vánja hallani. A kedves mesék kigondoló­­jától pedig elvárja, (Jókaihoz fordul) hogy ébren álmodja meg mindazt, aminek hiá­nyát érzi szép hazánk. Velünk, az ifjúság­gal, megismerteti és március idusán gon­dunk lesz rá, hogy mint a szabad sajtó termésével, az egész ország megismerkedjék vele. (Kívül elhal a zajongás.) Az ifjú tüzek közül bárki mozdul bármerre, a nép azon­nal követi és tőlünk, fiataloktól várja azt, amit a nagyoktól és idősebbektől nem mer remélni. Petőfi. Mond meg nekik, hogy nem várnak hiába. Holnap dalt adok a népnek, a magyar nemzetnek, a legszebbet és leg­­fenségesebbet, amit ez az agy kigondolt, ez a kéz leírt és ez csak el tud mondani. (Szaval.) Rajta magyar, ki a haza! Szikra (közbevág.) „Barátom, előbb talpra kell állítani a magyart, azután rajta.“ Petőfi. Igazad van. (Javít a kéziraton.) Nem szoktam javítani írásomon, de most valóban talpra óhajtom állítani a magyart. (Újra kezdi a szavalást: Talpra magyar ... A többiek hallgatják, a második szaktól kezdve zümmögve, majd harsányan mond­ják valamennyien az eskü reframnjét.) Petőfi (a szavalás után.) Hazámnak szántam, vidd hírül, hogy neki ajándékozom holnap. Jókai. Sándor imát adtál a hazának. Éljen a szabadság, éljen a haza ! Valamennyi. Éljen, Éljen! (Függöny.) Agárdi László. Kecskeméti Napló 3. oldal. Tüntetés a király mellett. E pillanatban váratlan jelenet követ­kezett. Kubinyi Géza, aki a miniszterelnök háta mögött ült, hirtelen fölugrott és föl­kiáltott: — Éljen a király! A miniszterelnök hátra tekintett és látta, hogy az egész munkapárt föláll és visszhangozza Kubinyi kiáltását: — Éljen a király! A miniszterelnök is fölállott helyéről, sőt fölemelkedett székéből a képviselőház elnöke is. Az éljenzés ezalatt egyre zúgott, majd sokan tapsolni is kezdtek. — A legfelsőbb királyi kézirat — szólt most az elnök — hódolatteljes tisztelettel tudomásul vétetik és kihirdetés végett a főrendiházhoz átküldetik. Az új ülésszak. Majd igy folytatta az elnök : — Az országgyűlés második ülésszaka be lévén rekesztve, a jelen ülésszakra vo­natkozó szokásos elnöki jelentésemet be­terjesztem és kérem annak kinyomatását. Most már hátra van, hogy javaslatot te­­gyek a legközelebbi ülés idejére nézve. A házszabályok 63-ik szakasza rendeli, hogy az új ülésszak első három ülésének egyikén az alelnökök, jegyzők és a ház­­nagy megválasztandó. Indítványozom, hogy az új ülésszak legelső ülésén, amely május 5-én reggel tíz órakor lesz, válasszuk meg az alelnököket, a jegyzőket és a ház­nagyot. A ház ily értelemben határozott, majd felhatalmazást adott az elnökségnek, hogy az időközben netalán megüresedő kerüle­­tekben a választás iránt intézkedjék. Ezzel az ülés véget ért. Justh harcot hirdet a népjogokért.

Next